Három évtizedes együttműködés ad súlyt az ÉVOSZ és a Les Compagnons du Devoir közös erőfeszítésének, amelyben magyar fiatalokat juttatnak ki Franciaországba (vagy franciákat Magyarországra) egy éves – majd további évekre meghosszabbítható – továbbképzésre. Jelenleg is több mint 11 ezer tanulót képző, hatalmas szervezet ez, amely cserediák-program mellett a legelszántabbaknak a hagyományos céhes vándorévek kortárs megfelelőjét is kínálja: öt éven keresztül, minden évben más-más francia városban tanulhatják meg szakmájuk legmélyebb ismereteit a résztvevők.

2026. október 16-án a Tempus Közalapítvány épületében tartotta meg közös rendezvényét az ÉVOSZ és a Les Compagnons du Devoir szakképző intézmény. Az 1995 óta (előbb a Leonardo da Vinci, majd az Erasmus program keretében) szervezett programról, amelyben eddig 153 magyar és 35 francia szakmunkás fiatal vett részt; 20 magyar résztvevő pedig az egyéves kint töltött idejét követően továbbtanult a Compagnon mesterképzésén és Compagnon, azaz mester címet is szerzett.

Évszázados hagyományok élnek a rendszerben

Több korábbi „vándor” is felszólalt a Pete Zoltán vezette rendezvényen, akik mind kiemelték azt a különleges helyzetet, amelyben végigélhették ezeket az éveket. Életutakat alapvetően befolyásoló program ez, amely nem csak arésztvevők szakmai elhivatottságában, de a nemzetközi versenyeken elért kiváló eredményekben is tükröződik.

Bolvári István, mára nemzetközi szinten elismert ács magyar Compagnonként azt emelte ki: „az első pillanatoktól kezdve egy család tagjának éreztem magam kint.”  A szintén az első évfolyamban részt vett Prém Tamás pedig hangsúlyozta:

„el kell ismerni, hogy ez nem való mindenkinek: a ledolgozott nyolc óra után közös vacsora, majd este 8 és 10 között tanulás töltötte ki minden hétköznapunkat. Itt ugyanakkor senkit sem kellett motiválni, kivételes szakmai elhivatottságú emberek gyűlnek össze ezekben a közösségekben. Számomra ez a program kinyitotta a világot.”

A különböző cégek munkarendjének, a szakmák részterületeinek megismerésében pedig olyan lehetőségek rejlenek, amelyek itthon talán nem is látszanak.

Itthonról elérhetetlen kapuk nyílhatnak

Gill Viktor kőfaragó, kőszobrász megmutatta azt is, milyen kapcsolatokat teremthet meg a szakmai vándorévek: „Ilyen mennyiségű tudást itthon 90-100 év alatt sem lehetne összeszedni.” „Franciaországban is kevesen csinálják ám végig ’Tour de France’-t.

Ők Franciaország krémje, ami hihetetlen lehetőségeket is teremthet: felhívott a Notre Dame építésvezetője a tűzeset után, hogy vegyek részt az újjáépítésben, az első tíz emberben benne lehettem, akit megkeresett. Ilyen lehetőségeket semmi más nem nyithat a szakmánkban.”

• Megrendelések, beruházások, EU-támogatások – merre tart a piac 2027-ig?
• Mi lesz az 5%-os lakásáfával 2026 után – marad vagy változik?
• Újraindulhatnak-e a beruházások – vagy továbbra is kivár a piac?
• Fordulat jöhet a lakásépítésben és a bérlakáspiacon?
• Mekkora szerepe lesz az otthonfelújítási és energetikai programoknak?
• Hogyan alakítja át az AI és a digitalizáció a működést és a vevőszerzést?

E témák közül két beszélgetést emeltünk ki, amelyek jól reprezentálják az előadók hangulatát és várakozásait.

Túlélés vagy lépéselőny? Döntések, amelyek most meghatározzák az építőipari cégek jövőjét

Tibor Dávid (a Masterplast Nyrt. elnöke), Gódi Attila (a Terrán Tetőcserép Gyártó Kft. ügyvezetője) és Kovács Tamás (a Szabadics Építőipari Zrt. elnöke) vitatták meg a szektor kihívásait Gangel Péter, a Bizalmi Kör alapítójának moderálása mellett. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ágazat különböző szegmensei eltérő ciklusokat élnek át, miközben a politikai és gazdasági bizonytalanságok, a magas kamatkörnyezet, valamint a közmű- és újlakáspiaci beruházások drasztikus visszaesése általános nyomást helyeznek a cégekre. A szereplők a túlélés és a stabilitás kulcsát a belső hatékonyságnövelésben, a külpiaci jelenlét erősítésében, a diverzifikációban, valamint a gyors döntéshozatali struktúrákban látják, miközben a szigetelőanyagok iránti jelenlegi keresletet követően komoly visszaesésre készülnek a szerződésállományok apadása miatt.

„A cégek – tette hozzá Kovács Tamás – minden munka után próbálnak most nyúlni, ami megélhetést biztosíthat, mellette a belső folyamatokat (akár BIM-es vagy AI megoldásokkal) próbáljuk jobbá tenni, hogy felkészülten várjuk, amikor végre elindulhatunk előre.

Tudunk rakás olyan agráripari pályázatról, ami másfél éve elbírálás alatt van. Öntözőfejlesztéshez vagy állattartáshoz kapcsolódó beruházások mellett a dombvidéki tározók kérdése is a levegőben lebeg. Ezek elindulása azonnali megoldást nyújthatnának az építőiparnak és elviselhetőbbé tehetnék a 2027-es évet.”

A helyzet kezelésére és a jövőbeni talpon maradásra vonatkozó stratégiák kapcsán Kovács Tamás így jellemezte a jelenlegi vállalati védekezést: „Azt a helyzetet látom a vállalati működésben, amikor az Egri csillagokban Dobó az ostrom előtt körbejár és mindent leellenőriz, a helyén van-e.” A szakemberek hangsúlyozták, hogy az indulásra kész beruházások és agrárpályázatok mielőbbi elindítása, a rövid ciklusú energetikai felújítási programok, az új lakások kedvezményes áfakulcsának megtartása, valamint a 15–20 éves állami stratégiai koncepció nélkülözhetetlen lenne a kiszámíthatóság és a társadalmi jólét megteremtéséhez.

Merre tart az építőanyagpiac? Árak, trendek és beszerzési döntések a következő időszakban

Fontos panelbeszélgetést folytatott Juhász Attila (a Piramis Építőház Kft. tulajdonosa), Komlós Andor (a Leier Hungária Kft. ügyvezetője) és Csúsz István (az INETON Kft. üzletfejlesztési igazgatója), a beszélgetést pedig Tibor Dávid (a Masterplast Nyrt. elnöke) moderálta. A diskurzus középpontjában az építőanyag-kereskedelem megtorpanása, a raktárkészletek csökkenése, a kivitelezői finanszírozás beszűkülése és a beruházói kivárás állt. A vállalatvezetők rávilágítottak, hogy a keresletcsökkenésre válaszul a kínálat bővítése, a közvetítői platformok felépítése, valamint a szabványosított és előregyártott elemek térnyerése jelentheti a jövőt, amelyek a hosszú előkészítési idők ellenére gyors és költséghatékony megvalósítást tesznek lehetővé.

A piaci kilátások és a fejlesztések bizonytalansága kapcsán Komlós Andor a hosszútávú kivezető utakat is igyekezett megmutatni:

„Mi ezt a csendesebb időszakot arra is használjuk, hogy jelen legyünk a közép- és felsőoktatásban. Úgy látjuk, a gyártmánytervezésünk, az elemes építkezés módja a diákok számára ismeretlen. Elhívjuk a diákokat az üzemünkbe és megmutatjuk nekik, hogyan működik a tervezés, a gyártás és a logisztika. Bízunk abban, hogy a következő évek komoly hatékonyságnövelést hoznak majd, de ehhez azokra lesz szükség, akik ma ott ülnek az iskolapadban.

Az adókörnyezet jelentősége ugyanakkor már rövidtávon és létkérdés: „Reméljük – és sokan remélik –, hogy marad az 5%-os ÁFA, hiszen ha megszűnne, 21%-kal kerülnének többe az amúgy is drága lakások” – mondta a Leier ügyvezetője. A felek összefoglalásként egyértelmű útmutatást és párbeszédet sürgettek a kormányzat részéről, hangsúlyozva, hogy a bizonytalanság megszüntetése, a felújítási programok felélesztése, valamint az oktatás és a modern építési technológiák támogatása elengedhetetlen a ciklikusság kiegyenlítéséhez és a szakemberek megtartásához.

Személyes tapasztalatokból építkezünk

Pap Réka az ÉVOSZ Lean munkacsoportjának elnöke szerint azért különösen fontos a működésről beszélnünk, mert a Lean eszközei csak akkor hoznak valódi eredményt, ha értjük azt a működést, amelyben alkalmazzuk őket, és készek vagyunk változtatni rajta.

A hazai szakemberek tapasztalatai ebből a szempontból különösen értékesek, elvégre ők a magyar építőipar valós projektjeiről és helyzeteiről tudnak beszélni. Saját példáikon keresztül mutathatják meg, hol akadt el a változtatás, mi segítette az előrelépést, és milyen tanulságok lehetnek hasznosak más projektcsapatok számára is.

Az építőipari projektek mindennapjai sokszor ismerősek: szoros határidők, folyamatos változások, alvállalkozói koordináció, kapacitáshiány, anyagproblémák, újratervezés és az ezekre adott gyors reakciók. Sok esetben a projektvezetés jelentős energiáját nem az előre tervezett működés, hanem a felmerülő problémák kezelése köti le.

Elég például egy késve érkező információ, ami miatt egy munkafolyamat nem tud időben elindulni, a csapat várakozik vagy más feladatra áll át, majd a csúszás okán a soron következő szakág munkáját is át kell ütemezni. Egyetlen információs probléma így rövid idő alatt több szereplőt érintő szervezési és koordinációs feladattá válik.

De vajon ez mennyire tekinthető az építőipar természetes velejárójának, és mennyiben annak a következménye, ahogyan a projekteket megszervezzük és vezetjük?

Ezek a kérdések vállalatmérettől függetlenül az építőipari értéklánc minden szereplőjének szólnak. A Lean alkalmazásának léptéke eltérhet, az alapvető működési kérdés azonban ugyanaz.

A panelbeszélgetések első része éppen innen indul: milyen működést látunk ma a hazai projektekben, melyek a visszatérő veszteségek és problémák, és mikor jut el egy projekt vagy egy vállalat arra a pontra, hogy a megszokott működés már nem fenntartható?

Mi történik, amikor változtatni akarunk?

A Lean bevezetése kívülről egyszerűnek tűnhet. Megismerünk egy új módszert, kipróbáljuk egy projekten, majd fokozatosan kiterjesztjük. A valóság ennél azonban jóval összetettebb.

Pap Réka kiemelte, hogy egy túlterhelt projektben időt kell teremteni a változásra. Olyan kollégákat kell bevonni, akiknek már így is rengeteg feladatuk van. Meg kell változtatni bizonyos megszokott működéseket, és közben gyakran azzal is szembesülünk, hogy az új módszer önmagában még nem változtatja meg a régi gondolkodást.

A változás nem egyszerűen egy új tervezési eszköz bevezetését jelenti, hanem azt is, hogyan dolgozunk együtt a mindennapokban, bevonjuk-e a munkát ténylegesen végzőket a tervezésbe, időben jelezzük-e az akadályokat, közösen tisztázzuk-e a vállalások feltételeit, és a problémák felmerülésekor csak gyors megoldást keresünk-e, vagy azok okait is megpróbáljuk megszüntetni.

Ha ezek nem változnak, egy új Lean-eszköz könnyen csak új formát ad a régi működésnek.

Ezért a beszélgetésekben fontos kérdés lesz, hogy mi bizonyul nehezebbnek: az új eszközök bevezetése vagy a megszokott működés megváltoztatása?

És természetesen szó lesz azokról a próbálkozásokról is, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy eredetileg tervezték. Hiszen a Lean bevezetésének tapasztalataihoz ugyanúgy hozzátartoznak a kudarcok, a félbehagyott kezdeményezések és az „ez nálunk nem fog működni” pillanatok, mint az első sikerek.

Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést: maga az eszköz nem működött, vagy a szervezet nem tudta megteremteni azokat a feltételeket, amelyek között működhetett volna?

A Lean végül kultúra kérdése?

Ahogy egyre többet beszélünk a Lean építőipari alkalmazásáról, egyre nehezebb elválasztani a folyamatokat a szervezeti kultúrától.

Mit kezdünk azzal, ha a probléma láthatóvá tétele nem nyitottságot, hanem védekezést vált ki? Mit jelent a bizalom egy olyan projektkörnyezetben, ahol több vállalat, alvállalkozó és szakmai terület együttműködésén múlik a végeredmény? Hogyan lehet együttműködést kialakítani ott, ahol korábban elsősorban az egyéni vagy szervezeti érdekek érvényesültek?

A bizalom ráadásul közvetlenül hat a projekt működésére is. Ha a munkatársak attól tartanak, hogy egy probléma jelzése hibáztatást vagy negatív következményeket von maga után, később jelezhetik az akadályokat – és minél később válik láthatóvá egy probléma, annál kevesebb idő marad a beavatkozásra, annál nagyobb az újratervezés esélye, és annál kevésbé lesz kiszámítható a projekt működése.

Így válik láthatóvá a kapcsolat a bizalom, az információáramlás és a tervezhetőség között.

És talán a legfontosabb kérdés: lehet-e valódi Lean-működést kialakítani bizalom nélkül?

Mikor kezd valóban működni?

A Lean bevezetésének egyik legérdekesebb pontja az első olyan eredmény, amikor a módszer már nem egy újabb vállalati kezdeményezésnek tűnik, hanem a projektcsapat saját működésében látja a hasznát. Ez nagyon konkrét eredményekben jelenhet meg: kevesebb várakozás két munkafázis között, kevesebb ismételten elvégzett vagy javítandó munka, ritkább utolsó pillanatban történő átütemezés, a heti vállalások megbízhatóbb teljesítése, időben láthatóvá váló akadályok és kiszámíthatóbb együttműködés a szakágak között.

Ezen a ponton a Lean már nem egyszerűen egy bevezetett módszer, hanem a projekt működésének része.

Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy mit csinálnánk ma már másképp. Egy Lean transzformáció ugyanis nem attól válik értékessé, hogy minden elsőre sikerül, hanem attól, hogy a szervezet képes tanulni a saját működéséből.

A konferencia hazai panelbeszélgetései ezért végső soron egy nagyobb kérdés köré rendeződnek.

Ha tudjuk, hogy a megszokott működés számos problémát újra és újra előállít, hogyan tudunk valóban másképp dolgozni?

És ha egyszer már megtapasztaltuk, hogy lehet másképp, akkor a kérdés talán már nem az lesz, hogy „kell-e Lean az építőiparban?”, hanem az, hogy hogyan tudjuk a Lean szemléletet a magyar építőipar valóságában működőképesen és tartósan alkalmazni.

A részvétel a BKIK önkéntes tagjai számára ingyenes, a többieknek jelképes 10 ezer forint, amit jótékony célra fordítanak. A jelentkezéshez kattintson IDE!

_______________

PROGRAM

Megnyitó: Koji László

Nemzetközi kitekintés:

• Pawel Lochnicki, STRABAG (Lengyelország)
• Nemanja Danilovic, PERI (Szerbia)

Panelbeszélgetések:

1. PANEL: AZ ÉPÍTŐIPAR, AHOGY MA MŰKÖDIK „Miért ilyenek a magyar építési projektek?”

Moderátor: Bene János

Résztvevők: Ganter Máté (BMW), Fekete István (KÉSZ), Lengyel Balázs (Spányi), Ritter Ádám (Moratus), Csikós Miklós (Cordia), Varga Béla (Tecton)

2. PANEL: AMIKOR VÁLTOZTATNI AKARUNK „Miért nem elég tudni, hogy lehetne jobban?”

Moderátor: Kalmár Zoltán

Résztvevők: Markovich Béla (Mapei), Szabadics Roland (Szabadics), Dr. Sztrapkovics Balázs (BME), Tóth Áron (Tudásépítő), Tibor Dávid (Masterplast)

3. PANEL: AMI A MÓDSZEREK MÖGÖTT VAN „Technológia, bizalom és kultúra”

Moderátor: Kincses Péter

Résztvevők: Hittner Márton (Strabag), Kassai MÁTÉ (Bang & Olufsen), Varga Zoltán (Közlekedési és Beruházási Minisztérium), Huszár Csaba (Gépész Centrál), Benkei Sándor (Óbuda)

4. PANEL AMIKOR MÁR NEM „LEAN”„Hogyan válik egy kezdeményezés működéssé?”

Moderátor: Pap Réka

Résztvevők: Ekler Krisztina (Szabadics), Darabos Csaba (Hunép), Szép István (Dryvit Profi), Mikle Sophia (Axora), Tarnai Csaba (KÉSZ), Kiss István (Market)

Délután pedig workshop és szakmai előadások várják a résztvevőket.

Ráadásul lehetővé tették, hogy az épület szorosabban kapcsolódjon a lüktető, belvárosi környezethez és a Duna-parti sétányhoz.

Videó prezentálja az összetett rekonstrukciót

A megújult luxushotel méltán pályázik most a Dalux Award 2026 elismerésére. A nívós nemzetközi mezőnyben 25 létesítmény indul, közöttük egyedüli magyar projektként a megújuló Sofitel Hotel.

A díj azon építőipari beruházásokra fókuszál, amelyek kiemelkedően alkalmazzák a Dalux megoldásait a BIM, a terepmunka és a digitális adatkezelés területén.

A Sofitel Hotel videója megtekinthető a Dalux honlapján, melynek elkészítésében a Magyar Építők munkatársai is részt vettek.

A Dalux Award 2026 díjat az a projekt nyerheti el, amely a legtöbb szavazatot kapja. Az elismerést 2026. november 3-án, a nagyszabású Dalux Summit eseményen adják át Koppenhágában.

Egész életét az útépítés körül töltötte. Milyen szemmel nézi a hazai útügyi szabályozást?

Talán már elmondhatom magamról, hogy sokat láttam, tapasztaltam akár a szabályozás oldaláról is, de a KPM-nél (Magyar Közút elődje) töltött első 10 évemben megismerkedhettem az utak üzemeltetésével és fenntartásával is.

A ‘70-es években, a valamikori NDK-ban tanultam, majd a ‘80-as évek végén az NSZK-ban sikerült egyéni munkavállalóként dolgoznom. Mindkét németországi tartózkodásom jelentősen hozzájárult az itthon szokásostól kissé eltérő szemléletem alakításához. Drezdába azóta is folyamatosan visszajárok, rendszeres részvevője vagyok a Drezdai Műszaki Egyetem által biztosított továbbképzési rendezvényeknek – különösen a Drezdai Aszfaltnapoknak, ahol német szaktekintélyek előadásait lehet élőben meghallgatni. Nos, mondhatjuk, mélyen megfertőzött a német mentalitás és munkakultúra.

A szabályozásra térve rögtön szeretném leszögezni: nem kívánom kritizálni az útépítési szabályozást – annál is inkább, mert magam is benne vagyok abban a bizottságban, amely az aszfaltot érintő Útügyi Műszaki Előírásokat megalkotja.

Figyelembe véve ugyanakkor, hogy 1990-től a német hátterű STRABAG főépítésvezetőjeként az M1-es autópálya különböző szakaszain dolgoztam, az M1 megépülését követően pedig az aszfaltgyártás irányába indultam el és mára közel 35 millió tonna aszfalt gyártásának szervezésénél, irányításánál tartok; talán rálátok bizonyos alapproblémákra és esetleges megoldásaikra.

Ezek egy része megegyezik hitvallásommal, ami nem más, mint tartós, kényelmes és legfőképpen biztonságos utakat építeni az úthasználóknak. Másik fele pedig az empíria kérdésköre. Gondoljunk csak bele, hogy műszaki szabályozásaink gyakran 2000 éves empírián alapulnak. Milyen legyen egy rézsűhajlás, vagy hogyan vezessük el a vizet? Ezeknél sokáig csak tapasztalatokra tudtunk támaszkodni.

Nos, az aszfalt – amivel az úthasználó a teljes utat azonosítja – vizsgálata máig empirikus tudománynak számít, annak ellenére, hogy folyamatosan közelebb kerülünk egy aszfaltra vonatkozó anyagtörvény megalkotásához.

Az úthibákat pedig leginkább az aszfalttal foglalkozókon szokták számon kérni, holott jellemzően  nem onnan indulnak el a problémák, hanem szó szerint is sokkal mélyebbről, az alapoktól – és persze különösen a pályaszerkezet víztelenítésénél. Vannak persze bőven emberi mulasztásra visszavezethető gondok. Maradjunk megint egy német példánál: Fritz Todt már az 1920-as években pontokba szedve leírta azokat a hibákat, amelyeket az aszfaltozásnál el lehet követni és pontosan azokat követjük el ma is. Nem tanulunk eleink hibájából! Azt hiszem, Wellner Professzor néhány évvel ezelőtti mondata sokat elárul a helyzetről:

„Ötezer éve építitek az utat... és még mindig nem tanultátok meg!” – utalva a repedésekre, süllyedésekre és egyéb hibákra.

Mi tehát az alapvető probléma az útjainkkal?

Talán legalapvetőbbnek azt mondhatnám, hogy az útjaink nem elég tartósak és nem biztos, hogy megfelelnek a mai forgalom igényeinek, úgy keresztmetszetben és teherbírásban, mint az utazáskényelmi oldalon. Ez nyilvánvalóan nem elsősorban a gyorsforgalmi hálózatunkat érinti, minden egyéb utunkat azonban egészen komolyan. A víztelenítés, a fagyvédő réteg szintén komolyan veszélyezteti útjaink tartósságát és ezzel a fenntarthatóságot. Ebben egyébként benne vannak a karbantartási hiányosságok, mint a padkák és útárkok rendbetételének elmaradása. Itt van például az M1-es autópálya, amit a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején építettünk és egészen mostanáig bírta, amikor is megtörtént annak gyors leromlása. Ez egy megfelelő víztelenítéssel nem biztos, hogy így lett volna.

Mint minden épített szerkezetnek, az útnak is a víz az egyik legnagyobb ellensége.

Ezt már az első órákon tanítják az egyetemeken, mégis ebben vétjük a legtöbb hibát. Ha nem tökéletes megoldás születik a víz távoltartására, az fel tud jutni a burkolatba, egészen az aszfaltig, ahol pedig akár a bitument is le tudja oldani a kőről.

Ha a víz utat talál magának egy útban, mindent tönkretesz.

A víz távoltartása vagy elvezetése mellett ugyanakkor ma már nagyon fontos a víz megtartása is – leginkább tározókban. Klímaváltozás közepén vagyunk, ami az idén nyáron tapasztalt vízhiányt is okozta. Vizeink megtartására számos jó megoldás született már a világban, érdemes ezeket számba venni egy útépítésnél. Emellett áll két további fejlesztendő terület: a tartósság és az azzal szorosan összefüggő teherbírási elégtelenség is – ott is lehet még javulnunk éppúgy, mint az utazáskényelem területén.

Hogyan kell a rezilienciának megjelennie a szabályozásokban és a kivitelezésekben?

Európán belül természetesen az európai normáknak kell megfelelnünk. Egy összeurópai, valamint a külön tagállami testületek feladata folyamatosan karbantartani a szabályokat, követni velük a fejlesztéseket és a világ változásait. Ezt a MAÚT, illetve a szervezet által megbízott szakemberek végzik. A szabályozás természetesen valamelyest le van maradva a kutatásoktól.

Ha egy kutatás sikert hoz (most is éppen fejlesztünk egy minden eddiginél jobbnak ígérkező aszfaltkeveréket), évek-évtizedek telnek el, mire annak eredménye bekerülhet a szabályozási rendbe, majd onnan a köztudatba.

Hiába a 2000 éves empíria az útalapoknál, az aszfaltnál nincs ennyi tapasztalatunk. Ha pedig átcsap a szabályozás a megszokás kényelmébe, bizony lelassul az előrehaladás. Nyitottnak kell lennünk az újra, mert ez hozzásegíthet az elengedhetetlen változáshoz; a mai korhoz való alkalmazkodáshoz. Egy neves német professzor néhány éve úgy kezdte előadását, hogy felejtsük el az eddigi empíriát, mert változik a bolygónk klímája és ami működött eddig, nem fog működni a jövőben. Nem kis döbbenetet váltott ki a nagyrészt német hallgatóság körében.

Új tervezési alapelvekre van szükség, amihez kutatásokra, fejlesztésekre és sok-sok kísérleti útépítésre lesz szükség. A kutatásokkal hazánkban inkább hadilábon állunk, ugyan szerencsére az állam által támogatott kísérleti építések azért valamelyest tetten érhetőek.

Az ökológiai szempontok figyelembevétele tehát már kiemelt kérdés az útépítésben. Ebben a másodlagos nyersanyagok felhasználása, azaz a bontott vagy mart aszfalt felhasználása elsődleges fontosságú. Ráadásul e témakörben különösebb kutatásokra sincsen szükség, mivel az európai aszfaltozási kultúra már réges-régen megtette és rendelkezésre állnak a szükséges tapasztalatok.

Hazánk az újrahasznosításban látható, meglehetősen nagy lemaradásának okát – akár a környező országok tekintetében is – első sorban a jogi szabályozásban, a kialakult rossz gyakorlatban látom.

Rengeteg kutatási anyag létezik a világban, még hazánkban is készülnek aszfaltokra vonatkozóan, és talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a legtöbb jelenlegi útépítési problémára létezik már megoldás, mégis a teljes rendszer átalakítására volna szükség ahhoz, hogy ezek eredményeit felhasználhassuk.  Bár az európai szabályozások egyformák, az financiális és természeti adottságok, ásványkincsek miatt az utak, aszfaltok minősége jelentősen eltérhet. Tehát mindent magunkra kell formálnunk, ehhez azonban túl kell tennünk magunkat a megszokásainkon.

És persze jelen van a gazdasági kényszer is, ami nem minden esetben engedi meg a mérnökök “szárnyalását”. Németországból azt hoztam magammal, hogy ideális hármas munkamegosztás szerint egy útépítésnél – ahogy más területeken is – a mérnök mondja meg, mit kell csinálni; a gazdasági kollégáknak az a feladata, hogy megteremtsék hozzá a pénzt és elszámoljanak vele; a politikusoknak pedig az, hogy mindehhez ernyőt biztosítsanak. Ez valahogy mára megfordult, és nem csak nálunk: a politika és a bankok mondják meg, mennyi pénz van az útépítésre, sőt, ettől többet is meghatároznak; a mérnökök pedig a keretből próbálják a lehető legjobb műszaki megoldást kihozni. Sok esetben már a kiírás is helytelen, onnan pedig nagyon nehéz jó munkát végezni.

Ennek az eredménye jól látszik azon, hogy a 20. század első felében épült német autópályák 70 éven keresztül szolgálták a közlekedőket, a mai utaknál pedig ilyen élettartam fel sem merül.

Máshogyan kellene felépítenünk az útjainkat?

Minden bizonnyal valamit változtatnunk kell és ez leginkább a szemléletünk. A magasabb élettartamra való törekedés, a teljes életciklus elemzése, a megfelelő karbantartás, a műszaki szemlélet magasabb szintre való emelése, hogy csak néhány dolgot említsek, illetve hiányolom az úthasználó bevonását a rendszerbe.

Mivel az aszfalt az útpálya legfelső része, ennek hibái tűnnek fel mindenkinek, ezek azonban legtöbbször nem a rossz aszfaltkeverékre vezethetők vissza: minél lejjebb megyek az útszerkezetben, annál tartósabbnak kellene lennie. Legtartósabbnak pedig a töltésnek. Hiszen, ha a kopóréteg elhasználódik, de az alap stabil, elég csak azt cserélni. Ez filléres dolog ahhoz képest, mint amikor teljes rétegrenddel hozunk létre egy utat.

Az útalapok és így a teljes útszerkezet tartósságának emelése azonban ma szigorúan gazdasági kérdés, ahol a mérnököknek nagyon szűk mozgástér marad.

Hogyan állunk a klímaváltozás miatt rendszeressé váló extrém időjárás okozta károkkal?

Mai szabványaink, méretezéseink a kétezer éves empírián alapulnak. A rómaiak óta formálódó és tapasztalatok során csiszolódó elvek mentén készítjük például az útalapozást. Persze mondjuk a Via Appia a mai napig betölti a szerepét, amit kétezer éve építettek, ma pedig ha megépítünk egy utat – ugyan teljesen más terhelésre –, az a közelébe sem fog jutni a római út élettartamának.

Nem arról van szó, hogy elfelejtettünk építeni, hanem arról, hogy korábbi tapasztalatokon nyugvó szabványrendszerek szerint létrehozott utak egyszerűen nem felelnek meg a szélsőséges időjárási körülményeknek. Hogyan változtathatnánk ezeken a szabályokon úgy, hogy a legfontosabb szempont az út költsége?

Rövid a válasz: sehogy.

Úgy gondolom, meg kellene változtatni a szabványainkat. Ha valahol elmosta az utat egy patak, az ki fog önteni legközelebb is – és nem százévente, ahogy ma a katasztrófákkal kalkulálunk. Mára nem biztos, hogy működik a százéves visszatérési modell. Egy áradás miatt tönkrement út újjáépítésénél nem az eredetivel megegyezőt, hanem akár ötször akkora átereszt kellene építeni. És még egyszer hangsúlyozom: nem biztos, hogy ma már elegendő a víz elvezetése, fontos lenne a megtartása is. A tervezést kell hozzáigazítani a várható eseményekhez, mert katasztrófahelyzetből több lesz, mint kevesebb. Hazánkban hiányosnak érzem az ezirányú kutatásokat, pedig az új fejlesztések segíthetik reziliensebbé tenni az útjainkat.

Mennyire tudja kezelni a problémákat a jelenlegi szabályrendszer?

Megint német példát hozok, ahol nagyjából 260 szabályzás rögzíti a német útügyi normákat kereken 12 ezer oldalban, és a magyar rendszer sem sokkal kisebb. Ezekhez pedig még legalább 500 szabályozást kell hozzáigazítani. Ebből is látszik: évekbe telik, mire itt bármi megmozdul.

Látnunk kell továbbá, hogy egyáltalán nem fenntartható rendszerben működtetjük az útépítéseinket: minek építünk autópályákat, ha végül az egyre fokozódó javítási tevékenységek következtében csak a forgalmi dugók nőnek? Mielőtt az a vád érne, hogy az M1 jelenlegi helyzetéből indulok ki személyes érintettség miatt, jelezném, hogy évekkel ezelőtti, német állami vezetők előadására gondolok. Igaz, lassan mi is ott tartunk, ahol ők.

Amikor történik valami baj, azt nem a szőnyeg alá kellene söpörni, hanem kiemelni, hogy többször ne fordulhasson elő. Ok-okozat elemzésekkel juthatunk el a hibák gyökérokainak feltárásához és onnan már csak arra van szükségünk, hogy végre tanuljunk a múltból. Hadd mondjak erre is példát: M1 jobb pálya 60-106 (Tatabánya-Győr): ugye még sokan emlékszünk, hogy 1991-ben, egyéves korában mintegy 2-3 hét alatt benyomvályúsodott. Hol található ennek részletes elemzése? Maradva az M1-nél: pár évvel ezelőtt szintén hetek alatt kikátyúsodott. Vajon tisztában van-e a szakma és az útügyi adminisztráció a hibák okaival?

Ez utóbbi annál is inkább érdekes, mert annak eszkalálódásában komoly szerepet játszott a fagyvédő réteg, pedig ezt a hibát már elég régóta ismerjük.

Máshogy kellene építenünk? Igen, pl. fagyvédő rétegen nem szabad spórolni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az ahhoz szükséges kőanyag nem filléres dolog és korántsem végtelen a forrásunk – később viszont folyamatosan újrahasznosítható.

Évekkel ezelőtt Szicíliában találkoztam kiemelt autóutakkal, amiket nem a domborzati viszonyok, hanem a termőföld védelme és a tartósság miatt létesítettek; de megemlíthetem az osztrák S1 vagy a brüsszeli belső körút alagútban való vezetését is hasonló megfontolás okán.  Összességében azt mondhatjuk, bármilyen megoldást választunk, tartósabb utat mindenképp drágább lesz építeni, mint amit megszoktunk.

Nagyon sokatmondó Markus Oeser professzor egyik drezdai előadásának képe, amiből látszik, hogy a pályaszerkezet erősítésével hogyan lehet a használati időt 30-ról 60, vagy akár 100 évre emelni. Erről persze minden esetben a megrendelő – végső soron maga az állam – dönt, ám neki is meg van kötve a keze, hiszen őt is kötelezik a szabványok, a tervezési előírások és a rendelkezésre álló pénzügyi keretek.

Változtatni véleményem szerint kizárólag a széles utazó közönség bevonásával és csakis egy meglehetősen komoly transzparenciával lehet. Itt volna ennek az ideje, hiszen nemigen találkoztam még olyannal, aki elégedett lenne a hazai utak állapotával. Az útügyi adminisztráció, a mindenkori illetékes minisztérium nem baj, ha tisztában van azzal, hogy kinek is épül az út és milyen mélységű társadalmi, szakmai előzetes egyeztetés történt róla.

Egy példával: a legnagyobb forgalom hazánkban az M1-ről az M5-ösre tart. Miért nem az M200-as épült meg először az M1 bővítése helyett? A Dunahíd már megvan hozzá egy jó ideje.

A kritikus megjegyzések után végezetül még annyit, hogy büszkék lehetünk mai úthálózatunkra, amiről a ‘70-es években még csak álmodoztunk: nagyvárosaink szinte kivétel nélkül elérhetők autópályán vagy gyorsforgalmi úton. Persze kérdéses, hogy a hazai és európai hálózati igényeknek megfelelő bővítéseket hajtottuk-e végre az elmúlt évtizedekben, de ezzel együtt is örüljünk; ha pedig korrekciókra van szükség, azokat végezzük el mielőbb és a mai, méginkább a jövőbeli elvárások figyelembevételével.

A kivitelező társadalomnak egyetlen üzenetem lenne most: dolgozzanak az egyre hatékonyabb módszerek kidolgozásán, mert anélkül nem lesz változás.

Szemerey Samu építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár előadásában kiemelte: a szektor jelenlegi mélypontjának egyik fő oka a régóta fennálló, egészségtelen állami megrendelés-függőség.

A 2022-ben leállított beruházások és tervezési előkészítések után a piacnak a tiszta verseny, a minőségi szempontok és a fenntarthatóság felé kell elmozdulnia. A tárca célja az integrált városfejlesztés, a barnamezős területek revitalizációja és a Masterplan-típusú tervezés elterjesztése. Külön hangsúlyt fektetnek a bérlakás- és kollégiumépítési programokra, ahol a korábbi, fejlesztési modellek helyett hosszú távon stabil, alacsonyabb hozamú struktúrára van szükség.

A lakossági és közterületi felújítások terén az államtitkárság el kíván szakadni az eddigi „alsó polcos”, pusztán szigetelésre és ablakcserére szorítkozó gyakorlattól; helyette komplex, területi fókuszú, funkcionálisan és építészetileg is értéknövelő rekonstrukciókat céloznak meg, kiemelten a társasházi állományra koncentrálva. A szabályozás terén folyamatban van az állami beruházások rendjének (ÁBTV), a közbeszerzési szabályoknak (Kbt.) és az ÉMI visszaállítása, valamint a BIM-követelmények életszerűbb integrálása a tervezésben, költségvetésben és üzemeltetésben.

Kérdésekre válaszolva hangsúlyozta: az állami beruházások érdemi indulása legkorábban 2028 elejére várható, az addigi, áthidaló időszakban pedig elengedhetetlen a minőségi tervezési előkészítés, a TSZSZ megerősítése.

Mint elhangzott: feltett szándékuk az 5%-os áfa megtartása a lakóingatlan-építésnél, de ennek részletei még formálódnak.

A kkv-k hatékonysága a nagyvállalati szint mindössze 45%-át éri el

Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkár rámutatott, hogy az ágazat legsúlyosabb korlátja a strukturális munkaerő- és hatékonysági hiány. A hazai termelékenység az uniós átlag 64%-a, míg a hazai kkv-k a nagyvállalati szintnek mindössze 45%-át érik el. Mivel a felnőtt lakosság közel egyharmada funkcionális készséghiánnyal küzd (PIAAC-mérés), a szakmai továbbképzéseket komoly alapkészség-fejlesztésnek kell megelőznie.

A demográfiai fogyás miatt a munkaerő-utánpótlást nem lehet kizárólag a pályakezdőkre alapozni; a vállalatoknak saját eredményük egy részét a meglévő munkavállalók képzésébe kell befektetniük.

Mintegy 7 milliárd forintos keretű programból országos tudásközpont és ahhoz kapcsolódó ágazati képzőközpont-hálózat jöhet létre, amely a korszerű, digitalizált és zöld technológiák oktatási hátterét biztosítja.

Eljött az idő, hogy felkészüljenek a cégek Ukrajna újjáépítésére

Sándor Fegyir, Ukrajna magyarországi nagykövete meghívta a magyar vállalatokat, hogy vegyenek részt az újjáépítési és védelmi beruházásokban.

Kiemelte, hogy a károk meghaladják az 500 milliárd dollárt, ám a nemzetközi (főként Nordic) alapokból finanszírozott projekteknél a forrás már rendelkezésre áll, miközben súlyos szakemberhiánnyal küzdenek.

Ukrajnában jelenleg is szükség van azonnali újjáépítésekre, különösen oktatási és egészségügyi intézményeknél – amelyeknél a legújabb technológiákat és a moduláris építészetet alkalmazzák. Arra kérte a magyar tervezőket: bátran használják kísérleti terepnek az ukrán újjáépítést, ők ugyanis a legkorszerűbb technológiák bevezetésében érdekeltek.

Mottójuk is ezt sugallja: BULID BACK BETTER

Arra kérte az ÉVOSZ-t, gyűjtse össze azon tervező és kivitelező cégeket, amelyek a potenciálisan érdekeltek lehetnek az újjáépítésben. Mint hangsúlyozta, a tendereken való részvétel alapfeltétele lesz a jelenlegi bekapcsolódás: a megbízásokra a háborút követően már késő lesz jelentkezni.

