Nagy dolgok létrehozásának megtisztelő feladata a miénk – Visy Gergely a Hónap Mérnöke

Hogyan került a STRABAG-hoz?

Édesapám építőmérnök. Az ő útjára szerettem volna lépni, mégis az ő tanácsára jelentkeztem az építészkarra. Szakmabeliként azt mondta, hogy ezzel a végzettséggel lehetek építőmérnök és tervezőmérnök is. Jó volt, hogy szélesebb lehetőségek közül válogathattam, azonban sosem lettem tervező. A saját házam sem én terveztem, hanem olyan kollégák, akikről tudom, hogy ebben igazán tehetségesek – én nem ebben vagyok jó. Úgy alakult tehát, hogy bár 2002-ben építészmérnökként végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, soha nem dolgoztam építészként.

Már a végzettségem miatt is külön megtiszteltetés, hogy nemrég a Magyar Mérnöki Kamarától mélyépítési díjat kaphattam.

A Magyar Építőnél kezdtem a pályám, ahonnan egy év után kerültem a Héroszhoz. Ott hat évig dolgoztam és elég gyorsan építésvezetői, majd főmérnöki pozícióig léptem előre. Innen 2009-ben váltottam és kerültem a STRABAG-hoz – idén április elsején lesz immár 15 éve.

Az első 2 évet a vállalaton belül más területeken töltöttem, ezután kerültem a Becsky Álmos vezette – nagyprojekteket építő – területre. Itt elsősorban ipari létesítményekkel foglalkozunk, hiszen a STRABAG-nál e területhez nagyon sok minden rendelkezésre áll a speciális mélyépítő részlegtől kezdve az előregyártó üzemen keresztül a jelentős saját út-,  közmű- és szerkezetépítő kapacitásig. Középületeket is építünk persze az ipari csarnokok mellett, így dolgozhattunk többek között a Liget Budapest Projekt részeként az OMRRK-n, ahol projektvezető voltam.

Generál projektvezetőként az alvállalkozói kiválasztásoktól a megrendelői kapcsolattartáson át a kivitelezés vezetéséig az én feladatom a munkaszervezés, a kapcsolattartás és a kommunikáció a projekt résztvevőivel. Időm nagyobb részét ezért is a projekthelyszíneken töltöm.

 

 

Milyen emlékezetes projekteken dolgozhatott?

Legnagyobb és legösszetettebb feladatomnak talán az OMRRK tekinthető. Nem hozzám tartozott ugyan, de a mélyépítési feladatok is hatalmasak voltak (négyszintes, résfalazott pincét kellett megépíteni), míg mi a -1 szinttől vettük át a munkát. A projekt fő eleme, a központi épület mellett két műemlék-jellegű kórházépület, amelyek felújításra kerültek. A főépület műtárgyraktárainál nagyon szigorú követelményeket kellett teljesíteni hőmérséklet, páratartalom vagy épp légnyomás szempontjából, ezen felül nagyfokú flexibilitást is kellett biztosítani a paraméterekben. Úgy gondolom, hogy épületként is egyedülálló dolog született olyan előregyártott vasbeton homlokzattal, amit a STRABAG előregyártó üzeme gyárthatott.

A műtárgyraktárban és a restaurációs központban, a föld alatt a Néprajzi Múzeum, a Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum teljes, ki nem állított műkincsanyagát tárolják. Közel 40 ezer négyzetmétert építettünk be összesen, ami igazán összetett és bonyolult művelet volt. Bár a Liget Budapest Projekt periférián található, mondhatni kevésbé látványos eleme, mégis fontos épület.

A többi projektem javarészt ipari létesítmény: autógumigyár, autóalkatrész-gyár, autógyár vagy szivattyúgyár; most pedig éppen tésztagyárat építek. Ezek külsőre puritán bádogdobozok, különösebben egyik sem lóg ki a sorból, de mindegyik tartalmaz olyan technikai szépséget, amiért szívesen emlékszem rájuk. Mérnöki szempontból mindegyik különbözik és mindnek más különlegessége van.

 

Hogyan illeszkedik a Vajda-Papír a munkái közé?

