Épületgépészet nélkül nincs építőipar! – interjú Barótfi Istvánnal

Építőipari lapként évről-évre tapasztaljuk, hogy az épületgépészet egyre nagyobb szereppel bír egy-egy nagy építési projekt megvalósítása során, miközben egyre összetettebb funkciókat lát el a már üzemelő épületekben. Nem csoda, hogy az idei évben ez az alágazat önálló tagozatot hozott létre az iparág érdekképviseleti szervezetében. Az ÉVOSZ Épületgépészeti Tagozata megalakulásának hátteréről, stratégiai céljairól, és az épületgépészet hazai piaci helyzetéről az új tagozat ügyvezetőjével és médiafelelősével, Prof. Dr. Barótfi Istvánnal beszélgettünk.

A tagozat megalakulása előtt más szervezetek is sokat tettek a szakterület érdekképviseletéért. Milyen tapasztalatokat és tanulságokat szereztek e munka során, különösen az Ön által vezetett Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetségben (MÉgKSZ)? Miért döntöttek mégis az ÉVOSZ-tagozat létrehozása mellett?

Ma már elképzelhetetlen az épületeink használata gépészet nélkül, ugyanakkor az épületgépészet ennek megfelelő figyelmet, elismerést nem tudott elérni más szakmák és a társadalom körében. Ezért amikor közel tíz éve a szövetség feladatait, jövőképét újrafogalmaztuk, akkor ebben elsőként a szakterület ismertsége, elismertsége, presztizsének javítása, általánosságban a társadalomba való beágyazottságának elmélyítése szerepelt.

Ennek keretében széleskörű szakmai rendezvénysorozatot az Országos Magyar Épületgépészeti Napok (OMÉN) alakítottunk ki, létrehoztuk a szakma jelképét, melyet széleskörben használunk is, az épületgépész sportnapok keretében rendezvényeket tartunk, melyek között a vitorláskupa ma már az országos versenyek között szerepel, és nem utolsó sorban hat éve kiadjuk az Épületgépészet évkönyvét, melyben a szakma éves teljesítményét foglaljuk össze a gazdasági eredményességétől, a jelentős alkotásokon keresztül a szakterület társadalmi aktivitásáig reprezentatív kiadványként.

Mindezek jelentősen és érezhetően erősítették a szakmai önazonosságot és még sok esetben más szakmák irigységét is kivívták. Ezekkel együtt nem tapasztaltuk a szakma tekintélyének, súlyának növekedését, az épületgépész változatlanul az építés alvállalkozója, az építésgazdaság kiemelkedő teljesítményeinek értékelésében az épületgépészeti munkák színvonalának díjazása nem kerül szóba, a főhatóságnak, minisztériumnak írt levelek, javaslatok gyakran válasz nélkül maradnak. Be kellett látnom, hogy az épületgépészet nélkül nincs használat, de épület nélkül nincs épületgépészet, így ha a szakterületünknek súlyt akarunk adni, akkor annak nagy lehetőségét az jelentheti, ha az építésgazdaság szereplőivel együtt, de külön, nevesítve próbáljuk céljainkat elérni, problémáinknak hangot adni.  

A közleményük szerint jelentős gazdasági erők összefogásához van szükség az épületgépészet problémáinak kezeléséhez. Mennyire valósul ez meg a tagozatban, ha esetleg lehet erre számokat, hozzávetőleges arányt (bármilyen piaci adatot) megadni, mekkora hányadát képviselik az alapító tagok ennek az alágazatnak?

A világ nem szociális játszótér, az érdekeket, a problémák kezelését, megoldását a gazdasági erőviszonyok alapvetően meghatározzák. Az épületgépészet az építésgazdaság GDP-jének közel negyedét is kiteheti, melyben nagy számban kis és középvállalkozások teljesítménye és természetesen kevesebb, de jelentős gazdasági erőt képviselő cégek munkája van. A tagozatban éppen a gazdasági erő megjelenítése érdekében a hazai legnagyobb épületgépészeti cégeket kerestük meg, és ők vállalták is a tagozat megalapítását.

Milyen tapasztalataik vannak az eddigi egyeztetések, együttműködés során az ÉVOSZ-tagozat keretein belül? Mennyire tudott beindulni az új érdekképviseleti formától remélt szinergia? 

A tagozat néhány hónapja alakult, és az eddig eltelt idő csak arra volt elegendő, hogy az elképzeléseket és a szereplők közreműködését, aktivitásukat meg lehessen tapasztalni. Az egyik tapasztalat az ÉVOSZ befogadókészsége, amely Koji László elnök úr személyes közreműködésével minidig nagyon segítőkész, aktív és hatékony. A másik tapasztalat a tagozat elnökségének munkája, amelyet jelenleg alakítunk ki, és melyben a tagok aktivitása a várakozásnak megfelelően alakul.

Milyen konkrét terveik vannak erre az évre?

A tagozat alakításakor egyértelmű célként fogalmazódott meg a szakterület gazdasági erejének érzékeltetéséhez a legnagyobb cégek bevonása. Az ilyen cégek vezetőinek véleménye éppen a mindennapi gazdasági tevékenységük következtében súlyt jelentenek, ugyanakkor nincs idejük a különböző elemzések, értékelések, szisztematikus feldolgozására, tanulmányok összeállítására. Emiatt az operatív munka végzésére a tagozat ügyvezetőt kért fel.

