Hónap Mérnöke: az iroda helyett terepen, bakancsban, esőben érezhető át igazán ez a hivatás

Kassainé Kirchner Gabriellával nem először olvashatnak interjút a Magyar Építők online felületén. 2021 októberében az újjászületett Bodajki Vadászkastélyról beszélgettünk a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. (WHB) projektigazgatójával. Számos jelentős projekt fűződik az okleveles építőmérnök nevéhez, szakmai pályafutása, eredményei elismeréseként 2022 márciusában a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel jutalmazták jelentős műemlék épületek és kastélyok rekonstrukciós munkájában végzett, értékmentő szakmai tevékenységéért.

Lapunkban most a Hónap Mérnökeként kérdeztük a munkájához, az épületekhez fűződő kapcsolatáról, és ahogy lenni szokott, az újságírói kérdések mentén kirajzolódtak az interjúalany személyiségének, életszemléletének részletei is.

Nőként helytállni egy férfias szakmában

Kassainé Kirchner Gabriella nem cáfolja azt a feltételezést, miszerint az építőipar - és ezen belül a mérnök világ - férfias szakma és nem könnyű helytállnia egy nőnek. Sajnos a nemi sztereotípiák még mindig élnek, talán ezért is ritka látvány a munkaterepen dolgozó női szakember. Habár Gabriella már 30 éve „él a szakmában”, még mindig előfordul, bizonyítania kell szerepét mások előtt.

„Ha valaki egyszer már letett valamit az asztalra, jobban elfogadják – de ezt külön-külön mindegy egyes projektnél el kell érni. Természetesen nem a cégnél kell bizonyítanom folyamatosan, hanem például a megrendelőknél. Régebben előfordult, hogy egy egyeztetésen azt hitték, én vagyok a jegyzőkönyvvezető. Még most sem feltétlenül él együtt azzal a tudattal a teljes szakma, hogy nők ilyen szinten képviselik magukat a terepen.”

A női építőmérnökök dolga tehát nem egyszerű, de úgy véli, vannak olyan női erények vagy előnyök, amelyekkel jól, esetleg jobban boldogulhat férfi társainál.

„Nőként az ember sokkal fogékonyabb a határvonalakra, érzi, meddig mehet el, vagy mikor kell engedni vagy éppen határozottnak lenni. Nőként talán jobban érezzük az emberi rezgéseket, figyelünk a belső hangunkra, ez nagy segítség lehet munkánk során.”

 

Egyformán rajong minden épületért

A WHB projektigazgatójának szakmai szerénységét, alázatát mutatja, hogy a márciusban átvett Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetését nem egyéni, hanem a csapat sikerének könyveli el, hiszen tudja, minden egyes projekt komoly csapatmunka.

A team munka egy építési beruházás megvalósulásánál kiemelt jelentőségű. Alapkoncepció a WHB-n belül, hogy a jól bevált csapaton nem érdemes változtatni, hiszen az összeszokott csapat hatékonyabban működik. A csapatok összetételének alakulásánál azonban több tényezőt is figyelembe kell venni, például az építésvezető kollégák erősségeit, hiszen van, aki szerkezetépítésben, hagyományos építésben vagy éppen felújításban jártasabb.

„A csapat összeállításába persze van beleszólásom, nyilván egyéb munkák, leterheltségek függvényében. Értelemszerűen folyó projektről nem veszünk le kollégát, csak mert én vele akarok dolgozni. De olyan előfordul, hogy valamelyik kollégánk kompetenciáihoz nagyon passzol egy adott projekt, vagy éppen speciális jogosultsággal rendelkezik, ilyenkor alkalmazunk cserét egy-egy projekt között.”

A projektigazgató megjegyezte, egyre kevesebb fiatal mérnök találkozik hagyományos építési módszerekkel, pedig az igazi szakma ezekben az épületekben rejlik, nem pedig a gyorsépítéssel vagy éppen előregyártott vasbeton, illetve acélszerkezetek alkalmazásával felépült ipari csarnokokban és bevásárlóközpontokban.

Habár a hagyományos építészet közelebb áll Kassainé Kirchner Gabriellához, az épületekhez való rajongása egyforma – legyen szó műemlék épületről vagy modern irodaházról.

„Mindegyik épületben megtalálom a szépséget, számomra mindig az a fontos, amelyiken éppen dolgozom, ez lehet parkolóház vagy kastély, mindegyik projektben megtalálom azt a különlegességet, szépséget, egyediséget, amiről elmondható, hogy más, mint a többi - még az elmúlt 30 év szakmai tapasztalatom alapján is.”