Mondhatnánk, hogy kívülről ez is csak egy doboz – a külső burkolat azonban nagyon komoly mérnöki teljesítményt rejt. Nagy általánosságban ma szendvicspanel vagy trapézlemez-burkolatú csarnokokat építenek ipari padlóval. Van esetleg egy-két akna, néhány többszintes rész, mégis szinte sematikusak: csak be kell tenni a gyártósorokat és kész. Persze e megoldásnak nagy előnye, hogy flexibilisen átrendezhető, más funkcióra hasznosítható épületek születnek így. Egy papírgyár azonban egyáltalán nem ilyen.

Kötött, nagyon szigorú a technológia, amelynek egy apró részét sem lehet a papírgyártáson kívül másra használni. Egy papírgyártó gép sokszáz tonnás, hatalmas méretű berendezés.

Egy ilyen gyárépület a gép köré épül, hiszen be sem férnének a gépelemek a kész épületbe.

Az egyik legnagyobb kihívás tehát itt a folyamatos együttműködés volt a gépgyártóval. Az olasz Toscotec kimondottan papírgyártó gépeket gyárt és szerel össze, az ő gépük köré tervezték az egész épületet a mélyépítéstől a zárófödémig. Jó példa erre, hogy hatméteres raszterből épül fel a vázszerkezet, de van egy 7,5 méteres szakasz, mert a gép legnagyobb hétméteres alkatrészét utólag kell beszállítani. Ha esetleg – nagyon ritkán persze – cserélni szükséges, csak így lehet kivinni az épületből.

 

 

Az épület alapja az alácölöpözött, cölöpfallal körülvett hatalmas géppince, robosztus vasbeton szerkezetekkel körülvéve; jó vastag alaplemezzel és nagy teherbírású vasbeton födémmel. A gépet két vasbeton gerenda tartja, amikben

olyan sűrű a vasszerelés, hogy a gép tőcsavarjai már nem is fértek el közéjük, így egyenként kellett a betonacélokat statikailag átszámolni, hogy biztosan beilleszthetők legyenek.

Sok ehhez hasonló, helyszínen megoldandó problémával találkoztunk. A projekt szervezésében és lebonyolításában egy osztrák székhelyű mérnökiroda, a BHM Ingenieure is részt vett, akik egy speciálisan papírgyárakra szakosodott projektmenedzsert delegáltak Uwe Danzinger úr személyében. Ő nemcsak az épület részleteit ismeri, hanem a papírgyártó gépekét is, így az ő tevékenysége kulcseleme volt a munkafolyamatok összehangolásának. A kommunikáció vele németül, az olasz és lengyel kollégákkal angolul folyt.

 

 

Hány ember munkájáért felel egy-egy építkezésen?

Általánosságban tudok csak beszélni, mert a részletek mindig változnak a munka méretétől és a kollégák leterheltségétől függően. Jellemzően az én csapatom 10-15 főből áll. Őket én irányítom közvetlenül, ehhez pedig csatlakoznak azon kollégák, akik a vállalaton belül más részlegektől – szerkezetépítőktől, út-, mély- vagy közműépítőktől – érkeznek a projekthez. Közvetve pedig egy ekkora projekten, mint a Vajda-Papír 250-270 ember dolgozik egyidejűleg.

Műszaki vezetőként, bár közvetlenül őket nem irányítom, a munkájukért és biztonságukért felelős vagyok. Persze például az OMRRK-n volt olyan is, amikor 500 fő dolgozott egyszerre.

 

 

Az igazi nehézség tehát az emberek irányítása?

Szoktuk azt mondani, hogy a munkánkban egyre csökken a mérnöki tevékenység és egyre nő a pszichológia aránya. Kis túlzással az ember néha úgy érzi, hogy ezen rész már 10/90 arányt kitesz. Próbálom tehát magam mellé gyűjteni azon kollégákat, akikkel hosszútávon együtt tudok dolgozni. Ilyen szempontból úgy vélem, rugalmas vagyok, mert nemcsak a legjobb és legrátermettebb embereket igyekszem kiválasztani, de törekszem arra is, hogy megtaláljuk, miben a legjobbak, milyen erősségekkel rendelkeznek és arra irányítani őket.