Jelenleg három ilyen jellegű új blokk épül hazánkban: a Visontai (Mátrai) egy 520 megawattos CCGT-blokkal bővül, míg az MVM Tisza Erőmű területén egy két blokkból álló CCGT-erőmű épül fel összesen 1000 megawattot képviselve Tiszaújvárosban. Hogy mindez nagyságrendileg mekkora súllyal bír, azt jól szemlélteti, hogy a paksi erőmű jelenlegi négy blokkjának összes teljesítménye 2000 megawatt.

A hazai energetikai projektek közül több szempontból is kiemelkedik a Mátrai Gázturbinás Erőmű fejlesztése, amelynek részleteiről a projektet kivitelező nemzetközi konzorcium egyik magyar tagjának, a Status KPRIA Zrt.-nek a vezérigazgatójával, Németh Tamással beszélgettünk.

Nem csak gázt éget: a hőt is újra munkára fogja

„Ezzel a technológiával tulajdonképpen minden hőt és gőzt újrahasznosítanak legalább egyszer” – fogalmazta meg Németh Tamás CCGT-rendszer egyik lényegi elemét, a korábbi gázerőművekhez képest megnövekedett hatásfokot.

„A gázturbina első lépésben villamos energiát termel, ugyanakkor a távozó füstgázt egy hőhasznosító kazánba vezetve majd gőzt termelve meghajt egy gőzturbinát.”

A Status KPRIA Zrt. a WEST HUNGÁRIA BAU Kft.-vel és az Elsewedy Power System Projects nevű egyiptomi céggel alkotott konzorciumban tavaly szeptemberben kezdte el a kivitelezést. Az átadást 2029-ra tervezik. „Ez az 520 megawattos blokk Magyarországon ekkora méretben elsőként képviseli a CCGT-technológiát” – mutatott rá a projekt úttörő jellegére a vezérigazgató.

Amikor nem kell áram, vissza lehet venni a teljesítményt

A projekt egyik kulcsszava a rugalmasság. „A gázturbinás erőművek egyik lényeges sajátossága, hogy teljesítményük a villamosenergia-igényhez igazítható: szükség esetén visszaszabályozhatók, majd újra felterhelhetők.”

Ezt fajta a tulajdonság a paksihoz hasonló havaria helyzetben is kulcsfontosságú lehet, akárcsak a megújuló energiaforrásokkal összefüggésben.

„Ha például egy adott időszakban a nap- vagy szélenergia miatt többlet villamos energia áll rendelkezésre, a CCGT teljesítménye visszavehető. Amikor viszont nő a fogyasztás, ismét nagyobb teljesítményre kapcsolható.” Azt is kifejtette, hogy például az atomerőművek esetében nincs meg ez a rugalmasság: ott az optimális működés egyik alapfeltétele az egyenletes teljesítmény.

Az MVM Csoport beruházására mindezeken túl amiatt is nagy szükség van, mert az ország villamosenergia-igénye folyamatosan növekszik, többek között az új ipari beruházások és a lakossági fogyasztás miatt. A tervezett 520 MW nagyságrendileg egy paksi blokk teljesítményének felel meg, így a Mátrában létrejövő új kapacitás jelentős eleme lehet a hazai rendszernek.

Sokat jelenthet Magyarországnak a korábbi üzembe állás

A Duna vízállása miatt fellépő energiaválság a projekt átfutási idejét is más megközelítésbe helyezte: az ország érdekeit szem előtt tartva az esetleges korábbi üzembe állítás lehetősége is napirenden van. „A kivitelező konzorcium megvizsgálta, hogy az Olaszországban gyártás alatt álló turbina miként állítható üzembe a teljes erőmű elkészülte előtt” – fogalmazott Németh Tamás.

Szavai szerint erre a megoldás egy ideiglenes bypass kémény lehet, amely által a gázturbina önállóan is (OCGT) működésbe hozható. A lehetőségről a kivitelező a beruházó MVM-mel egyeztet. A vezető hangsúlyozta:

a KPRIA oldaláról nincs akadálya annak, hogy a turbina érkezését és üzembe helyezését előrébb hozzák, a végső döntés azonban a megrendelő, illetve az állam oldalán születhet meg.

Szavaiból az is kiderült, a blokkba egy Ansaldo Energia GT26 típusú gázturbina kerül, amely a jövőben részben zöldhidrogén tüzelésére is alkalmas lehet. Az eszközt a világ egyik vezető erőmű gyártójaként az olasz Alsado állítja elő - illetve számos más az erőműhöz szükséges egységet is, amelyek már szintén gyártás alatt vannak.

Négy mérföldkőből hármat a tervezett határidő előtt teljesítettek

Németh Tamást a Visontán zajló építési projekt jelenlegi állásába is betekintést adott. Eszerint elkészültek az első fontos mélyépítési feladatok, zajlik a turbinasziget és a hűtőtorony alapozása, amelynek során mintegy kétszáz 25 méter hosszú cölöpöt vernek le. Hangsúlyozta, a projekt eddigi négy mérföldkövéből hármat a tervezett határidő előtt teljesített a kivitelezői konzorcium.

A következő nagy lépés a mélyépítési munkák lezárása, miközben megkezdődik a 130 méter magas hűtőtorony szerkezeti kialakítása is. 2027-ben már a magasépítés és a technológiai munkák kerülnek egyre inkább előtérbe.

A nemzetközi együttműködés pluszt hozott a projektbe

A projekt további különlegessége a kivitelezői konzorcium nemzetközi összetétele: a magyar Status KPRIA és a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. mellett az egyiptomi Elsewedy Power System Projects vesz részt a munkában. Németh Tamás elmondta, a partnereknek eleinte össze kellett hangolniuk a különböző munkakultúrákat.

„Ugyanakkor az együttműködés kezdeti összecsiszolódása nem lassította a kivitelezést, épp ellenkezőleg. A különböző tapasztalatok egymást erősítették, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a projekt a tervezett ütemezéshez képest előrébb tart.” – mutatott rá.

A KPRIA vezérigazgatója szerint a sikeres közös munka azért is fontos, mert a projekt tapasztalatai későbbi külföldi beruházásoknál is hasznosíthatók lehetnek.

A 130 méteres hűtőtoronytól a transzformátorig magyar cégek kerültek főszerepbe

Németh Tamás a projekt egyik fontos erényeként jelölte meg a magyar vállalkozások hangsúlyos szerepét. „Az építészeti és mélyépítési feladatokat kizárólag magyar cégek végzik, továbbá a technológiai munkáknál is elsősorban hazai vagy magyarországi bázissal rendelkező vállalkozásokat preferálnak.”

Különösen látványos feladatként emelte ki a 130 méter magas hűtőtorony megépítését, amelyet egy MVM tulajdonú magyar vállalat, az MVM EGI Zrt. valósít meg. A projekthez szükséges transzformátort ugyanakkor a Ganz Transzformátor gyártja Tápiószelén. A mélyépítési, alapozási és szerkezetépítési munkákban szintén magyar vállalkozások vesznek részt.

„A beruházás nemcsak egy új erőművi kapacitást hozhat létre, hanem olyan hazai szakmai tudás felépítését is szolgálhatja, amely később más energetikai projektekben használható”

– foglalta össze a magyar szerepvállalás fontosságát a vezető.

Óriási boom indult be a CCGT-építési piacon

Hogy a most megszerzett tapasztalatoknak mekkora jelentősége lehet, azt a nemzetközi piaci helyzettel támasztotta alá. Szavai szerint világszerte jelentős boom alakult ki a CCGT-erőművek építésében: ezen belül a mi kontinensünkön Nyugat- és Közép-Európában, valamint a Balkánon is több ilyen fejlesztési projekt van folyamatban. „Ráadásul az AI-adatközpontok építése berobbantotta a piacot, a villamosenergia-termelési igény sokszorosára nőtt.”

Ezt a helyzetet tapasztalatai szerint a turbinagyárak túlterheltsége is jelzi.

„Rengeteg megrendelésük van, kvázi már azért is fizetni kell, hogy ajánlatot kapjunk egy ilyen eszközre, és többéves az átfutási ideje a turbina-beszerzéseknek.”

Az energiatárolók terén is komoly szerepük lehet

A fent leírt piaci folyamatot igyekeznek meglovagolni: júliusban írtunk arról, hogy a szintén a Mészáros Csoporthoz tartozó Status Energy Skopje d.o.o. egy szerződéskötés által belépett Észak-Macedónia energiarendszerének továbbfejlesztésébe. Emellett Németh Tamás arról is beszámolt, hogy Csehországban egy CCGT-erőmű közbeszerzési eljárásában sikerült bejutniuk a második fordulóba.

Ugyanakkor a vállalat egy szélesebb portfoliót is képes átfogni az erőművek kivitelezése mellett. Többek közt a megújuló energiák integrációjához szükséges energiatárolók építésében is van tapasztalatuk. A Status KPRIA 2025-ben adta át Litéren a nátrium–kén (NaS) technológián alapuló energiatárolót 750 kW teljesítménnyel és 4350 kWh kapacitással.

„Mi a többséggel ellentétben nem a lítiumos akkumulátorokkal dolgozunk, hanem a nagyobb, hosszabb tárolási kapacitással bíró akkumulátorok telepítését próbáljuk erősíteni Magyarországon”

– jegyezte meg ezzel kapcsolatban a vezérigazgató.

A szakemberek jelentik a legfontosabb láncszemet

A leendő projektek és a piaci célok szempontjából nem csak a megszerzett tapasztalatoknak, hanem a cégnél összecsiszolódó munkaerőnek is óriási jelentősége van. „Egy fiatal, jól képzett szakembergárda állt össze” - hangsúlyozta Németh Tamás.

„Többek közt olyan, másodgenerációs energetikus kollégáink vannak, akiknek a szülei részt vettek a hazai erőműépítésekben (Paksi Atomerőmű, Dunamenti, Kispesti, Bakonyi, Lőrinci Erőművek), így családi hagyományként hozzák az elhivatottságukat. Ugyanakkor arra is büszkék vagyunk, hogy eddig nemzetközi cégeknél dolgozó sikeres szakembereket sikerült hazacsábítani és meggyőzni arról, hogy csatlakozzanak hozzánk ebben a projektben. Tehát ebből a szempontból is elmondható, hogy van perspektíva a cégben.”

Németh Tamás aláhúzta, a magyar szakembergárda és a most megszerzett referencia olyan tudásbázist hozhat létre, amelyre a későbbiekben külföldi munkákat és további nagy léptékű hazai projekteket is lehet építeni. „Ezzel a referenciával többek közt akár a paksi bővítés szekunder körének kialakításában is részt tudunk majd vállalni” – hívta fel a figyelmet. (A szekunder kör az atomerőmű hagyományos, nem nukleáris berendezéseit magába foglaló, zárt vízköre, amely a reaktorban megtermelt hőenergiát ténylegesen villamos energiává alakítja – a szerk.)

A vezérigazgató – aki maga is személyes tapasztalatokkal bír, miután részt vett a 2011-ben átadott, kombinált ciklusú gönyűi erőmű építésében – külön kiemelte, hogy ebben az iparágban fokozott jelentősége van a szürkeállománynak.

„Nagyon magas szintű tudásbázist kell kialakítanunk, mert ez egy más színvonal, nem pusztán klasszikus építőipari projektekről van szó. Az energetikában azt szoktuk mondani, hogy az építőiparosok centiméterben mérnek, mi pedig milliméterben!” Zárásként úgy összegzett, a mostani visontai projekt egyik fő feladata éppen ezeknek a sokfelől érkező egyéni referenciáknak és tapasztalatoknak az összegyúrása.

Több mint hatvan év után újul meg átfogóan a két kompkikötő

A két kompkikötőt legutóbb az 1960-as évek közepén építették át. Tálosi Dániel a munkaterület átvételekor tapasztalt állapotokról elmondta, hogy a parkolási lehetőségek korlátozottak, a komphoz vezető út és a közművek felújításra szorulnak, és az informatikai hálózat is fejlesztést kíván. A SZABADICS Építőipari Zrt. vízépítési szakági főmérnöke hozzátette,

a megbízásuk többek között a burkolatok felújítására, a közművek kiépítésére és rekonstrukciójára, épületrészek bontására és korszerűsítésére, új kiszolgálóépületek létesítésére, valamint a tómedret érintő vízépítési munkákra terjed ki.

Logisztikai játszma – időszakonként változik a rendelkezésre álló munkaterület

A magas-, mély- és vízépítési feladatokat is magában foglaló összetett projekt megvalósításán túl kihívást jelent a kivitelező számára, hogy a munkálatok idején a kompközlekedés feltételeit biztosítani kell. A BAHART által meghatározott időszakokra bontott ütemezéssel, ideiglenes forgalomtechnika alkalmazásával és a munkaterületek lehatárolásával teljesítik a beruházó kompközlekedésre vonatkozó előírásait.

Kötöttséget jelent a kivitelező számára a forgalom szervezésénél, hogy a kivitelezés teljes időtartama alatt mindkét kikötőben legalább egy-egy rámpát használható állapotban kell tartani, szárazföldi és vízi megközelítéssel. Májusban és szeptemberben hétvégenként, június 1. és augusztus 31. között pedig mindennap kikötőnként két-két rámpát kell biztosítani a balatoni átkeléshez.

Az egyes munkafolyamatokhoz hasonlóan az építőanyagok beszállítását gondosan megtervezték, és lehetőség szerint a reggeli órákra időzítették. A párhuzamos munkavégzés miatt kiemelt feladat a két helyszín ütemezésének összehangolása.

A 18 hónaposra tervezett kivitelezés a közműépítéstől az épületek és a pénztárak megújításán, valamint a kikötői medencék átépítésén át az utak, járdák és kerékpárutak felújításáig terjed.

Korszerűsítik mindkét mólószárat

Szántódon a kikötői medence átépítésének egyik legkülönlegesebb munkafolyamata a szádolás. Mindkét mólószár megújul, a kivitelezés során kihívást jelent az ezeken történő közlekedés. A medence átépítése során új daruzóhelyet és kompveszteglő helyet alakítanak ki, a mólószárakon pedig sétány-, üzemi és horgászszakaszok épülnek.

Megerősítik a parti védművet, és új kikötőbakokat is elhelyeznek. Összesen 421 méternyi új függőleges és rézsűs partvédő mű épül. A munkálatokba alvállalkozóként bekapcsolódik a Globe Aqua Kft. is.

Új üzemeltetési központ és akadálymentes utasváró szolgálja a szántódi kikötőt

Szántódon a magasépítési feladatok oroszlánrészét az új zöldtetős üzemeltetési központ építése jelenti. Becze Tamástól, a Szabadics Építőipari Zrt. területi főmérnökétől megtudtuk, hogy a nettó 430 négyzetméteres földszintes épületben irodák, pénztárak, dolgozói helyiségek, raktárak és szolgálati szállások lesznek. Az épület karakteres megjelenését az egyedi gyártású kerámia homlokzati burkolat biztosítja majd, amelyet csak valamennyi jelentős porképződéssel járó építési munka befejezése után helyeznek fel.

A kikötőben teljes körűen felújítják a meglévő nettó 172,23 négyzetméteres betonszerkezetű épületet. Ennek különlegessége a hiperbolikus paraboloid alakú vasbeton héjtető, amelyet megőriznek, az épület későbbi hozzáépítéseit viszont elbontják. A szakember elmondta, a tető vékony, kettős görbületű szerkezete hatékonyan vezeti le a terhet a támaszpontokra, ezért viszonylag csekély anyagfelhasználás mellett képes nagy fesztávot áthidalni közbenső megtámasztás nélkül.

A munkálatok során megújulnak a homlokzatok, a nyílászárók és a műszaki rendszerek. A modernizált akadálymentes épület utasváróként működik majd, ahol az utasok számára büfét és vizesblokkokat is kialakítanak.

Négy várakozósáv gyorsíthatja fel a forgalmat

A szántódi kikötő környezetének közlekedési infrastruktúrája is jelentős fejlesztés előtt áll: a beruházás keretében 6726 négyzetméter aszfaltburkolat, 3066 négyzetméter térburkolat és 1614 négyzetméter pályaburkolati beton készül. Modernizálják a kikötő megközelítését biztosító Tihany utcát, amelynek jobb oldalán térköves gyalogutat és aszfaltozott kerékpárutat is kialakítanak. Térkő kerül az épületek köré és az új mólószárak sétányaira, emellett megújul a parkolók, a kapubejárók és a buszöböl burkolata. A terheléshez igazítva pályaburkolati betonból építik meg a fizetőkapuk és a kompfelhajtó közötti útszakaszt.

A korábbi három helyett négy gépjárműpénztárnál válthatnak majd jegyet az utasok, ezekhez négy várakozósáv kapcsolódik. A gyalogos és kerékpáros utasokat két külön pénztár szolgálja ki. A pénztárfülkék egyenként 2,97 négyzetméteresek lesznek, fölöttük és a bevezető forgalmi sávok felett acélszerkezetű beléptetőkapu készül.

Új kilátóból csodálhatják meg a tavat

Szántódon 79 kandeláberből álló új közvilágítási hálózatot is kiépítenek, amely megvilágítja a két mólószárat, a kompra felhajtó és az onnan lehajtó járművek közlekedési területeit, a gyalogos és kerékpáros útvonalakat, valamint a Tihany utca keleti oldalát egészen a Szent István utcáig.

A fejlesztés látványos új eleme lesz a lépcsővel megközelíthető, 31,71 négyzetméteres acélszerkezetű kilátó, amelyről a Balatonra és a révkikötőre nyílik majd kilátás.

Egyedi betonhomlokzattal épül a tihanyi rév új kiszolgálóépülete

A tihanyi és a szántódi feladatok jelentős része hasonló, fontos különbség azonban, hogy az északi parton nem épül vasbeton szádfal, és cölöpalapozásra sincs szükség.

A tihanyi projekt központi eleme egy nettó 379,22 négyzetméteres, földszintes vasbeton szerkezetű kiszolgálóépület felépítése lesz. A koporsófödém monolit vasbeton szerkezetét a helyszínen építik meg; a zsaluzás, a vasalás és a betonozás egyaránt nagy pontosságot igényel. Már kisebb geometriai eltérések is befolyásolhatják a tető síkját, a csapadékvíz elvezetését és a későbbi szerkezetek csatlakozását.

Az új tihanyi váróépület legmarkánsabb vizuális eleme az egyedi zsaluzattal kialakított, grafikai motívummal díszített finombeton homlokzat lesz. A kivitelezés megkezdése előtt próbafelületet készítenek, amely a teljes munka referenciafelületeként szolgál. A jóváhagyott mintadarab rögzíti az elvárt betonminőséget és színt, a felületi struktúrát, a pórusképet, a grafikai minta részletességét, valamint a zsaluzati illesztések megjelenését.

A régi kőépület is megújul Tihanyban

Teljes körűen korszerűsítik a helyi védelem alatt álló, nettó 160,81 négyzetméteres régi révépületet is. A munka során meg kell őrizni annak külső karakterét, kőhomlokzatát és történeti hangulatát, mivel ezek képezik a helyi védettség alapját. A jelentősebb beavatkozások ezért elsősorban az épület belsejében történnek.

Új funkciókat és korszerű kiszolgálótereket alakítanak ki, modernizálják a gépészetet, kicserélik a födémeket, továbbá feszített tartókat és áthidalókat helyeznek el. A cél az, hogy kívülről továbbra is a régi, jól ismert kőépület képe maradjon meg, belül azonban a mai utasforgalmi és üzemeltetési igényeknek megfelelő környezet jöjjön létre.

Az új közlekedési rendhez illeszkedő úthálózat épül

Tihanyban összesen 4755 négyzetméter térburkolat épül előregyártott beton- és egyedi finombeton elemekből. Emellett 2090 négyzetméter aszfaltburkolat és 2080 négyzetméter pályaburkolati beton készül. A cél a gyalogos- és gépjárműforgalom szétválasztása, az autóbuszok, személyautók és kiszolgáló járművek rendezettebb, biztonságosabb közlekedése.
A pénztárfülkék és az autós forgalmi sávok fölött itt is acélszerkezetű beléptetőkapu épül.

A kikötő területén 1020 négyzetméter zöldfelületet alakítanak ki, utcabútorokat és térvilágítást telepítenek. A tihanyi fejlesztéshez 52 kandeláberből álló közvilágítási hálózat kapcsolódik.

163 méteren erősítik meg a partvédő művet

Tihanyban a vízépítési beavatkozás nem változtatja meg a meglévő partvédő mű alapvető paramétereit. A rézsűs partfal nem volt súlyosan károsodott, de a hosszú távú állékonysága és az egységes műszaki kialakítás érdekében szükségessé vált a kőszórás pótlása és a szerkezet korszerűsítése. A rézsűs partvédő művet 163 méteres szakaszon előregyártott vasbeton partvédő elemek beépítésével újítják fel. A munkák 2026 szeptemberének közepén kezdődtek a keleti mólószáron, és 2027 első negyedévében a nyugati mólószár felújításával fejeződnek be.

Két part, közös történet – letették a balatoni révfejlesztés alapkövét

Az átkelőkhöz kötődő milliónyi emlék és a megújítás közös felelőssége – ezek adták a tihanyi és a szántódi rév megújításához kapcsolódó, szeptember 29-én Szántódon tartott alapkőletételi ünnepségen elhangzott beszédek vezérgondolatát.

A munkálatok május óta tartanak, a kivitelezés legintenzívebb időszakának kezdetét szeptember végén alapkőletétellel tették emlékezetessé. Veigl Gábor, a Balatoni Hajózási Zrt. vezérigazgatója a balatoni hajózás 180. évfordulójához kapcsolta az ünnepi alkalmat. A révközlekedés története azonban ennél jóval régebbi: mint felidézte, már a római korban is használták ezt az átkelési lehetőséget, amelyről a tihanyi alapítólevél is említést tesz.
Az igazán nagy fejlődést pedig az 1960-as évek hozták el: ekkoriban épültek a révek jellegzetes épületei is.

A megújulás szükségességét a növekvő igényekkel, az elavult műszaki állapotokkal és az utasforgalom alakulásával is érzékeltette: tavaly már a másfél milliót közelítette az utasszám.

Az egyszerűbb és gyorsabb átkeléshez a digitalizációt is segítségül hívják a fejlesztések során.
Veigl Gábor elmondta: a fejlesztés előkészítése 2020-ban kezdődött. A beruházás 2026 májusában indult el, befejezését 2027 végére tervezik. Nagyságrendileg nettó hatmilliárd forintos költségvetéséből hárommilliárd forintot a Kisfaludy2030 keretében nyújtott állami támogatás fedez, a másik felét a BAHART saját erőből biztosítja.

Az igazán intenzív szakasz októbertől kezdődik; az alapkőletételt is ehhez a fordulóponthoz időzítették. „Mondhatnám, hogy fenekestől felfordul minden” – érzékeltette a munkák látványos szakaszainak felgyorsulását a vezérigazgató. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy közben folyamatosan biztosítaniuk kell a kompforgalmat és azt az év minden szakában különleges élményt, amelyet a Balaton legszűkebb pontján való átkelés nyújt.

Somogyország kapuja és a családi fényképek helyszíne

„Aki itt száll hajóra, az nem egyszerűen egyik partról a másikra utazik, egy kicsit átlép a Balaton egyik világából a másikba” – fogalmazott Vizvári Attila, Szántód polgármestere. Szántódot „Somogyország északi kapujának” nevezte, kiemelve, hogy a rév évszázadokon át biztosította a kapcsolatot Somogy és a Balaton északi partja között. Hangsúlyozta: az átkelő számukra a közlekedési szerepén túl történelmük része is.

Kötél Balázs, Tihany polgármestere felidézte: egykor a munka és a gazdasági kapcsolatok hozták ide az embereket, majd a turizmus adott új lendületet a forgalomnak. Ebben a kelet- és nyugatnémet turisták balatoni találkozásai is szerepet játszottak. A rév országos ismertségét a családi fényképekkel érzékeltette: szerinte sokan őriznek magukról felvételeket a tihanyi sétányról és a kompozásról.

Kivételes panoráma, közös felelősség

Kovács Tamás, a SZABADICS Group igazgatóságának elnöke hajózást kedvelő emberként, személyes emlékkel kezdte beszédét. Felidézte: amikor a BAHART vezérigazgatójával a siófoki kikötőre néző irodában tárgyaltak, a panorámát látva mindig sajnálta, hogy hajózás helyett megbeszélés vár rájuk. A révhez érkezve azonban már a saját kollégáit is irigyelheti, amiért ilyen környezetben dolgozhatnak. Tréfásan megjegyezte:

ha versenyt hirdetnének az építőipar legimpozánsabb munkaterületéért, ez a helyszín méltán nyerhetné el a címet.

A büszkeség és a megtiszteltetés mellett ugyanakkor a felelősséget hangsúlyozta. A jelentős turistaforgalom ezért különösen körültekintő munkaszervezést követel, amelyhez a SZABADICS csoport 37 éves tapasztalata ad szakmai hátteret.

A kivitelezés feltételeit a természeti környezet is nagyban meghatározza. Élővíz mellett dolgoznak, ahol – ahogy fogalmazott – „a természet az úr”.

Kovács Tamás kiemelte: meglévő létesítményeket átalakítani, felújítani mindig nehezebb és több váratlan helyzettel jár, mint beépítetlen területen újat létrehozni.

„Együtt sikerülhet” – idézte a cégcsoportnál gyakran használt gondolatot, hangsúlyozva, hogy ezen a projekten is a megrendelő, a kivitelező, a tervező, a műszaki ellenőr és a szakértők közös munkája vezethet sikerre.

„Aki az ESG-re kizárólag újabb adminisztrációként tekint, szerintem a lényeget veszíti szem elől.” – fogalmaz Labancz Tamás, a Mateco-Hungary Kft. operatív igazgatója.

Az adminisztráció tekintélyes része a folyamatnak. Adatokat kell gyűjteni, folyamatokat dokumentálni, felelősségi köröket meghatározni. Lehet, hogy az elején azt is nehéz meghatározni, hogy hol kezdjük. De megéri, mert az ESG szempontok szerinti rendszerezés végére kristálytisztán fog látszani, hogy hogyan működik valójában a vállalat.

A gépbérleti piacot is elérik az új elvárások

A gépbérlet kifejezetten gyakorlatias üzlet. Van megfelelő gép? Elérhető, amikor szükség van rá? Megbízható? Rendben van az ár és a szolgáltatás? Ma is ezek az alapvető szempontok.

A nagyvállalatok és generálkivitelezők működésében megjelenő ESG-elvárások előbb-utóbb továbbhaladnak az ellátási láncban. Beszállítói kérdőívek, átvilágítások, tenderek és partneri adatkérések formájában olyan vállalkozások is bevonódnak az ESG-világába, amelyek számára maga az ESG-jelentéstétel nem közvetlen kötelezettség.

Ez pedig már üzleti kérdés.

„A gépbérleti szektorban sokáig elsősorban a gép, a rendelkezésre állás, a szolgáltatás és az ár volt a döntő. Ezek ma is döntőek. De egyre fontosabbá válik, hogy egy vállalat a saját működéséről is megfelelő információkkal rendelkezzen.”

A kérdés már nem csak az, hogy kikre vonatkozik az ESG, hanem az is, hogy milyen üzleti hatásokat várhatnak azok, akik integrálják ezt a személetet a mindennapjaikba.

Sok mindent már csináltunk. Csak nem ESG-nek hívtuk.

Amikor egy vállalat elkezdi E, S és G szempontból végig nézni saját működését, könnyen kiderülhet, hogy nem üres lapról indul. Ez történt a Mateco-nál is.

„Az egyik fontos felismerésünk az volt, hogy számos olyan intézkedésünk és folyamatunk működik, amely ma az ESG rendszerében is értelmezhető. Nem kellett kitalálnunk, hogy holnaptól legyünk fenntarthatóbb vállalat. Sokkal inkább azt kell végiggondolnunk, mit csinálunk már most, milyen eredménye van, és mit tudunk ebből mérhetővé tenni.”

Környezeti oldal: nem egyetlen „zöld projekt”

A Mateco telephelyein több olyan megoldás működik, amely az energia- és erőforrás-felhasználás csökkentését szolgálja.

Napelemek, hőszivattyús rendszer, energiatakarékos és mozgásérzékelős világítás segíti az energiafelhasználás mérséklését. A telephelyeken a rendelkezésre álló területhez mérten zöldfelületeket tartanak fenn, a vállalat pedig évről évre figyelmet fordít az ott fészkelő madarak védelmére is.

A Mateco alaptevékenysége szempontjából azonban ennél is lényegesebb a bérflotta technológiai összetétele.

Az elektromos, ezen belül a lítiumion-akkumulátorral működő gépek arányának növelése közvetlenül a vállalat szolgáltatásában jeleníti meg a technológiai változást.

Az adminisztráció digitalizációja pedig egy másik területen csökkenti az anyagfelhasználást. A gépek szükséges dokumentációja QR-kód segítségével digitálisan is hozzáférhető, gépértékesítéskor pedig a korábban 80-90 oldalra kinyomtatott dokumentumcsomag egy mindössze 2 GB-os pendrive-ra kerül rá. Ezzel a döntéssel évente nagyon sok kilogramm papírt nem használunk el. Apró változtatás, de sok gépnél az apró változtatások összeadódnak.

Az S nem a céges rendezvényeknél kezdődik

A társadalmi pillér vállalati értelmezésénél magától értetődően a dolgozói programokra gondolunk legelőször. Ennél is fontosabb azonban, hogy egy olyan vállalatnál, ahol a munkatársak többsége nap mint nap nagy gépek között dolgozik, a munkavédelem és a munkabiztonság a legmagasabb rendű munkáltatói felelősség legyen.

A megfelelő munkaruházat és egyéni védőeszközök biztosítása mellett rendszeres oktatások támogatják a biztonságos munkavégzést, különösen a szerviz területén.

Ehhez kapcsolódik a szakmai fejlődés is. Az irodákban dolgozó munkatársak pályázati forrásból megvalósuló képzéseken vehetnek részt, a szervizben dolgozó kollégák pedig gyártói szakmai képzéseken – például a Manitou szakembereinek közreműködésével – mélyíthetik gépismeretüket, szakmai tudásukat.

Az utánpótlás-nevelés szintén része az összképnek. A Mateco-nál az elmúlt időszakban több gyakornokból lett véglegesített munkatárs.

Mindezek mellett közösségi programok és csapatépítők is részei a vállalati életnek. Ezek azonban inkább kiegészítik, mintsem helyettesítik a munkavállalói jóllét alapjait jelentő biztonságos munkakörnyezetet, fejlődési lehetőséget és kiszámítható foglalkoztatást.

A G a legkevésbé látványos – pedig ezen áll vagy bukik a rendszer

A vállalatirányítási pillérről általában kevesebb látványos fotó készül. Pedig itt dől el, hogy egy vállalat működése mennyire szabályozott, követhető és ellenőrizhető.

A Mateco-nál ennek már jelenleg is fontos alapja az ISO 9001 szerinti minőségirányítási rendszer, a kockázatkezelés és a beszállítói értékelés.

Az ESG-felkészülés ugyanakkor alkalmat ad arra is, hogy a vállalat ezen a területen tételesen végignézze és folyamatosan igazítsa saját működését.

Nem az a cél, hogy mindenre rányomjuk: ESG

Talán éppen ez a legfontosabb tanulság. Napelemet nem azért kell felszerelni, mert van ESG. A szerviztechnikusoknak nem azért kell megfelelő munkavédelmi felszerelést és képzést biztosítani, mert ezt egy fenntarthatósági keretrendszer elvárja. És a beszállítókat sem azért érdemes következetesen értékelni, mert egyszer majd szükség lehet az adatokra egy jelentésben. Ezeknek önmagukban is működési értékük van.

Az ESG abban változtat a helyzeten, hogy ezeket az egymástól távolinak tűnő vállalati gyakorlatokat egy rendszerben kezdi vizsgálni.

„Nagyon hasznos és jó látnunk, hogy hol tartunk, mi működik jól, mit kell még fejlesztenünk, és hogyan tudjuk mindezt egyre pontosabban megmutatni.”

Az építőipari szereplők egyre többet beszélnek ezekről minden lehetséges fórumon - már nem belső ügy, hogy melyik cég mit képvisel és nyújt. Az ESG szempontok a beszállítói láncban is egyre fontosabb döntési szempontként jelennek meg.

Abban nincs változás, hogy a megfelelő gépet, a megfelelő időben, megbízható szolgáltatással kell biztosítanunk.

De egyre inkább számít az is, milyen vállalati filozófia áll a szolgáltatás mögött.

A kritikus helyzetben a beavatkozás ütemezettsége és a munkálatok folytonossága kiemelt jelentőséggel bírt. A teljes folyamat szakmai irányítását és a műszaki specifikációk meghatározását a vízügyi szervek végezték, az operatív koordinációért a Védelmi Igazgatási Hivatal felelt. A Market Csoport ehhez az állami és szakmai keretrendszerhez igazodva mozgósította saját kapacitásait, és egyenletes mennyiségben napi körülbelül 270 tonna követ biztosított a beépítésre a helyszínen. 

„A rendkívüli helyzetekben válik igazán láthatóvá, hogy a felkészültség nem csupán kapacitást, hanem együttműködési képességet is jelent. Egy vállalat felelőssége ilyenkor az, hogy saját szaktudását ott és úgy bocsássa rendelkezésre, ahol annak tényleges társadalmi haszna van. Köszönöm kollégáinknak és partnereinknek, hogy ennek szellemében végezték el a rájuk bízott feladatot!” – mondta Scheer Sándor, a Market Építő Zrt. vezérigazgatója. 

A kőanyag eljuttatása összetett szervezést igényelt. A helyszíni adottságok miatt vasúti vagy vízi szállításra nem volt lehetőség, így a teljes mennyiséget közúton juttatták el a Dunához. A feladaton dolgozó tehergépjárművek egyenként naponta mintegy 390 kilométert tettek meg, a flotta összevont napi futásteljesítménye pedig elérte átlagosan a 3900 kilométert

A kitermelésben, a törésben és a rakodásban a bányai gépek mellett a Market Csoport mélyépítő leányvállalata, az OKM Építőipari és Szolgáltató Kft. eszközei és szakemberei is részt vettek. A folyamat teljes körű szervezését – a feldolgozástól a mérlegelésen át a fuvarok pontos ütemezéséig – egy erre a feladatra kijelölt, 13 fős dedikált szakmai stáb irányította.

A vállalt 10 000 tonna terméskő a tegnapi nappal bezárólag, hiánytalanul megérkezett a kijelölt dunai helyszínre, közvetlenül kiszolgálva a vízügyi szervek fenékküszöb-emelési feladatait.
 

A 2023-2026 között a Hungaroringen dolgozó szakemberek számára az adott évben esedékes Magyar Nagydíj időpontja minden munkafolyamatot meghatározott. A régi épületek bontásától a szerkezetépítésen át a verseny lebonyolításához szükséges rendszerek beüzemeléséig úgy kellett megszervezniük a feladatokat, a munkaterületre fel- és levonulást, hogy a helyszín időben fogadni tudja a csapatokat és a nézőket a Formula 1-es hétvégén. Hogyan lehet ilyen feltételek mellett felújítani, illetve lebontani és újraépíteni egy nemzetközi sportlétesítmény meghatározó épületeit? Mely döntések segítették és melyek tették kihívássá a kivitelezést, és mit csinálnának másként a résztvevők? Ezek a kérdések is előkerültek a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kerekasztal-beszélgetésén, ahol Tokics Tamás moderátor kérdéseire Berecz Dániel, a DVM vezető tervezője, Burits Oktávián, a S.A.M.O. Építésziroda Kft. tervezője, Juhász Zoltán, a Market Építő Zrt. műszaki igazgatója és Trabalka Tamás, a Hungaroring Sport Zrt. beruházási és üzemeltetési igazgatója válaszolt.

A régi épületekből elfogyott a tartalék

A beszélgetés elején egy lényeges kérdést tisztáztak a résztvevők: a fejlesztés alapvetően a Hungaroring épített környezetét és kiszolgáló infrastruktúráját formálta át. A pálya karakterét meghatározó nyomvonal és az aszfaltcsíkot körülölelő domboldalak változatlanok maradtak, a pályatestet érintő kivitelezés a célegyenesre koncentrálódott.

A Hungaroring Sport Zrt. üzemeltetési igazgatója, Trabalka Tamás felidézte: 1986-ban a vasfüggöny mögött megépült Hungaroringet ideiglenes létesítménynek szánták, mivel a Formula-1-es futamok megrendezésére akkor a magyar államnak öt évre szóló szerződése volt. A projekt azonban olyan jól sikerült, hogy hagyománnyá vált a júliusi-augusztusi mogyoródi futam. Az évtizedek során számos fejlesztésen esett át a pálya és az azon belül működő épületek is, amelyek azonban idővel elérték bővíthetőségük határát. A boxok mérete már nem felelt meg a korszerű versenyzés igényeinek, és a főépületben sem lehetett elhelyezni minden szükséges funkciót. A továbblépéshez ezért teljes újragondolásra volt szükség.

Szintlépés – a legkorszerűbb helyszínek közé került a Hungaroring

A tervezési előkészítés évekkel a kivitelezés előtt megkezdődött. Az épületállomány megújítását célzó közös gondolkodás már 2016-ban elkezdődött a Hungaroring Sport Zrt., DVM Group Kft. és S.A.M.O. Építésziroda Kft.  együttműködésében, amely már közel 10 éves múltra tekint vissza. Berecz Dániel elmondása szerint 2017-ben a fejlesztési lehetőségekről két tanulmányt készítettek. Ezek átadását hosszú döntési folyamatok követték, amikor azonban ténylegesen elkezdődhetett a megvalósítás, rendkívül szűkre szabott határidők között kellett dolgozni. Az időközben változó nemzetközi követelmények tovább nehezítették a feladatot: egy korábban megfelelő tervet az új előírások miatt ismét át kellett dolgozni.