„Csak hagyjanak dolgozni”

Jövőre lesz 10 éve, hogy Kassainé Kirchner Gabriella a WHB-hoz került, 2013-ban. Előtte dolgozott kisebb és nagyobb cégeknél, 7 évig egy Magyarországon is jól ismert, multinacionális építőipari vállalat munkatársa volt, ám az ott uralkodó munkakörnyezetet nem érezte sajátjának.

Az építőmérnök szereti, amikor egyszerűen csak hagyják dolgozni. Bürokratikus dolgok intézése helyett inkább terepen, esőben, bakancsban bizonyít.

„A multicég koncepció és szemlélet nem nekem való, hiába dolgozhattam igazán szép projekteken, úgy éreztem, felőrölnek a projekten kívüli feladatok. Ebben a rendszerben viszont igazán magamra találhattam, ami most körülvesz a WHB-nál. Itt valóban a projektekkel lehet foglalkozni, nem pedig a multivállalat által előírt különféle előírásokkal és szabályokkal. Nekem ez sokkal élhetőbb környezet, ahol nem a fővárosi, központi vezetőség dönt a helyi, adott esetben a győri kollégák feje fölött.”

A projektigazgató emlékezetes és kiemelkedő munkáinak se szeri se száma. A projektek közül - a példa kedvéért - hármat emelt ki.

A győri Dunakapu téri mélygarázs és terület rendezése a különleges, milánói módszerrel készült, azaz egy közbenső támasztó födémet hoztak létre, így kerülhettek a szakemberek a födém alá és szedhették ki a földet. A munkálatok során régi várfalakra bukkantak, köztük egy kijáróval a Dunára, amelyen keresztül menekítették a lakosságot a törökök elől.

A győri Evangélikus Sziget, azaz az Insula Lutherana építése a maga 8-9 projektrészével különleges helyet foglal el Gabriella szívében. Itt egy olyan lelkészigazgatóval dolgozhatott együtt, aki rendkívül konstruktív szemlélettel és rugalmasan közelítette meg a problémákat, ez a hozzáállás előremutató volt a projekt szempontjából.

A Bodajki Vadászkastély pedig a jövőbe mutató megoldásaival lopta be magát az építőmérnök szívébe. Olyan anyagokat és technológiákat alkalmaztak a felújítás során, amelyek nem is 21., hanem 22. századi minőségűek. Az úgynevezett vetített padló alkalmazása a látogatót gyakorlatilag bevetíti a vadvonulásba. A kastélyban és kertjében megtekinthető vadászati kiállítás élményalapú megközelítése tette fel az i-re a pontot.

Kihívások is szép számmal akadtak a rekonstrukció során, például meg kellett volna tartani a korábbi lépcsőelemeket, vagyis kibontani majd visszaépíteni azokat, ám ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. „Ezért a pinceszinttől kezdve új lépcsőmagot alakítottunk ki, de valamilyen szinten újszerű megoldásokkal dolgoztunk, tehát vasbeton maggal épült meg a lépcső, ám a régi kort idézve süttői mészkőből. Majd olyan lépcsőoszlopokat és korlátot építettünk be, amelyek térben is jól néznek ki, nem csak a tervrajzokon, így a helyszínen találtuk ki a csomópontokat.”

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a Bodajki Vadászkastélyt jelölték a 2022. évi Építőipari Nívódíj pályázaton műemlék helyreállítás, építmény rehabilitáció kategóriában, illetve benevezték a XXIV. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatra, ahogyan az Insula Lutherana épületegyüttesét is.

A problémák közepette sem szabad elveszíteni a hitet

A rekonstrukciós beruházások ideje zajlik, nagyon sok műemlék épület felújítása valósult vagy valósul meg a közeljövőben hazánkban. Habár gyönyörű feladat elnyerni és újjáépíteni egy mára romokban létező, egykor szebb napokat látott ingatlant, kétségkívül óriási feladat és kihívás a megvalósítása.

„A felújítások rákfenéje, amikor a munkálatok kezdetén kiderül, még rosszabb állapotban van az épület, mint amilyennek látszott. Csak amikor a statikai átalakítások és megerősítések lezárulnak, és már túlvagyunk a bontásokon, vagyis megindulhatnak a szakipari, illetve építészeti munkák, akkor kezdhetünk reménykedni, hogy ebből valóban lesz ép épület. Azt a bizonyos fényt az alagút végén tényleg csak a legvégén pillantjuk meg.”