Nem a hibáikat keresem, hanem azt nézem, hogyan érhetnek el a maguk szintjén sikereket és ahhoz keresem meg a feladatot számukra.

Persze nem csak a kollégákon múlik egy-egy projekt sikere. Mi is használunk olyan rendszereket, amikkel az összetett feladatok a lehető leggördülékenyebben vihetők. Sokszor működünk együtt a STRABAG Lean-szakértőivel és ismerjük a módszereket. Projektenként válogatunk, hogy az adott feladatokhoz mi az, ami hathatós támogatást jelent számunkra.

Az én területemen jellemzően a húzótervezés jelenti a legnagyobb segítséget, amelynek során a kollégák az alvállalkozókkal közösen készítik el a napi, heti és havi ütemterveket, ezek pedig mindig, minden résztvevő számára elérhetőek.

Minden alvállalkozót külön színnel jelölünk és amennyiben egy dolgozó az építkezésen nincs tisztában valamivel; esetleg meg akarja tudni, mikorra kell elkészülnie egy folyamattal, csak megnézi a saját színéhez tartozó jelöléseket és rögtön képbe kerül.

Igazán hasznos, hogy ez a rendszer egyszerű, átlátható és könnyen kezelhető. Ezen felül a Lean szerinti munkahelyi tisztaságot és rendezettséget, az anyagtárolások szétválasztását és a közlekedési utak pontos kijelölését is alkalmazzuk; amelyek mind jelentősen gyorsítják a kivitelezést – nem beszélve a munkahelyi biztonságról. Hasonlóan része a mindennapjainknak a BIM is, amelyet a tervezés mellett például a számlázáskor is használtunk a Vajda-Papír építkezésénél. Nagyon hasznos volt a teljesítések igazolásához.

 

 

Mik az egyes projekteken az örömöt adó pontok?

A Vajda-Papír gyárában az a pillanat volt, amikor a papírgyártó gépet elindították. Mi magunk is hitetlenkedtünk a határidők tekintetében, de menet közben láttuk, hogy olyan csapat gyűlt össze, akikkel a kitűzött célt valóban el lehet érni – és így is lett.

Elindult a gép akkor, amikor tervezték, ami mindenkinek kitüntetett perc volt.

Megemlíteném még japán partnerünket, a Tsuchiya Hungary Kft.-t, akikkel többször dolgozhattam együtt. Japán beruházók projektjeit készíti elő ez a mérnökcsapat, mi pedig korábbi együttműködéseink alkalmával generálkivitelezőként megtervezhettük és megépíthettük számukra az általuk elnyert és koordinált projekteket. Szép sikereket lehet elérni ebben az együttműködésben és rengeteget lehet tanulni a projektekből – nemcsak az építőipari elemekről, de a különböző kultúrák együttműködéséről is.

Több munkánk is volt együtt, egy dízelmotorokhoz használatos részecskeszűrő-gyárat építettünk Dunavarsányban 2012-13 körül, majd 2020-ban a Makita raktárcsarnokát Székesfehérváron. Ez a COVID legnehezebb időszakában épült és bőven határidő előtt befejeztük.

Nem volt különleges épület, mégis szívesen gondolok rá, mert emlékezetesen jó együttműködéssel, tudatos megrendelővel és profi csapattal tudtunk dolgozni.

Most egy új gyáregységet építünk a Nissin Foods számára. A világ egyik legnagyobb Instant tésztaleveseket forgalmazó vállalatának egyedüli európai gyára Kecskeméten áll. Korábbi együttműködésünk alkalmával, két évvel ezelőtt egy kollégám új raktárat épített a megrendelő részére. Most pedig egy további raktárat, valamint a három működő gyártósoruk mellé két újabbat építünk úgy, hogy a termelés egyetlen percre sem állhat le, ráadásul a gyártóterület és a raktárak közötti részen kell építkeznünk.

 

Összességében tehát miért jó mérnöknek lenni?

Az alkotás öröme, a nagy dolgok létrehozásának megtisztelő feladata a miénk, ami hatalmas kihívás, de mindenkinek bátran ajánlom. Az építések végén a siker szó szerint kézzel fogható számunkra, ami különösen jó érzés.