Ügyvezetőként programot készítettem és útitervet ennek lebonyolítására. A program szerint elsőként azt vetettük össze, hogy az ÉVOSZ ágazati aktuális problémák és a javaslatok körében melyek azok a témák, amelyek az épületgépészet számára is relevánsak és milyen szakmaspecifikus kiegészítést, illetve új témák megfogalmazását igénylik. Ezt követően készítettük az ezévi programot, melyben a szakképzés, a felsőfokú képzés, illetve a versenyképességre, és az egészségre is jelentős hatással levő, minőségileg a követelményeknek nem megfelelő ivóvízhálózati elemek kizárására vonatkozó szabályozási javaslatok kidolgozása szerepelnek. A tagozat munkájának szervezésében kiemelt szempont a tudatos tervezés és az egyeztetések alapos előkészítése, mert ezek alapozzák meg az eredményes és hatékony működést.

Konkrétan jogszabályi, hitelezési, támogatási területeken van szükségük érdekképviseletre – hogyan tud kezdeményező szerepbe kerülni a tagozat a törvényalkotásban? Terveznek-e olyan szakmai anyagokat, amelyeket az ÉVOSZ szokott megjelentetni hasonló céllal?

A tagozat megfogalmazott célja, hogy az alágazat problémáit megismerve, beazonosítva megoldási javaslatokat fogalmazzon meg, és ezeket döntéshozók számára eljuttassa, illetve a megoldást elősegítő szakmapolitikai, társadalmi hátterében médiatámogatást szervezzen. Éppen ebben van nagyobb gyakorlata és kialakított kapcsolatrendszere az ÉVOSZ-nak, melynek igénybevételi lehetőségét elnök úr fel is ajánlotta, és élni fogunk ezekkel a lehetőségekkel.

Mi a munkánkkal azt szeretnénk elérni, hogy a tagozat proaktív tevékenységet folytasson, az alágazat problémáit mi fogalmazzuk meg, és a javaslattal pedig a döntéshozók munkáját könnyítsük meg, és mindezt a szakterület érdekkörében. A különböző társadalmi szerveknél szerzett több évtizedes tapasztalatom, hogy a szervezetek megtiszteltetésnek veszik, ha a döntéselőkészítésnél a döntéshozók a véleményüket kérik. Ez helyes és szükséges, de azt felételezi, hogy a döntéshozó mindent tud, és csak a szervezetek véleményével kívánja azt alátámasztani. A tagozat proaktív hozzáállásával hatékonyabb és eredményesebb szabályozási környezet alakításához kíván hozzájárulni.

A jogosulatlanul munkát végző kontárok problémáját szintén fókuszba helyezték. Mekkora mértékű jelenséggel állunk szemben, mely területeken jelentkezik, és mi lehet a kezelésének a módja?

A kérdéskörben pontos felmérés nem áll rendelkezésünkre. A kontárok, vagyis a szakképesítés, vagy engedéllyel nem rendelkező, illetve számla nélkül végzett épületgépészeti munkák a teljes munkák körében becsülve 15-25 százalékot tesznek ki. Az ilyen tevékenység nagyon sokszínűen problematikus a gazdasági következményektől a vagyon biztonságon keresztül az egészségügyi következményekig, így mindenképpen megoldást kellene találni, és ez lehet az ÉVOSZ által már korábban megfogalmazott un. építészeti rendészet, vagy rendőrség létrehozása.

Napjainkban az építőiparban a fenntarthatóság és a környezeti terhelés csökkentése egyre inkább alapkövetelménnyé válik a projektekben, ami szintén fókuszba helyezheti a minőségi épületgépészetet. Hogyan tud profitálni ebből a hazai épületgépész szakma, illetve hogyan tudják középpontba állítani a minőségi elvárásokat?

A globális problémákra keresett válaszokban az épületgépészetnek sokrétű küldetése van. Napjainkban az energia-használat áll a középpontban, de egyre inkább rádöbben a világ, hogy a víz kérdése még ennél is fontosabb, illetve a hulladék kérdése sem hanyagolható el. Mindezek a feladatok az épületgépészeti vállalkozások számára hosszútávú és gazdaságilag is megalapozott helyzetet teremtenek.

A szakma érdekképviseletének egyik főszereplőjeként rengeteg információja, tapasztalata van a hazai épületgépészetről. Összességében, hogy látja a hazai cégek piaci helyzetét?

Az épületgépészet piaci helyzete részben a beruházási lendülettől és a támogatási elképzelésektől függ. Napjainkban a kormányváltás következtében ezek átalakulása folyik. A beruházások gazdasági háttere még nem látható, hogyan fog alakulni, amiben viszont mindenképpen nagy lendülettel kell lépni, az a meglevő lakásállomány felújítása. A felújítás az épületgépészet számára még nagyobb szakmai kihívás, mint az új építés. Jelenleg ezt leginkább a kkv-k tevékenységében képzeljük el, de igazi megoldást az fogja jelenteni, ha ennek iparszerű megoldását nagy vállalkozások is piacszerűen vállalni tudják.