A felújítással járó problémák során nem szabad elveszíteni a hitet, hogy sikerül elérni a kitűzött célt, vagyis új életet lehelni egy leharcolt épületbe.

„Ez egy örök feladat, hogy a hitet átadjuk a kollégáknak és a csapatnak. Küzdeni kell az épületért, és tartani bennük – és magamban is - a lelket.”

Kassainé Kirchner Gabriella a kőszegi volt MÁV Gyermekotthon projektjén dolgozik jelenleg, ahol új tudásközpont jön létre. Az átalakítást és a felújítást követően az egykori gyermekotthon komplexumából a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Pannon Egyetem Kőszegi Kampusza egy nemzetközi szintű tudásközpont kialakítását tervezi, kutatói és fejlesztő laboratóriumokkal, előadótermekkel és vendégszobákkal.

„Még folynak a statikai átalakítások, ám minél jobban hozzányúlunk az épülethez, annál több probléma kerül elő. Már túl kellene lennünk a feltárásokon, illetve a statikai megerősítéseken, de sajnos egyre több dolog bukkan elő, amivel nem számoltunk.”

Olyan eset is sokszor előfordul, hogy a tervek nem megfelelőek és rögtönzésre kényszerülnek a helyszínen. „Ez az igazi mérnöki munka. Ha minden terv jó lenne, és mindent ugyanúgy meg lehetne építeni, ahogyan a terveken szerepel, akkor gyakorlatilag favágó munkát végeznénk.”

„Nekem ezt az országot kell építenem”

A kisebb-nagyobb projektek sorra kísérik Gabriella életét; kezdetét veszi egy építés, majd véget ér – ahogyan az életünk minden mozzanata. Az építőmérnök azonban a projektek körüli emlékeket nem tudja lezárni az épület átadásával, vissza-visszatérnek azok, amikor arra jár és megpillantja az egykor hétköznapjait meghatározó épületet – legyen az egy győri vagy pécsi létesítmény.

Gabriella szakmai múltja és jelene kiemelkedő, ő még a „régi időkben” tanulta a szakmát, amikor nem létezett számítógépes tervezés, papíron zajlottak a tervezői munkák. „Elveszett a papír alapú gondolkodás, mindent elektronikusan végzünk, a fiatalokra ez pláne jellemző. Ám ezzel kiveszik az egyben látás képessége, amikor kiterítve a papírt teljesen egészében látjuk a terveket.”

A projektigazgató még egy hatalmas különbséget lát az egykori és mai mérnök-képzés között: keveset járnak terepre a mai fiatalok, így nem a valós épületet látják teljes egészében, hanem virtuális másukat, részletekben.

Gabriella férje szintén mérnökként dolgozik, ám gyermekeik már nem követték szüleik példáját. Édesanyja álmát azonban ő teljesítette be azáltal, hogy mérnök lett. „Édesanyámnak két álma volt, az egyik, hogy mérnök, a másik, hogy pedagógus legyen, de sajnos ők nem engedhették meg maguknak, hogy továbbtanuljanak. A szüleim így minket, gyerekeket taníttattak.”

„Mehettem volna külföldre is, de engem ez az ország taníttatott, így nekem ezt az országot kell építenem. Ez a szüleim iránti elkötelezettséget is mutatja, már csak miattuk is becsülettel és jól akarom végezni a munkámat.”

Ennyi kiemelkedő projekttel a háta mögött, vajon mit szeretne még elérni szakmájában Kassainé Kirchner Gabriella?

„Annak örülnék, ha sok olyan fiatalt látnék magam körül, vagy akár kerülne ki a kezeink közül, akikre nyugodt szívvel rábízhatjuk ezt a szakmát. Ehhez elengedhetetlen az elhivatottság és a lelkesedés, ezek az igazi építőkövei a mi hivatásunknak, kívánom, hogy a fiatalok is ráérezzenek az ízére. A jelenlegi oktatási rendszer sajnos nem segíti a fiatalokat a gyakorlati tapasztalatok megszerzésében, a csapatszellem elsajátításában. Valahogy az idősebb generációban jobban benne van, hogy csapatban kell és lehet dolgozni – legalábbis ebben a szakmában mindenképp.”