A megújuló épületek tervezésén a DVM Group és a S.A.M.O. Építésziroda dolgozott együtt. A főépület építészeti és belsőépítészeti terveit a DVM készítette, míg a főlelátó, a depó és a rendezvénytér tervezése a S.A.M.O. feladata volt. A főbejárati irodaépületnél a DVM koncepció- és tervtanácsi terveit követően az engedélyezési és kiviteli terveket a S.A.M.O. dolgozta ki.
A Hungaroring a felújítás előtt az épített környezetét tekintve a legelavultabb Formula–1-es helyszínek közé tartozott, mára viszont a legkorszerűbbé vált.

Felülírták a kivitelezés eredeti ütemezését

A tervezéshez hasonlóan a kivitelezés is feszes ütemezést kívánt. Juhász Zoltán, a Market Építő Zrt. műszaki igazgatója kiemelte, a kivitelezés egyik meghatározó döntése az eredeti ütemezés átalakítása volt. Felidézte: a megvalósítást a kivitelező konzorcium szakemberei az előírt szakaszolással kockázatosnak ítélték, ezért újragondolták a munkák sorrendjét. A cél az volt, hogy minél több feladatot előrehozzanak a kivitelezés első ütemébe és ezzel a következő építési feladatokhoz a szükséges kivitelezési időt és organizációs területet nyerjenek.
A megrendelő a 2023. november 27-én induló és 2024. május végével záruló első ütemben csak a közműfejlesztési munkákat és tereprendezési munkákat szerette volna megkezdeni. A kivitelező cég szakemberei azonban úgy döntöttek, hogy a második ütemből előreveszik a depó bontás- és építési munkáit a pályázati ütemezés többi munkájával együtt, hogy a második ütemben megvalósuló főépület paddocképülethez biztosított legyen a megközelíthetőség és az épületek megépítéséhez az organizáció. A depó 300 méter hosszú, jórészt előregyártott szerkezetekből készült cölöpalapozással, vízzáró betonfödémmel és aszfalt burkolattal. Ennek az épületrésznek az elkészítése azért volt fontos, mert így az F1-es verseny felvonulási területe 19 méter szélességgel megnőtt, ami lehetőséget biztosított az F1-es versenycsaptoknak a felvonuláshoz és a régi épület boxainak megközelítésére. A depó kiszélesítésével természetesen együtt járt a környező utak, csatornák, vízelvezetési-, elektromos -és támfal-rendszerek megépítése is, hogy a versenykiszolgáló területek megközelíthetősége biztosított legyen. A depóépület cölöpözése előtt jelentős tereprendezési munkát kellett elvégezni annak érdekében, hogy a bontást követően az alapozás megkezdhető legyen, hiszen több mint 12 ezer köbméter földet szállítottak és tömörítettek be  a területen a munkák megkezdéséhez. Az építkezés első ütemében, már hatóság által átvett és használatra kész állapotban adták át a futam előtt az új depót. Ebben az ütemben kerültek kialakításra a pálya alatt áthaladó közönségforgalmi, valamint technikai alagutak is, ahol a részleges versenypálya aszfaltozást is meg kellett oldani.

A tetőszerkezet érkezéséhez igazították a munkát

A kivitelezési feladatok közül a legkritikusabb rész a 2024. augusztus végétől 2025 júniusáig tartó időszak volt. A főlelátó bontása és felépítése, a rendezvénytér átépítése, a paddocképület, vagyis a versenypálya főépületének teljes bontása és az új, szerkezetkész épület átadása tartozott a megépítendő feladatok közé a komplett elektromos, gépész beüzemeléssel. A közműveket, víztározókat, csatornarendszereket, utakat és parkolókat szintén olyan állapotba kellett elkészíteni, ami biztosítja a használhatóságot. A feladatot nehezítette, hogy a megjelenő új FIA-igények és az épület jobb hasznosíthatósága miatt a kivitelezéssel párhuzamos áttervezés is történt a paddocképület esetében, ahol a terveknek megrendelői jóváhagyással folyamatosan rendelkezésre kellett állnia az építéshez. A két épület hossza egyenként 300 méter hosszúságú. A főtribün kivitelezésének kritikus része volt egy részben föld alatti 15 méteres épületrész és annak föld feletti 10 méteres épületszakaszának megépítése, ami összekapcsolja a főépületet és a főlelátót. Ezt a szerkezetet, ami közel 8 szintes épület megépítését jelentette, úgy kellett megépíteni, hogy a helyszínen előregyártott tető kivitelezését ne akadályozza. A tető megépítése a főlelátó használatához elengedhetetlen feltétel volt. Az ütem végén a felületvédelem a pályáról elbontásra került. A FIA pályamérnökök a korábbi átvágás miatt előírták, hogy a célegyenes legyen lejavítva a soron következő versenyre, mert csak ezután tudják megadni a pályának a licencet, így ebben az ütemeben a célegyenes aszfaltozását is el kellett készíteniük.

A főlelátó egyes részein huszonöt méteres magasságban zajlott a szerkezetépítés, miközben az egész szerkezetépítési folyamatot a több mint 1300 tonna össztömegű, 21 elemből álló acéltetőszerkezet szereléséhez kellett igazítani. Juhász Zoltán szerint az jelentette az egyik legnagyobb szervezési kihívást, hogy a tető fogadásához szükséges szerkezetek pontosan a megfelelő időpontra készüljenek el a 27-32 tengelyben lévő szerkezetépítési munkákkal. Az egymásra épülő munkafolyamatoknál egyetlen részfeladat csúszása is veszélyeztethette volna a további előrehaladást. A főlelátóval párhuzamosan a rendezvénytér komplett munkálatai is elkészültek a szükséges támfalakkal, VIP lépcsővel, kertészettel és kiszolgáló létesítményekkel.
Az idei Magyar Nagydíj előtt a főépület még hátralévő belső, szakipari és gépészeti beüzemelési munkái, valamint a versenyirányítás végleges helyére történő betelepítése és felprogramozása maradt, valamint a média- és rendezvényfunkciók kialakításával zárták a beruházást.

Közelebb a pályához, magasabbról a versenyre

A Formula-1-es nézőközönség jelentősen átalakult az elmúlt 40 évben. Kezdetben a férfiak körében népszerű eseménynek számítottak a futamok, mostanra azonban már családi programmá váltak. Ezek a változások a tervekben és a megvalósításban is visszaköszönnek. A főlelátó mögötti rendezvénytér területe a tereprendezéssel kétszeresére nőtt, így a versenyhétvégéken túl, az év egészében változatos programoknak adhat otthont. A versenyélmény fokozása szintén kiemelt feladat volt. Burits Oktávián, a S.A.M.O. Építésziroda Kft. projektvezető építésze a főlelátó bemutatásakor ezekre is kitért. A mintegy 10 300 férőhelyes főtribünről a nézőknek a legjobb rálátást akarták biztosítani a pálya egyik legizgalmasabb szakaszára. A nézőtér négy méterrel közelebb került a célegyeneshez, üléssorait pedig a korábbinál mintegy másfél méterrel magasabban helyezték el. A főlelátó karakterét a markáns vasbeton pillérsor és az általa alátámasztott, 30 méteres fesztávú tetőszerkezet határozza meg. A felső szinten kiemelt ülőhelyeket, rendezvényteraszt és klimatizált kommentátorfülkéket alakítottak ki, a főépület felé külön közlekedési kapcsolattal.

Az épület egyik részét még bontották, a másik már épült

A 300 méter hosszú új főépületben számos funkciónak kellett helyet találni: a versenyautók felkészítésétől a vendégek fogadásáig. Az épület áramvonalas megjelenésével, szín- és anyagválasztásával a motorsport világát idézték meg. A tervezők jelentős támogatást nyújtottak a kivitelezéshez azzal, hogy hat dilatációs egységre osztották az épületet. Így az egyes szakaszokon külön csapatok, önálló építésvezetőségek irányításával dolgozhattak. Ennek köszönhetően a bontás és az építés egy ideig párhuzamosan haladt: miközben a régi főépület egyik részét még bontották, máshol már az új épület szerkezete emelkedett. A tetőszinttel együtt ötszintes, mintegy 25 ezer négyzetméteres épületben 36 versenybox és négy műszaki garázs is helyet kapott. Föléjük kerültek a VIP-teraszok, a belső terekben pedig osztható, több 300 és 2x1000 fős rendezvénytermeket alakítottak ki, amelyek a versenyhétvégéken túli rendezvényeknek biztosítanak helyszínt. A főlelátóval pedig két új alagút teremt közvetlen kapcsolatot. Berecz Dániel és Juhász Zoltán felidézték, hogy a tervezés során a Formula One Management és a Nemzetközi Automobil Szövetség számos új igényét kellett figyelembe venniük és ezek alapján a terveket frissíteni.
 A munkák intenzív szakaszaiban a nagyszámú vállalkozó összehangolása napi egyeztetéseket és rendszeres, átfogó kooperációkat igényelt. Az ütemezés mellett a műszaki tartalmat, a beléptetést és a rendelkezésre álló létszámot is folyamatosan követni kellett. Juhász Zoltán szerint ehhez olyan csapatra volt szükség, amelynek tagjai ismerték a közös célt, és szükség esetén egymás feladataiba is be tudtak kapcsolódni.

Versenyrendezés az építkezés alatt

Az ütemezés sikerét az is mutatta, hogy a következő nagydíjra a boxok és a főépület első emelete már használható állapotba került. Az egész létesítmény befejezése ugyanakkor további munkát igényelt – idézte fel az utolsó nagy ütem előtti állapotokat a Hungaroring Sport Zrt. munkatársa. Trabalka Tamás érzékletesen jellemezte a közönségnek az átmeneti állapotot: a második emeleten kívülről már az üvegfalak is a kész épület képét mutatták, belül azonban még folytatni kellett a kivitelezést. A versenyirányítás ideiglenesen konténerekben működött, és a média számára is átmeneti elhelyezést biztosítottak. Ez a szakasz az üzemeltetést is próbára tette. Pontosan meg kellett határozni, mely funkciók költözhetnek be az új épületbe, és melyek működését kell még ideiglenes megoldásokkal biztosítani.

A felszín alatt is újrarendezték a Hungaroringet

A fejlesztés összetettsége különösen jól érzékelhető a közlekedési rendszer átalakításán. Egy versenyhétvégén a csapatok, a média, az üzemeltetés munkatársai és a különböző jogosultságokkal rendelkező vendégek ugyanazon a helyszínen mozognak, útvonalaikat mégis gondosan el kell választani. A korábbi, pálya feletti Marlboro-gyalogoshíd elbontása után az átjárást alagutak rendszerével oldották meg. Az egyik a főlelátó kommentátorállásai, a rendezvénytér és a paddocképület között biztosít átjárást az üzemeltetés és a média munkatársainak. A másik a paddock club vendégeinek közlekedését segíti a boxutca fölötti vendégterek és a főlelátó páholyszintje között. Így a háttérben dolgozó szakemberek és a vendégek elkülönített útvonalakon, a verseny zavartalanságát megőrizve juthatnak át a pálya egyik oldaláról a másikra.
Burits Oktávián arról beszélt, hogy a terület használata már a versenyt megelőző napokban gyökeresen megváltozik. Megérkeznek a kamionok, felépülnek az ideiglenes létesítmények, és éjjel-nappal zajlik az előkészítés. Ehhez külön éjszakai munkavégzést kiszolgáló világítást is terveztek.

Konferencia a versenypálya mellett

Az új Hungaroring egyik legfontosabb változása az egész éves használat lehetőségének kialakítása, amely meghatározta a fejlesztés logikáját is. A korábbi főépület eredetileg nyári üzemre készült, az 1986-ban kivitelezett épületrész fűtéssel sem rendelkezett; az új létesítményben viszont konferenciákat, bemutatókat és képzéseket is rendezhetnek. Összesen hat, részben továbbosztható rendezvényterem áll rendelkezésre. Trabalka Tamás szerint már arra is van példa, hogy több teremben párhuzamosan különböző programok zajlanak, miközben a pályacsíkot is használják.
Ez a tervezők elé különleges akusztikai feladatot állított. Berecz Dániel felidézte, hogy a kétféle használat egyidejű igénye már a tervezés során komoly kihívásnak tűnt, ezért a hangszigetelés kiemelt figyelmet kapott. A célegyenes környezetében összpontosulnak az állandó, sokféleképpen használható terek, míg a nagy rendezvények idején igénybe vett további területeken az ideiglenes infrastruktúra csatlakozási lehetőségeit építették ki.

Az aggregátoroknak már nem kell folyamatosan működniük

A DVM Group és a S.A.M.O. a teljes épületegyüttesben a hosszú távú energiahatékonyságot helyezte előtérbe – hangzott el a beszélgetés során. A homlokzati konzolok passzív árnyékolásként csökkentik a hőterhelést, a tetőre telepített, 1290 panelből álló napelemrendszer jelentős részben fedezi az energiafelhasználást.
Trabalka Tamás ismertetése szerint 500 kilowattos napelemes rendszer létesült, a csapadékvizet pedig egy 600 köbméteres tározóban gyűjtik. A tárolt vizet öntözésre használják, miközben a növénytelepítésnél a szárazságtűrő megoldásokat részesítik előnyben. Jelentős változást hozott az elektromos infrastruktúra fejlesztése is. Korábban a Magyar Nagydíj idején az energiaellátást nagymértékben aggregátorokra kellett alapozni. Az új, szakaszolható rendszerben ezek a berendezések tartalékként állhatnak rendelkezésre, és csak indokolt esetben kell elindítani őket. Ez az üzemanyag-felhasználás és a kibocsátás csökkentésében is előrelépést jelent.
A körforgásos szemlélet a bontott anyagok hasznosításában is érvényesült. Juhász Zoltán elmondta: a betontörmelék megfelelő minősítés után ágyazati és töltőanyagként, illetve útépítési feladatoknál került vissza a beruházásba, de megemlítette a szelektív hulladékgyűjtést és a porvédelmet is az építés időszakában.
Berecz Dániel a fenntarthatóság egyik legfontosabb feltételének mégis azt tartotta, hogy az épületek rendszeresen használatban legyenek. Az anyagok előállításával és a kivitelezéssel járó jelentős környezeti terhelés mellett különösen fontos, hogy az elkészült terek az év minél több napján szolgáljanak valós igényeket.

Távlati célok, továbbvihető tudás

A résztvevők a projekt eredményei mellett a továbbvihető tanulságokról is nyíltan beszéltek. Juhász Zoltán a napi kommunikációt és az összeszokott csapat jelentőségét emelte ki, valamint az emberek elkötelezettségét a projekt sikere érdekébe. Burits Oktávián számára a két tervezőiroda szoros együttműködése adott fontos tapasztalatot: a közös munkához egymás módszereit és munkaszervezését is meg kellett ismerniük. Berecz Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a tervezői, a kivitelezői és a beruházói oldal ugyanazért az eredményért dolgozott, eltérő szerződéses kötelezettségek között kellett teljesíteniük. Ezek jobb összehangolása szerinte a jövőben megkönnyíthetné a hasonlóan összetett beruházásokat. Trabalka Tamás pedig a nemzetközi szervezetekkel folytatott még szorosabb kapcsolattartásban látott javítási lehetőséget.

Az épületek következő évtizedeit illetően a tervezők az alakítható terekben, a megfelelő belmagasságban és a műszaki tartalékokban bíznak. A gépészeti, elektromos és informatikai rendszerek későbbi fejlesztésére már most fel kellett készülniük, még ha a jövő versenyzésének minden követelménye ma nem is látható.
A megújult Hungaroring így az átadás után is feladatot ad az üzemeltetőnek: meg kell töltenie élettel azokat a tereket, amelyekért a tervezők és a kivitelezők az egymást követő Formula 1-es futamok között dolgoztak. A következő nagy próba az lesz, hogyan működik az új létesítmény az év hétköznapjain.

A magyarepitok.hu platformon 2026. május 15-én egy riport jelent meg a hosszú évek óta tartó szolnoki fürdőfejlesztés kapcsán. 2026. június 15-én a szolnoki polgármester Győrfi Mihály megbízást adott egy ügyvédi iroda számára, hogy a sajtóhelyreigazítási kérelem és azzal kapcsolatos sajtóhelyreigazítási perben lássa el a város képviseletét.

A hatályos jogszabályok értelmében egy sajtócikk megjelenését követően 30 nap áll rendelkezésére a cikkben érintettnek, hogy helyreigazítási kérelemmel forduljon a kiadó felé. A kérelmeket a kiadónak 5 napon belül el kell bírálnia. Amennyiben elutasítja a kérelmet a kiadó, a cikkben érintettnek 15 nap áll rendelkezésre, hogy helyreigazítási keresetet adjon be a bíróságra, amely azt sürgőséggel tárgyalja.

Szolnok város képviseletében az ügyvédi iroda el is küldte a lapunknak helyreigazítási kérelmét, amely kérelemmel nem értettünk egyet, így nem tettük közzé a helyreigazítást. Valamilyen furcsa okból kifolyólag a polgármesteri megbízó levél ellenére a jogi iroda mégsem kezdeményezett helyreigazításra irányuló sajtópert lapunk ellen a bíróságon. (!) Ez a régi öregasszonyok szerint annyit jelenthet, hogy a riportban szereplő tények bizony valósak.

megérteni és meglovagolni a trendeket, a lehető legtöbb értéket házon belül létrehozni, építeni a szinergiákra és az ügyfélközpontú szemléletre.

A két tulajdonossal a cégcsoport miskolci központjában készítettünk interjút - az értékes üzeneteket a mondandó eredetiségét megőrizve, monológokban adjuk át.

Egy merész ötletből történelmi lépés

Hercsik István: Kohómérnök vagyok eredeti szakmám szerint, és a kohászatban dolgoztam, ám ez az iparág 1990 után elég rögös útra lépett. Bármennyire is szerettem ezt a munkát, az ottani embereket, és az ottani életet, éreztem, hogy a kohászat nem fog olyan karriert biztosítani, amit én elképzeltem magamnak.

Volt egy pillanat, amikor a miskolci kohászati vállalat bizonyos kisegítő üzemeit eladta, és akkor egy merész ötlettől vezérelve a kohászati salakfeldolgozót két másik vállalkozóval együtt megvásároltuk. Így kerültem én a hulladékgazdálkodási szakmába 1996-ban; valójában szaktudás és előzmény nélkül. Abban az időben, a 90-es évek elején egyébként jellemző volt, hogy az ember belecseppent egy tevékenységbe, és megtanulta, mert nem nagyon volt más választása. Ahogy belekerültem, megtanultam, és ma talán már értek is hozzá, ha ez nem szerénytelen - de azóta eltelt 30 év.

Az időben felismert piaci lehetőség: így jött létre a Mento

Lehetett rá számítani, hogy előbb-utóbb jön az uniós csatlakozásunk, és hogy azzal együtt a környezetvédelem egyfajta prioritást kap.

Az országnak különféle tájsebei voltak, elhagyott szennyezései és egy Európához képest borzasztóan elmaradt kommunális hulladékgazdálkodási szektora. Várható volt, hogy valami hasonlót kell itthon megvalósítani, mint ami Nyugat-Európában működik, és én erre készültem tudatosan.

A kohósalak mellett másféle hulladékokkal is elkezdtem foglalkozni, aztán elindítottuk a Mento Kft.-t, amely kommunális hulladékok feldolgozásával foglalkozott. Pontosabban először csak ártalmatlanításával, lerakásával, majd később feldolgozásával, és ebből lettek a különféle környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási portfólióink.

Ezt követően megalapítottunk egy közös céget a zempléni önkormányzatokkal. Ennek köszönhetően a Zemplén térségében megvalósult az a fajta kommunális hulladékkezelési metodika, amely a nagyvárosokban akkor már működött. Ma már ez a szervezet 147 önkormányzatot tömörít.

Egy nagyívű stratégiai döntés

Már akkoriban tudtuk, hogy a fő irányelv a lerakás minimalizálása és az újrahasznosítás maximalizálása lesz, erre készültünk. Ennek két iránya volt. Egyrészt ugye a hulladékkezelés technikai feladataira koncentráltunk, másrészt pedig azt határoztuk el – és ebben már a Dávid fiam is részt vett - , hogy a Mento Kft.-t olyan cégként építjük fel, amely képes hulladékgazdálkodási eszközöket tervezni és építeni, de képes üzemeltetni is. Vagyis az elejétől a végéig képes lefedni ezt a láncot.

Ezt a célt nagyjából a 2010-es évek közepére sikerült is elérnünk. Ezen a piacon nem tudom, létezik-e olyan, hogy piacvezető cég, így ezzel óvatosan bánnék; de mindenképpen egy jegyzett vállalkozás vagyunk a magyar hulladékgazdálkodásban.

Nem jó ötlet rögtön felülni a cégcsoport csúcsára

Hercsik Dávid: Amikor 2009-ben végeztem a közgazdasági egyetemen, rögtön beálltam a céghez, és elkezdtem megtanulni ezt a szakmát.

Nem lett volna jó ötlet rögtön felülni a cégcsoport csúcsára, és megpróbálni megmondani, hogy minek kellene történni. Ehelyett mondjuk úgy, hogy az elejéről és az aljáról építkezve kezdtem el: itt a bodrogkeresztúri telephelyen.

Szépen sorban megtanultam, hogy hogyan kell művelni egy lerakót, hogyan indítják reggel 6-kor a hulladékgyűjtő járműveket, és elkezdtem részt venni az éppen adódó projektekben. Aztán jöttek olyan projektek, amelyeket már én vezettem több tevékenységi körben, például hulladékgazdálkodásban és később az építőiparban is. Az építőipari kapacitásainkat és a kiegészítő tevékenységeket pedig már szinte száz százalékban édesapámmal együtt építettük föl a közös időszakban.

Út a társtulajdonosi pozícióba

A 2010-2014-es években, amikor a rekultivációs projektek pörögtek az országban, nagyon sok ilyenen dolgoztam. Ezekből rengeteget tanultam a hulladékgazdálkodásról, és közben megtanultam a közszolgáltatás részét is a hulladékgazdálkodási ágazatnak.

Nagyjából 2014-15-re értem el azt a szintet amikortól úgy érzem, hogy jelentős segítség tudtam lenni a cégcsoport előmenetelében: képes voltam azt a fajta hozzáadott értéket előállítani, ami már a tanuláson túlmutat. Aztán 2018-19 környékén értem el azt a szintet, amikor már alkalmasnak éreztem magam, hogy társtulajdonosi pozícióba kerüljek.

Megújuló garnitúra és fiatalos lendület repítette tovább a céget

H.I.: Ez egy picit szerény megfogalmazás Dávidtól. Világos gondolkodással és óriási lendülettel kezdett itt a munkában. Már az iskolát is úgy választotta, hogy készült erre a pályára - velem ellentétben, aki mindig azzal foglalkoztam, amit korábban nem tanultam. Az ő módján azért valamennyivel könnyebb: legalábbis a cégvezetés, gazdasági kérdések és a szervezetfejlesztés területén.

Azt gondolom, hogy ha Dávid nem csatlakozik, akkor egészen biztosan nem jutunk oda, ahol most tart a vállalatcsoport. Akkoriban alakult ki egy megújuló garnitúra, amelynek tagjait jelentős részben ő hozott a céghez az egyetemről és a gimnáziumi osztálytársai közül. Remek hangulat alakult ki, nagyon fiatalossá vált a cég, és tényleg nagyon jól haladtunk.

Ami pedig a tulajdonosi szintet illeti: Magyarországon egy komoly kis- vagy középvállalkozás a tulajdonosok részvétele nélkül nem tud sikeresen működni. Nincs olyan tapasztalat, amely azt mondaná, hogy nem kell jelen lennie a sikerekhez. Ez nálunk is így van, és így is lesz: a gyermekeim akkor lehetnek tulajdonosok a vállalkozásban, ha az általuk hozzáadott érték megüti ezt a szintet.

Dávid esetében egyértelmű volt, hogy 2014-re megtanult portfóliókat vezetni és nagy projekteket irányítani. Mint ahogy az is, hogy 2018-ra képessé vált a vállalkozást irányítani. Ennek megfelelően el is osztottuk a feladatokat: ma már az építőipari szegmenst, illetve a hulladékgazdálkodásnak azt a részét, ami nem üzemeltetés, hanem fejlesztés, tervezés, építés, kivitelezés, és minden más, azt ő irányítja.

Két eltérő karakter kiválóan kiegészíti egymást

Van egy jó közgazdász a csapatban, aki mindig kiszámolja, hogy mi a jó döntés. Úgy mondanám, hogy Dávid hozzám képest óvatos: nem félős, de óvatos, és nagyon megfontoltan dönt. Én pedig a 90-es évek embere vagyok, egy kicsit markánsabb kockázatvállalási képességgel bírok. Az én döntéseim inkább emocionálisabbak, az övé inkább tudományos - szerintem egész jól kiegészítjük egymást.

Összehangolható-e a szeretet és a teljesítménykényszer?

Érdekes a feladatelosztás ez az ember lelkében, amikor apa és tulajdonos is egy személyben. Egyrészt van a szeretet, másrészt pedig van a teljesítmény: és mint vállalkozónak, nekem csak a teljesítmény számít. Szülőként persze meg csak a szeretet számít. De összességében ez egy cég, ahol a család vállalkozik, márpedig az egy teljesítményorientált dolog.

Ezt a kettőt tehát valahogy össze kell hangolni: ez nem egy egyszerű feladat egy szülőnek. Az a családi vállalkozás működik jól, azt gondolom, ahol az első generációs vállalkozónak, esetleg házaspárnak ezt sikerül megoldani. Ahol az egyensúly valamelyik irányba elbillen, ott vagy a gyerekek nem jönnek a céghez, vagy a cég nem lesz sikeres. Bármennyire szereti az ember a gyerekét, a céget csak akkor lehet rá bízni, ha ő alkalmas erre a feladatra, különben a cég tönkre fog menni.

Én azt gondolom, hogy szerencsés vagyok, mert a háromból egy gyermekem már van azon a szinten, hogy ezt a cégcsoportot képes vezetni.

Fegyelem, fegyelem és fegyelem!

Mikor válik igazi tulajdonossá valaki? Amikor mindent lát valamilyen szinten, mindent meg tud érteni, szintetizálni tud és jó döntéseket hozni. Ehhez az kell, hogy a cég tevékenységi köreit megismerje, ide pedig úgy vezet az út, hogy egy-egy tevékenységet, vagy részleget megtanul irányítani.

És még egy dolognak ki kell derülni: van-e erre igazából képessége valakinek vagy nincs? Mert lehet tanulni vezetést, de ezt inkább valahogy érezni kell, nincs rá mindenkinek képessége. És kiemelném, mert a vállalkozásban az egyik legfontosabb: a stressztűrő képesség. A vállalkozás 80-85%-ban fegyelem. Fegyelem, fegyelem és fegyelem! A feladatokat minden nap végezni kell egyformán.

Volt egy idős barátom, aki már nincs közöttünk, ő mondta, hogy a profit az amatőrtől az különbözteti meg, hogy a profi mindig tud 80 százalékot, ha szomorú, ha vidám. Az amatőr meg 20 és 120 között bukdácsol, és mindig akkor hozza a 20-at, amikor a 80-at kellene. Tehát akkor leszel sikeres tulajdonos, ha ütésálló vagy. Mert minden nap helyt kell állni, és nem csak jó hírek vannak: meg kell tudni leküzdeni a lelki szinusz hullámokat, és ezeket nem szabad a kollégákra, sem a családra hárítani.

Ezért vállalkozónak lenni valamilyen szempontból, bármennyire furcsa, egyfajta magány. Még ha rengeteg ember is vesz körül, a saját bajodat mindig magadnak kell feldolgozni.

Nem kérheted számon a világot, hogy változik, mert változik

Az én olvasatomban ez egy négyütemű világ: vágyakozunk, tervezünk, próbálkozunk, aztán elemzünk. Rossz esetben csak megmagyarázzuk, jó esetben elemzünk. A tervet valamilyen körülményekre alapozva ácsolod, aztán a körülmények változnak. Terveztem én bármit is a 20-as évek elején, jött a covid, és átírta. Megint terveztünk, aztán jött az energiaválság…

Tehát a vállalkozói lét arról is szól, hogy állandóan korrigálom a tervet, méghozzá türelemmel. És nem kérheted számon a világot, hogy változik, mert az változik. Rugalmasságra, hajlékonyságra van szükség. A sikeres vállalkozó mindig újratervez, szerintem ez az egyik legfontosabb sikerfaktor.

Az útépítésben is meghatározó vállalkozássá váltak

H.D.: Egy idő után adódott a kérdés, hogy ha tudunk hulladékgazdálkodási létesítményeket üzemeltetni, akkor miért ne tudnánk tervezni és építeni is? Viszonylag sok saját beruházást bonyolítottunk le, és ezeket megpróbáltuk minél inkább saját kapacitásokkal elvégezni. Fokozatosan kiépítettük ez irányú kapacitásainkat mind a tervezési, mind a kivitelezési szegmensben. Egy idő után vállalkozásszerűen is képesek voltunk elvégezni az építőipari tevékenységeket.

Segített, hogy ebben az időszakban nem csak hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó feladatok voltak a piacon szép számmal, hanem építőipari jellegűek is. Konkrétan nem csak rekultiváció és kármentesítés zajlott, hanem hulladékgazdálkodási létesítmények építéséből is viszonylag sok volt uniós támogatással az országban nagyjából 2020-ig.

További fontos lépés, hogy a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódva elkezdtünk nyomvonalas létesítményeket építeni: főleg a megyében kiviteleztünk szennyvízhálózatot és ivóvízhálózatot.

Mindezek mellett a 2010-es években tudatosan fölépítettünk egy útépítési kapacitást is. Mára a bánya kivételével szinte mindenünk megvan az útépítéshez: többek közt egy aszfaltkeverőnk, amit 2020-ban létesítettünk, és mellette egy építőipari laboratóriumunk is van. Meghatározó vállalkozássá váltunk a térségben az útépítésben is. A verseny nem könnyű, mert nagy cégekkel kell versenyezni, de próbáljuk állni a sarat ebben is.

Nem könnyű a százlábú üzemmód, de megéri

H.I.: Hogy mennyire van jelen a szinergia a projektjeinkben? Csak ilyen projektünk van: kisebb-nagyobb mértékben, de mindig megjelenik a szinergia. Ha például kivitelezel, mindegy mit építesz, mindig képződik valamilyen hulladék. Nekünk erre saját feldolgozó kapacitásunk van, ha pedig nem hasznosítható, akkor saját ártalmatlanító kapacitásunk van.

Sok esetben mi tervezünk, mi kivitelezünk, és mi is üzemeltetünk, így egymásra épülnek a tevékenységeink, és egymást erősítik. Azt látjuk a piacon, hogy ezek összességében versenyelőnyt jelentenek mondjuk olyan vállalkozásokkal szemben, amelyeknek nincs ilyen széles portfóliójuk.

Persze ezeket a kapacitásokat fenn is kell ám tartani. Amikor azt hallom, hogy jó, neked, mert több lábon állsz, az a válaszom, hogy beszélj a százlábúval, mindig fáj valamelyik lába. A viccet félre téve, ahhoz, hogy ezek a kapacitások fennmaradhassanak, a saját projektek mellett a piacról is kell munkákat elnyerni. Összességében azért úgy látjuk, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján, hogy megéri ez a „szinergiavállalkozósdi”.

A magasépítés presztízsértékű projektjeiben is leteszik a névjegyüket

H.D.: A DHJ Építő által képviselt magasépítés aránya mintegy 20 százalékos a cégcsoportunk építőipari szegmensében, a 80 százalékos mélyépítés mellett. A gépparkkal és háttérinfrastruktúrával inkább az utóbbira vagyunk felkészülve, ennek ellenére vannak szép referenciáink a magasépítésben. Ezen a területen jellemzően olyan speciális létesítményeket építünk, amelyek vagy sport vagy valamilyen kulturális funkcióval bírnak.

Vannak presztízs jellegű projektjeink a DHJ-val, például az augusztusban átadott (lapunk által részletes riportban is bemutatott - a szerk.) miskolci barlangfürdő fejlesztés is ilyen. De hasonló volt a miskolci jégcsarnok felépítése tavaly, ráadásul most a régi jégcsarnok felújítását is mi nyertük el.

A presztízsen túl más szempontból is fontosnak tartom, hogy ilyenfajta létesítményeket építünk. Még azok az emberek is elismerik, akik nem feltétlenül rajongóink, hogy édesapámmal mind a ketten erősen lokálpatrióták vagyunk, ezért mindig jó érzéssel tölt el, és a cégnek is rangot ad, ha olyan létesítményt tudunk sikerrel kivitelezni, amit a helyi emberek nagy számban használnak és a mindennapjaikhoz szervesen kapcsolódik.

Ahol sikeressé váltál, oda illik vissza is adni!

H.I.: A cég tevékenységeit alapvetően befolyásolja, hogy Dáviddal mind a ketten miskolcinak érezzük magunkat. El lehetett volna menni, és máshol talán könnyebb lenne boldogulni, de mi már csak miskolciak maradunk: nagyon sok értéket és szépséget látunk ebben a városban.

Ide kapcsolódik a társaságunk társadalmi szerepvállalása, ami még a 90-es évek elején indult el. Egy kohász barátom hatására akkor alakult ki bennem az a szemléletmód, amit ma is vallok. Azt gondolom, hogy ha valaki sikeres tud lenni egy társadalmi közegben, akkor oda illik is valamit visszaadni, a saját érdeklődésének, avagy lelkületének megfelelően.

Nálunk ez a gondolkodásmód elsősorban a sportban jelenik meg. Kezdetben a miskolci kosárlabdás lányokat, 2010-es évektől pedig a helyi vízilabdát is támogatjuk. 2018-tól elvállaltam a Miskolci Vízilabda Club elnökségi posztját, és immár 11. éve szervezünk egy utánpótláskorú vízilabda-tornát: a miskolctapolcai Mento Kupa egy kifejezett jó hírű nemzetközi viadal, erős csapatokkal. Emellett számos kisebb-nagyobb olyan sporttémájú és kulturális szponzorációnk van, amit kitartóan, hosszú éveken át viszünk, akár egyéni sportolókat is támogatva.

Amikor a szinergia virágzó partnerséget eredményez

H.D.: Egy kicsit még visszatérve a komplex gondolkodásra: fontos eredmény számunkra, amikor egy partnernek a szegmenseink összességét úgymond el tudjuk adni. Több mint 10 éve dolgozunk például egy helyi nagyvállalatnak, a BorsodChem Zrt.-nek: építettünk már nekik utat, de közművet és hulladéklerakót is, illetve végeztünk nekik rekultivációs tevékenységet is. Mindez azért is fontos, mert jelzi, hogy nem csak a közbeszerzési piacon, hanem a magánmegrendelők piacán is helyt tudunk állni.

A BorsodChem kínai tulajdonú vállalat, és aki dolgozott már kínai cégnek, tudja, hogy ott elég komoly megfelelési kényszer van. A vegyipari tevékenységből adódóan pedig még szigorúbbak a feltételek. Tehát azt, hogy évről évre valamilyen építőipari vagy hulladékgazdálkodási feladatot elláthatunk náluk, egy komoly eredménynek gondolom.

Ez egyúttal azt is jelzi, hogy igyekszünk a piac szereplők bizalmát elnyerve, hosszú távú kapcsolatokban dolgozni, magas minőségi kritériumok mentén. Utóbbihoz a saját minőségvizsgáló laboratórium, és ezáltal az építőipari tevékenységek minőségellenőrzése saját kézben, nagyon fontos elem.

A minőségi munkának köszönhetően vezető világmárkák helyi képviseletét látják el

A gép és járműkereskedelemben szintén a szinergia és komplexitás kihasználása a mindenkori célunk. Amikor a hulladékgazdálkodást elkezdtünk kiterjeszteni, az volt a cél, hogy minél szélesebb körben tudjunk megoldásokat adni a partnereknek: integrálva a hulladékgazdálkodási rendszerek, létesítmények tervezését, építését és üzemeltetését. A hulladékgazdálkodáshoz ugyanakkor kell hulladékgyűjtő jármű, hulladékgyűjtő edény, kellenek különféle eszközök a rakodáshoz, logisztikához, tömörítéshez. Ezen igények mentén beépítettük a portfolióba a hulladékkezelő eszközök kereskedelmét, összeépítését és szervizelését.

Amikor tehát egy hulladékgazdálkodási létesítményt ajánlunk egy vevőnek, akkor már az üzemeltetéséhez szükséges eszközparkra is tudunk ajánlatot adni. A sokéves minőségi munka eredményeként mi látjuk el a hulladékkezelésben globális szinten vezető Zoeller, Haller, Stummer és Farid gépmárkák helyi képviseletét. A vevői igényeket kiszolgálva az ő termékeiket építjük rá az alvázakra. Tehát egy-egy járműhöz mi biztosítjuk az alvázat mondjuk Mercedestől, vagy más nagy márkától; majd a megrendelő igényeire szabva rászerelünk például egy tömörítéshez és begyűjtéshez használatos felépítményt.

A kereskedelem és összeszerelés mellett a szervizkapacitásunk is erős, ez végzi az eladott járművek after sales tevékenységeit: a garanciális és szerviz feladatokat. Ugyanakkor a saját gépparkunk szerviztevékenységét is ellátja.

Ez az a kincs, amit nem sok cég tud

Vannak kollégáink, akik egy-egy hulladékos projekt előkészítésében óriási tapasztalattal és mérnöki tudással bírnak. Jelentős know-how halmozódott fel az évek során, amely alapján meg tudjuk mondani, hogy a megrendelő által leírt feladatra mi a legjobb megoldás. Ezt nem túl sok cég tudja, és talán az az előnyünk, hogy nem csak egy eszközt szeretnénk eladni, hanem a problémákat és megoldásokat is átlátjuk, hiszen hosszú évek óta hulladékkezeléssel foglalkozunk. Tehát sokkal szélesebb körben látjuk azokat a szempontokat, amelyek alapján a megrendelőnek egy vásárláskor gondolkodnia kell.

Nem azt nézik, hogy mivel keresnek többet, hanem, hogy mi lesz igazán hasznos

H.I.: Úgy látjuk, hogy ez a széleskörű rálátás szimpatikus a vevőknek, mert megspórol a beruházásban elég sok olyan gondolkodást, amiben ő nincs otthon. Sok apró, de fontos dologra kell figyelnünk: például hogyan tud majd az eszköz üzemelni, befér-e a jármű vevő utcájába, felmegy-e a hegyre, stb. Ebben a folyamatban nem azt nézzük, hogy mi mivel keresünk többet, hanem azt, hogy mi lesz majd igazán hasznos. Hosszú távú kapcsolatokra törekszünk, és azt kell mondanom, hogy ez mindig bejön. Nem az első üzleten akarsz sokat keresni, hanem megalapozod a jövőt.

De mit hálál meg leginkább a vevő? A fegyelmet! Amikor egy komoly vállalathoz bejutsz a kapacitásaiddal, akkor nem lehetnek munkavédelmi problémáid, munkaerő kilengéseid, határidő problémáid, se minőségi problémáid. Ha például egy vegyipari üzemnél nem fegyelmezett az oda belépő munkaerőd, akkor soha többet nem mehetsz be ahhoz a vállalathoz.

Se kicsi, se nagy: a speciális középméret struktúráját képezik le

H.D.: Állandó problémánk volt, hogy sokkal gyorsabban fejlődtünk annál, mint ahogy ezt szervezeti szinten leképeztük: rendre újabb és újabb tevékenységi köröket kellett integrálnunk. Az utóbbi években talán ez a nagyon gyors fejlődés egy picit lelassult. Ezt kihasználva a meglévő tevékenységeket igyekszünk egyre hatékonyabbá, szervezettebbé tenni.

Ennek során muszáj volt olyan dolgokat is meglépnünk, amelyek kevésbé jellemzőek a kisvállalkozásokra, már inkább a nagyvállalatok irányába mutatnak. Arra ugyanis nagyon kell figyelnünk, hogy egyedi méretben működünk: ami nagynak kicsi, kicsinek meg már nagy. Ez ad egyfajta rugalmasságot a piacon, de egyfajta béklyót is, mert nincs arra korlátlan anyagi hátterünk, hogy nagyvállalati struktúrákat üzemeltessünk.

Most azt gondolom, jó úton járunk, hogy ezt a speciális középméretet leképezzük valamilyen szervezeti struktúrával. Egy jó példa a vezetői döntéstámogatás: muszáj átlátnunk sokféle céget és tevékenységet egyazon időpontban; miközben akár egy napon belül többféle céghez és tevékenységhez kapcsolódó döntést kell hoznunk. Ehhez nyilván megfelelő információk kellenek, és ebben sokat fejlődtünk: többek közt pontosabb költségkimutatásaink, utókalkulációink vannak, ezáltal pontosabban tudunk árazni.

A mezőgazdaságban is magasra tették a lécet

H.I.: A cégcsoportnak van egy mezőgazdasági ága is, immár 10 éve ez az én szerelemgyerekem. Félig falusi, félig városi gyerek vagyok, a város szélén egy erdő melletti házban nőttem föl, nagyon közel a természethez: én még nem laptoppal játszottam, hanem csúzlival, íjjal és biciklivel. Talán emiatt is jött, hogy amikor belebotlottam egy lehetőségbe - bár sose volt erre példa a családunkban - , megvásároltam pár hektár földet Aggtelek környékén, festői környezetben. Jó darabig nem csináltam vele semmit, aztán egy baráti beszélgetés hatására kitaláltam, tenyésszünk ezen szarvasmarhát.

Mára közel 2000 húsmarhánk van, angus marhát tenyésztünk, és építettünk hozzá egy húsfeldolgozót is. A szinergiát természetesen itt is behoztuk: a termőföldtől az asztalig mindent igyekszünk lefedni. Itt csatlakozik be a cégbe a legkisebb gyerekem: a lányom építi ennek a kereskedelemnek a marketingjét, és nagyon ügyesen csinálja.

Rosszat csinálni nem szabad, közepeset pedig minek? Ez egy telített piac, és közepes termékkel nem tudsz a piacra betörni. Mi tehát úgy építettük fel a Felsőnyárádról elnevezett Naragh termékünket, hogy a minőségnek egyfajta védjegye legyen. Igyekszünk egy igazán prémium terméket létrehozni, és egyre inkább úgy néz ki, hogy a terv be is jön.

Egy gyönyörű kis földdarab mi mindenben segíthet

A felsőnyárádi legelőkön gyönyörű a környezet, és kicsit mindig olyan, mintha kirándulnánk, amikor kimegyünk földjeinkre. Nagyon örülök, hogy az unokáim is imádnak odajárni.

Ez talán egy kicsit a szó jó értelmében vett helyhez kötés is: szeretném, hogy a gyerekeim lehetőség szerint Magyarországon éljenek, itt találják meg a helyüket, a boldogságukat, az egzisztenciájukat. Ez a kis földdarab, ezek a jószágok és az ottani létesítmények, ebben úgy gondolom, segítenek. Aztán persze majd eldöntik, hogy ezt akarják vagy nem ezt akarják.

Ez adhatja az alapot a következő 30 év sikereihez

H.D.: Gyerekkoromban azt tanította nekem édesapám, hogy az előre haladáshoz az adott dolgot tudni is kell, bírni is kell, és akarni is kell. Én úgy látom, hogy az interjúban több szempontból is ezt a magot jártuk körbe. A sikerekhez kitartónak kell lenni, fegyelmezettnek kell lenni, és motiváltnak kell lenni. Ez végső soron minden egyes helyzeten alapérték tud lenni, és a céget is ez tudja átlendíteni a nehéz szakaszokon.

Ha ezt az alapértékrendet tovább tudjuk vinni, és át tudjuk adni az egész cégcsoportnak, akkor jó esély van arra, hogy a következő 30 évben is fenn tudunk maradni, és még fejlődni is tudunk.

Emellett az is fontos, hogy egy ekkora életművet csak úgy lehet felépíteni, ha szereted, amit csinálsz. Tehát az a megfogalmazás, hogy a cégcsoport az egyik gyerekünk, édesapámra és rám is igaz: neki a negyedik, nekem a harmadik. Gyakorlatilag minden nap nevelgetjük, minden nap szeretnénk jobbá tenni, rengeteg energiát fektetünk bele.

Ez lehet a sikeres generációváltás garanciája

H.I.: Én ezt nem is nagyon egészíteném ki. Azért is engedtem át a szót Dávidnak, mert az a fontos, hogy neki legyen erről világos képe.

Az már majdnem mindegy, hogy én mit gondolok; az a fontos, hogy a gyerekeim mit gondolnak, mert nekik kell ezt tovább vinniük. A tudni-bírni-akarni filozófiát valóban nagyon sulykoltam: azon kívül, hogy jól esik egy ilyen apai tanítást visszahallani, igaznak is érzem, enélkül tényleg nem megy. Hogy ezek a fajta gondolatok Dávid fejében ott vannak, akárcsak a két kisebb gyerekem fejében is – azt garanciaként vélem felfedezni arra, hogy a cégvezetés nélkülem is sikeres lesz.

Ennél fogva én a generációváltáson nem aggódom: amit eddig összeraktunk, az egyik gyermekem vagy a gyermekeim tovább fogják vinni, ez nem kérdés. Ez nagyon nagy boldogság egyébként egy szülőnek, aki nem mellékesen vállalkozó: a gyerekei úgymond a létrehozott gyerekét, a vállalkozását is tovább viszik…

A közösség állt a középpontban

Az eseményt Dobróka Tamás, a HE-DO tulajdonosa nyitotta meg. Beszédében a közösség összetartó erejét és a közös élmények fontosságát hangsúlyozta, majd Barna Nándor, a Kékesi Sportegyesület Sakk Szakosztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket.

A megnyitót követően kezdetét vették a programok. A családok együtt fedezhették fel a helyszín kínálta lehetőségeket, miközben a kollégák a munkahelyi környezeten kívül is találkozhattak és beszélgethettek egymással.

Kaland és kikapcsolódás a Mátrában

A programok között idén is fontos szerepet kaptak az aktív kikapcsolódást kínáló lehetőségek. A vállalkozó kedvű résztvevők különböző ügyességi feladatokban és kalandokban próbálhatták ki magukat, míg azok, akik inkább a nyugodtabb programokat választották, a parkban és a hegyvidéki környezetben tölthették az időt.

A gyerekek számára is sokféle program kínált élményt: játékos feladatok és szórakoztató attrakciók várták őket egész nap. A felnőttek közül is sokan bekapcsolódtak a közös kalandokba, így több generáció is együtt vehetett részt egy-egy programon.

A KSE Sakk Szakosztályának köszönhetően ezúttal is helyet kaptak a stratégiai gondolkodást igénylő kihívások. A sakkasztalok körül gyerekek és felnőttek egyaránt összemérhették tudásukat, így a sport és a közösségi élmények ezúttal is többféle formában találkoztak.

Együtt, a munkán kívül is

A KSE Sport Nap lehetőséget teremt arra, hogy a munkatársak és családtagjaik kötetlenebb környezetben találkozzanak egymással. A rendezvényen a kollégák a munkahelyi mindennapokon kívül is együtt tölthettek egy napot, ezúttal a Mátra természeti környezetében.

A közös programok, a beszélgetések és a vidám pillanatok idén is hozzátettek a sportnap hangulatához. A nap során készült fényképek pedig később is megőrzik majd az együtt töltött idő emlékeit.

Ezek a kérdések legalább annyira foglalkoztatták az idei Summer BridgeCamp résztvevőit, mint maga a kivitelezés. A SZABADICS Akadémia nyári programja pedig éppen arra vállalkozott, hogy ezekre ne egy állásinterjún vagy egy karrieroldalon adjon választ, hanem valós munkakörnyezetben.

Négy egyetem 24 hallgatója került közelebb az építőiparhoz

A 2026-os programra a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és az Óbudai Egyetem hallgatói jelentkezhettek. A 24 résztvevőt motivációs levél és önéletrajz alapján szakmai zsűri választotta ki.

A program a tavalyi első, még pilot jellegű Summer BridgeCamp tapasztalataira épített. Míg 2025-ben két egyetem hallgatói három napba sűrítve ismerkedtek meg a vállalat működésével, idén már négy nap állt rendelkezésre augusztus 27-30. között.

Ez nem pusztán egy plusz napot jelentett. A szervezők tudatosan alakították át a programot annak érdekében, hogy több idő jusson a gyakorlati tapasztalatszerzésre.

„Fő célunk az volt, hogy a hallgatók ne csak elméletben lássák a működésünket, hanem minél több eszközt maguk próbálhassanak ki, és közvetlen, gyakorlati tapasztalatot szerezzenek a legfontosabb munkafolyamatokról és projektekről” – osztotta meg lapunkkal Varga Izabella Luca, a SZABADICS Akadémia szervezője.

Az egyetemi tananyag itt életre kel

A mérnökhallgatók számára az egyik legnagyobb élmény éppen az lehetett, hogy számos, korábban leginkább elméletből ismert technológiát most saját maguk is használhattak.

Az egyetemen például a talajradar, a GPS-kitűző vagy a BIM-rendszer gyakorta prezentációkon és oktatási példákon keresztül jelenik meg, a Summer BridgeCampen viszont nem kellett megelégedniük a kivetítővel.

„Az egyetemen többnyire kivetítőn, elméletben látnak műszereket, itt viszont kézbe vehették, kipróbálhatták és összekoszolhatták magukat” – fogalmazott Szabadics Roland, a SZABADICS Group operatív igazgatója.

A fiatalok a zalakomári telephelyen talajradarral, csőkamerával, közműkutatóval és GPS-roverrel is dolgozhattak. Utóbbiakat kitűzésre és bemérésre is használták. A visszajelzések alapján ez a program a projektlátogatások után a második legnépszerűbb programelem lett.

A BIM-workshopon szintén nem egyszerű bemutatót kaptak, mentorok segítségével komplex feladatsort kellett megoldaniuk valós modell alapján.

Vagyis a hangsúly nem azon volt, hogy „nézd meg, milyen technológiával dolgozunk”, hanem azon, hogy „próbáld ki, és derítsd ki, mire vagy képes vele”.

Vasszerelés, zsaluzás és valódi építési helyszínek

A gyakorlati élmény azonban nem állt meg a digitális technológiáknál. Az első napon a hallgatók három különböző építési projektet ismerhettek meg: a Pécsi Tudományegyetem csapata a balatonföldvári magasépítési projektet, a BME és az Óbudai Egyetem hallgatói a várpalotai lőszergyárat, a Széchenyi István Egyetem csapata pedig a Nívó-díjas Balatonfüredi Kongresszusi Központot járta be.

Ezután a Szántódrévnél találkoztak, ahol

egyetlen projektben egyszerre láthatták a magas-, mély- és szerkezetépítés különböző feladatait. Sőt, a zsaluzási technológiát és a vasszerelést saját maguk is kipróbálhatták.

A második nap szintén sokrétű volt, a gelsei szennyvíztisztító telep, egy gyártócsarnok és a nagykanizsai központi iroda is bekerült a programba.

A harmadik nap szakmai programját olyan kötetlenebb helyszínek egészítették ki, mint a Kányaváry Borbirtok és a Pálos Malom meglátogatása. Emellett fenntarthatósági és digitalizációs előadás is színesítette a programot. A megszokott műszaki témáktól eltérő nézőpontot pedig Trunk Tamás előadása nyújtotta.

A fiatalokat már most érdekli, hogyan építhetnek karriert

Mint megtudtuk, a hallgatói kérdésekből az is kirajzolódott, hogy a mai mérnökhallgatók nem egyszerűen egy munkahelyet keresnek. Tudni szeretnék, mi vár rájuk a diploma után.

Érdekelte őket, milyen szerepkörökben kezdhetnek pályakezdőként, hogyan oszlik meg az iroda és a terep között töltött idő, milyen mentorálást kaphatnak, és hogyan tudnak szakmailag előrelépni a vállalaton belül.

A modern technológiák szintén kiemelt témát jelentettek. A BIM és a digitalizáció mellett a hallgatók arra voltak kíváncsiak, hogyan teremtenek tényleges értéket a digitális modellek és a korszerű felmérési eszközök a kivitelezésben.

„Emellett élénken érdeklődtek a közvetlen vállalati kultúra, a csapatdinamika, valamint a cég stabilitása és logisztikai felkészültsége iránt – értékelve a transzparens, tabuk nélküli válaszokat minden pénzügyi és műszaki kérdésükre”

– emelte ki Szabadics Roland.

4,92-es értékelés és 100 százalékos ajánlás

A hallgatók visszajelzései alapján működik a SZABADICS koncepciója. A projektbejárások és a szakmai előadások valamennyi kitöltő szerint a szakmai fejlődésük legfontosabb elemei közé tartoztak.

A gelsei szennyvíztisztító telep és a szántódi rév kivitelezése váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, miközben a modern műszerek kipróbálása, a gépvezérelt árokásás, a BIM-rendszerek és a karrierutakról szóló előadások is kiemelkedő értékelést kaptak.

A tábor összesített értékelése 4,92 pont lett az 5-ből, és a résztvevők 100 százaléka ajánlaná a programot diáktársainak.

A visszajelzéseket nem egyetlen kérdőívből próbálták megfejteni, minden este beszélgettek az aznapi élményekről, az utolsó napon közös visszacsatoló-kört tartottak, ezenkívül Mentimeteren is értékelhettek a résztvevők, végül pedig Google-űrlapon gyűjtötték be a részletes véleményeket.

Utánpótlás és felelősség a jövő iránt

A program mögött ugyanakkor egy hosszabb távú vállalati stratégia is kirajzolódik. A SZABADICS számára fontos kérdés a szakember-utánpótlás, hiszen az építőiparban is egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a vállalatok időben megszólítsák a következő mérnökgenerációt.

„Az elöregedő korfánk miatt is abszolút lényeges, hogy a fiatalok körében is népszerűsítsük magunkat és versenyben tudjunk maradni a jóval nagyobb cégekkel szemben is, mint szimpatikus munkahely lehetőség” – fogalmazott Szabadics Roland.

A vállalat azonban nem kizárólag saját utánpótlásaként tekint a hallgatókra. Építőipari nagyvállalatként felelősséget érez a jövő mérnökeinek képzésében, ezért az egyetemekkel való együttműködésnek szintén fontos szerepet szán.

Aki egyszer bekerült, nem feltétlenül tűnik el a tábor után

A kapcsolat a tábor végével sem szakad meg. A tavalyi és az idei résztvevőkkel is működött kommunikációs csatorna, először e-mailen, majd Messenger-csoporton keresztül.

A cél tehát nem egy egyszeri élmény, hanem olyan szakmai kapcsolatok kialakítása, amelyek később akár a munkában is folytatódhatnak.

A következő Summer BridgeCamp pedig már biztosan készül.

„A válaszunk egyértelmű: IGEN!” – jelentette ki Varga Izabella Luca arra a kérdésre, hogy folytatódik-e 2027-ben a SZABADICS Akadémia nyári tábora.

A szervezők már meg is kezdték a következő tábor tervezését, amelyben az idei résztvevők tapasztalatai és visszajelzései alapján szeretnének újítani. A következő év egyik fontos fejlesztési iránya a még szellősebb napirend és több pihenőidő lesz.

A Summer BridgeCamp végére nemcsak a hallgatók vittek haza új szakmai tapasztalatokat. A SZABADICS is megerősítést kapott abban, hogy érdemes időt és energiát fordítani a fiatal mérnökök megszólítására. A résztvevők ugyanis nem elégedtek meg a félmegoldásokkal; kérdeztek, gondolkodtak és keresték a legjobb válaszokat.

„Mi már tudjuk, hogy rájuk érdemes építeni a jövőt” – összegezték a szervezők.

2026-ban immár hetedik alkalommal rendezik meg a háromnapos, ingyenes eseményt. Többek között a BME, a Széchenyi István Egyetem, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar, a Soproni Egyetem, valamint további hazai és határon túli felsőoktatási intézmények hallgatóit várják szeptember 24–26. között – a regisztráció már elindult.

A meghívottak között építőmérnökök, gépészmérnökök, geodéták, földmérők, épületgépész és közgazdász hallgatók is lesznek, BSc- és MSc-képzésekről egyaránt.

A Mohácsi Duna-híd kerül a középpontba

Az idei rendezvény központi témája Magyarország egyik legjelentősebb jelenlegi infrastruktúra-fejlesztése, a Mohácsi Duna-híd lesz. A hallgatók bejárhatják a beruházást, így testközelből ismerhetik meg, milyen mérnöki, technológiai és szervezési feladatokat jelent napjainkban egy ekkora léptékű projekt megvalósítása.

A program emellett a modern infrastruktúra-építés high-tech oldalára is koncentrál. A fiatalok olyan technológiákkal és mérnöki megoldásokkal találkozhatnak, amelyek ma már egyre inkább meghatározzák ezt a területet.

Az idei év másik hangsúlyos témaköre a Duna Group nemzetközi jelenléte lesz. A vállalatcsoport szakemberei saját tapasztalataikon és projektjeiken keresztül mutatják meg, milyen lehetőségeket kínál ma egy magyar mérnök számára a nemzetközi építőipar.

Nemcsak technológiákkal, mérnökökkel is találkoznak

A három nap egyik legfontosabb eleme ezúttal is a személyes kapcsolatépítés lesz. A résztvevők a Duna Group vezető mérnökeivel és szakembereivel kötetlenebb formában is beszélgethetnek szakmai életutakról, továbbtanulásról, karrierlehetőségekről és az építőipar jövőjéről.

„A Szabadegyetemmel minden évben azt szeretnénk megmutatni, hogy az infrastruktúra-építés jóval több annál, amit kívülről látunk. Hatalmas mérnöki teljesítmény, high-tech technológiák és elképesztően sokféle karrierút találkozik benne. Idén a Mohácsi Duna-hídon keresztül mindezt egy olyan projekten tudjuk megmutatni a hallgatóknak, amely önmagában is az infrastruktúra-építés mérnöki ünnepe” – mondta Kincses Péter, a Duna Group Szabadegyetem szervezője.

Hozzátette, a rendezvény egyik legfontosabb értéke az évek során kialakult hallgatói közösség és a közvetlen kapcsolat a szakma meghatározó mérnökeivel.

„Nem kész válaszokat szeretnénk adni a fiataloknak arra, merre induljanak. Inkább megmutatjuk nekik, mekkora világ áll előttük. Beszélgethetnek olyan mérnökökkel, akik ma Magyarország és a régió meghatározó infrastruktúra-projektjein dolgoznak, kapcsolatokat építhetnek egymással, és reményeink szerint inspirációt kapnak ahhoz is, hogyan folytassák a tanulmányaikat és később a pályájukat.”

A Duna Group Szabadegyetem szeptember 24–26. között ismét három napra egy helyre hozza az infrastruktúra-építés jelenét és következő generációját – immár hetedik alkalommal.

A hallgatók számára a részvétel díjtalan és az alábbi linken lehet regisztrálni: https://www.duna.group/dunagroup-szabadegyetem/

A 10. Ingatlan Regatta szeptember 3–5. között, Balatonfüreden indult el, az ezt megelőző Real Estate Beach Conference kiemelt előadója volt Szemerey Samu, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkára, országos főépítész, aki „Kormányzati iránytű: mi várható a következő hónapokban?” címmel tartotta meg keynote előadását. 

Felszámolják a centralizációt

„Nem beruházásokat építünk majd, hanem városokat” – mondta előadásában Szemerey Samu.

„Ennek összes következménye és hozzávalója, amivel dolgunk van most. Az a célunk a következő hónapokra, hogy a megörökölt nagyberuházásokat olyan pályára állítsuk, hogy azok fenntarthatósági és közösségi céloknak is megfeleljenek. Az elmúlt időszak meglehetősen szétzilált együttműködéseit szeretnénk fenntarthatóvá tenni; a tiszta verseny környezetét szeretnénk megteremteni szakmailag, jogszabályokban és a konkrét beruházásoknál is.”

„Ennek három fő komponense van: a Wekerle Sándor Lakásépítési Program fókuszában bérlakások, kollégiumok és szolgálati lakások építése – a megfizethető lakhatás – áll. Ezt egy szélesebb körű lakáspiaci ösztönzőrendszer részeként képzeljük el és ősszel válik majd véglegessé.

Nagy figyelmet kapott a sajtóban a kiemelt beruházások felülvizsgálata, ahol arra törekszünk, hogy olyan szakmai kritériumokat állítsunk a piac elé, amelynek mentén a jövő fejlesztéseit elképzeljük és amelyekhez igazítani lehet a korábban kiemelt státuszban indított projekteket – persze csak azoknál, amelyek olyan fázisban vannak, hogy van lehetőség ilyen feltételekről beszélni.”

„Harmadik feladatunk pedig – mutatott rá – a jogszabályi háttér megújítása, részben a hiányosságok pótlása. Tudatában vagyunk annak, mennyire nehéz egy piaci szereplő számára, hogy évente újrahúzzák a jogszabályokat, ezért nem az a cél, hogy új környezetet prezentáljunk Önöknek, hanem az, hogy a jelenlegi szabályozás értékeit megtartva, hosszútávon működő rendszert állítsunk fel. Ilyen érintett terület az állami beruházások folyamata, vagy a TÉKA pontosítása és a való élethez igazítása is.

El kívánunk távolodni attól a centralizációs törekvéstől, ami az elmúlt éveket jellemezte. Ehhez olyan protokollt kell összeállítani, ami a megfelelő követelményrendszereket és azok felelősségi köreit mindenki számára az első pillanattól fogva egyértelműsíti" – emelte ki az államtitkár.

Új korszak, új Budapest?

Lupsa Edina, a KÉSZ Csoport ingatlanmenedzsment ágazatvezetője, Szemerey Samu építészeti államtitkár, Dános Pál a KPMG Associate partnere és Nagy Gergely az OTP nagyvállalati régióvezetője beszélgetett a főváros lehetőségeiről.

„Nagy igényünk van a vállalatcsoportban – mondta az államtitkár szavaira tett reakciójában Luspa Edina – arra a transzparens és kiszámítható szabályozási környezetre, amelyről Szemerey Samu beszélt. Bízunk benne, hogy ez véget vet az egyenlők és egyenlőbbek meghonosodott elvrendszerének.”

Rákosrendező helyzetével kapcsolatban Dános Pál kifejezte örömét, hogy egy ekkora barnamezős terület kaphat új státuszt Budapesten. „Részt vettünk, sőt, most is részt veszünk Rákosrendező fejlesztésében. Minden mesterterv mögött nagyon komoly adathalmaz van, amit a mesterterv ’gazdája’ állított elő. Mi egy gazdasági modellt készítettünk a terület városfejlesztéséről. E modell alkalmas arra, hogy számos kérdésre találjunk választ és kontrollálhatók általa a következő lépések. Ilyen modellek felállítása minden nagyobb projekt esetén elengedhetetlen volna.”

„Az állam által racionálisan – és nem politikai szempontból – végig gondolt edukációra van szükség ahhoz, hogy egy beruházás minden a környezetére gyakorolt hatásával együtt legyen a legtöbbek hasznára” – emelte ki Nagy Gergely. „Ehhez kapcsolódik a bérlakásépítés is, ami a jelenlegi fővárosi lakásállomány 4%-át teszi ki. Bőven van ebben fejlődési potenciál.”

„Minden beruházót arra biztatok, legyen kíváncsi, kísérletező és ambiciózus. Látogassa meg a környező országokat és nézze meg, mi történik Prágában vagy Pozsonyban” – zárta gondolatait Szemerey Samu.  

Építőipar: több mint tégla és beton

„Az eddig elhangzottakból körvonalazódik egy beruházási hullám. Az a kérdés, hogy vajon az építőipar készen áll-e erre? Tudunk-e gyorsabban, pontosabban és kiszámíthatóbban építeni, mint korábban?” Tette fel a kérdést Kincses Péter, a BC Zrt. értékesítési és üzletfejlesztési vezetője három beszélgetőpartnerének. Koji László az ÉVOSZ elnöke, Livják Csaba a BulidEXT alapítója és Csúsz István az INETON üzletfejlesztési igazgatója kereste a választ az építőiparra váró kihívásokra.

„Az építőipar jelen pillanatban 15-20%-kal nagyobb kapacitásra képes, mint amennyi valós megrendelője van" – szögezte le Koji László. "Ez egy össztánc, ahol minőségi megrendelő nélkül nincs minőségi építőipar. A beruházóknak pedig jó hír, hogy az értéklánc szereplői rá lesznek kényszerítve arra, hogy erősebben versenyezzenek.”

„Szerencsére az utóbbi időben több tudatos megrendelővel is találkoztam, akik elfogadva a mi módszereinket, ránk bízzák a projekt megvalósítását” – mesélte Livják Csaba. „Egy ilyen helyzetben elképesztő gyorsan is le tudunk zárni folyamatokat és akár 25-30%-os költségmegtakarítást is el tudunk érni. Mindenki számára adott a technológia, csak sokszor a projektek előkészítése nem teszi ezeket elérhetővé a többi szereplő számára. Fejlődnie kell tehát a megrendelőknek is.”

Csúsz István mindehhez hozzátette: „nem mindenre az előregyártás a válasz, de nagyon sok projektnél ez volna az ideális választás. „Épp fut egy projektünk, ahol 78 ezer négyzetméter födémet kellett teljesítenünk. Ezt nem is lehetett volna megvalósítani előregyártás nélkül. Az a legfontosabb célunk, hogy bemutassuk, hogyan történik a BIM alapú tervezés, mert ez a fejlődés alapja. Úgy is mondhatnám, ez egy evangelizáció.”

Mi lesz a lakópiac következő nagy története?

Bukta Péter a LIVING fejlesztési igazgatója, Molnár György István a Molnár Beton tulajdonosa és Futó Péter a Zenga elemzési vezetője, moderátorként pedig Nagy Gergely, az OTP nagyvállalati régióvezetője kereste a választ arra, mi vár ránk a lakáspiacon a következő években – itt pedig természetesen szóba került a Bayer Construct helyzete is.

„Nem volt hasznára a turbulens időszak az ingatlanpiac egyetlen résztvevőjének sem. Abban bízunk, hogy most egy nyugodtabb és kiszámíthatóbb következik" – hangsúlyozta Bukta Péter. "Nem ennyire egyértelmű a bérlakásépítés finanszírozási oldalról, hiszen erre jelenleg nem is kaphatnánk hitelt; rendezni kell továbbá a bérbeadó-bérlő jogi helyzetét. Jelen vagyunk a lengyel piacon, ahonnan szerencsére sok elem átvehető.”

„Két oldalról közelíteném a kérdést, hiszen ingatlanberuházói-fejlesztői és építőanyaggyártói szemmel is látjuk, mi történik – mutatott rá Molnár György. Tizenhét városban gyártunk betont az ügyfeleinknek. Az elmúlt 10 évben az ingatlanfejlesztők felépítettek egy kedvező imázst: elkészültek a lakások és elég jó minőségű ingatlanok is kerültek a piacra. Egy Bayer-méretű cég bedőlése meg fogja rengetni a lakásvásárlók bizalmát, ez pedig azzal jár majd, hogy a bankok által elvárt előértékesítésekre nem lesz realitás. Ha pedig egy nagycég bedől, magával fogja rántani alvállalkozók egész hadát is. Itt azért hatalmas kockázat körvonalazódik. ”

„Árnyalni szeretném továbbá a kialakult rózsaszín képet a bérlakásokkal kapcsolatban. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a magyaroktól 50 évente mindent elvesznek. Nem véletlenül született ’az én házam az én váram’ közmondás. Egy valóban sikeres bérlakásprogramhoz tehát szerintem mixelni kell azokat a saját tulajdonú lakások értékesítésével.”

„Elemzőként azt emelném ki – jegyezte meg Futó Péter –, hogy a Bayer jövő évre tervezett mintegy 6000 lakásának elmaradása a piacról kínálati hiányt generál majd. Bár a mostani piacon a kereslet sem annyira erős. A bizalomvesztés viszont valós veszély, tehát a kormányzat bölcsességére lesz szükség a helyzet kezeléséhez.”

A projekt tulajdonosa és fejlesztője a Southblaze Kft. A Bayer Construct Zrt. a beruházásban kizárólag kivitelezői minőségben vesz részt; a fejlesztés tulajdonosi, finanszírozási és döntési struktúrájában nem érintett – áll Rózsahegyi Zsanett projektigazgató nyilatkozatában.  

Hangsúlyozza: a Láng Negyed jelenleg kivitelezés alatt álló épületei jogerős építési engedélyekkel rendelkeznek, az engedélyes terveket pedig a kerületi konzultációs tervtanács és az országos építészeti tervtanács is támogatta. 

A kivitelezés az ütemtervnek megfelelően halad: a mélyépítési munkálatok szeptember végére befejeződnek, és megkezdődik a szerkezetépítés. Fejlesztőként elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a lakásvásárlók határidőben és a vállalt műszaki tartalommal vehessék át otthonaikat. Ennek érdekében a projekt ütemterv szerinti megvalósítását és műszaki minőségét a kivitelező személyétől függetlenül biztosítjuk. 

A Láng Negyed célja, hogy a Láng Gépgyár területét példaértékűen, az ipari örökség megőrzésével alakítsa át. Az egykori barnamezős ipari terület helyén emberközpontú, zöldfelületekkel és közösségi terekkel rendelkező városrész jön létre: olyan negyed, amelynek közösségteremtő ereje van, és amely stabil, megbízható minőséget képvisel.

Az ÉVOSZ ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy mindezek mellett nem szabad megfeledkezni a rendelkezésünkre álló egyik leggyorsabban mozgósítható energetikai tartalékról: a meglévő épületeink energiafogyasztásának csökkentéséről.

Az a legolcsóbb és leginkább környezetbarát energia, amelyet nem kell megtermelni

Miközben egy új erőmű, hálózati beruházás vagy más jelentős energiatermelő kapacitás megvalósítása éveket vehet igénybe, egy megfelelően kialakított épületenergetikai program hatása már a következő fűtési és hűtési szezonban megjelenhet.

Az ÉVOSZ korábbi számításai szerint a hazai épületállomány széles körű energetikai korszerűsítése télen akár egymilliárd köbméterrel mérsékelhetné Magyarország éves földgázfelhasználását. A megfelelő hőszigetelés ugyanakkor nemcsak télen jelent megtakarítást. Nyáron lassítja az épületek felmelegedését, ezáltal jelentősen csökkentheti a légkondicionálás energiaigényét és az elektromos hálózat terhelését is. Az ÉVOSZ szemléltető becslése szerint egy országos hőhullám idején a megfelelően korszerűsített épületállomány a legmelegebb órákban akár 1000 MW-tal mérsékelhetné a villamosenergia-rendszer terhelését.

Az épületek korszerűsítése tehát egyszerre csökkenti a téli földgáz- és a nyári villamosenergia-igényt. Ráadásul azonnal: egy idén elvégzett hőszigetelés hatása már az idei fűtési szezonban és a következő nyáron jelentkezik, majd minden ezt követő évben.

Először az épület energiaigényét kell csökkenteni

A mostani árkompenzáció mérsékelheti a háztartások aktuális energiaköltségeit, de tartós energiamegtakarítást csak az jelent, ha magát az energiafogyasztást is csökkentjük. Egy megfelelően megvalósított hőszigetelés évtizedeken keresztül mérsékli az épület energiaigényét, függetlenül az energia világpiaci árától vagy attól, hogy az adott épületet később gázzal, villamos energiával, hőszivattyúval vagy más technológiával fűtik és hűtik.

Az ÉVOSZ álláspontja szerint az energetikai fejlesztések szakmai sorrendje is fontos:

először az épületek energiaigényét kell csökkenteni a megfelelő termikus burok kialakításával, majd az alacsonyabb energiaigényhez kell méretezni a gépészeti rendszereket.

Épületeik energetikai korszerűsítésére fordított, minden egyes forint többszörösen is itthon hasznosul. Csökkenti az ország energiafogyasztását és energiaimportját télen és nyáron egyaránt, mérsékli a háztartások rezsiköltségét és az energiarendszer terhelését. Mindeközben a beruházások jelentős része Magyarországon valósul meg. Rendelkezésre áll hazai építőanyag-gyártói kapacitás, a kivitelezési munkákat pedig jellemzően magyar mikró-, kis- és középvállalkozások végzik. Az importigény viszonylag alacsony, a ráfordított forrás jelentős része pedig a magyar gazdaságban marad, munkát és árbevételt teremt, valamint adó- és járulékbevétellel erősíti a költségvetést.

Kevés olyan energetikai beruházás létezik, amely egyszerre javítja az ország energiabiztonságát, mérsékli az importfüggőséget, erősíti a költségvetést és jelentős hazai hozzáadott értéket teremt.

Reális lehet a kormány programjában hirdetett korszerűsítési szám

Az ÉVOSZ pozitívnak tartja a Tisza választási programjának szakpolitikai céljait, amely évente 100 ezer magyar otthon energetikai korszerűsítésével számol. A szakma tapasztalatai alapján ez a gyakorlatban reálisan megvalósítható nagyságrend. A hazai építőanyag-gyártói és kivitelezői kapacitások rendelkezésre állnak ahhoz, hogy Magyarország a jelenleginél lényegesen nagyobb léptékű épületenergetikai programot valósítson meg. Ehhez azonban több évre előre kiszámítható programokra van szükség, hogy a gyártók és a kivitelezők megfelelő kapacitással, munkaerővel és készletekkel tudjanak felkészülni.

Az ÉVOSZ két, egymást kiegészítő eszközre épülő programot javasol

Az első pillér az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer továbbfejlesztése. Az EKR az elmúlt években már bizonyította, hogy képes rövid idő alatt nagy számú lakóépületet elérni. Ezek elsősorban a homlokzati, valamint padlásfödém szigetelések, nyílászáró cserék, és gépészeti korszerűsítések voltak. A rendszer szabályozását ugyanakkor úgy szükséges továbbfejleszteni, hogy az EKR-ben rendelkezésre álló források minél nagyobb része közvetlenül a tényleges energiamegtakarítást eredményező beruházásokhoz és a lakossághoz jusson, és a rendszer működése ne teremtsen indokolatlan többletjövedelmet a kötelezetteknél és a közvetítő szereplőknél. A rendszernek továbbra is kiemelten kell támogatnia a családi házak energetikai korszerűsítését, és lehetőséget kell biztosítania szociális alapon ingyenes vagy részben ingyenes szigetelési programokra is. A következő lépés pedig az lehet, hogy az egyszerű beavatkozások mellett egyre több beruházás célozza a teljes termikus burok korszerűsítését, beleértve a homlokzatot, a födémet vagy tetőt, valamint szükség szerint a nyílászárókat és az árnyékolást is.

A második pillér egy egyszerű, vissza nem terítendő támogatást tartalmazó, hosszú távon kiszámítható lakossági épületenergetikai program. Olyan konstrukcióra van szükség, amely kevés adminisztrációval jár, több évre elegendő forrással rendelkezik, és a banki hitelt nem kötelező elemként, hanem választható finanszírozási lehetőségként biztosítja.

Ezen elemek mellett a társasházak és középületek energetikai korszerűsítését is célzott programokkal és vissza nem terítendő támogatásokkal indokolt ösztönözni. A lakosság körében érzékelhető kivárás tapasztalható, mivel az energetikai korszerűsítés a választási programokban is előtérbe került, ezért sok háztartás halasztja a már betervezett felújításokat is. Egy gyors, kiszámítható kormányzati döntés viszont már az idei fűtési szezonban is jelentős megtakarítást hozhat.

„E két pillérre épülő programmal reálisan elérhető az évi százezer otthon korszerűsítése” - hangsúlyozza Koji László az ÉVOSZ elnöke.

A rendezvény ráadásul nem egyszerűen egy újabb konferencia a szakmai naptárban. A szervezők szerint 2026-ban már egy új korszak körvonalazódik az ingatlanpiacon, így a füredi találkozó egyik legfontosabb kérdése az lesz, merre indul tovább a piac, és kik lesznek az új időszak nyertesei?

Állami és piaci döntéshozók egy helyen

A konferencia egyik kiemelt előadója Szemerey Samu, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkára, országos főépítész, aki „Kormányzati iránytű: mi várható a következő hónapokban?” címmel tart keynote előadást. Ezt követően Székely Ádám, az Innovinia CEO-ja és társtulajdonosa, az IFK (Ingatlanfejlesztői Kerekasztal) elnöke a következő évek fejlesztési irányairól beszél.

A programból jól látszik, hogy a szervezők nem egyetlen szűk szegmensre koncentrálnak. Szó lesz Magyarország fejlesztési és beruházási lehetőségeiről, a világgazdasági környezetről, Budapest jövőjéről, a rozsdaövezetekről és a nagyvárosi fejlesztésekről, miközben külön fókuszt kap a hospitality, az építőipar és a lakóingatlan-piac is.

A geopolitikai és makrogazdasági környezet sem marad érintetlenül, Trippon Mariann, a CIB Bank vezető makrogazdasági elemzője a közel-keleti válság gazdasági hatásairól tart előadást. A nap folyamán pedig olyan meghatározó piaci szereplők ülnek egy asztalhoz, mint a KPMG, az OTP Bank, a KÉSZ Csoport vagy az ÉVOSZ képviselői.

Budapest, rozsdaövezetek, lakópiac és az építőipar jövője

A konferencia egyik izgalmas kérdésfelvetése az „Új korszak, új Budapest?” elnevezésű kerekasztal, melynek résztvevői többek között azt vizsgálják, milyen irányt vehet a fővárosi ingatlanpiac. Ezt követően a „Belváros vagy rozsdaövezet? A város új súlypontjai” című vitashow keresi a választ arra, hogyan változhatnak a városi fejlesztések súlypontjai.

A „Hospitality: amikor mások kivártak, ők építettek” című beszélgetés azt járja körül, milyen lehetőségeket kínált és kínál a szálloda- és turisztikai ingatlanpiac a bizonytalanabb időszakokban. Az építőipar pedig saját kerekasztalt kap „Több mint tégla és beton” címmel Koji László, az ÉVOSZ elnöke és Livják Csaba, a BuildEXT alapítója és ügyvezető igazgatója részvételével.

A lakóingatlanok jövőjéről szintén élénk vita bontakozhat ki. A „Mi lesz a lakópiac következő nagy története?” című kerekasztalban többek között a LIVING, a Molnárbeton és a Southblaze képviselői osztják meg tapasztalataikat. A nap végén pedig a CBRE, a Cushman & Wakefield és a Colliers vezető szakemberei első kézből adnak piaci körképet arról, mit érzékelnek az ingatlanügynökségek.

Szakmai program balatoni prémium környezetben

Az Ingatlan Regatta egyszerre kínál intenzív szakmai programot és egy olyan környezetet, amely messze van egy hagyományos konferenciaterem hangulatától.

És az esemény itt nem ér véget. A második nap már a vitorlázásé. A résztvevőket hajós értekezlet, majd vitorlás verseny, kikötői after party, vacsora, díjátadó és Regatta buli várja. A versenyt Litkey Farkas vezetésével szervezik.

A jegyvásárlás még nem zárult le, a konferenciajegy jelenleg is elérhető, a szervezők pedig csoportos konstrukciót és kombinált, regattával összekötött jegyet is kínálnak, amely ide kattintva elérhető.

A Magyar Építők a Real Estate Beach Conference médiapartnere.

Gyorsabb munkavégzés, kisebb hibalehetőség, hatékonyabb eszközhasználat, megbízhatóbb alapanyagok vagy éppen új beszállítói kapcsolatok – ezek azok a szempontok, amelyek egy vállalkozás működésében kézzelfogható különbséget jelenthetnek. Erre a gyakorlati megközelítésre épít a HOMEINFO Építőipari, Faipari és Kertépítő Mester Workshow, amelyet október 16–17-én rendeznek meg a budapesti BOK Csarnokban.

A BC COMM médiaügynökség és a Magyar Építők médiapartnerként kapcsolódik a rendezvényhez, amelynek célja, hogy a szakma szereplői egy helyen találkozhassanak az új technológiákkal, termékekkel és egymással.

Nem vitrinek mögött mutatják az újdonságokat

A Workshow egyik érdekessége, hogy a szervezők nem hagyományos kiállítási formát valósítanak meg. A hangsúly a személyes tapasztalaton van. A látogatók működés közben találkozhatnak a gépekkel, szerszámokkal és a különféle építőipari, faipari, illetve kertépítési megoldásokkal.

A rendezvény így azoknak is érdekes lehet, akik éppen gép- vagy eszközbeszerzés előtt állnak, és szeretnék több lehetőség közül személyesen megtalálni a számukra megfelelőt.

Egy helyen koncentrálódó szakmai kínálat

A rendezvény mérete önmagában is jelzi, hogy a szervezők széles körű szakmai találkozót kívánnak létrehozni: 16 ezer négyzetméter, három csarnok, több mint 120 kiállító és 150 márka mutatkozik be a két nap során.

A workshow egy vállalkozás számára nemcsak technológiai újdonságokat jelenthet.

Egy ilyen esemény alkalmat adhat arra is, hogy a szakemberek új beszállítókkal találkozzanak, alternatív termékeket fedezzenek fel, vagy olyan gyártókkal kerüljenek kapcsolatba, akikkel korábban még nem dolgoztak együtt.

Idén a kertépítés is képbe kerül

A 2026-os Workshow egyik újdonsága, hogy kiemelt területként jelenik meg a kertépítés. A kínálatban kültéri burkolatok, térkövek, kerítések, kültéri bútorok, gépek és kertépítési technológiák is helyet kapnak.

További információk és jegyvásárlás a HOMEINFO rendezvényoldalán érhető el.

„Az M6-os autópálya visszaadási műszaki követelményeit hasonlította össze az MKIF Zrt. üzemeltetési követelményeivel a közlekedési tárca vezetője múlt héten az általa közzétett közösségi posztban. A két adat összehasonlításra ebben az összevetésben nem alkalmas.

Az üzemeltetési feltétel folyamatos elvárást, míg a visszaadási feltétel a pálya állam felé történő visszaadásának egyszeri műszaki feltételeit jelenti, amelyek szigorúbbak, mint az üzemeltetési feltételek. Sem Társaságunk, sem a közvélemény nem ismeri a többi ajánlattevő üzemeltetési értékeit, feltételeit.

Amennyiben a visszaadási paramétereket hasonlítják össze, akkor ötből három értékben az MKIF Zrt.-re vonatkozó koncessziós műszaki elvárás szigorúbb, egy esetében pedig azonos azzal, mint ahogyan az M6-os autópályát jelenleg üzemeltető koncesszor a pályát visszaadja a Magyar Államnak.

Fontos tény még, hogy a műszaki paramétereket Társaságunknak a csomóponti ágak esetében is biztosítania kell, míg ez az elvárás a jelenlegi koncesszorra nem vonatkozik. Illetve a sajtóban megjelent hírek alapján:

„A mostani szolgáltató, az M6 Duna ajánlata évi 3-6 milliárd forintos kiadással számol, információink szerint azért, mert nem tervez egyszeri nagyfelújítást, ehelyett „rendszeres állagmegóvó beruházások” végrehajtásával számol.” Ezzel szemben az MKIF Zrt. számaiban a vizsgált 11 év alatt egy nagyfelületű karbantartás költsége is szerepel. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált időszak végén, fiatalabb burkolatú, jobb állapotú lesz a pálya.

A sajtóban megjelent 149 milliárdos költség sem egyezik. Lényegesen magasabb a szerződésünkben szereplő opciós összegnél.

A Magyar Állam 2026-os költségvetésének előirányzatában a mintegy 390 km-t üzemeltető M5/M6 koncessziók esetében 460 millió Ft/km, míg az 1315 km-t kezelő MKIF Zrt. esetében, az idénre tervezett bevételek alapján, 288 millió Ft/km összeg szerepel. Ez több, mint másfélszeres különbség egy kilométerre vetítve.

Társaságunk továbbra sem kapott hivatalos tájékoztatást arról, hogy a korábban lehívott opciós üzemeltetési tevékenység visszavonásra kerül-e az M6-os esetében. Kritikus infrastruktúrára való tekintettel továbbra is várjuk a szaktárca hivatalos levelét.

Az elmúlt hetekben ebben a témában minden tényt, adatot megosztottunk a közvéleménnyel. Ahogyan eddig is, a jövőben is a közlekedési tárcával hivatalos formában, egyeztetések útján szeretnénk az M6-os ügyét rendezni. Megerősítjük korábbi nyilatkozatunkat, mely szerint Társaságunk politikai, illetve nyilvánosság előtt zajló vitákban továbbra sem kíván részt venni; feladatunknak a szerződéses kötelezettségeink teljesítését és a közlekedők biztonságos, magas színvonalú kiszolgálását tekintjük.”

A nyitás előtt a projekt három főszereplőjével bejártuk a helyreállított intézményt:

a látottak és hallottak alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a beruházás szereplőinek olykor heroikus küzdelemben, bravúros megoldásokkal, a tavaly decemberi kezdés után rendkívül rövid idő alatt sikerült újra működőképes és a legújabb előírásoknak megfelelő állapotba hozniuk a nagymúltú barlangfürdőt. Ráadásul a munkákat több héttel a vállalt határidő előtt be tudta fejezni a miskolci gyökerű generálkivitelező, így a nyári szezon vége előtt visszatérhettek a fürdőzők a borsodi térség ikonikus fürdőhelyére.

Európában egyedülálló természeti és építészeti értékek

A különleges adottságokkal megáldott fürdő Miskolctapolca gazdag karsztvíz bázisán jött létre, ahol 1743-ban már fürdőzéshez épített faépület állt. A 20. században előbb egy kör alakú épületet emeltek a meleg vizű tó köré, majd 1941-ben adták át az európai szintű fürdőpalotát, amely több mint 200 vörösfenyő cölöpre épült az iszapos talaj miatt.

Ekkor került fókuszba a közel 30 fokos termálvizű barlang, amely Európában is egyedülálló természeti érték.

Az első barlangi fürdőrész csaknem húsz évvel később, 1959-ben nyílt meg a látogatók előtt. A fürdő egyik különleges elemeként 1969-ben adták át a kagylómedencét, amely ipari műemlék: a Zsuffa András által tervezett, - az alábbi képen látható - kagyló alakú héjszerkezet felépítéséhez Európában elsőként alkalmaztak vékony vasbetonszerkezet.

A fürdő a mai karakterét a 2005-re lezárult hétéves bővítésben nyerte el: többek közt új barlangjáratokkal és medencékkel bővült; megépült a barlangrészt és a főépületet összekötő fürdőcsarnok, valamint a terápiás épület; illetve teljeskörűen felújították a fürdőépületet.

Két fókusz: a tűzkárok elhárítása és az elavult rendszerek cseréje

„Bár sokan így gondolnak rá, de ebben a projektben nem egy felújítás történt, hanem egy tűzeset utáni rekonstrukció

- szögezte le rögtön a legelején a lényeget Radócz István, projektvezető. „Továbbá számos olyan fejlesztés, amely ahhoz kellett, hogy fürdő használatbavételi engedélyt kaphasson.

Utóbbihoz a tűzesettől teljesen függetlenül, több évtizede elavult rendszereket kellett lecserélnünk, megfelelve többek közt a legújabb fürdőüzemeltetési, villamosbiztonsági, vízbázisvédelmi, örökségvédelmi és tűzvédelmi előírásoknak.”

Ráadásként hozzátette, a beruházás csak részleges volt, vagyis a fürdő területének és rendszereinek jelentős részét egyáltalán nem érintette. „A vízgépészet és a hozzá tartozó csőhálózat például teljesen érintetlen maradt, akárcsak a medencék, vízterek döntő többsége. Ugyanakkor a projektelemek jellegéből adódóan az általunk beépített 1,3 milliárd forintos fejlesztésnek a 80 százalékát a fürdővendég egyáltalán nem fogja látni, hiszen többek közt olyan rejtett elemek újultak meg, mint az elektromos hálózat és a tűzvédelmi rendszer” – tette hozzá.

Még a fürdő alatti karsztvízáramlás is beleszólt a projektbe

Bár a sajtó sok esetben teljes felújításról ír, valójában a hangsúly teljesen máshol volt ebben a projektben. A 2024 szeptemberi tűzesetben a fürdő főépületének és gyógyászati részlegének (utóbbi épületre nem vonatkozott a most zárult projekt – a szerk.) a tetőszerkezete megsemmisült, ugyanakkor számos olyan kár keletkezett, amelyeket a helyreállítás megkezdése előtt nem lehetett látni, így a helyreállítási terv sem lehetett teljes.

Mindezek következtében, a munkaterület átvétele után 2025 decemberétől, a DHJ egyszerre haladt a kivitelezéssel és a tervezéssel, illetve újratervezéssel - lépésről lépésre szorosan együttműködve a beruházóval.

A fentieket érzékeltetve Dozsnyák Péter, helyettes projektvezető több példát is bemutatott. A tűz miatt tetőszerkezet nélkül maradtközponti fürdőcsarnokban a 2025-2026-os évi rég nem tapasztalt fagyos idő és havazás miatt a tervkészítés időpontjában előre nem látható károk keletkeztek. Elsősorban a fürdőcsarnok beltéri medencéje és a falburkolatok fagytak fel.

„Itt az első elképzelés szerint a pótlólagos feladat a fagy miatt tönkrement burkolatok cseréje lett volna. A burkolatok bontása után derült ki, hogy valószínűleg a fagyok következtében történt talajmozgások miatt több helyen eltört a medenceburkolat alatti vasbetonszerkezet is, és beömlött a karsztvíz” – mutatott rá a szakember.

„Így először injektálással a vizesedést kellett megszüntetnünk, majd úgynevezett falvarrással helyre kellett állítani a vasbetonszerkezetet. Ezt követhette a szigetelés, majd az új mozaikburkolat felhelyezése.”

Egyszerre kellett a födémmel és a fürdő burkolásával haladni

Elmondása szerint az épület elektromos rendszereinél is lépésről lépésre derült ki, hogy mely területek maradtak működőképesek a tűz, majd az oltásban használt víz okozta sokk után. „Sokat mondó adat, hogy az általunk elnyert 1A és 1B ütemek szerződéses értékén felül egy igen jelentős pótmunkacsomagra kaptunk megrendelést.”

Az eleve szoros határidő betartását a menet közben felmerülő pótmunkák tovább nehezítették, ráadásul az idő szűkössége miatt egymással párhuzamosan kellett kis területen több projektelemmel haladni.

„Jellemző, hogy a tetőszerkezet cseréjéhez, illetve az új födém építéséhez szükséges térállvány-rendszer lábazata jelentős részben a fürdőcsarnok medencéjében állt”

– hívta fel a figyelmet Tóth Zoltán, építésvezető.

„A Péter által említett problémák a medencével akkor derültek ki, amikor a térállvány még a helyén volt, ami miatt további extra megoldásokra kényszerültünk: a medenceburkolat bontását kézi munkával, az állványokat kerülgetve kellett elkezdenünk.”

Távvezérelt robotokat is bevetettek

Ahogy azt a bevezetőben is írtuk, a projekt egyik fókuszát az elmúlt évtizedekben a felújítások hiányában elavult, illetve az új előírásoknak már nem megfelelő rendszerek cseréje jelentette. Ennek egyik legmarkánsabb elemeként a barlangfürdő járatait teljes hosszukban, mintegy 836 négyzetméternyi területen kellett mélyíteni.

„Az új katasztrófavédelmi előírásoknak meg kellett felelni, így a 190 centiméteres magasság biztosítása érdekében fel kellett bontanunk a padlót. Az új rétegrendbe pedig már padlófűtés is bekerült, növelve a szolgáltatás színvonalát.”

Ahogy azt lapunkban is jeleztük, ezt a munkafolyamatot különleges, rezgésmentes technológiával oldották meg a barlangjáratokban az omlásveszély miatt - egy távvezérelt robotot alkalmazva a padló bontásához.

Magasabb dimenzióba ugrott a fürdő műszaki hátterét biztosító rendszer

Miután a projekt bejárása során a legnagyobb időtartamra a különböző gépészeti terek bemutatásához volt szükség, nem maradhat ki az ide kapcsolódó munkák felsorolása. „Megújítottuk a világítás, a fűtés és a légtechnika rendszereit; többek közt lecseréltük az erős- és gyengeáramú rendszereket és a kazánokat is” - ecsetelte Dozsnyák Péter. „A barlangi járatokban a már említett, újonnan beépített padlófűtés mellett teljesen megújult az elektromos hálózat, több mint egy kilométernyi új elektromos vezeték által.”

Mindezeken túl

a komplexum új informatikai, telefonos, kamerás megfigyelő, hangosítási, tűzjelző, valamint hő- és füstelvezető rendszereket kapott. Emellett megújult és bővült az épület belső tűzivíz ellátása, valamint a víz- és csatornahálózata.

A bejáráson tapasztaltak alapján ezek a rendszerek a mai kor követelményeihez alkalmazkodva épültek újjá.

Repüléstörténeti installációval gazdagodott a barlangrendszer különleges terme

A vendégek nagyobb kényelme érdekében a fürdőcsarnokban egy ködtelenítő légkezelő berendezést is beépítettek, ami megszünteti a belső tér párás jellegét, ugyanakkor a gyógyító barlangi klímát nem semlegesíti.

Emellett a barlangi medencetérben a csak vízen keresztül elérhető gömbterem új akusztikai festést és a repüléstörténetet bemutató új installációkat kapott. „Ez egy olyan különleges terem, ami csak UV-fényt kap, és az éjszakai sötétségben látható égbolt csillagképeit ábrázolja” – tette hozzá Radócz István.

Egyszerre két vízbázis vízkészleteire kellett figyelni

A projekt további különleges kihívását a szigorú követelményekhez alkalmazkodó logisztika képezte.

„A Miskolctapolcai Barlangfürdő teljes területe két fontos vízbázis találkozásánál fekszik: ezek a városi vízkészletet képező hidegvízbázis és a fürdőt tápláló meleg karsztvíz bázisa. Emiatt ezt a felületet egyáltalán nem lehetett terhelni, vagyis a depózásra nem volt lehetőség”

– árulta el Tóth Zoltán.

„Az anyagokat és a munkagépeket közel just in time rendszerben kellett bejuttatnunk, és szervizelni sem tudtunk a helyszínen. A bitumenes szigetelőlemeztekercseket például rögtön a tetőre juttattuk fel, hogy egy percig se álljon itt.”

Dozsnyák Péter hozzátette, figyelni kellett arra is, hogy semmilyen szennyeződés nem kerülhetett a talajba.

„Mindeközben a vízbázisok kezelői folyamatosan monitorozták a vízkészleteket, és a vízbázis védelme érdekében bizonyos kivitelezési helyzetekben - mint pl. a barlangjáratok előírt mélyítését követően - védőbetonozást is alkalmaznunk kellett” – ecsetelte. „Mindezeknek köszönhetően a projekt problémamentesen zajlott, azaz a vízkészletek nem károsodtak.”

A hajrában még egy új vízügyi műtárgy kivitelezése is bekerült a projektbe

Egy további utólagos elemet képezett egy szennyvíz átemelő létesítése, amit egy 2026 tavaszán született vízjogi határozat nyomán kellett kiépíteni. „Az előírások szigorítása miatt a fürdőben a keletkező technológiai szennyvizet – azaz a vegyszertartalmú medencemosató vizeket – még hígitva sem lehet az élővizekbe engedni, hanem el kell különíteni. Ennek az elkülönítésnek a céljára egy ún. vízkormányzó műtárgyat építettünk be. Innen az újonnan épített technológiai szennyvíz-átemelőbe kerül a medencetakarítás után többek közt tisztítószereket is tartalmazó technológiai szennyvíz.”

A projektvezető helyettes szavaiból kiderült, a szennyvíz-átemelőhöz szükséges speciális elemeket általában nem tartanak raktáron, így ezek – valamint a vízügyi engedélyek – beszerzése miatt a későbbi (azaz az eredeti – a szerk.) határidővel számoltak, ugyanakkor sikerült ezeket a beszállításokat megsürgetni, többek közt ezzel is lehetővé téve a projekt gyorsabb lezárását.

Munkaszervezési bravúrok és eltökéltség is kellett a gyors befejezéshez

A fentieken túl maga az időtényező volt talán a legnagyobb kihívás az egész projekt során. A három szakember meglátásai alapján a fürdő az elmúlt évtizedekben elmaradt felújítások miatt egy mintegy 2-3 éves általános felújítást igényelt volna – a rendelkezésre álló költségvetés többszöröse mellett.

Ugyanakkor hagyományosan lokálpatrióta cégként teljes mértékben azonosulni tudtak a megrendelő, a helyi lakosok és a turizmusra építő helyi kisvállalkozások szempontjaival - amelyek a fürdő mihamarabbi újraindítását célozták - a rendelkezésre álló költségkeretet korlátait is figyelembe véve.

„Ezzel együtt amikor szembesültünk az eredeti feladatcsomaggal, mi arra nagyjából egyéves átfutást becsültünk volna normál tempóban” – árulta el Dozsnyák Péter. „Ehhez képest végül a pótmunkák miatt megnövelt időkeret is összesen 9 hónapot tett ki.”

Hozzátette, ahhoz, hogy ezt a szűk határidőt időt tudják hozni – sőt, végül túl is szárnyalják – , mindenféle munkaszervezési bravúrt kellett bevetniük. Emellett számos esetben hétvégi munkavégzésre és éjszakai munkákra is szükség volt.

A cégcsoport háttértámogatása is nagyon kellett

Radócz István a cégcsoportban betöltött pozíciójából adódóan nem volt végig fizikailag jelen a projektben, mindazonáltal ő képviselte a Mento csoport által biztosított pénzügyi és szakmai hátteret, támogatva a kivitelezés előre haladását. „A cégcsoportnál összesen általában legalább tíz projekt szokott futni párhuzamosan” – ismertette a projektvezető. „Ezek közül mindig van olyan, amivel nem kell foglalkoznom, mert lényegében önjáró.

A barlangfürdővel viszont folyamatosan kellett, de nem azért, mert nem önjáróak és profik a kollégák: sőt, kifejezetten jár mindenkinek a dicséret! Ugyanakkor annyira összetett, nagy és bonyolult volt ez a projekt; olyan mértékű szervezés, anyagbeszerzés és dokumentáció kellett hozzá, hogy volt olyan, amikor az egész irodánk ezeknek a megoldásán pörgött. Több olyan kollégánk van, aki legfeljebb egyszer, vagy egyszer sem járt itt, de fél éve a barlangfürdővel foglalkozik!”

A gyerekkori élmények és a szakmai kötődés egyaránt segített

Ahogy azt fent is jeleztük, a projekthez való hozzáállást alapvetően befolyásolta, hogy a 30 éves múltra visszatekintő Mento csoport lokálpatrióta vállalatként működik. Emiatt a Mento tagvállalat DHJ Építő számára presztízskérdés volt a projekt sikeressége, ahogy korábban a miskolci II. János Pál Pápa tér, vagy a Miskolci Jégcsarnok kivitelezése során is.

Dozsnyák Péter esetében azonban egyéb extra motiváció is adódott:

„Ezer szállal kötődöm a Barlangfürdőhöz, hiszen gyerekkoromban ide hordott nagyapám fürdeni, felnőttként pedig 27 évig dolgoztam a Miskolci Vízműveknél, ahol sokáig mi üzemeltettük ezt a fürdőt is. A jelenlegi munkahelyem előtt pedig a Miskolci Fürdők Kft.-nél dolgoztam helyettes főmérnökként, és az irodám itt volt a szomszéd szobában”

– tette hozzá mosolyogva.

Van, akit kifejezetten vonz egy projekt összetettsége

Őszintén elmondta, élete legnehezebb projektjén van túl: „Valamikor a második garanciás év után ez majd elkezd megszépülni, és aztán sokáig a legszebb emlékem lesz ez a projekt, de ilyenkor még magas a stressz szint.

Ugyanakkor engem a lokálpatriotizmus mellett a tisztesség is arra sarkall, hogy a lehető legjobban végezzem a munkám. Szerencsére ehhez az egész cégcsoport így áll hozzá, emiatt is dolgozom itt örömmel immár öt éve

– hangsúlyozta Dozsnyák Péter.”

Más okból jelentett különleges feladatot Tóth Zoltánnak a projekt, aki mindössze két hónappal az elkezdése előtt csatlakozott a vállalathoz. „Hajdúságiként én nem mondhatom magam miskolci lokálpatriótának, de nekem legalább ekkora motivációt jelentett a fejlesztés összetettsége.

Kifejezetten kértem is, hogy építésvezetőként bekerülhessek a projektbe a vonzó kihívásai miatt. Sokat segített, hogy a tervezőkkel dolgoztam korábban, így ismertem a munkájukat. Jelenleg még én is arra koncentrálok, hogy a nyitáson minden rendben legyen, de azért büszkeséggel tekintek vissza az itt elvégzett munkára.”

Döntő jelentőségű, hogy milyen kép kapcsolódik a cég nevéhez

Radócz István motivációként a hosszútávú szemléletet emelte ki. „Mindig minden projektbe ugyanazzal a hozzáállással lépünk be: akkor vagyunk elégedettek, ha a megrendelő elégedett velünk. Azaz, úgy gondol vissza ránk, hogy a DHJ Kft.-vel jó volt együtt dolgozni, és ez jut rólunk eszébe, amikor találkozik az ajánlatunkkal valamilyen munkára.”

Továbbá nagyon fontos szempontjuk a róluk kialakuló percepció. "Minden munkánkkal, minden CSR akciónkkal, minden megjelenésünkkel arra törekszünk, hogy az objektív szemlélőben pozitív kép alakuljon ki a vállalatunkról.

A barlangfürdő helyreállítása során is erre törekedtünk, és rengeteget dolgozunk azért, hogy a rendelkezésre álló keretek között a lehető legjobb munkát végezzük, hogy az üzemeltető és a vendégek végül elégedetten vehessék újra birtokba a létesítményt. Bízom abban, hogy ez így lesz; mi mindent megtettünk ennek érdekében.”

Az MKIF nyílt közbeszerzésben vállalta a teljes pályaszakasz többszöri felújítását

„Társaságunk mindig, minden esetben a hatályos jogszabályok, valamint a Magyar Állammal kötött szerződés alapján jár el, és az M6-os autópályával kapcsolatban is ennek megfelelően cselekedett.

Az MKIF Zrt. visszautasít minden olyan állítást vagy értelmezést, amely azt a látszatot kelti, hogy Társaságunk jogellenesen jutott volna üzemeltetési vagy más feladathoz, vagy tevékenységével kárt okozott volna a Magyar Államnak. Társaságunk az M6-os autópálya érintett szakaszának üzemeltetésére nyílt közbeszerzési eljárás keretében pályázott" - írják.

A hidak, pihenők és csomóponti ágak felújítása is része az MKIF vállalásának

A nyílt közbeszerzési eljárásban a legmagasabb szintű üzemeltetési szolgáltatásra és a teljes pályaszakasz többszöri teljes felújítására kértek a résztvevőktől ajánlatot, amely az üzemeltetési feladatok mellett a hidak, pihenők és a teljes pályaszerkezet, valamint a csomóponti ágak felújítását is magában foglalja.

"Másik ilyen nyílt, a műszaki tartalom megismerését és összehasonlítását a nyilvánosság számára lehetővé tevő közbeszerzési eljárásról nincsen tudomásunk. Társaságunktól a korábbi külföldi tulajdonú koncesszor üzemeltetővel, illetve a Magyar Közút Nonprofit Zrt. ajánlatával összehasonlítható műszaki tartalomra ajánlatot nem kértek.”

Azonos feltételek nélkül nem állapítható meg, melyik ajánlat kedvezőbb

A sajtóban megjelent, az üzemeltetés költségeire és az állítólagos túlárazásra vonatkozó számok, adatok kizárólag akkor hasonlíthatók össze, ha azok azonos műszaki tartalom, szolgáltatási színvonal, időtáv, finanszírozási feltételek és kockázatvállalás tartalmaznak, ezek hiányában ebből semmilyen valós, alátámasztott következtetés nem vonható le – hangsúlyozza az MKIF Kommunikációs Igazgatósága.

A pénteken bemutatott eltérő konstrukciók költségeinek egyszerű összevetése szakmailag nem ad valós képet, szakmai alátámasztás hiányában kizárólag félrevezetésre alkalmas, mivel a sajtóhírekből nem derül ki, hogy a bemutatott különböző üzemeltetési költségek milyen tényleges megvalósítandó műszaki tartalmat foglalnak magukba - írják a közleményben.

Az MKIF szerint jogszerűen járt el

"Az MKIF Zrt. a jövőben is elsődleges feladatának tekinti a szerződéses kötelezettségei teljesítését, Társaságunk továbbra is arra koncentrál, hogy a kezelésében lévő gyorsforgalmi úthálózatot biztonságosan, szerződésszerűen és magas szakmai színvonalon üzemeltesse és fejlessze, az általa vállalt feladatokat a Koncessziós Szerződésben foglaltak szerint ellássa.

Társaságunk a politikai vitákban nem kíván részt venni; feladatunknak a szerződéses kötelezettségeink teljesítését és a közlekedők biztonságos, magas színvonalú kiszolgálását tekintjük" - zárják a közleményt.

A beavatkozások során kiemelt szempont az eredeti építőanyagok megőrzése, a későbbi, nem megfelelő javítások eltávolítása, valamint a műemlékek hiteles helyreállítása.

A Műromok, amely romnak épült, hogy történetet meséljen

A tatai Angolkert története 1783-ban kezdődött, amikor az Esterházy család megbízásából Bőhm Ferenc uradalmi mérnök telepítette a kertet a Cseke-tó környezetében. A park a tó körül helyezkedik el, ugyanakkor bizonyos értelemben Tata egészére is kiterjed. A kialakítás a korábbi, merev és szigorú francia kertépítészeti hagyományoktól eltérő szemléletet követett.

Az Angolkert egyik legkülönlegesebb építménye a park északi részén található Műromok. A Charles Moreau tervei alapján készült építményhez egy ívelt kőhídon keresztül lehet eljutni. A szabálytalan alaprajzú építmény 1785 és 1803 között épült, a Vértesszentkereszti apátság középkori faragott köveinek, valamint Szőnyből származó sírkövek felhasználásával. A források szerint a valódi romból 24 díszes oszlopfőt is átszállítottak Tatára, hogy azokat beépítsék az építménybe.

A Műromok elnevezés ebben az esetben szó szerint értendő: az épület nem egy egykori templom vagy vár fennmaradt maradványa, hanem eleve romként épült, kizárólag esztétikai céllal. A háromhajós, omladozó gótikus templom maradványait idéző építmény a romantikus kertépítészet egyik látványos példája.

Az építmény egyik fülkéjében és a kerítés oldalában egy, a Látó-hegyről előkerült, domborműves, III. századi római kori sírkövet is elhelyeztek.

Nemcsak megszépül: restaurálják az Angolkert történeti értékeit

A parkban június elején kezdődtek a restaurálási munkák és előreláthatóan november végéig tartanak. 

Az egyik fontos helyszín a Műromok, ahol elsődleges szempont a történeti értékek megőrzése és az eredeti anyagok lehető legnagyobb mértékű megtartása. A restaurálás során megtisztították a kőfelületeket. A szakemberek ehhez száraz szemcseszórást, nedves tisztítást és kézi, mechanikus módszereket is alkalmaztak.

Különös figyelmet fordítottak a történeti fugahabarcsok megőrzésére. Ezzel szemben a későbbi, műemlékvédelmi szempontból nem megfelelő cementes fugákat eltávolították.

Hasonló elv érvényesült a Műromok medrének kőszegélyénél is. Az ott található korábbi cementes feltöltéseket elbontották, a hiányzó részek pótlásához pedig a Tatai Kőtárból származó, az eredeti kövekkel azonos anyagú és megjelenésű köveket használtak. A cél az volt, hogy a helyreállítás a lehető leghűebben kövesse az eredeti kialakítást.

A régészeti kutatás a hiteles helyreállítás része

A restaurálási munka következő szakaszában állványozással válnak elérhetővé a magasabban fekvő szakaszokat. Ez lehetővé teszi a felületek megtisztítását és a cementes fugák eltávolítását is. Ezeket a munkálatokat korábban azért nem lehetett elvégezni, mert az alsó részeken régészeti kutatások zajlanak. Az ott feltárt eredmények ugyanis jelentősen befolyásolhatják a műemlék hiteles rekonstrukcióját. A kutatásokat a Kuny Domokos Múzeum munkatársai, Dr. Schmidtmayer Richárd múzeumigazgató, régész, valamint Giber Mihály régész muzeológus végzik.

A restaurálás során egy súlyosan károsodott oszlopfő sorsa is eldől. A restaurátori vizsgálatok szerint a kőelem károsodása már olyan előrehaladott állapotban van, hogy az eredeti darabot a Kuny Domokos Múzeumban őrzik meg. Helyére hiteles rekonstrukciós elem kerül, amely biztosítja a Műrom egységes megjelenését, miközben hosszú távon is segíti az építmény megőrzését.

A projektben megújul a közeli Várkanyarban álló Nepomuki Szent János híd és a hozzá tartozó szobor is.

A tagozat megalakulása előtt más szervezetek is sokat tettek a szakterület érdekképviseletéért. Milyen tapasztalatokat és tanulságokat szereztek e munka során, különösen az Ön által vezetett Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetségben (MÉgKSZ)? Miért döntöttek mégis az ÉVOSZ-tagozat létrehozása mellett?

Ma már elképzelhetetlen az épületeink használata gépészet nélkül, ugyanakkor az épületgépészet ennek megfelelő figyelmet, elismerést nem tudott elérni más szakmák és a társadalom körében. Ezért amikor közel tíz éve a szövetség feladatait, jövőképét újrafogalmaztuk, akkor ebben elsőként a szakterület ismertsége, elismertsége, presztizsének javítása, általánosságban a társadalomba való beágyazottságának elmélyítése szerepelt.

Ennek keretében széleskörű szakmai rendezvénysorozatot az Országos Magyar Épületgépészeti Napok (OMÉN) alakítottunk ki, létrehoztuk a szakma jelképét, melyet széleskörben használunk is, az épületgépész sportnapok keretében rendezvényeket tartunk, melyek között a vitorláskupa ma már az országos versenyek között szerepel, és nem utolsó sorban hat éve kiadjuk az Épületgépészet évkönyvét, melyben a szakma éves teljesítményét foglaljuk össze a gazdasági eredményességétől, a jelentős alkotásokon keresztül a szakterület társadalmi aktivitásáig reprezentatív kiadványként.

Mindezek jelentősen és érezhetően erősítették a szakmai önazonosságot és még sok esetben más szakmák irigységét is kivívták. Ezekkel együtt nem tapasztaltuk a szakma tekintélyének, súlyának növekedését, az épületgépész változatlanul az építés alvállalkozója, az építésgazdaság kiemelkedő teljesítményeinek értékelésében az épületgépészeti munkák színvonalának díjazása nem kerül szóba, a főhatóságnak, minisztériumnak írt levelek, javaslatok gyakran válasz nélkül maradnak. Be kellett látnom, hogy az épületgépészet nélkül nincs használat, de épület nélkül nincs épületgépészet, így ha a szakterületünknek súlyt akarunk adni, akkor annak nagy lehetőségét az jelentheti, ha az építésgazdaság szereplőivel együtt, de külön, nevesítve próbáljuk céljainkat elérni, problémáinknak hangot adni.  

A közleményük szerint jelentős gazdasági erők összefogásához van szükség az épületgépészet problémáinak kezeléséhez. Mennyire valósul ez meg a tagozatban, ha esetleg lehet erre számokat, hozzávetőleges arányt (bármilyen piaci adatot) megadni, mekkora hányadát képviselik az alapító tagok ennek az alágazatnak?

A világ nem szociális játszótér, az érdekeket, a problémák kezelését, megoldását a gazdasági erőviszonyok alapvetően meghatározzák. Az épületgépészet az építésgazdaság GDP-jének közel negyedét is kiteheti, melyben nagy számban kis és középvállalkozások teljesítménye és természetesen kevesebb, de jelentős gazdasági erőt képviselő cégek munkája van. A tagozatban éppen a gazdasági erő megjelenítése érdekében a hazai legnagyobb épületgépészeti cégeket kerestük meg, és ők vállalták is a tagozat megalapítását.

Milyen tapasztalataik vannak az eddigi egyeztetések, együttműködés során az ÉVOSZ-tagozat keretein belül? Mennyire tudott beindulni az új érdekképviseleti formától remélt szinergia? 

A tagozat néhány hónapja alakult, és az eddig eltelt idő csak arra volt elegendő, hogy az elképzeléseket és a szereplők közreműködését, aktivitásukat meg lehessen tapasztalni. Az egyik tapasztalat az ÉVOSZ befogadókészsége, amely Koji László elnök úr személyes közreműködésével minidig nagyon segítőkész, aktív és hatékony. A másik tapasztalat a tagozat elnökségének munkája, amelyet jelenleg alakítunk ki, és melyben a tagok aktivitása a várakozásnak megfelelően alakul.

Milyen konkrét terveik vannak erre az évre?

A tagozat alakításakor egyértelmű célként fogalmazódott meg a szakterület gazdasági erejének érzékeltetéséhez a legnagyobb cégek bevonása. Az ilyen cégek vezetőinek véleménye éppen a mindennapi gazdasági tevékenységük következtében súlyt jelentenek, ugyanakkor nincs idejük a különböző elemzések, értékelések, szisztematikus feldolgozására, tanulmányok összeállítására. Emiatt az operatív munka végzésére a tagozat ügyvezetőt kért fel.

Ügyvezetőként programot készítettem és útitervet ennek lebonyolítására. A program szerint elsőként azt vetettük össze, hogy az ÉVOSZ ágazati aktuális problémák és a javaslatok körében melyek azok a témák, amelyek az épületgépészet számára is relevánsak és milyen szakmaspecifikus kiegészítést, illetve új témák megfogalmazását igénylik. Ezt követően készítettük az ezévi programot, melyben a szakképzés, a felsőfokú képzés, illetve a versenyképességre, és az egészségre is jelentős hatással levő, minőségileg a követelményeknek nem megfelelő ivóvízhálózati elemek kizárására vonatkozó szabályozási javaslatok kidolgozása szerepelnek. A tagozat munkájának szervezésében kiemelt szempont a tudatos tervezés és az egyeztetések alapos előkészítése, mert ezek alapozzák meg az eredményes és hatékony működést.

Konkrétan jogszabályi, hitelezési, támogatási területeken van szükségük érdekképviseletre – hogyan tud kezdeményező szerepbe kerülni a tagozat a törvényalkotásban? Terveznek-e olyan szakmai anyagokat, amelyeket az ÉVOSZ szokott megjelentetni hasonló céllal?

A tagozat megfogalmazott célja, hogy az alágazat problémáit megismerve, beazonosítva megoldási javaslatokat fogalmazzon meg, és ezeket döntéshozók számára eljuttassa, illetve a megoldást elősegítő szakmapolitikai, társadalmi hátterében médiatámogatást szervezzen. Éppen ebben van nagyobb gyakorlata és kialakított kapcsolatrendszere az ÉVOSZ-nak, melynek igénybevételi lehetőségét elnök úr fel is ajánlotta, és élni fogunk ezekkel a lehetőségekkel.

Mi a munkánkkal azt szeretnénk elérni, hogy a tagozat proaktív tevékenységet folytasson, az alágazat problémáit mi fogalmazzuk meg, és a javaslattal pedig a döntéshozók munkáját könnyítsük meg, és mindezt a szakterület érdekkörében. A különböző társadalmi szerveknél szerzett több évtizedes tapasztalatom, hogy a szervezetek megtiszteltetésnek veszik, ha a döntéselőkészítésnél a döntéshozók a véleményüket kérik. Ez helyes és szükséges, de azt felételezi, hogy a döntéshozó mindent tud, és csak a szervezetek véleményével kívánja azt alátámasztani. A tagozat proaktív hozzáállásával hatékonyabb és eredményesebb szabályozási környezet alakításához kíván hozzájárulni.

A jogosulatlanul munkát végző kontárok problémáját szintén fókuszba helyezték. Mekkora mértékű jelenséggel állunk szemben, mely területeken jelentkezik, és mi lehet a kezelésének a módja?

A kérdéskörben pontos felmérés nem áll rendelkezésünkre. A kontárok, vagyis a szakképesítés, vagy engedéllyel nem rendelkező, illetve számla nélkül végzett épületgépészeti munkák a teljes munkák körében becsülve 15-25 százalékot tesznek ki. Az ilyen tevékenység nagyon sokszínűen problematikus a gazdasági következményektől a vagyon biztonságon keresztül az egészségügyi következményekig, így mindenképpen megoldást kellene találni, és ez lehet az ÉVOSZ által már korábban megfogalmazott un. építészeti rendészet, vagy rendőrség létrehozása.

Napjainkban az építőiparban a fenntarthatóság és a környezeti terhelés csökkentése egyre inkább alapkövetelménnyé válik a projektekben, ami szintén fókuszba helyezheti a minőségi épületgépészetet. Hogyan tud profitálni ebből a hazai épületgépész szakma, illetve hogyan tudják középpontba állítani a minőségi elvárásokat?

A globális problémákra keresett válaszokban az épületgépészetnek sokrétű küldetése van. Napjainkban az energia-használat áll a középpontban, de egyre inkább rádöbben a világ, hogy a víz kérdése még ennél is fontosabb, illetve a hulladék kérdése sem hanyagolható el. Mindezek a feladatok az épületgépészeti vállalkozások számára hosszútávú és gazdaságilag is megalapozott helyzetet teremtenek.

A szakma érdekképviseletének egyik főszereplőjeként rengeteg információja, tapasztalata van a hazai épületgépészetről. Összességében, hogy látja a hazai cégek piaci helyzetét?

Az épületgépészet piaci helyzete részben a beruházási lendülettől és a támogatási elképzelésektől függ. Napjainkban a kormányváltás következtében ezek átalakulása folyik. A beruházások gazdasági háttere még nem látható, hogyan fog alakulni, amiben viszont mindenképpen nagy lendülettel kell lépni, az a meglevő lakásállomány felújítása. A felújítás az épületgépészet számára még nagyobb szakmai kihívás, mint az új építés. Jelenleg ezt leginkább a kkv-k tevékenységében képzeljük el, de igazi megoldást az fogja jelenteni, ha ennek iparszerű megoldását nagy vállalkozások is piacszerűen vállalni tudják.

A vg.hu által közölt interjú legfontosabb eleme az M6-os autópálya üzemeltetésének átvétele volt, amely továbbra is nyitott kérdés, miközben az idő egyre sürgetőbb az MKIF Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. vezérigazgatója szerint. Németh Tamás elmondta:

„Ez a koncessziós szerződésünkben opciós elemként szerepel. Az előző kormányzat jelezte, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel, vagyis azt kérte, hogy vegyük át az M6-os üzemeltetését. A végleges döntésre azonban hónapok óta várunk: továbbra sem kaptunk megerősítést a minisztériumtól arról, hogy valóban nekünk kell átvennünk az üzemeltetést.” Mint mondta, mindez azért is sürgető, mert az idő szorít, október 8-tól már az MKIF-nek kellene ellátnia az üzemeltetési feladatokat.

A társaságnak az esetleges átvételhez már most meg kellene kezdenie a felkészülést: munkatársakat felvenni, biztosítani a szükséges eszközöket, valamint beszerezni a téli üzemeltetéshez szükséges sókészleteket.

A vezérigazgató azt mondta: legkésőbb szeptember 1-jéig meg kell születnie a végleges állami döntésnek, mert ezt követően már – bárki legyen is az üzemeltető - nem marad elegendő ideje a felkészülésre.

Németh Tamás leszögezte: azok az állítások, amelyek szerint az MKIF üzemeltetése lényegesen drágább lenne, egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Hozzátette: a Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter által említett számok sem egyeznek a koncessziós szerződésben és a társaság ajánlatában szereplő összegekkel.

„Az általunk vállalt költségek ennél lényegesen alacsonyabbak, ráadásul az ajánlatunk műszaki tartalma sem azonos a jelenlegi üzemeltetés műszaki tartalmával, ezért a két konstrukció nem hasonlítható össze közvetlenül.”

Az MKIF szerint a koncesszor jelentős kockázatot vállal

Az interjú másik központi témája volt a koncessziós konstrukció kockázatmegosztása. Németh Tamás visszautasította azt az állítást, hogy a társaság nem vállal érdemi üzleti kockázatot. Elmondása szerint a koncesszor nemcsak az üzemeltetés és a fenntartás, hanem a tervezés, a finanszírozás, a kivitelezés és a hosszú távú karbantartás kockázatát is viseli. Kiemelte azt is, hogy a társaság eddig közel 2 milliárd euró hitelfinanszírozást szervezett meg, amelyhez 30-40 százalék önerőt biztosított.

A vezérigazgató hangsúlyozta: a tulajdonosok eddig közel 150 milliárd forint saját forrást biztosítottak a projekt finanszírozására, miközben a legnagyobb beruházások – köztük az M1 autópálya bővítése – jelenleg is zajlanak.

Az útdíjbevételek döntő része az államnál marad

A társaság vezetője kitért az útdíjbevételekkel kapcsolatos vitákra is. Elmondása szerint a koncesszió indulásától 2025 végéig a magyar állam mintegy nettó 2200 milliárd forint útdíjbevételt szedett be a teljes díjköteles hálózaton, miközben az MKIF a koncessziós szerződés alapján nettó 673 milliárd forint rendelkezésre állási díjban részesült. Állítása szerint az útdíjbevételek mintegy 70 százaléka az államnál marad.

Németh Tamás kifejtette: a koncessziós szerződés alapján kapott 673 milliárd forintot teljes egészében az utakra költötték. Döntő részben felújítására - megvalósult Magyarország történetének legnagyobb gyorsforgalmi útfelújítása (szintrehozás). "A beruházások nagyságrendjét jól mutatja, hogy 700 kilométer gyorsforgalmi út újult meg 3 év alatt, 13 millió négyzetméternyi útburkolatot újítottunk fel, és közel 2,5 millió tonna aszfaltot építettünk be. Megújult 315 híd és 68 pihenő."  Ezek, önmagukban is jól érzékeltetik, hogy rendkívül jelentős műszaki munka történt - tette hozzá.

A szerződés megszüntetése esetén elszámolásra lenne szükség

Arra a felvetésre, hogy megszüntethető-e a jelenlegi koncessziós konstrukció, Németh Tamás úgy reagált: a felek között érvényes, 35 évre szóló szerződés van hatályban, amely pontosan meghatározza, hogy ilyen helyzetekben milyen elszámolási szabályok alkalmazandók.

„Mi ezekhez a szerződéses rendelkezésekhez tartjuk magunkat” – szögezte le. „Nem várható el tőlünk, hogy ha a magyar állam egyik napról a másikra úgy döntene, hogy már nincs szüksége a koncessziós konstrukcióra, akkor egyszerűen tudomásul vesszük és elsétálunk anélkül, hogy a már teljesített befektetéseinkkel elszámolnánk.”

Az M7 és az M200 előkészítése folytatódik

Az interjúból az is kiderül, hogy az MKIF folytatja a szerződésben szereplő következő nagy fejlesztések előkészítését. A társaság jelenleg az M7 autópálya bővítésének, valamint az M200 gyorsforgalmi út tervezésén dolgozik, ugyanakkor ezek megvalósításához a szükséges állami döntésekre és a finanszírozás véglegesítésére is szükség van. A jelenlegi ütemezés szerint az M7 bővítése 2027 második felében, az M200 kivitelezése pedig 2027 végén indulhat el.

Az M1 bővítésénél a közlekedésbiztonság az elsődleges szempont

Kérdésre reagálva Németh Tamás kitért az M1 autópálya felújítása során alkalmazott forgalomterelésekre is.

Elmondása szerint a munkák alatt végig biztosított a 2×2 forgalmi sáv, a nagyobb torlódások jelentős része pedig nem közvetlenül az építkezésekből, hanem balesetekből, lerobbant járművekből vagy egyéb rendkívüli eseményekből adódik. Hozzátette: a társaság kezdetektől fogva szorgalmazza az átlagsebesség-mérés bevezetését és a közlekedési szabályok szigorúbb betartatását, mert ezek jelentősen javíthatnák a közlekedésbiztonságot.

Egy korszerű közösségi épület, egy felújított iskola vagy egy biztonságos anyaotthon hosszú évtizedeken át szolgálhatja azokat, akik használják. Éppen ezért egyre több vállalkozás tekint úgy a kivitelezői tudásra, mint olyan értékre, amelyet társadalmi célok érdekében is érdemes mozgósítani.

Erre a szemléletre épül a MolnárBeton és az MB Ingatlan építési üzletága elmúlt éveinek több beruházása is. A jelenleg is zajló ÁGOTA Falvi fejlesztésen, egy budapesti anyaotthon kialakításán, egy gimnázium folyamatos felújításán és egy nagyszabású közösségi játszótér megépítésén ugyanaz a gondolat rajzolódik ki:

nem egyszeri segítségben, hanem hosszú távon használható épített értékekben gondolkodnak.

A projekteket a vállalat minden esetben saját forrásból, külső támogatás igénybevétele nélkül valósítja meg.

A legújabb projekt: közösségi ház ÁGOTA Falván

Jelenleg a Bács-Kiskun megyei Tass-Alsószenttamáson, az ÁGOTA Alapítvány gyermekközpontjában, ÁGOTA Falván dolgoznak a kivitelezők.

ÁGOTA Falva egy országosan egyedülálló Ifjúsági, Szabadidős, Kulturális, Képzési és Lelkiségi Központ, amelyet a gyermekvédelmi gondoskodásban élő, családjukból kiemelt gyermekek és fiatalok támogatására hoztak létre. A komplexum egész évben biztosít helyszínt táboroknak, közösségi programoknak, fejlesztő foglalkozásoknak és képzéseknek, egyszerre mintegy 1300 bentlakásos résztvevő fogadására alkalmas. Célja, hogy biztonságos, inspiráló környezetet teremtsen, ahol a nehéz sorsú gyermekek közösségi élményeket szerezhetnek, fejlődhetnek, és olyan támogató légkörben tölthetnek időt, amely hozzájárul önbizalmuk, készségeik és jövőképük megerősítéséhez.

A jelenlegi fejlesztés keretében könyvtár és foglalkoztató valósul meg az állami gondozott gyermekek számára.

A korszerű épület nemcsak közösségi térként működik majd, hanem fejlesztő foglalkozásoknak is helyet biztosít, emellett a gyermekekkel dolgozó szakemberek számára is kialakítanak kiszolgáló helyiségeket és lakrészeket. A beruházás teljes egészében saját forrásból valósul meg.

„Mi építeni tudunk. Ha segíteni szeretnénk, akkor ezt a tudást kell oda vinnünk, ahol valóban szükség van rá” – fogalmaz Molnár György alapító-tulajdonos.

A kivitelezés során ugyanazokat a műszaki megoldásokat alkalmazzák, mint a vállalat piaci beruházásainál. Korszerű gépészet, modern épületautomatika és magas minőségi követelmények jellemzik a projektet. A cél egyszerű:

egy szociális célú épület esetében sem szeretnének kevesebbet adni annál, mint amit bármely más beruházásuknál természetesnek tartanak.

Anyaotthon, amely új kezdetet jelent

Nem ez az első olyan projekt, amelyben a kivitelező szakértelem társadalmi célt szolgál. Néhány évvel ezelőtt Budapesten, a X. kerületi Gergely utcában egy leromlott állapotú épület teljes felújítása után olyan anyaotthon jött létre, amelyet ma a Várva Várt Alapítvány működtet.

Az intézmény krízishelyzetben lévő várandós nőknek és kisgyermekes édesanyáknak biztosít biztonságos lakhatást, miközben szakmai támogatást és mentorálást is nyújt számukra.

Közösségi terek is értéket teremtenek

Hasonló gondolat húzódik meg a Budapest XVII. kerületében működő Balassi Bálint Gimnázium több éve zajló felújításai mögött is. Az intézmény közösségi terei ütemezetten újulnak meg évről-évre. Korszerű burkolatok, új szigetelések és felújított belső terek teszik modernebbé az iskola mindennapjait.

Ugyanez a szemlélet jelenik meg a Furmint Lakópark mellett idén márciusban megvalósult, mintegy 2500 négyzetméteres közösségi játszótér esetében is, amely nem egyszerűen játszóeszközök gyűjteménye, hanem komplex közösségi tér, a környék egyik új találkozóhelye lett.

Építés mint hosszú távú segítség

Molnár György szerint ezek a beruházások nem különálló kezdeményezések, hanem egy tudatos szemlélet részei. Következő lépésként azt tervezik, hogy

jövőbeni lakópark-fejlesztéseikben minden évben egy lakást vagy családi házat nevelőszülők számára ajánlanak fel, akik állami gondozott gyermekeket nevelnek.

A cél ezúttal sem egyszeri támogatás, hanem egy olyan élethelyzet megteremtése, amely hosszú távon is biztonságot jelenthet egy család számára.

Az építőipar teljesítményét rendszerint köbméter betonban, acélban vagy átadott négyzetméterekben mérik. Ezek a beruházások azonban arra is emlékeztetnek, hogy egy jól megtervezett és gondosan kivitelezett épület túlmutat fizikai valójánál. Különösen akkor, ha mindez a vállalat saját erőforrásaira támaszkodva, külső támogatás nélkül jön létre, ezzel olyan közösségi értéket teremtve, amely évtizedeken keresztül szolgálhatja a benne élőket.

Négy probléma köré csoportosulnak a feladatok

Amint a műszaki igazgató elmondta: négy kihívás azonosítható a többszáz éves campus épületállományának korszerűsítésében:

• a műemléki épületállomány korszerűsítése során a műemlékvédelmi szempontok és a korszerű üzemeltetési elvárások egyidejű érvényesítése,
• az elöregedett gépészeti-elektromos rendszerek növekvő karbantartási és felújítási igénye,
• az üzemeltetési költségek csökkentése és ezzel összefüggésben az energiahatékonyság javítása,
• valamint az oktatási, kutatási és hallgatói igények összehangolása a műszaki-pénzügyi realitásokkal.

Részben ezekből a problémakörökből következik, hogy milyen jelentősebb beruházásokat kell elvégezni az egyetemen a következő években.

Van, ami nem tűr halasztást

Szükség lesz az I épület hűtés-fűtési rendszerének cseréjére, mert bár az épület nem régi, a technológia elavult, nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak.

Nem várhat tovább a Vásárhelyi Pál Kollégium külső-belső felújítása. Ez a külső szigeteléssel kezdődik, aztán napelemek kerülnek a tetőre, három éves távlatban pedig a teljes belső felújítás is megtörténhet.

Küszöbön áll az R épület hallgatói kiszolgáló ügyfélterének átalakítása is, illetve több épület esetében sürgető a teljes tetőfelújítás – ilyen az R, a T és a H épület, valamint a Bercsényi Kollégium. Napirenden van a Kf76 előadó, valamint az ST épület földszinti előadójának korszerűsítése, illetve bejáratának akadálymentesítése, az MG MM csarnok felújítása a hallgatói versenycsapatoknak való átadás előtt, továbbá napelemrendszerek bővítése, különböző terek megújítása – sorolta Mikó Zoltán.

Átfogó programot dolgoznak ki

„Elindult a kampuszfejlesztési program előkészítése, jelenleg annak első szakaszában járunk, melynek során a későbbi tervezést megalapozó szakmai, oktatási és közösségi igények feltárása zajlik” – ismertette az igazgató.

A BME2032 stratégiaalkotó munkához is kapcsolódó kampuszfejlesztésnek ahhoz kell igazodnia, hogy milyen tanulási, kutatási és közösségi terek szolgálják majd a legjobban a jövő Műegyetemét, hiszen az, hogy inkább nagy előadókra vagy kisebb, rugalmasan használható termekre van-e szükség, szorosan összefügg az egyetem stratégiai céljaival és a változó oktatási koncepciókkal.

Ugyanígy újra kell értelmezni a közösségi terek szerepét is, mert a hallgatói és munkatársi igények ma már jelentősen eltérnek a korábbi évtizedek gyakorlatától. A stratégiaalkotási és tervezési folyamat eredménye alapozza majd meg a kampuszfejlesztési program következő, beruházási szakaszait.

Budapesten a lakhatási válság közismert. Ám a Kőbányai önkormányzat nem adta fel a céljait. Még annak ellenére sem engedett a céljaiból, hogy 2017-ben és 2022-ben sikertelenül próbálta értékesíteni a területeit. Az önkormányzat több értékbecslés eredményeként legfeljebb 860 millióra értékelt telkeket 1,181 mrd forintért értékesítette egy csereügylet keretében. Az elkészült komplexumból 782 négyzetméternyi lakóingatlan tulajdonjogát fogja megszerezni a X. kerület 1,1 milliós négyzetméter áron.

A kerületben ehhez hasonló fejlesztéseknél nem ritka a 2 milliós négyzetméter ár, vagyis az önkormányzat egyrészt hihetetlenül lenyomta az árakat! Másrészt kicsikart a fejlesztőtől 16 épített parkolóhelyet, illetve 259 milliós infrastrukturális fejlesztést. Egyben, ha a kivitelező nem mutat be 2026. december 31-ig engedélyes építési tervet, vagy nem történik meg az ingatlan műszaki átadás / átvétele 2029. április 30-ig, vagy nem szerzi meg az ingatlan a használatbavételi engedélyt 2029. szeptember 30-ig, akkor az 1,181 milliárd forintos bankgarancia lehívása mellett napi 350 ezer forintos kötbér terheli a kivitelezőt, a Molnárbeton Kft.-t, akitől a beruházás meghiúsulása esetén a telek tulajdonjoga visszaszáll az önkormányzatra.

Nagy Anikó, a Molnárbeton Kft. üzletág gazdasági igazgatója arra a kérdésünkre, hogy mégis miért vállal a társaságuk ilyen jelentős kockázatot, azt válaszolta:

A Molnárbeton Kft. számos ingatlanfejlesztési beruházást hajtott és hajt végre jelenleg is. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az eddig átadott lakáskomplexumaink egyetlen lakójával sem kerültünk jogi vitába az elmúlt 20 évben.

Ezt a beruházást is banki finanszírozás keretében kívánjuk megvalósítani. Így mind a beruházást finanszírozó pénzügyi szervezettel, a beruházást kiemelő minisztériummal, az engedélyező hatóságokkal, a műszaki átadás/átvétel során is jelenlévő és kifogást tehető önkormányzati munkatársakkal és nem utolsósorban az engedélyező hatóságokkal nagyon szoros együttműködésre készülünk. És persze örülünk, hogy a rendkívül alapos tervtanácsi eljárások után mind a kerület, mind a leendő kőbányai lakosok számára egy, a környezetbe illő, élhető komplexumot építhetünk.

A csaknem 300 hektáros, régi bányaterületen több mint húsz éve elhagyatott tájsebként látható csak az egykori ipari tevékenység nyoma. Eltüntetésének munkálatai 2018 márciusában kezdődtek el, most pedig a második ütemmel folytathatja a terület rendbetételét az EWC Rekultivációs Kft. Nagyjából 600 millió forint keretösszeg áll rendelkezésére, a társaság nettó ajánlati ára 519 millió forint volt.

405 ezer köbméter meddőanyagot és földet mozgathatnak meg

A 2026. május 1. - 2027. április 30. közötti szerződéses időszakában a vállalat összesen 405 ezer m³ meddőanyag és föld jövesztéséért, rakodásáért és szállításáért felel a bányaüzem meddőhányójáról a külfejtési bányagödörbe, valamint a véglegesen kialakított térfelületre.

A második ütem feladatai közé tartozik a méreten felüli kőtömbök szállítható méretre aprítása, a korábban kitermelt meddőanyag elhelyezése a bányagödörben – ezzel párhuzamosan pedig a katlan alján kialakult bányató vizének folyamatos kiszivattyúzása.

Mivel a bánya területét eluralta az invazív növényzet (többnyire akác), az EWC munkatársainak feladata 1 hektárnyi terület fakitermelése és a faanyag leszállítása is. A kivágott fák helyett őshonos, fás szárú növényzetet telepítenek majd.

A Duna Aszfalt évtizedek óta az érdeklődés középpontjában áll. Mi előzte meg, hogy elvállalja az elsőszámú vezetői tisztséget?

Én Sátoraljaújhelyről származom, a családom elsőgenerációs értelmiségi tagjaként, mint egy korábbi interjúban is említettem, már hetedik osztályos koromban tudtam, hogy építőmérnök akarok lenni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és elmondhatom, hogy az építőipar számos pozíciójához volt már szerencsém.

Lehettem például a KKK (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ) főigazgatója, ez egy helyettes-államtitkári pozíció lenne ma. Az az ismeret, amit az államigazgatás terén szereztem, rendkívül nagy segítség volt, amikor 2010 után visszakerültem a céges világba. Közismert, hogy keresem mindenkivel a jó együttműködéseket, illetve a legnehezebb feladatoknál is megtalálom a megoldásokat.

A felkérés után egy hét gondolkodási időt kértem. Átgondoltam előszőr is, hogy van-e bennem elég energia, hogy ennek a rendkívüli tempóban fejlődő csoportnak az elsőszámú vezetői tisztségét betöltsem. És azt is át kellett gondolnom, mint mindenkinek, aki vezetői tisztséget vállal, hogy ezt a 24 órás „hivatalt” magánszemélyként akarom-e? Miután alaposan átgondoltam és egyértelmű igen volt a válaszom, visszajeleztem a felkérésre!

Ki vezeti a cégcsoportot?

Az igazgatóság.

Milyen a munkakapcsolata a tulajdonossal?

A felkérést természetesen a tulajdonostól kaptam, azzal, hogy a tisztséggel a pénzügyi és a jogi felelősség az enyém. Szíjj László iparági tapasztalatára szeretnék építeni, hiszen mára – ha tetszik - az építőipar doyenje.

Csakúgy az igazgatóság tagjaira is rendkívül számítok, hiszen mindannyian minimum évtizedes tapasztalatok birtokosai a társaságnál. Nekem a tulajdonosokkal közösen meghatározott elvek mentén és célok felé kell a cégcsoportot irányítani.

Milyen területeket képviselnek az igazgatóság tagjai?

Az alapító nem tagja a tanácsnak. Az igazgatóságban a jogi, vállalkozás és kommunikáció, a gazdasági, vállalati integritás, a hazai kivitelezési és két fővel a nemzetközi területek felelősei foglalnak helyet.

Ez nem egy multinacionális vállalat szervezeti felépítésére hasonlít?

Én azért is vállaltam ezt a rendkívül megtisztelő tisztséget, mivel jól látható, hogy 2014 után, amint a jogi lehetőségek megnyíltak, egy európai nagyvállalati modellt alakított ki a tulajdonos. A Duna Group egy nemzetközi cégcsoport, ahol a Duna Aszfalt Zrt. a zászlóshajó. Kiegészülve a pénzügyi és befektetési csoporttal egy modern európai vállalkozási formációt adnak. Lehet, hogy hasonlít erre egy multinacionális vállalat szerkezete, ám a legfontosabb, hogy a fiatalok számára vonzó dinamikát sugalljunk, hiszen egy ilyen céghez kezdő mérnökként is szívesen jöttem volna, igazgatósági elnöknek pedig pláne!

Mindjárt az első napján szembesülhetett azzal, hogy hurrikán szerű kritikák jelennek meg  a társaság által kivitelezett mohácsi Duna-híd és az arra felhordó négysávos út projektje kapcsán. Mit mond erről?

Az ország egyik legnagyobb építőipari beruházását végző szervezet vezetőjeként természetesnek gondolom, hogy az új kormány új vezetői áttekintik a beruházásokat. Ha módosítani akarnak, mi nyitottak vagyunk az együttműködésre.

A kinevezéséhez mit szólt a szakma?

Egészen meglepő gratulációkat is fogadhattam. Jó jelnek tekintem, hogy száz százalékban pozitív üzeneteket kaptam. Azt gondolom, hogy ez nem elsősorban nekem, hanem a Duna Aszfalt Zrt. eddigi munkájának az elismerése is. Hiszen, ha az ismerőseim rossz tapasztalatot szereztek volna korábban a cégről, biztosan nem gratulálnak őszintén.

Mire számíthatnak Öntől a kollégái?

Négy éve erősítem a Duna Group csapatát. Azt gondolom, van annak jelentősége, hogy személyemben a tulajdonos egy tapasztalt mérnököt kért fel vezetőnek. Ez a társaság építeni akar.

A Duna Aszfalt Zrt. elismerten egy rendkívül dinamikus szervezet. A kollégáim arra számíthatnak tőlem, hogy az innováció fenntartását és a technológiai fegyelem további maradéktalan betartását várom. 

Tekintettel arra, hogy a hazai teher és személygépkocsi állomány mennyisége a következő tíz évben a szakértők szerint még jelentősen nőni fog Magyarországon, én az előttünk álló feladatok tengerét látom. Hiszen az országban mind a kötöttpályás, mind a közúti hálózatok fejlesztése és fenntartása terén rendkívüli a lemaradásunk.

Ötletből országos hírű esemény

A SZABADICS Ride története több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött, és azóta folyamatos fejlődés jellemzi.

„A kezdetek kapcsán meg kell említeni Jankovics Ferenc nevét, akinek köszönhető az egész verseny alapötlete, koncepciója” – idézte fel a kezdeteket Szabadics Roland, a SZABADICS Group operatív igazgatója.

Mint elmondta, a verseny a 2010-es évek végén még jóval kisebb költségvetéssel, kevesebb kategóriával és a Tour de Zalakaros betétfutamaként működött.

„A SZABADICS Ride az évek során kinőtte magát, önálló brandként is megállja a helyét, és Karádi Szabolcsnak, a Teker Sportiroda Kft. ügyvezetőjének köszönhetően mára már önálló, teljes értékű sportesemény és rendezvény” – fogalmazott.

A fejlődést jól mutatja, hogy a verseny népszerűsége évről évre növekszik. A szervezők szerint sok résztvevő már hónapokkal előre beírja a naptárába az eseményt, és ehhez igazítja szabadságait, céges programjait, sőt még az edzéstervét is.

A sport mellett a kapcsolatok építéséről is szól

A rendezvény eredeti célja a környékbeli közösségek, baráti társaságok és üzleti partnerek összekapcsolása volt. Ez a cél ma is meghatározó eleme az eseménynek.

„A mai napig kiemelten fontos szerepet tulajdonítunk a SZABADICS Ride-on a partnerekkel való együttműködésnek és a kapcsolatépítésnek” – hangsúlyozta Szabadics Roland.

A szervezők minden évben tudatosan fejlesztik a helyszíni infrastruktúrát, hogy a résztvevő cégek képviselői kényelmes környezetben találkozhassanak egymással.

„Minden évben az a célunk, hogy egy olyan sporteseményt hozzunk létre, ahol értékes partnerségek, vagy akár életre szóló barátságok köttetnek olyan cégek között, amelyek az ország különböző pontjairól vagy akár külföldről érkeznek”

 – tette hozzá.

Rekordlétszám miatt a nevezést is le kellett zárni

A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idei verseny minden korábbi rekordot megdöntött.

„Ebben az évben rekordszámú nevezés érkezett be hozzánk. Azért, hogy garantálni tudjuk a versenyzők biztonságát a pályán, kénytelenek voltunk a tervezettnél korábban, 100 csapatnál leállítani a regisztrációt” – mondta Varga Izabella Luca, a SZABADICS Group marketing- és kommunikációs specialistája.

A jubileumi év sikerét jól mutatja, hogy számos új csapat is benevezett, miközben a visszatérő résztvevők száma szintén magas maradt.

„A cégek már egymás között, ajánlás útján is híresztelik az esemény hírét” 

 – emelte ki.

A közösség lett a legnagyobb érték

Az idei verseny egyik legfontosabb tapasztalata a szervezők szerint az volt, hogy az esemény körül kialakult közösség tovább erősödött.

„A csapatok évről évre egyre jobb viszonyt ápolnak egymással; a visszajáró résztvevők már régi ismerősként, örömmel köszöntik a többieket” – fogalmazott Varga Izabella Luca.

Hozzátette, az elmúlt tíz év alatt egy rendkívül összetartó kerékpáros közösség alakult ki, amelynek tagjai nemcsak a verseny napján találkoznak, hanem hosszabb távú kapcsolatokat is építenek.

A verseny szellemiségét jól tükrözi az időmérési rendszer is. A 4-5 fős csapatok eredményét a harmadik célba érkező versenyző ideje alapján számítják.

„Azért vezettük be ezt a szabályt, hogy ha a csapat negyedik tagjával bármi történne útközben, a többieknek ne kelljen feladniuk, és ne essenek ki a versenyből” – magyarázta.

Varga Izabella Luca szerint az idei SZABADICS Ride sikerének egyik kulcsa az volt, hogy a teljesítmény és a közösségi élmény nem egymás alternatíváiként, hanem egymást erősítve jelent meg. Mint mondta, a jó csapatokban a közös munka, az eredményesség és az együtt töltött idő öröme természetes módon kapcsolódik össze, ami a kerékpársportban különösen erősen érezhető.

Mindenki megtalálhatja a saját kihívását

A hobby és verseny kategóriák egyaránt lehetőséget kínálnak az alkalmi és a tapasztalt kerékpárosok számára.

„Az egyik legnagyobb sikerünknek azt tartom, hogy a rengeteg nevező ellenére sem veszett el a családias hangulat”

 – mondta Varga Izabella Luca.

A szervezők szerint fontos érték, hogy mindenki megtalálhatja a saját felkészültségének megfelelő kategóriát, így a verseny egyszerre maradhat versenyképes és befogadó. Az idei évben a női mezőny is rekordot döntött, tíz női hobby csapat és három női versenycsapat állt rajthoz.

Zalakaros és a Kis-Balaton továbbra is a verseny szíve

A helyszín kiválasztása továbbra is kiemelt jelentőségű a szervezők számára.

„A zalakarosi helyszín nagyon fontos számunkra, jómagam is a településen élek, korábban a cég központja is itt volt” – osztotta meg Szabadics Roland.

Az operatív igazgató személyes kötődéséről is beszélt, a rendezvényközpontnak helyet adó Karos Korzó kivitelezését annak idején ő irányította.

Az útvonal alapvetően változatlan maradt az elmúlt tíz év során, azonban van egy szakasz, amelyet a résztvevők különösen kedvelnek.

„Az ikonikus, festői Kis-Balatoni gáton történő áthaladás megmaradt, melyet nagyon sokan szeretnek és szívükbe fogadtak” – emelte ki.

Nemcsak a versenyzőkről szólt a hétvége

A szervezők a családokra is gondoltak. A gyereksarokban a legkisebbek saját kerékpáros mezt tervezhettek, biciklit díszíthettek és különféle kézműves programokon vehettek részt.

A versenynapot hagyományosan gálavacsora és díjátadó zárta.

„A gálavacsora leginkább a közös ünneplésről, a háláról, valamint az elért eredmények és a szép pillanatok közös megéléséről szólt” – fogalmazott Varga Izabella Luca.

Már a jubileumi, 20. Tour de Zalakarosra készülnek

A szervezők a rekordév után sem szeretnének lassítani. A következő cél, hogy a jubileumi, 20. Tour de Zalakaros alkalmával még több csapat számára tegyék elérhetővé a részvételt.

„Szeretnénk megteremteni a technikai feltételeket ahhoz, hogy 100-nál is több csapat állhasson rajthoz, így még többen átélhessék a Ride egyedülálló hangulatát”

 – mondta Varga Izabella Luca.

A SZABADICS Group idén nyolc saját csapattal vett részt a versenyen, és a kollégák hónapokon át készültek az eseményre. Volt, hogy az ország különböző pontjain dolgozó munkatársak több órát utaztak egy közös edzés kedvéért.

A jubileumi év üzenetét Szabadics Roland egyetlen mondatban foglalta össze azok számára, akik idén még csak a pálya széléről figyelték az eseményt:

„Idén a pálya széléről láttátok a sikert, 2027-ben a jubileumi futamon éljétek át belülről is, mert a SZABADICS Ride-on minden cég szintet lép!”

Mindössze négy középkori templomromról tudunk a régióban, amelynek első megőrzött tagját adhatták át a helyi közösségnek. Az ünnepélyen beszédet mondott Scheer Sándor, a Market Építő Zrt. alapító-vezérigazgatója, Fekete Zsolt, Lajosmizse város polgármestere, dr. Pánya István, a Kecskeméti Katona József Múzeum földrajzkutatója és Belecz Péter, a ROM Vándor programigazgatója.

„Nagyvállalat vagyunk, 30 éves múlttal, 1550 munkavállalóval. Bár talán ez a legkisebb munka a vállalat életében, mégis a legkomplexebb és ez nyújtja nekünk a legtöbb örömöt. Másfél év munka után adhatjuk át a templomromot – emelte ki Scheer Sándor.

„300 éve a szélrózsa minden irányában pusztatemplomok álltak itt. E romok végzete a visszatérő népesség építőanyag-hiánya volt, amelyet csak néhány vészelt át. A száz évvel ezelőtt itt folyt ásatások összes dokumentuma és lelete elveszett a világháború végén, így a Market munkája rengeteg új információval is gazdagította a tudásunk” – ismertette a körülményeket dr. Pánya István.

Megőrzés, nem visszaépítés a feladat

„Örülünk, hogy a ROM Vándor itt is jókor, jó időben érkezett mutatott rá Belecz Péter – és a korábbi kezdeményezések terveit is meg tudtuk valósítani.”

„Sajnos – emelte ki – nincs semmiféle országos lefedettségű, központi támogatási rendszer, ami az Árpád-kori épületmaradványokkal foglalkozna. Romemlékeink országos szinten méltatlanul pusztulnak, megóvásukkal tehát kultúránk, történelmünk alapköveit is mentjük.”

Minden egyes romhelyreállítás egyedi kihívás, ahol a múlt tisztelete és a korszerű műemlékvédelmi technológiák összehangolása komoly szakmai alázatot követel. A csapat elsődleges célja a romok autentikus szépségének megőrzése, a beavatkozások ezért visszafogottan segítik a megóvás, a biztonságos megtekintés és az értelmezés lehetőségét, miközben megőrzik és felerősítik a szakrális romok „időtlen” atmoszféráját.

Amint a programigazgató részletezte: „a Pusztatemplom esetében is elsődleges cél a műemlék szakszerű állagbiztosítása volt.A tervezést megelőzte több műszaki felmérés, szakági vizsgálat, majd azok eredményeire építve határoztuk meg a beavatkozás műszaki tartalmát. Ennek keretében megtörtént a romfalazat statikai megerősítése, a kiomlások visszafalazása, a falrepedések összevarrása, a falkoronák vízelvezetése, a lepusztult felületek konzerválása és az eredeti vakolatfoltok restaurálása.

Az épület szakrális funkcióját a kihelyezett kovácsoltvas kereszt és az egykori gerendafészkekben elhelyezett mécsestartók jelzik, míg a rom képét a környezet méltó rendezése keretezi, a bekötőút mentén elültetett 12 csepleszmeggy fa, és a kihelyezett nagyméretű pihenőasztal pihenőpadokkal.”

Országos, szemléletformáló küldetéssé fejlődött

Nagy Edit, a Market Építő Zrt. szponzorációs és CSR vezetője lapunk kérdésére kiemelte: a kezdetektől ugyanaz maradt a küldetés – veszélyeztetett középkori romemlékeink megmentése –, de az eltelt évek meghozták a gyakorlatot, összeszokott csapat alakult ki, amelynek köszönhetően szakmailag és szervezetileg magabiztos programmá nőtte ki magát a ROM Vándor.

„Az első helyszínnél (Tök) – emelte ki – még elsősorban az értékmentésre fókuszáltunk, miközben kialakítottuk a program szakmai módszertanát és a munkafolyamatokat, ma már viszont egy kiforrott örökségvédelmi program, amelyben régészek, restaurátorok, műemlékvédelmi szakemberek, tervezők, helyi közösségek, önkormányzatok és a Market önkéntesei összehangoltan dolgoznak.”

Mint mondta: „a legnagyobb változás talán az, hogy ma már nem egy-egy rom megmentésében gondolkodunk, hanem egy országos szemléletformáló küldetésben. Az ICOMOS-díj és a többi szakmai elismerés azt is visszaigazolta, hogy a program túlmutat egy vállalati CSR-akción: a magyar örökségvédelem egyik figyelemre méltó szereplőjévé váltunk, a szakma ismer és elismeri munkánkat, és ma már más örökségvédelmi kezdeményezések számára is referenciapontot jelentünk.

A ROM Vándor ma már egyszerre ment műemléket, épít közösséget és ráirányítja a figyelmet a kisebb léptékű, sok esetben pusztuló és magára hagyott, mégis kiemelkedő kulturális értéket képviselő épített örökségünkre.

Helyi kötődésen múlik a siker

A korábbi projektek tapasztalatai elsősorban három területen hasznosultak: a műemléki előkészítés és dokumentáció mélységében, a helyi szereplőkkel való együttműködésben, valamint abban, hogyan lehet úgy beavatkozni, hogy a rom eredeti karaktere és atmoszférája megmaradjon. A lajosmizsei Pusztatemplomnál már hat korábbi projekt tapasztalatával tudtak dolgozni, ami jelentősen növelte az előkészítés és a kivitelezés tudatosságát.

„Az évek során azt tapasztaltuk, hogy a hosszú távú siker kulcsa a helyi kötődés erősítése – tette hozzá. Egy rom akkor marad élő örökség, ha van, aki magáénak érzi és van, aki tovább gondozza akkor is, amikor mi már levonultunk a helyszínről.

A ROM Vándor Lajosmizséről tovább utazik. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Mezőnyárádon lesz az őszi állomás, amellyel a program már a hetedik vármegyében ment meg évszázados emlékeket a pusztulástól.

ROM Vándor 07. / Lajosmizse, Pusztatemplom

Fővállalkozó, a projekt 100%-os finanszírozója: Market Építő Zrt.

Programigazgató: Belecz Péter

Projektvezető: Krenn Tamás

Építésvezető: Szabadosi Tamás

Műszaki előkészítő: Jung Ágnes

Szponzorációs és CSR-vezető: Nagy Edit

Partnerek:

Tervezés: Kelemen Bálint, vezető építész tervező (KÖZTI Zrt.)

Építész munkatárs: Molnár Kata (KÖZTI Zrt.)

Tartószerkezet: Váczi Péter (KÖZTI Zrt.)

Anyagvizsgálat: BME / dr. Fenyvesi és Társa Kft.

Tudományos dokumentáció: Arnóth Ádám

Restaurátor: Bánfi Gábor

3D pontfelhő, ortofotó: Kvalitron Kft.

Műemléki habarcs: MAPEI Kft. / Mape-Antique Allettamento

Régészeti partner: Kecskeméti Katona József Múzeum

Kivitelezés:

Market Épületszervíz Kft.

OKM Kft.

Egy egész városnegyed új arculatát formálták

A Liberty a WING egyik meghatározó budapesti fejlesztése, amely a Telekom Campusszal együtt formálta a Népliget környékét dinamikusan fejlődő irodai és üzleti helyszínné. A vegyes funkciójú komplexum irodákat, éttermeket, szállodákat – utóbbi részeként skybárt, konferenciatereket -, tetőteraszt és zöld közösségi tereket is ötvöz. Az itt megvalósult kortárs építészeti megoldások és művészeti projektek – köztük Szalay Péter WING Lemniszkáta című köztéri alkotása – egyaránt a vállalat értékalapú, hosszú távú fejlesztői szemléletét tükrözik.

A Liberty felépülését lapunk a HBM Soletanche Bachy Kft. által végzett speciális mélyalapozási munkáktól kezdve a SWIETELSKY Magyarország Kft. szerkezetépítési feladatain át az üzembevételig követte. A befejező generálkivitelezést a Bernecker Zrt. végezte, a tervező a DPI design Kft. volt, a projekt műszaki ellenőre pedig a VL Mérnökiroda Kft.

20 év után váltanak

A WING a IX. kerületi, szintén saját fejlesztésű Máriássy Házban töltött több, mint húsz évet hagy maga mögött, amelynek során pár fős csapatból a közép-európai ingatlanpiac meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. A költözés hátterében a vállalat folyamatos növekedése, a hazai több mint 200 fős szervezet és a több helyszínen működő csapatok integrációjának igénye áll. Az új központ hatékonyabb együttműködést és még vonzóbb munkakörnyezetet biztosít.

Költözik a showroom is

A WING lakófejlesztésekre specializálódott márkája, a LIVING a XIII. kerületi Klapka utcából helyezi át székhelyét és bemutatótermét. A showroom költözése tudatos lépés annak érdekében, hogy a LIVING ügyfeleit még magasabb színvonalú környezetben fogadhassa, és még közelebb hozza számukra a fenntartható, költséghatékony lakhatási megoldásokat.

A vállalat működésének több mint 25 éve alatt diverzifikált, többféle ingatlantípust lefedő hazai és nemzetközi portfóliót épített fel Budapesten, Berlinben, Varsóban és további lengyel nagyvárosokban. A 2017-ben alapított, 10 éves jubileumához közeledő LIVING eközben folyamatosan bővülő portfóliójával - többek között a Kassák Projekt, Le Jardin, a Park West és a Greenway Apartments fejlesztésekkel - Magyarország egyik legaktívabb lakóingatlan-fejlesztőjévé vált.

A tervek szerint a nyári időszakban már nem várhatók újabb jelentős forgalomkorlátozások vagy terelések az autópályán.

Az idei Nagykarbantartási és Közlekedésbiztonsági felújítási program keretében eddig összesen három forgalomterelést kellett kiépíteni.

Mi történt az Agárdi csomópontnál?

A Budapest felé vezető oldalon, az 50–59-es kilométerszelvények között zajló munkák során ideiglenesen lezárták az Agárdi csomópont le- és felhajtó ágát. A beavatkozásokra az éves burkolatállapot-felmérések eredményei alapján volt szükség.

A felhajtó ág lezárása 2026. május 4. és 17. között volt érvényben, azonban a munkavégzés nem magán a felhajtón történt. A szakemberek a mellette futó H1 (külső) sávban, vagyis a külső, haladó forgalmi sávon dolgoztak, ahol két aszfaltréteg cseréjét végezték el.

Ezt követően, május 18. és 29. között a lehajtó ágat zárták le. Itt szintén a közvetlenül a mellette lévő H1 (külső) sávban zajlott a kivitelezés, de a beavatkozás mélyebb szerkezeti felújítást igényelt, ugyanis nemcsak az aszfaltrétegeket, hanem az azok alatti betonburkolatot is kicserélték.

Fontos megjegyezni, hogy magukon a le- és felhajtó ágakon nem történt felújítás, mivel azokat már 2025-ben korszerűsítették.

Szabad az út a vakáció előtt!

Az MKIF legfrissebb Facebook bejegyzésében és videóban számolt be arról, hogy a változatos időjárás ellenére a tervezettnél 4 nappal korábban végeztek a felújítási munkálatokkal Székesfehérvár térségében, így június 12. óta korlátozások nélkül lehet használni az M7-et az M0 és Balatonvilágos között mindkét irányba.

És ez így marad a vakáció ideje alatt is – ígéri az MKIF.

Az elmúlt három év gyakorlatához hasonlóan, az M7-en az M0 és Balatonvilágos közötti szakaszon a szünidő alatt, azaz 2026.06.20. - 2026.08.31. között egyik irányban, tehát sem a Balaton, sem a főváros felé nem lesznek előre tervezett burkolatmegújítási munkálatok.

Ezt a társaság évek óta önként vállalja, hogy a nyári időszakban a tó könnyebben megközelíthető legyen.

Fontos, hogy az M7 autópálya teljes szakaszán az üzemeltetési és fenntartási feladatokat (ez praktikusan a karbantartási feladatokat jelenti) a nyári időszak alatt is folyamatosan elvégzik. Ám ezek tervezésekor is figyelembe veszik a forgalmi adatokat.

A hőszigetelési döntések komoly kockázatokkal járnak: a túlméretezés felesleges többletköltséget eredményezhet, míg az alulméretezés a várható energiamegtakarítás elmaradásához vezethet. A nem megfelelő kivitelezés pedig jelentős utólagos károkat okozhat, és akár a gyártói garancia elvesztésével is járhat. A probléma mértékét jól mutatja, hogy a Mapei kontárkár-felmérése szerint 2025-ben az átlagos kárérték 842 137 forint volt, miközben a válaszadó építtetők 14,45 százaléka számolt be ilyen jellegű veszteségről. 

Az edukációs videósorozat olyan kérdésekre fókuszál, amelyek a felújítók és építkezők számára a legnagyobb bizonytalanságot jelentik: milyen rendszer illik az adott épülethez, milyen anyagot és vastagságot érdemes választani, illetve hogyan lehet eligazodni a különböző kivitelezői ajánlatok között. 

A műsorban vendégbeszélgetések, szakértői blokkok és konkrét hőszigetelési referenciákat bemutató szegmensek váltják egymást, így a nézők nemcsak elméleti, hanem gyakorlati példákon keresztül is képet kaphatnak a lehetőségekről. A produkció háziasszonya Orosz Barbara. 

„A videósorozat célja, hogy valódi kapaszkodót adjunk azoknak, akik hőszigetelés előtt állnak: érthetően megmutassuk a legfontosabb döntési szempontokat, és segítsünk elkerülni azokat a hibákat, amelyek később komoly költségeket és csalódást okozhatnak. Hiszünk abban, hogy minél több a jól informált megrendelő, annál tisztábbá és fenntarthatóbbá válik az egész piac” – mondta Mészáros Szilvia, a Mapei Kft. PR- és kommunikációs vezetője. 

Az első epizód ott kezdődik, ahol a legtöbb felújítás elindul: kérdésekkel és bizonytalansággal. Milyen hőszigetelésre van valójában szükség, és mi alapján érdemes egyáltalán elindulni? A rész segít rendet tenni az alapokban, és megmutatja, miért nem érdemes pusztán anyagokban, hanem komplett rendszerekben gondolkodni, mielőtt megszületik az első, sokszor milliós döntés. 

A videósorozat a Mapei „Hőszigetelés mindenkinek” edukációs programjára épül, amelyen már eddig is jelentős mennyiségű háttéranyag, letölthető útmutató és gyakorlati segédlet volt elérhető. Az új tartalom ezt egészíti ki videós formátummal, amely közérthetőbben és szemléletesebben mutatja be a hőszigeteléssel kapcsolatos döntési szempontokat. 

Az epizódok már megtekinthetőek a Mapei Kft. hivatalos YouTube-csatornáján. 

Az ország legnagyobb aszfaltkeverője mellett mutatták be

Óriási segítség egy ilyen eszköz minden útkarbantartó számára. Ezt erősítette meg Gali Tibor, a SWIETELSKY Magyarország Kft. gépészeti vezetője, aki a vállalat legnagyobb telephelyén fogadta az érdeklődőket. „A Dunakeszi telephely – mutatott rá – az adminisztrációnak, az anyagvizsgáló laboratóriumnak és a vállalat legnagyobb gépjavító műhelyének is helyet ad,

de nem utolsó sorban itt működik a SWIETELSKY legnagyobb kapacitású magyarországi aszfaltkeverője is.”

Varga Ákos a TERRA Hungária Építőgép Kft. ügyvezető igazgatójának köszöntője után Szabó Bence, a TERRA Hungária Építőgép Kft. termékfelelőse mutatta be a gépet.

A JCB Pothole Pro egy kotrógépre szerelt, speciális adapterekkel ellátott szerkezet, amely jelentősen gyorsíthatja a kátyúk javítását.

Számos helyzetben bevethető

2016-ban mutatta be az 1945 óta működő, brit JCB a Hydradig nevű kotrót, ami e gép alapja is. A motor, a hidraulikaszivattyú, tehát a kotró fő elemei itt az alvázba kerültek, ami nem csak jobb kilátást és manőverezhetőséget biztosít, hanem a gép stabilitását is nagyban növeli. Eszközük sokkal inkább egy számos feladatra bevethető, rugalmasan használható „tool carrier”, mint hagyományos kanalas gép.

„2021-ben debütált a JCB Pothole Pro, amely a Hydradig kifejezetten útfelújításra optimalizált változata, ugyanakkor a széleskörű használhatósága megmaradt. Speciális munkaszerelékekkel készítették fel az útjavításokkal kapcsolatos feladatokra: egy 600 mm széles aszfaltmaró helyezkedik el az alvázon oldalmozgatóval, illetve egy seprőberendezés gyűjtőtartállyal és vízpermetezővel; egy JCB HM012T típusú kalapács továbbfejlesztett változata, mindez pedig egy Steelwrist X12 tiltrotátoron áll, amellyel forgatni és billenteni lehet a munkaszereléket” – részletezte Szabó Bence.

Egyszerre lát el három feladatot

Egyetlen folyamatként felmarja az aszfaltot, körbevágja a felmart területet és kisöpri az adott részt a JCB Pothole Pro, ami után már csak aszfaltozni kell a területet - mindezt pedig ötöd annyi idő alatt végzi el, mintha egy brigád kézi erővel dolgozna.

E teljes előkészítés az aszfaltozáshoz azt is jelenti: a gép használatával nincs szükség külön szállítójárműre, hiszen minden eszközt a gép a fedélzetén hordoz; mivel pedig gumikerekeivel 40 km/h haladási sebességre képes, rövid távokon a szállítása sem kérdés.

Az angol gyártó kátyúnként 8 perc munkaidővel számol, ráadásul biztonságosabb is, mintha kézi eszközökkel végeznénk az útjavítást.

„Tartós megoldást kínál a JCB Pothole Pro, mert nemcsak a kiaprózódott aszfaltot takarítja ki a kátyúból, nemcsak felmarja a területet, hanem szabályos él mentén körbe is vágja, ami megakadályozza, hogy tovább haladjon az aprózódás” – emelte ki Szabó Bence.

A gyártó 5 év / 4 ezer üzemóra jótállást vállal minden ilyen gépre, ami ráadásul mederkotrásra, mederkarbantartásra is alkalmas. Gyorscserélővel van ellátva, így kanalat, mulcsozót vagy épp villát is ráhelyezhetünk – igazi mindenes munkagépe lehet tehát minden vállalatnak.

A telephelyen mindezt be is mutatták: egy kb 1,2 X 8 méteres sávot készített elő a gép, mindössze 8 perc alatt, majd ezt a részt egy JCB 427ZX és egy JCB CT260-120 vibrohengerrel aszfaltozták le és fejezték be a teljes munkafolyamatot.  A teljes bemutatóról készült képek fotógalériánkban is megtekinthetők.

„Az innováció részesei akarunk lenni”

„A TERRA Hungária Kft.-vel hosszú távú jó üzleti kapcsolatot ápolunk, rendszeresen szerzünk be tőlük bizonyos géptípusokat. A termékeik megbízhatóságán túl a JCB gépek fejlesztési filozófiája, a Terra Hungária értékesítési és szerviz tevékenysége mind megerősítette cégeink közti kapcsolatot” – indokolta lapunknak Hegyi Zoltán a SWIETELSKY Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, hogy miért adtak helyszínt a tesztbemutatónak.

„Ez az új kombi gép a mi termelési profilunkba is tökéletesen illeszkedik, ezen kívül mi magunk is folyamatosan keressük azokat az újítási lehetőségeket az aszfalt gyártás és a beépítés területén, melyekkel a termelésünk hatékonyabb, környezetbarátabb és fenntarthatóbb lesz.

Az innováció azért kap nálunk és egész konszernünkben is kiemelt szerepet, mert a környezetünkben zajló gyors technológiai, informatikai, gazdasági és környezetvédelmi változásokat nem csak szemléljük, hanem részesei akarunk lenni.”

„Folyamatként tekintek a fenntarthatósági törekvésekre. Ebben bár ki lehet jelölni mérföldköveket, mint a most kiadott ESG-jelentésünk – és minél hamarabb vág bele valaki, annál messzebb lehet jutni –, de nem gondoljuk, hogy elérhetünk egy végcélt. Mindig csak egyre jobbak tudunk lenni. Sosincs ideális időpont arra, amikor meg kell tenni egy ilyen jelentés elkészítését, de sohasem késő.”

Őszintének kell lenni

Szeretünk úttörők lenni – hangsúlyozta Ballay Zsolt –, az ESG-jelentésünk elkészítése is ilyen. Reflektálni szerettünk volna a környezetünkre, ahol egyre jobban előtérbe kerülnek a fenntarthatósági szempontok. Ebben az önreflektív vizsgálatban több olyan tanulsággal szembesültünk, ami a hiányainkat mutatja. Őszinteséget kíván tehát egy ilyen vizsgálat – mutatott rá Juhász Ákos –, hiszen nemcsak a jelenlegi működésünkre reflektál, hanem az általa kifejtett hatásra is rálátást ad. Ez a hatás pedig hatalmas: tervező cégként számos döntésünk determinálja egy-egy projekt környezeti terhelését.

Célunk persze – mondta Ballay Zsolt – feltárni a közös szempontrendszereket is, mert egy hozzánk hasonlóan gondolkodó beruházóval vagy kivitelezővel való együttműködés jobb és szebb építményt eredményezhet.

Kiemelte, hogy az ESG-szemlélet vállalati bevezetésével kapcsolatos lépések jóval korábban elindultak, ugyanakkor a jelentés elkészítését is alapos előkészítő munka előzte meg. Kelemen Csaba ügyvezetővel még a folyamat elindítása előtt felismerték az ESG-ben való szerepvállalásuk jelentőségét, elköteleződésüket, valamint az ebből fakadó üzleti lehetőségeket és fejlődési potenciált. Mint fogalmazott,

a piac meghatározó szereplőjeként egyfajta felelősséget is éreztek abban, hogy működésük átláthatóságával, fenntarthatósági törekvéseikkel és jó gyakorlataikkal példát mutassanak a piac többi szereplője számára. 

Ehhez értékes szakmai támogatást kaptak Kozma Andrástól, az RSM ügyvezetőjétől. A megszerzett információk és tapasztalatok jelentős szerepet játszottak abban, hogy végül elindították az ESG-jelentés elkészítésének folyamatát, valamint abban is, hogy annak megvalósításával az RSM csapatát bízták meg.

Nagyon sokszereplős társasjáték a mi munkánk, ezért mi nem csupán azt szeretnénk, hogy versenyelőnyünk származzon ebből, hanem új perspektívát szeretnénk megosztani egy-egy beruházás minden érdekeltjével – tette hozzá Juhász Ákos.

Minden piac mást igényel

Általában a fenntarthatóságnál mindenki a környezetvédelemre asszociál, holott az ESG három betűjéből csak az egyik fedi a környezetre gyakorolt hatást. Számos szociális és üzleti etikai szempont is részét képezi.

Az elmúlt 22 évben az Egyesült Királyságban dolgoztam – emlékeztetett a kreatív vezető. Az innen hozott talán legjelentősebb tapasztalatom, hogy ott az általános szemlélet megköveteli a fenntarthatóságban való gondolkodást. Az a tapasztalat, hogy aki tisztelettel bánik a környezetével, a munkatársaival is jól fog. Az ESG szavai tehát bár más-más területet fednek le, de egy tőről fakadnak.

Hasznosnak érzem, hogy egy távolabbi nézőpontból, nagyobb kontextusban láthatok rá bizonyos mintákra és igyekszem elhozni a bim.GROUP-hoz azt a szemléletet, amit az angolszász világ már régóta érvényesít a gyakorlatban. Ezt persze segíti, hogy a munkáink nagy része nemzetközi közegben valósul meg.

Természetesen fontos, hogy azon cégek, akikkel mi kapcsolatban állunk, hogyan látnak minket és hogyan illeszkedik a működésünk az övékhez. Nyugat-Európa, Észak-Amerika és a Közel-Kelet a három piac, ahová beléphetünk – e három pedig nagyon eltérő elvárásokkal bír. Európában – fűzte tovább a gondolatot Ballay Zsolt – nagyon szigorú az ESG szabályozás, míg az USA vállalatainál az volt a tapasztalatom, hogy csak marginális érdeklődést mutatnak az ilyen törekvések iránt; a Közel-Keleten pedig a gyors, ugrásszerű fejlődés az irányadó üzleti modell, amihez nem illeszkednek az ESG elvárásai.

Minden csak saját kontextusán belül értelmezhető persze, mert amit itt mi fenntarthatónak tekintünk, nem ugyanaz, amit mondjuk az Egyesült Királyságban annak tartanak – emelte ki Juhász Ákos. Ebből fakad, hogy a tendencia sokkal fontosabb, mint az eredmény, mert az sokszor nem összevethető, de a hozzáállás igen.

Távlati gondolkodást igényel minden szereplőtől

Üzletileg sokszor ellentmondásos egy-egy fenntarthatóság felé tett lépés, ami miatt a beruházókat nehéz meggyőzni bizonyos megoldásokról, hosszú távon azonban biztosan megéri. Ebben úgy éreztük, aktív szerepvállalásra van részünkről szükség – fejtette ki a jelentés elkészítésének okát Ballay Zsolt cégvezető.

Hozzátette: „az ESG-jelentés birtokában megrendelőinknek is közvetlen tapasztalatból tudunk tanácsot adni fenntarthatósági megoldásokról, ami persze gazdasági kérdés is.”

Szinte mindig üzleti teherként is jelentkezik a fenntarthatóság – erősítette meg Juhász Ákos – és sokszor találjuk szembe magunkat ellenérdekeltséggel, hiszen egy beruházó számára sokkal drágább megoldás hosszú távon térül csak meg. Nagy a tervezői felelősség ebben, hiszen nem etikai, hanem üzleti szempontokat kell az előremutató megoldások mellé társítani.

Talán a hosszútávú gondolkodás az a nyugati minta, amit mindenképpen érdemes ehhez átvennünk – hiszen egy épület itt is 100 évig meghatározza majd a környezetét. Az évtizedekig problémamentes üzemeltethetőség előbb-utóbb nálunk is alapelvárás lesz. Érdemes ebben beruházóként előremenni – nekünk pedig tervezőként ehhez kell segítséget nyújtanunk.

A folyamat bemutatása volt a cél 

Amint Ballay Zsolt rámutatott: Ákosnak, mint kreatív vezetőnek fontos szerepe volt abban, hogy a száraz számok közé becsempéssze a világlátásunkat és hatásunkat a környezetünkre. Tevékenységünk bemutatása és a nemzetközi sztenderdekkel való összevetés által olyan befogadhatóvá és plasztikussá tette a riportot, hogy akár egy a szakmától távol eső olvasó is értheti a legfontosabb üzeneteket.

„Annak megmutatása, mit gondolunk magunkról még nincs meg reflex-szinten a mi ágazatunkban, pedig nagyon fontos”

– összegezte a jelentés értékét Juhász Ákos. Hozzátéve: látnunk kell, hogy mi hová vezet. A jelentés eredményeként feltárt problémák elsősorban szemléletbeli finomításokat igényelnek, de ha egyre tudatosabban törekszünk arra, hogy kidomborítsuk, mi lenne az optimális választás – akkor is, ha nem az a legolcsóbb – már talán felelősebb döntéseket fogunk hozni.

Most leírva-rögzítve láthatjuk a viszonyítási pontokat, és a lényeg, hogy ne egy pillanatfelvételt készítsünk, hanem egy folyamatot mutassunk meg. Célunk, hogy minden évben elkészítsük a jelentést, így egyértelműen látni fogjuk a fejlődést és azt is, ahol javítanunk kell a működésünkön.

Büszkén vállalhatjuk, hogy látjuk, mi történik a világban és ennek aktív szereplői szeretnénk lenni, nem pedig passzív követői. Kis különbség is nagy hatást gyakorol a mi területünkön. Példamutató aktorként kell tehát tervezőként megmutatkoznunk.

Nemcsak helyiségek, kapaszkodók is

„Vannak terek, ahol a környezet többet jelent egyszerű helyiségeknél. Biztonságot és kapaszkodót ad azoknak a gyermekeknek és családoknak, akik életük egyik legnehezebb időszakán mennek keresztül” – írja Facebook oldalán a KÉSZ Csoport, ahol videót is közzé tett a megvalósult munkálatokról.

A vállalat kiemelten fontosnak tartotta, hogy idén a Bethesda Gyermekkórház Hermina úti Simon András épületében hat terápiás szobát újítson fel.

Az épületben évente közel 50 ezer gyermek és család fordul meg, így a fejlesztés sok ezer ember mindennapjaira lehet pozitív hatással.

Minden apró részlet számít

A terápiás szobákba sok esetben mentálisan megterhelő állapotban érkeznek a gyermekek, ezért a megfelelő környezet kialakítása különösen fontos szerepet játszik a gyógyulás és a biztonságérzet támogatásában.

A KÉSZ Csoport hangsúlyozta, ilyenkor minden apró részlet számít – a tér hangulata, a nyugalmat sugárzó környezet és az a figyelem, amelyet a helyiségek közvetítenek az oda érkezők felé.

Két nap alatt végeztek a munkálatokkal

A vállalat tájékoztatása szerint a felújítás során a bontási, gépészeti, burkolási és festési feladatokat a KÉSZ Csoport és a KÉSZ Építő összehangolt munkájának köszönhetően mindössze két nap alatt sikerült elvégezni.

Ez azért is volt különösen fontos, mert a terápiás szobák maximális kihasználtsággal működnek, így a cél az volt, hogy a gyermekek minél hamarabb ismét használhassák azokat.

Önkéntesek és szakemberek közös munkája

A kezdeményezésben részt vevő szakemberek és önkéntesek nagy odaadással dolgoztak azon, hogy a megújult terek ne csupán esztétikailag újuljanak meg, hanem valódi támogatást is jelentsenek a gyermekek és családjaik számára.

A KÉSZ Csoport kiemelte, büszkék arra, hogy részesei lehettek ennek az összefogásnak, amely kézzelfogható segítséget nyújthat azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

Ahol elképesztő küzdelem nap mint nap a közlekedés

A közelmúlt baleseteit sem kell azonban felemlegetni azoknak, akik napi vagy heti rendszerességgel használják az M5-ös autópályát: köztudott, hogy a rendszeres dugók miatt érdemes rászámolni akár 0,5-1 órát a tervezett menetidőre. A pálya túlterheltségét főként a Balkánról és Törökországból érkező kamionok, illetve vendégmunkások okozzák: nekik jelenleg nincs más gyorsforgalmi alternatívájuk Magyarországon az áthaladásra.

Erre rátesz egy lapáttal a röszkei (a szerbiai oldalon horgosi) autópálya-határátkelőhely – egyben schengeni határátkelő – terheltsége. A szerb A1-es és a magyar M5-ös autópályát összekötő átkelő napi forgalma a csúcsidőszakban a 30-40 ezer járművet is elérheti, szintén több kilométeres torlódásokat okozva.

Ehhez képest egyedül a nem messze fekvő tompai (szerb oldalon kelebiai) határátkelőhely tudna működni alternatívaként a teherforgalmi adottságai miatt: ide azonban hiába próbálják átterelni a forgalmat, miután ezen az útvonalon a szerb A1-es autópályáról Szabadka felé lekanyarodva kétsávra kényszerülnek a sofőrök, és a magyar oldalon is jó darabig kétsávon kell folytatniuk.

Mi lehet a megoldás?

A fentiek tükrében nem csoda, hogy a hazai sajtóban már több alternatíva is felbukkant az M5-ös tehermentesítésére. Vajon mi lehet a megoldás a baleseti hírek alapján halálútként működő autópálya forgalmának csökkentésére?

Alighanem egyszer sem jártunk olyan közel a válaszhoz, mint most egy Szerbiában nemrég elkezdett útfejlesztésnek köszönhetően.

A Vajdaság Mosolya nevű sztráda megépülése ugyanakkor nemcsak az M5-ös és Röszke túlterheltségének megszüntetése felé nyit új irányokat, hanem új értelmet adhat az M6-os autópályának is, amely jelenleg Magyarország egyik legkevésbé kihasznált sztrádája.

Az M5-ösre több mint kétszer annyi forgalom zúdul, mint az M6-osra!

Mind a probléma, mind a lehetséges megoldás megértéséhez érdemes abból az adatból kiindulni, hogy 2022-ben az M5-ös Budapesthez közeli szakaszán napi átlagban 76 ezer egységjármű haladt át; és ugyanez a szám még Szeged térségében is 44 ezer volt az M5-ösön. Ezzel szemben ugyanebben az évben az M6-os autópálya fővárosi bevezetőjén mindössze napi 35 ezer egységjárművet mértek; míg ugyanekkor Szekszárd, illetve Paks térségében már csak 13 ezret. Eszerint a túlzsúfolt délkeleti sztráda több mint kétszer annyi forgalommal küzd meg, mint a jelentős szabad kapacitással bíró déli autópályánk!

Egy további beszédes adat, hogy a KSH 2022-es statisztikája szerint Magyarországon a száz kilométernél hosszabb autópályákon száz kilométerre átlagosan 14,1 baleset jutott: 

fajlagosan a legtöbb (21,7) az M5-ösre, a legkevesebb (4,0) pedig az M6-osra.

A két végletet képviselő sztráda között a forgalom átterelésére egyik megoldásként az egyelőre csak az M6-os és az 51-es főút között kiépült – a szekszárdi Duna-hidat, azaz a Szent László hidat is magába foglaló - M9-es autópálya meghosszabbítása adódott. Ennek során egyrészt az 51-es és az 53-as főút közötti 60 kilométeres szakaszt kellene kiépíteni új nyomvonalon, továbbá egy másik projektben egy új tompai határátkelőhelyet a hozzá tartozó 7 kilométeres bekötéssel.

Ami Szabadkán nagyot lendített, a nemzetközi tranzithoz egyelőre még kevés

Az alternatíva létjogosultságát jelzi, hogy a rövidebb szakasz tervezése 2024-ben el is kezdődött, ahogy arról lapunk is beszámolt; míg a hosszabbik szakasz tervezése folyamatban van az elérhető kormányzati adatok szerint jövő nyári határidővel.

Ehhez a verzióhoz ugyanakkor nemzetközi szempontból hozzátartozik, hogy csak kevésbé lenne alkalmas a korridor szerepre. A tompai határátkelő és a szerb A1-es autópálya között ugyanis van még egy 24 km-es kétsávos szakasz: a 2020-ban átadott (közel 30 év alatt megépülő (!) – a szerk.) szabadkai elkerülő út jelentős előrelépést jelent a város és az áthaladó forgalom számára, ugyanakkor egyelőre nem biztosít gyorsforgalmi kapcsolatot a szerb sztráda és a magyar határ között. Mindazonáltal a korábbi sajtóhírek szerint a szerb kormány tervezi a félautópályaként megépült útvonal teljes értékű autópályává történő fejlesztését.

Az M8-as is sokat segíthet az M5-ösön

Egy további lehetőséget kínál az M5-ös tehermentesítéséhez az M8-as gyorsforgalmi út Kecskemét és Dunaújváros között, valamint Dunaújváros és az M7-es közötti szakasza, amelyek a kormányzati projektadatok szerint tavaly óta már kiviteli tervekkel és építési engedéllyel rendelkeznek.

Ez a szakasz értelemszerűen csak az M5-ös Kecskeméttől északra jelentkező terhelését tudja enyhíteni, de a legtöbb probléma éppen itt van: jellemzően az M5-ös főváros közeli térségéről és az M0-ás déli szakaszairól szólnak legtöbbször a negatív forgalmi hírek. Ebbe jócskán belejátszik, hogy az M44-es Románia felől beérkező teher- és személyforgalma jelentősen megnöveli járművek számát az M5-ösön (ahogy az a fenti adatokból is látszik). Ám mivel az M8-as éppen az M44-es folytatásként épül majd meg – ahogy azt az M5-ösön Kecskemétnél épülő gigacsomópont projektjén többször is bemutattuk -, ezt a forgalmi hatást képes lehet majd enyhíteni. Egyik megközelítésben (az M8-as hosszabb távú terveibe ebben a cikkben most szándékosan nem belemenve - a szerk.) a nyugat-keleti irányban mozgó járművek számára lehet alternatíva, miután kapcsolatot nyit a Dunántúlhoz és az adriai térséghez az M7-eshez bekötődve.

Menekülő utat kapna az M0-ás és az M5-ös legkritikusabb szakasza

Ugyanakkor az M8-as Kecskemét-Dunaújváros szakasza komolyabb forgalmi sokk esetén az M6-ossal kiegészítve akár Budapest felé is alternatívát képezhet.

Az M0-ásnak ugyanis jellemzően az M5-ös és az M6-os közötti szakasza küzd a legsűrűbben dugókkal, ugyanakkor a leendő M8-as és az M6-os által ez a kritikus rész is elkerülhetővé válik.

Ez az elkerülő útvonal Kecskeméttől a Pentele hídon keresztül összesen 123 km-t jelent az M6-M0 csomópontig, azaz az M0-s nyugati szakaszáig. Ez az útvonal a maga mintegy 70 percével az M5-ös legutóbbi forgalmi sokkjait tekintve nem egyszer kedvezőbb lehet az M5-ös és az M0-ás legterheltebb szakaszai által alkotott 73 kilométeres útvonaltól Kecskemét és az M0 nyugati határpontja között.

A Balkán forgalma közvetlenül is kapcsolódhatna az M6-oshoz az M5-ös érintése nélkül

Az M5-ös áldatlan állapotainak felszámolásához szintén hatalmas lökést adhat a hercegszántói határon átívelő közlekedési folyosó kiépítése, amely a szóban forgó verziók közül ránézésre a legközelebb áll a megvalósuláshoz.

Ennek magyarországi elemei a Mohács térségében épülő gyorsforgalmi út, valamint az 51-es út bővítési tervei által eddig is ismertek voltak, ugyanakkor ez a verzió igazából idén márciusban nyert lendületet a Vajdaság Mosolya nevű projekt beindulásával.

Utóbbi fejlesztésben a déli szomszédunk egy kelet-nyugati gyorsforgalmi folyosót hoz létre a magyar és a román határ között, keresztezve az A1-es autópályát. Az így kialakuló szerb autópályakapcsolat

• kiegészítve a hercegszántói átkelő – immár kivitelezővel bíró (lásd lentebb) – felfejlesztésével,
• az 51-es legdélebbi szakaszának négysávosításával,
• valamint a mohácsi Duna-hídnál az M6-os és az 51-es között kiépülő gyorsforgalmi úttal

jelentős mértékű átrendeződést hozhat a Balkán és Nyugat-Európa közötti tranzit forgalomban, megszüntetve az M5-ös és M6-os nagyfokú egyensúlytalanságát.

Ez azért kulcsfontosságú, mert a Balkán felől érkező tranzitforgalom így közvetlenül kapcsolódhatna az M6-os autópályához az M5-ös érintése nélkül. Miután ez a verzió a szükséges projektek állását és volumenét tekintve sem tűnik elérhetetlennek, alább részletesen is beszámolunk a megvalósításához hiányzó elemekről.

Első lépés: a Dunántúl összekötése az Alfölddel Mohácsnál

A lehetséges új korridor egyik legfontosabb elemét a mohácsi Duna-híd és a hozzá kapcsolódó gyorsforgalmi út építése képezi. Ennek során az M6-os autópálya és az 51-es főút mentén fekvő Csátalja között 28,8 kilométer hosszú gyorsforgalmi út épül ki az 57-es főút szélesítésével és 51-es főútba történő bekötésével, amelynek része a 756 méteres új Duna-híd is.

A lehetséges nemzetközi folyosó szempontjából sokat nyom a latban, hogy ez a projekt 2024 októbere óta kivitelezési fázisban van, továbbá a dunántúli szakaszán - az M6-os és a mohácsi Busó körforgalom között - már a május végén esedékes műszaki átadás-átvétel zárását készíti elő a megrendelő és fővállalkozó.

A határhoz történő bekötést az 51-es biztosíthatja Csátalja és Hercegszántó között

A következő kritikus pont az 51-es főút fejlesztése: a Baja és a szerb határnál fekvő Hercegszántó közötti, mintegy 28 kilométeres szakasz (amelyből Csátalja és a szerb határ közötti út mintegy 12 km – a szerk.) előkészítése jelenleg is zajlik a nyilvános adatok szerint. A tervezési feladatokat az adatsor ütemezése szerint a jövő év őszéig kell elvégezni.

A projektben a térképe alapján részben az 51-es főút bővítése történik meg, részben pedig új nyomvonalon épül ki a gyorsforgalmi út. Utóbbinak köszönhetően Baja, Bátmonostor, Nagybaracska, Csátalja, Dávod és Hercegszántó is elkerülőt kaphat. Közülük Csátalja azért kiemelkedően fontos, mert ott tud megvalósulni a fent részletezett mohácsi gyorsforgalmi folyosó bekötése a négysávosodó 51-esbe.

Hercegszántó nemzetközi tranzitkapuvá válhat

A szóban forgó tranzit folyosóhoz a nemzetközi áruforgalom lebonyolítására alkalmas határpontra van szükség Szerbia és Magyarország között. Ennek megfelel a hercegszántói határátkelőhely (tovább)fejlesztési projektje, amelyhez ráadásul egy eredményesen zárult feltételes közbeszerzésnek köszönhetően áprilisban már a kivitelezőt is kiválasztották.

A projekt célja, hogy az átkelő képessé váljon a négysávosra bővülő közlekedési folyosó forgalmát lebonyolítani. Ennek érdekében a beruházás részeként

• új forgalmi sávok épülnek többek közt a buszforgalom, a teherforgalom és túlméretes járművek kiszolgálására,
• parkolókapacitásokat alakítanak ki többek közt a veszélyes rakományt szállító teherjárműveknek is,
• a régi épületállomány lebontása után új központi épület létesül a szükséges kiegészítő épületekkel.

Fontos részlet, hogy a határátkelőt a gyorsforgalmi igényekre szabva a 2x2+1 sáv kialakításával kell kiépíteni. Ugyanakkor, mivel az 51-es út fejlesztése várhatóan később valósulhat meg, a határátkelőn a jelenlegi 2x1 sávhoz való visszakötést is meg kell oldania a kivitelezőnek.

Közel 200 kilométeres új autópályát tervez Szerbia

Az új alternatív folyosó alapját szerb oldalon a már többször említett Vajdaság Mosolya projekt képezheti, amely a térképen kirajzolódó „smile” jel miatt kapta a szerb sajtóban a nevét.

A 2023-ban bejelentett fejlesztésben egyfajta félkör alakban épül ki gyorsforgalmi kapcsolat a Hercegszántó túloldalán fekvő Béregtől egészen a szerb-román határnál található Szerbcserényig.

Az összesen 186 kilométeres folyosó merőleges tengelyt képez majd a Szerbia legfontosabb gyorsforgalmi útjaként működő A1-es autópályára. Az új sztráda nyugatról indulva sorrendben Béreg, Zombor, Kúla, Verbász, Szenttamás, Óbecse, Törökbecse, Nagykikinda, és Szerbcsernye települései közelében fut majd.

Mennyi jókedvet hozhat a Vajdaság Mosolya?

A három éve bejelentett projekt első konkrétabb lépésként idén márciusában írták alá a szerződést a Béreg és Szenttamás közötti 94,2 kilométeres szakasz teljes tervének a kidolgozására (amely által a gyorsforgalmi út eléri az A1-est), valamint a béregi határátkelőt Zomborral összekötő útszakasz kivitelezésére.
Az utóbbi 22,8 kilométeres (Béreg-Zombor) szakasz várhatóan két éven belül elkészülhet Aleksandar Vučić, államfő márciusi nyilatkozata szerint.

A fentebb részletezett hercegszántói projektre rímelve a béregi kilépési pont fejlesztése a szerbek számára is kulcslépés. Goran Vesić szerb építésügyi miniszter 2023-as kijelentése szerint ugyanis „Béreg nagy és fontos határátkelővé válik, még Horgosnál is nagyobb lesz.”

Bár a szerb tárcavezető szavai egyértelmű közlekedés-stratégiai szándékról árulkodnak, a következő évek nagy kérdése az lesz, hogy a különböző fázisban járó, egymással egyelőre nem feltétlenül összefüggő beruházások valóban összeállnak-e egy egységes nemzetközi korridorrá. Ha igen, akkor a Balkán és Nyugat-Európa közötti tranzitforgalom térképe hosszú idő után érdemben átrendeződhet.

2026 júniusban a hírek szerint megnyílhat a szolnoki Tiszaliget fürdő, melynek fejlesztése még 2019-ben indult

A régió népszerű fürdőhelyeként évek óta indokolt volt a szolnoki, ’60-as években épült Tiszaliget strandfürdő korszerűsítése. 2018-ban döntött úgy a megyeszékhely vezetése, hogy többmilliárdos fejlesztés keretében új medencékkel, sportpályákkal és vendéglátó egységekkel bővíti, egyben a 21. századi elvárásoknak megfelelő látványvilággal és gépészettel korszerűsíti a létesítményt. A tiszaligeti termálfürdő teljes megújítását célzó beruházás alapkövét 2019 szeptemberében tették le, a tervezést az önkormányzattól kapott információk alapján a SWIETELSKY Építő Kft. és a Modinvest Kft. konzorciuma nyerte el a kivitelezési feladatokkal együtt.

Hatszor kezdeményezte az önkormányzat a 2019-es szerződés módosítását

Nézzük tehát, milyen folyamatok miatt vált ilyen hosszadalmassá a beruházás. Információink szerint a megrendelő önkormányzat hat szerződésmódosítást írt alá a kivitelező konzorciummal az évek során. (Az eredeti szerződés 2019.05.30. napján kelt.) Ismereteink alapján

• az első módosítás (2019.) azért történt, mert a tényleges talajviszonyok eltértek a pályázati anyagban szolgáltatott adatoktól. Úgy tudjuk, a kivitelező olyan talajmechanikai szakvéleményt kapott, ami nem az építendő épület alatti fúrásokon alapult.
• Információink szerint a terület átvételekor (2019) a medencék és a csúszdák sem olyan állapotban voltak, mint gondolták(!), noha az önkormányzatnak a projekt előkészítési szakaszában vizsgálnia kellett volna azt, hogy a meglévő és megmaradó elemek alkalmasak-e a fejlesztés céljainak megvalósítására. Szintén a projekt előkészítésének hiányát mutatja, hogy a tervek alapján a területen lévő berendezések a valóságban nem voltak ott(!), melyek a projektben „megmaradó berendezésként” voltak figyelembe véve, így azok pótlása újabb költségként jelentkezett. Ilyen állapotok mellett az eredetileg tervezett felújításról már nem lehetett szó, így a Megrendelő új medencék építéséről, valamint a csúszdák cseréjéről döntött, forrása azonban az ismereteink alapján nem volt elegendő hozzá. A konzorciumnak ezért újra kellett kezdenie a kiviteli tervezést és új feladatként megjelent az engedélyezési eljárás lebonyolítása is, amely 2020. januárig tartott.
• Újabb módosítást (2021) azért kellett tenni, mert egy év csúszással érkezett meg a forrás az 50 méteres medencére és csúszdacserére, majd ismételten változtattak (2022) a szerződésen, mert a megrendelő módosította az igényét ezzel kapcsolatban, így új terveket kellett készíteni annak kivitelezéséhez is.
• Úgy tudjuk, a legfőbb hiányosság azonban, ami miatt szintén módosítani kellett a szerződésen, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű termálvíz csak az eredetileg megkötött szerződés szerinti határidő után több mint 5 évvel (2024.07. hóban) állt rendelkezésre. A területen elegendő mennyiségű és minőségű termálvíz a gerince az egész fejlesztésnek, hiszen a projektben mindenhez termálvíz kell: a termálmedencék töltésére, a hidegvizes medencék fűtésére és az épületfűtésre is.

2024 óta kész a fürdő

A SWIETELSKY Építő Kft. és a Modinvest Kft. részéről a fürdő teljesen elkészült.

A kivitelező cégek 2024. decemberében adták vissza birtokba az önkormányzatnak a területet, a használatbavételi engedélyt 2025 elején kapta meg a létesítmény. A szol24.hu egy korábbi cikke hivatalos nyilatkozatokra utalva azt írja: a beruházás összege mára elérte a tízmilliárd forintot, mivel a kivitelezés kezdete óta számos módosítás és nem várt körülmény nehezítette a projektet. A hiányzó feltételekhez végül 2025 végére rendelkezésre álltak az anyagi források (erről egy december végi cikkében ír a szol24.hu). A fürdő nyitásáról azonban sokáig hallgatott az önkormányzat.

Györfi Mihály polgármester a választások előtti kampányidőszakban, március 12-én jelentette be, hogy hogy június 19-én megnyílik a fürdő és a létesítményt a Szolnoki Városüzemeltetési Kft. üzemelteti.

Ahogy a közbeszerzési adatbázisból kiderül, a fürdő eddig többek között azért sem nyithatott meg, mert a megrendelő önkormányzat csak a birtokbavétel után fél évvel kezdte meg a fürdő üzemeltetéséhez szükséges eszközbeszerzéseket. Az első ütemet 2025 júniusában indította el, több módosítással, a másodikat 2025 novemberében (bútorok, napvitorlák a medencékhez, hulladékgyűjtők, stb). Ezek 2026 áprilisában eredménnyel zárultak, így már rendelkezésre állnak a fürdő üzemeltetéséhez szükséges eszközök, bútorok, lakberendezési cikkek, játékcikkek. Egy konyhai eszközökre kiírt közbeszerzés, amelyet 2026 március 3-án írtak ki, most is folyamatban van.

Az önkormányzat annak ellenére, hogy ők adták a megbízást a kivitelező konzorciumnak sem a végszámlát, sem a pótmunkák árát nem fizeti ki

A végszámla fizetendő összege több mint 500 millió forint. A kifizetésnek pedig 2025. február 28-án kellett volna teljesülnie, ez azonban azóta sem történt meg. Az ismereteink alapján a konzorcium által a pótmunkákra és az elhúzódásból eredő költségekre igényelt több mint 2 milliárd forintot sem fizette ki az önkormányzat, noha az erről szóló szerződéstervezetet leegyeztették a felek, Szalay Ferenc személyesen ígérte meg a konzorciumnak az összeg előteremtését, de a szerződést végül többszöri halogatás után nem írta alá.

Az összeg visszatartásánál információink szerint jótállási hibákra hivatkozik Szolnok városa. Györfi Mihály az ATV Egyenes Beszéd című műsorában azt állította, hogy a Tiszaliget strandfürdőt kivitelező konzorcium tönkre szeretné tenni a várost azzal, hogy az elkövetett baklövéseket a szolnokiakkal akarja megfizettetni. Mint látható, a lapunk birtokába jutott információk azonban azt mutatják, hogy az önkormányzat a projekt előkészítetlenségének a következményeit szeretné a kivitelező konzorciumra hárítani.

TSZSZ, ami mindent eldönt

Lapunk megkereste a Szolnok város önkormányzatát, aki a megkeresésünkre azt nyilatkozta, hogy „A kivitelezés minősége, az eddig feltárt hiányosságai szoros összefüggésben állnak az önkormányzat pénzügyi teljesítésével, illetve annak részbeni elmaradásával, a kivitelezés megvalósulásának minőségével.”

Ugyanakkor úgy tudjuk, a kivitelező konzorcium eljárást kért a TSZSZ-től (Teljesítésigazolási Szakértői Szerv), amely (2026) kiadta a dokumentumot a szerződéses munka teljesítéséről.

Lapunk információi alapján a konzorcium tagjai egyrészt Szolnok város ellen a Szolnoki Törvényszéken keresetet adtak be a TSZSZ által igazolt elvégzett munkák díjának a kifizetéséért, másrészt külön eljárást kezdeményeztek a pótmunkák és az elhúzódásból eredő költségek tekintetében. A szolnoki önkormányzat összes kifogása mögött vélhetően a forráshiány a legjelentősebb indok, amire a városnak előbb vagy utóbb megoldást kell találnia, ha kell a bíróság döntése alapján.

Felelősséggel egy közösségért

Benedikt Károly, a KÉSZ Group marketing- és vállalati kommunikációs igazgatója kiemelte: immár harmadik éve névadó főszponzora a cég a Balatonfondónak, és ez az elköteleződés évről évre kézzelfoghatóbb formát ölt. „Külön öröm számunkra, hogy munkavállalóink egyre aktívabban vesznek részt a versenyen - nemcsak nevezőként, hanem a frissítőpontokon önkéntesként is. Ahogy a mezőny évről évre bővül, úgy nő az a csapat is, amellyel mi magunk vagyunk jelen ezen az eseményen.”

„A Balatonfondo minden évben emlékeztet minket arra, hogy a sport nemcsak teljesítményről, hanem összetartozásról, példamutatásról és közös élményekről szól."

A legkisebbektől a profi kerékpárosokig

Négy versenyt indítottak az idei rendezvényen. A Granfondo közel 170 kilométeres, a Balaton-felvidék emelkedőin is átvezető útvonala idén is próbára tette a mezőnyt - de a napsütéses idő és a szurkolói buzdítás végig tartotta a hangulatot. A Mediofondo rövidebb alternatívát kínált, az idén első alkalommal önálló távként debütáló Piccolo Fondo pedig új fejezetet nyitott a verseny történetében: a Vitorlás tér mellől induló, egész családok számára teljesíthető táv igazolta, hogy a Balatonfondo közönsége tovább bővíthető. A legkisebbeknek a Minifondo gyerekverseny ingyenesen várta az indulókat.

Páratlanul nagy érdeklődés

Az idei mezőny összetétele önmagában megmutatja, mivé nőtt ez a rendezvény. Közel 150 külföldi versenyző érkezett 15 országból a Balatonhoz; az 1600 induló között pedig több mint 200 nő állt rajthoz. A legfiatalabb 2, a legidősebb 77 éves volt, ilyen spektrum pedig csak ott jöhet létre, ahol a szervezés, a hangulat és az útvonal egyaránt megállja a helyét.

A Balatonfondo idén is bizonyította, hogy nem csupán sportrendezvény, hanem valódi közösségi ünnep. A Vitorlás téren felállított expo mindkét napon - április 30-án és május 1-jén – tárt kapukkal fogadta a látogatókat kerékpáros és életmódmárkák standjaival, programokkal és kiváló hangulattal. Az eredményhirdetés és a tombolasorsolás a Vitorlás téri színpadon zárta a napot.

Az abszolút győztesek

• Granfondo – férfi abszolút: Kiss Benedek (4:27:53)
• Granfondo – női abszolút: Pataki Anna (5:15:51)
• Mediofondo – férfi abszolút: Fazakas Bálint (1:30:42)
• Mediofondo – női abszolút: Káliné Székely Viktória (1:46:45)

A rendezvényen felszólalt többek között Czirákiné Pakulár Judit, Zalakaros polgármestere, dr. Schneller Domonkos, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke, valamint Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője, a verseny névadó szponzora.

A mozgás és az együttlét öröme

Kovács Tamás visszaemlékezett a kezdetekre, amikor 2017-ben először rendezték meg a SZABADICS Ride Company Challenge csapatversenyt.

„Az elmúlt kilenc év a folyamatos változásokról és építkezésekről szólt, de hatalmas hullámvasút volt” – fogalmazott a SZABADICS Építőipari Zrt. elnöke.

Kiemelte, a SZABADICS Group életében a rendezvény mára a vállalati közösségépítés egyik meghatározó eseményévé vált.

„Maga a mozgás és az együttlét öröme az, ami miatt ennek az egésznek igazán jelentősége van”

– mondta.

A versenyre idén minden korábbinál nagyobb az érdeklődés, már februárban megindultak a jelentkezések, és több mint ötven csapat nevezett az eseményre.

Már nem csak partnerek érkeznek

Kovács Tamás szerint különösen fontos visszajelzés, hogy ma már olyan cégek és közösségek is neveznek a versenyre, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolatuk a vállalatcsoporttal.

„Már 10 olyan csapat is nevezett eddig idén, akik korábban soha nem vettek részt a rendezvényen, és semmilyen személyes kapcsolódásuk nincs hozzánk. Egyszerűen csak hallottak róla, és szerettek volna részesei lenni ennek az élménynek” – hangsúlyozta.

A SZABADICS Ride eredeti célja az volt, hogy a környékbeli közösségeket, baráti társaságokat és partnereket közös sportélményen keresztül kapcsolja össze. A szervezők szerint mára országos ismertségű közösségi eseménnyé nőtte ki magát a kezdeményezés.

Sporton túlmutató értékek

A sajtótájékoztatón Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezető igazgatója arról beszélt, a sport támogatása valójában az emberek támogatását jelenti és a legfontosabb, hogy élvezzék a mozgást.

„A tömegsport és az örömsport egészséges, és erre szükség van” – fogalmazott.

Hozzátette, számukra nem csupán maga a verseny fontos, hanem az a közösségi élmény és pozitív hangulat is, amelyet a Tour de Zalakaros és a SZABADICS Ride képvisel.

„Olyan emberekkel találkozom itt minden évben, akik vidámak, mosolyognak, és ezt jó látni. Ezért érdemes támogatni ezt a versenyt” – mondta.

Egyre fontosabb esemény a hazai kerékpársportban

Schneller Domonkos, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke a Tour de Zalakarost Magyarország egyik legfontosabb amatőr kerékpáros eseményének nevezte. Kiemelte, az ilyen rendezvények nemcsak közösséget építenek, hanem új embereket is bevonnak a sportba.

A szövetség ezért idén is támogatja a versenyt, amely a növekvő költségek ellenére tovább fejlődik és évről évre több résztvevőt mozgat meg.

Emlékezetes versenyre készülnek

A szervezők szerint az idei Tour de Zalakaros és a SZABADICS Ride különösen emlékezetes lehet, hiszen új útvonalak, közösségi programok és rekordszámú induló várható. Kovács Tamás a sajtótájékoztató végén úgy fogalmazott,

„biztos vagyok benne, hogy idén is egy olyan emlékezetes eseményt rendezünk, amely után mindenki azt mondja majd, érdemes volt ott lenni.”

24 együtt töltött óra

Számunkra az Ultrabalaton elsősorban a csapatépítésről szól – mesélt motivációjuk alapjáról az igazgató. Az a 24 óra, amit ilyenkor együtt töltünk, rengeteg új emléket ad: a közös nehézségek és a hatalmas nevetések olyan köteléket hoznak létre, amit hazaviszünk magunkkal a hétköznapokba is. Ami a sportértéket illeti, büszkék vagyunk rá, hogy minden évben sikerül felülmúlnunk a saját várakozásainkat.

Idén is fél órát faragtunk a tervezett szintidőnkből, így bátran mondhatom: mindenki erején felül teljesített.

Egyéni teljesítmény, közös siker

Mivel a kollégáink az ország különböző pontjain élnek, a felkészülés nagyrészt egyénileg zajlott. Ugyanakkor – folytatta – minden közös lehetőséget megragadtunk: ha egy konferencia vagy céges esemény miatt egy városban voltunk, tudatosan szakítottunk időt a közös futásokra is, hogy hangolódjunk a versenyre.

Több komoly akadállyal is megküzdöttünk a Balaton megkerülése során. Az egyik futónk sajnos már az első szakaszán megsérült, de a csapat azonnal reagált: a kerékpáros kísérőnk gondolkodás nélkül „pattant le a nyeregből” és váltotta őt több nehéz kilométeren keresztül. Később a többi szakaszt is rugalmasan felosztottuk egymás között.

A legmeghatározóbb élményünk mégis az volt, amikor váratlanul megpillantottuk a kollégáinkat az út szélén. Meglepetésből egy egész szurkolótábort szerveztek nekünk és több szakaszon át kísértek, biztattak minket. Ez a váratlan szeretet és támogatás hatalmas plusz energiát adott a táv második feléhez.

Ekkora távhoz már erős hátország kell

Bár a futók vannak a célkeresztben, a sikerhez elengedhetetlen a háttér támogatása. Rendkívül hálásak vagyunk a sofőrünknek, aki a logisztikai bravúrok mellett garantálta, hogy mindenki biztonságban és időben érjen oda a váltópontokhoz.

Külön köszönet jár a Magyar Építők csapatának is. Ők egyfajta „mini Ultrabalatont” teljesítettek mellettünk, hiszen folyamatosan azon dolgoztak, hogy profi képeken és videókon örökítsék meg a küzdelmünket. Tényleg a szakma krémjét képviselik, fantasztikus volt velük most is a közös munka.

Nincs megállás

Nem pihenünk sokat, máris készülünk a következő kihívásra, hiszen bár a lábakban még benne van a fáradság, a csapat ezen a hétvégén már a Koraszülöttfutáson bizonyít.

Ezzel párhuzamosan pedig már gőzerővel készülünk az év számunkra legfontosabb sporteseményére, a SZABADICS RIDE-ra, ahol ismét megmutathatjuk a közösségünk erejét.

A Summer BridgeCamp program létrehozásának alapja az a felismerés, hogy a klasszikus egyetemi képzés mellett egyre nagyobb szükség van gyakorlati, élményalapú tapasztalatszerzésre, valamint közvetlen kapcsolódási lehetőségre az iparág szereplőihez.

Kiknek szól a tábor?

A tavaly nagy sikerrel lezajlott többnapos szakmai táborba idén is a hazai műszaki felsőoktatás meghatározó intézményeiből érkezhetnek hallgatók, úgy mint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, az Óbudai Egyetemről és a győri Széchenyi István Egyetemről.

A kiválasztás során több lépcsőben ismerik meg a jelentkezőket. A motivációs levél és az önéletrajz alapján a legígéretesebb pályázókat személyes beszélgetésre hívják. A SZABADICS-nál hisznek abban, hogy a tehetség és az elhivatottság nem feltétlenül bonyolult feladatok elvégzésében mutatkozik meg, ezért a jelentkezési folyamatot tudatosan egyszerűen tartják. A döntésben leginkább a motiváció, a jövőkép és a szakma iránti elköteleződés esik latba.

Élményalapú tanulás

2026-ban a SZABADICS Summer BridgeCamp-et augusztus 27-30. között rendezik meg Zalakaroson és környékén.

Az esemény egyik legnagyobb erőssége a komplex programkialakítás. A résztvevők nem csupán előadásokat hallgatnak, hanem aktív szereplőivé válnak a szakmai folyamatoknak.

A tábor során többek között

• valós építési projektek helyszíneit látogatják meg,
• interaktív workshopokon vesznek részt (például BIM, dróntechnológia vagy szerkezetépítés témában),
• iparági szakemberektől hallanak a legújabb trendekről, mint a digitalizáció és a fenntarthatóság,
• továbbá közvetlen párbeszédet folytathatnak tapasztalt mérnökökkel és vezetőkkel.

A tábor különlegessége, hogy a szakmai tartalom mellett nagy hangsúlyt kap a közösségépítés és a generációs párbeszéd is.

Ízelítő a programokból

A SZABADICS Group zalakomári telephelyén a résztvevők gyakorlati workshopokon keresztül ismerkedhetnek meg a szakma különböző területeivel – a talajradartól a dróntechnológiáig. A projektlátogatások során valós építési környezetben tapasztalhatják meg a magas- és mélyépítés sokszínűségét, a legaktuálisabb és legizgalmasabb projekteken keresztül. A digitális tervezési szemlélet elsajátítását pedig külön BIM workshop támogatja majd.

A szakmai programokat élményközpontú elemek egészítik ki. A Pálos Malom látogatása után pálinkakóstoló várja a résztvevőket, míg a Kányavári Borbirtokon projektlátogatással egybekötött szakmai előadások – digitalizáció és fenntarthatóság témájában –, valamint Trunk Tamás generációs előadása színesíti a programot.

Valódi kapcsolatok és inspiráció

A résztvevők nemcsak tudást, hanem értékes kapcsolatokat is szereznek. A program lehetőséget teremt arra, hogy a hallgatók közvetlenül találkozzanak a szakma meghatározó szereplőivel, és betekintést nyerjenek a mindennapi mérnöki munka kihívásaiba és lehetőségeibe.

A nyitott beszélgetések, közös feladatok és informális programok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok reális képet kapjanak az építőipari karrierútról.

A SZABADICS Summer BridgeCamp túlmutat egy egyszerű nyári táboron, valódi híd szerepét kívánja betölteni az egyetemi képzés és az iparági gyakorlat között.  

Mit kap a jelentkező?

A SZABADICS Summer BridgeCamp résztvevői

• naprakész, gyakorlati tudást szereznek,
• valós projektek révén mélyebb szakmai rálátást kapnak,
• kapcsolatokat építenek a szakma elismert képviselőivel,
• fejlesztik együttműködési és problémamegoldó készségeiket,
• valamint inspirációt kapnak saját szakmai jövőjük alakításához.

Nem véletlen, hogy a program korábbi résztvevői kiemelkedően magas, 4,8-as elégedettségi értékeléssel számoltak be élményeikről, valamint 100%-uk ajánlaná a tábort másoknak.

További információ és regisztráció: SZABADICS AKADÉMIA - Szabadics Group

A közbeszerzési eljáráson a BONEX Építőipari Kft. ajánlatát hirdették ki nyertesként. A vállalkozás nettó 293,6 millió forintos ajánlattal nyerte el a munkát. A kivitelezésre legfeljebb 150 munkanap áll rendelkezésre, amelyet a munkaterület átadásától számítanak.

A fejlesztés ugyan viszonylag rövid, mindössze 86,5 folyóméteres szakaszt érint, műszaki jelentősége azonban jóval túlmutat a méretén: az ilyen jellegű rekonstrukciók elengedhetetlenek a városi csapadék- és szennyvízelvezetés zavartalan működéséhez.

Speciális technológiával dolgoznak

A projekt során a kivitelező kifejezetten a folyásfenék helyreállítására fókuszál, amely egy speciális vízépítési technológia. Ennek lényege, hogy a csatorna alsó, leginkább igénybe vett részét erősítik meg és újítják fel, biztosítva a megfelelő lejtést és vízáramlást.

A munkák nem engedélykötelesek, ugyanakkor szigorú műszaki és szervezési feltételek mellett zajlanak majd. A kivitelezés során többek között földmunkák, burkolatbontás, vasbeton szerkezetépítés és közműkezelési feladatok is megjelennek, gyakran alvállalkozók bevonásával.

Fontos láncszem a városi infrastruktúrában

Az Ördög-árok Budapest egyik történelmi vízelvezető rendszere, amely ma már döntően zárt csatornaként működik. Állapota közvetlen hatással van a környező városrészek vízelvezetésére, így a mostani beruházás nemcsak karbantartási feladat, hanem megelőző infrastruktúra-fejlesztés is.

Az ilyen jellegű beavatkozások hozzájárulnak ahhoz, hogy a fővárosi csatornahálózat ellenállóbb legyen a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben, és hosszabb távon is megbízhatóan szolgálja a város működését.

A vállalat elképzelései szerint a mintakerttel egy új gondolkodásmódot testesítenek meg, ahol a kert többé nem mellékes tér, hanem az otthon szerves része.

A projekt így egyszerre ad inspirációt, tudást és konkrét megoldásokat – mindezt egy olyan formában, amely eddig nem volt elérhető Magyarországon.

Nem termékeket, élethelyzeteket jelenít meg

A mintakert radikálisan szakít a hazai gyakorlattal, ugyanis itt nem különálló burkolatminták és falazóelemek sorakoznak egymás mellett, hanem komplett, valós kertépítési megoldások jelennek meg.

„Ez azért egyedülálló, mert nem a betondarabot mutatja be, hanem a betondarabokból készült kertet” – fogalmazott Dávid Lajos, a Leier márkaigazgatója.

A koncepció szakmai oldalról is tudatos építkezés eredménye. „Mindig előkerül, hogy milyen jó az, amikor valós környezetbe kerül egy-egy termék” – tette hozzá Kosztka Ernő, a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének (MAKEOSZ) elnöke, aki Barack-Virág Kft. nevű kivitelező csapatával járult hozzá a mintakert életre keltéséhez.

Hozzátette, a cél az volt, hogy a látogatók ne elvont elemeket lássanak, hanem azok tényleges használhatóságát is megértsék.

A kert mint kültéri nappali

A mintakert egyik legfontosabb célja az inspirációadás. A Leier tudatosan reagál arra a piaci trendre, miszerint a kert ma már nem pusztán funkcionális tér, hanem az otthon meghosszabbítása.

„Úgy kell a kertre gondolni, mint egy kültéri nappalira, amit szeretnénk berendezni” – emelte ki Dávid Lajos.

Kosztka Ernő szerint ebben kulcsszerepe van annak, hogy a kert valós kertként jelenjen meg, vagyis élethűen legyen megépítve, növényekkel feltöltve, vízarchitektúrával ellátva.

Vásárlói élmény és gyakorlati segítség egy helyen

A győri mintakert nem csupán bemutatótér, hanem komplex szolgáltatási platformként szolgál, ahol

• lehetőség van vezetett és önálló bejárásra, akár személyre szabott tanácsadással,
• elérhető QR-kódos rendszer, amely részletes termékinformációkat és ajánlásokat ad,
• digitális kívánságlista érhető el, amelyből közvetlenül árajánlat kérhető,
• valamint inspirációs szettek jelennek meg, amelyek konkrét kertépítési ötleteket bontanak le elemekre és költségekre.

Habár a digitális kívánságlista és az inspirációs szettek egyelőre még nem elérhetők, rövid időn belül ténylegesen is megvalósulnak.

A látogatók egyfajta kertépítési katalógust kapnak, amely segíti a döntéshozatalt és a tervezést. „Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy Lego-katalógust, ahol az érdeklődő kész megoldásokat lát, és kiválaszthatja, mit szeretne megvalósítani” – magyarázta Dávid Lajos.

Kosztka Ernő szerint ez azért is fontos, mert a megrendelők természetes közegben látják a terméket, és el tudják dönteni, mire való, hogyan működik a valóságban.

DIY vagy szakember? Mindkettőhöz ad kapaszkodót

A koncepció egyik fontos eleme, hogy a kertépítést közelebb hozza a laikusokhoz is. Bár a Leier nem kifejezetten DIY („csináld magad”) márkaként pozicionálja magát, a bemutatott megoldások sok esetben saját kivitelezésben is megvalósíthatók.

„Ezek valójában nagy Lego-kockák. Némi szaktudás kell, de sok mindent meg tud építeni az ember maga is” – vélekedett Dávid Lajos.

Kosztka Ernő némileg árnyalta a képet arról, valójában ki is számít laikusnak: „Nagyon nehéz megmondani, ki a laikus. Van, aki mérnöki precizitással meg tudja csinálni, másnak pedig pont az a fontos, hogy felismerje, inkább szakemberre bízná a kertépítést.” Hozzátette, a legfontosabb, hogy legyen egy egzakt etalon, hogyan is kell lerakni egy burkolatot vagy megépíteni egy támfalat.

Oktatás és szakmai fejlődés

A projekt túlmutat az élethű bemutatáson, edukációs szerepet is betölt. A mintakerthez kapcsolódva képzések és oktatóanyagok is készülnek.

„A kertépítés viszonylag új szakmának számít, ezért fontos az edukáció” – hangsúlyozta Kosztka Ernő. A tervek szerint

• szakmai képzések indulnak a kerthez kapcsolódóan,
• oktatóvideók készülnek alapvető kivitelezési technikákról,
• továbbá a szakemberek kreditpontot érő képzéseken is részt vehetnek.

„A cél, hogy mindenki ugyanarról beszéljen, amikor azt mondjuk, ez egy jól megépített kert” – tette hozzá.

Új fókusz a kertépítésben

A Leier tapasztalatai szerint a kertépítési trendek is átalakulóban vannak. A térkövezés már nem elsődleges igény.

„A kerítés után ma már a kertépítő elemek kerültek az első helyre, és csak ezután jön a térkövezés” – mutatott rá Dávid Lajos.

Kosztka Ernő szerint ez a természetes fejlődés része. „A kert ma már élménytér, ahol nemcsak közlekedünk, hanem időt töltünk, ezért fontos, hogy jól legyen megtervezve és felépítve.”

Országos hálózat épül

A győri mintakert nem egyszeri projekt, a Leier országos hálózatban gondolkodik. A tervek szerint összesen 15 hasonló kert épülne Magyarországon.

„Olyan formátumban, hogy országszerte több helyen is megtekinthető legyen egy mintakert, jelenleg nincs hasonló” – emelte ki Dávid Lajos.

Ez a szakma számára is fontos előrelépés. „Minél több ilyen bemutatókert van, annál könnyebb bemutatni, milyen lehetőségek rejlenek a kertépítésben” – tette hozzá Kosztka Ernő.

Több mint mintakert, komplett szisztéma

A győri mintakert-projekt jelentősége tehát abban rejlik, hogy egyszerre több szerepet tölt be:

• inspirációs tér a lakosság számára,
• döntéstámogató eszköz a vásárlóknak,
• szakmai képzési helyszín,
• termékbemutató platform,
• valamint digitális szolgáltatásokkal összekapcsolt élményközpont.

A kommunikáció már nem opció, hanem üzleti alapfeltétel

A szakmai előadások egyik legerősebb közös üzenete, hogy az építőiparban a kommunikáció és a marketing szerepe alapjaiban változott meg. Ma már nem az számít, mit mond egy vállalat, hanem az, hogyan mondja el, és mennyire képes ezt hitelesen, következetesen és emberközpontúan tenni.

Fodor Dániel, az Év Irodája Kft. ügyvezető igazgatója szerint a bizalomhiányos médiakörnyezetben a sablonos üzenetek helyett hiteles történetmesélésre, saját felületekre és a munkatársak, vezetők személyes bevonására van szükség.

Kálmán Péter, az Óbuda Group vezérigazgatója mintegy ezt kiegészítve hangsúlyozta, a marketing ma már nem technikai kérdés, hanem bizalmi alapú, stratégiai funkció, amelynek szorosan kapcsolódnia kell az üzleti működéshez és a hosszú távú márkaépítéshez. A vezető az Óbuda Group példáján keresztül mutatta be, hogy egy arculatváltás és szervezeti integráció akkor sikeres, ha belsőleg is bevonja a munkatársakat, egységes eszközöket ad a kezükbe, és következetesen jelenik meg minden felületen.

Láthatóság nélkül nincs versenyképesség

Több előadó is kiemelte, hogy a szakmai teljesítmény önmagában nem elég. Livják Csaba, a BuildEXT alapítója és ügyvezető igazgatója szerint a kommunikáció különösen válsághelyzetben válik létkérdéssé, hiszen a hiteles szakmai munka csak akkor válik üzletileg értelmezhetővé, ha látható is.

Hasonló gondolatot fogalmazott meg Lengyel Balázs, a Spányi Partners Zrt. társtulajdonosa, projektmenedzser is, aki saját pályáján keresztül mutatta be: „nem elég jónak lenni, láthatónak is kell lenni” elv a modern szakmai siker alapja, még akkor is, ha a kezdeti önreklám kényelmetlen. Mindketten hangsúlyozták a folyamatos tanulás, a kísérletezés és a tudatos jelenlét szerepét.

A márka belülről épül

A KÉSZ Csoport részéről Benedikt Károly arra hívta fel a figyelmet, hogy az employer branding ma már nem elsősorban toborzási eszköz, hanem megtartási és elkötelezési stratégia. A valódi munkáltatói márka a belső élményből fakad:

 amit a munkavállaló megél, az válik külső márkaképpé is.

A KÉSZ ezért életmód- és egészségközpontú programokat indított, amelyek célja a közösségépítés és a jóllét növelése, még ha ezek nem is helyettesítik az alapvető feltételeket, mint a bér vagy a megbecsülés.

Stratégiai partnerségek és kreatív gondolkodás

Kocsik-Bogár Anita, a BRAND BAND Kft. ügyvezető igazgatója szerint a sikeres együttműködések alapja a kölcsönös értékteremtés és a stratégiai gondolkodás. Sok projekt ott bukik el, hogy nem válik világossá, miért előnyös mindkét fél számára. A siker kulcsa a kreatív újrapozicionálás és a különböző területek összekapcsolása – legyen szó kulturális vagy üzleti együttműködésekről.

A média és a kommunikáció átalakulása

Kincses Péter, a Magyar Építők hírportál értékesítési és üzletfejlesztési vezetője, az ÉVOSZ Médiatagozatának elnöke bemutatta, hogyan vált szakmai hírportálunk komplex, 360 fokos kommunikációs platformmá.

A láthatóság ma már nem véletlen, hanem tudatosan felépített rendszer eredménye, ahol a tartalomgyártás, a stratégia és a disztribúció összehangoltan működik. Különösen fontos a videós és dokumentációs tartalom szerepe az építőiparban, amely nemcsak kommunikációs, hanem szakmai elfogadottsági eszköz is.

Az előadás bővebb tartalmáért térjen vissza oldalunkra.

CSR - nem jótékonykodás, értékteremtés

Nagy Edit, a Market Építő Zrt. szponzorációs és CSR vezetője szerint a CSR lényege nem a profit utólagos „visszaosztása”, hanem annak felelős és etikus megtermelése. A Market példája azt mutatja, hogy a valódi társadalmi felelősségvállalás hosszú távú stratégiai rendszer, amely saját projektekre, munkavállalói bevonásra, helyi közösségekre és mérhető társadalmi hatásra épül. A legmagasabb szint már nem támogatás, hanem rendszerszintű értékteremtés.

Mit mondanak a fiatalok?

A konferencia utolsó akkordjaként kerekasztal-beszélgetésben szólaltak meg Z generációs munkavállalók. Szekeres Johanna, a BME Építőmérnöki Kar Hallgatói Képviselet elnöke, Varga Izabella, a Szabadics Építőipari Zrt. marketing és kommunikációs munkatársa és Dr. Szász Péter, a Market Építő Zrt. HR vezetője arról beszélt, mit vár a Z generáció az iparágtól.

A fiatalok gyors fejlődést, tiszta karrierutat, rugalmasságot és őszinte kommunikációt keresnek, miközben erősen igénylik a visszajelzést és a gyakorlati tapasztalatot. A legnagyobb kihívás az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék, valamint a soft skillek hiánya. A sikeres programok – például mentorálás vagy táborok – akkor működnek, ha személyesek, interaktívak és bevonják a vezetőket is.

A kerekasztal tanulságairól lapunk külön cikkel jelentkezik hamarosan.

Európa-szerte egymást érik az árvízvédelmi beruházások, amelyek a meglévő műtárgyak felújítását és bővítését célozzák. A Bécstől néhány kilométerre nyugatra, Auhof térségében megvalósult projekt során a Wien folyó mindkét partján sűrűn beépített területek találhatók, ahol a folyót vasútvonal és lakóövezetek fogják közre.

Az itt található, közel 120 éves gátfalakat mintegy 1750 méteres hosszon újították fel és magasították meg. A meglévő Auhof-medence kapacitását is növelték, így a jövőben még nagyobb vízmennyiség elvezetésére lesz képes.

8 méter magas falak és műemlék kezelőhidak

A 20. század elején épült falakat új, egyoldali zsaluzással készített kéregfallal és betonnal erősítették meg, a vízzáró betonra vonatkozó előírásoknak megfelelően. A beruházás részeként egy mintegy 1250 méter hosszú, helyenként akár 8 méter magas fal, valamint több, összesen közel 500 méter hosszú gátküszöb épült.

A projekt különlegessége, hogy egyes elemei műemléki védelem alatt állnak, így két régi acél kezelőhidat is felújítottak az eredeti szerkezeti elemek megtartásával.

Zsalu bérelve, költséghatékonyan

A kivitelezést végző GLS Bau und Montage GmbH a magas és vastag falak zsaluzásához a MEVA Mammut 350 falzsalurendszerét alkalmazta. A rendszer nagy teherbírásának köszönhetően teljes felületén képes felvenni a friss beton nyomását, ami különösen fontos a több méter magas falak esetében.

Ez nemcsak a biztonságos munkavégzést segítette, hanem a kivitelezés ütemét is gyorsította. A zsalurendszert a kivitelező bérleti konstrukcióban használta, ami jól tervezhető költségeket biztosított a projekt teljes időtartama alatt.

Az átkötés nélküli falak kialakítása speciális műszaki megoldásokat igényelt. A zsaluelemeket dupla U-szelvényekkel rögzítették, míg a stabilitást a meglévő szerkezetbe beragasztott horgonyok biztosították.

Külön kihívást jelentett az akár 8 méter magas egyoldali zsaluzás rögzítése a régi, helyenként porózus betonhoz, valamint a falak eltérő dőlésszöge. A zsaluzási terveket a MEVA szakemberei készítették, és a kivitelező tapasztalatával együtt biztosították a projekt sikeres megvalósítását.