Kósa Olga: „A jó tolmács láthatatlan”

Habár mérnök szülők gyermeke, Kósa Olgát gyerekkorától kezdve a nyelvek érdekelték. Az oroszországi Elektrosztalban született és nőtt fel. A 160 ezres – ahogyan ő mondja – kisváros az orosz nukleáris üzemanyaggyártás fellegvára. A Roszatom vállalatcsoportjába tartozó Elemash nemcsak oroszországi atomerőműveket lát el üzemanyaggal, hanem csaknem hetven atomerőmű számára szállít nukleáris üzemanyagot szerte a világban. Ebből a városból érkezik a fűtőanyag többek között a Paksi Atomerőműbe is. A Moszkvától ötven kilométerre található gyár több ezer embernek ad munkát, itt dolgoztak Kósa Olga ma már nyugdíjas mérnök szülei is.

"Elektrosztal egy olyan atomváros, mint Paks. Számunkra, gyerekek számára természetes volt a gyár létezése, hiszen itt dolgoztak a szüleink, akikhez rendszeresen bemehettünk, megnézhettük, hogy mivel is foglalkoznak, ugyanis a gyár vezetése fontosnak tartotta, hogy a munkavállalók gyerekei is lássák, miért, hogyan dolgoznak a szüleik"

– idézi fel.

 

 

A kezdetektől érdekelte és lenyűgözte az a munka, amit ott látott, emellett szerette a város kiegyensúlyozott ritmusát, amelyet a nukleáris üzemanyaggyár működése alapozott meg, hiszen megélhetést biztosított és biztosít ma is az ott élőknek. Iskolába is itt járt. Oroszországban az általános iskola és a középiskola egy szervezeti egység, tizenegy évig ugyanabban az intézményben tanulnak a gyerekek. Olga ötödikes korától tanulta az angol nyelvet, ami olyannyira jól ment, hogy az iskola elvégzését követően, felsőfokú angoltudás birtokában felvételizett Oroszország leghíresebb, a külföldiek körében is nagyon népszerű, az ország legnagyobb, kilencmilliós könyvállományát magáénak tudó Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetemre keletkutatás-afrikanisztika szakra. Tekintettel arra, hogy mindig céltudatos és kitartó volt, fel is vették az egyetemre.

Az angol nyelvet napi négy órában tanulta, mellette pedig szintén egyetemi keretek között napi nyolc órában igyekezett elsajátítani a hindi nyelvet is. Sikerrel vette az akadályokat és közben arra is jutott némi ideje, hogy a tizenkétmilliós Moszkvát felfedezze. "Moszkvában nagyon impozáns helyen található az egyetem, szemben van a Kreml és a közelben van a népszerű GUM áruház is. Kevés szabadidőnkben ezeket a tereket jártuk. Nagyon szép időszaka volt az életemnek" – meséli.

Az egyetemet sikeresen elvégezte, keletkutató filológus, angol-hindi-orosz tolmács diplomát szerzett, majd két évig egy moszkvai középiskolában tanított. Ezt követően visszatért szülővárosába, Elektrosztalba és csatlakozott a világ legnagyobb nukleáris üzemanyaggyárának csapatához.

 

Elektrosztal és a nukleáris üzemanyaggyártás

"Itt már tolmácsként dolgoztam, vezetői megbeszéléseken tolmácsoltam, különböző szakmai egyeztetéseken fordítottam és furcsa módon sosem izgultam. Fiatalon nem éreztem ennek a súlyát, az ezzel járó felelősség akkor még nem tudatosult bennem. Manapság, huszonöt évnyi tapasztalattal a hátam mögött már rettenetesen tudok izgulni egy-egy tárgyalás előtt. Ahogyan a tudás növekszik, úgy jön rá egyre inkább az ember, hogy milyen keveset is tud valójában" – mondja.  

Az Elektrosztalban töltött tíz év alatt rengeteg ismeretet szerzett a nukleáris üzemanyag gyártási folyamatáról. "A szaknyelvet könnyen megtanultam, mert egyrészt eleinte volt mentorom, aki segített, másrészt mindig mindennek utána jártam. Láttam a nukleáris üzemanyag gyártási folyamatát tudom, hogy mi miután következik, hogy néz ki a hegesztési folyamat, hogyan töltik be a pasztillákat a burkolatba, hogy zajlik ezek ellenőrzése. Lehetőségem volt arra, hogy minden területet megismerjek, ugyanis a feladatom sokrétű volt, mert szinte minden szakterületen szükség volt a munkámra.  Itt nem csak arról van szó, hogy szakszavakat kell ismerni, hanem érteni kell a folyamatokat is. A felek közötti egyeztetés sikere múlhat azon, hogy milyen a tolmácsolás minősége és szakszerűsége."

 

 

Munkája során járt a Csehországban található Temelini atomerőműben, a finnországi Lovisában, látta a németországi, azóta már leállított atomerőműveket, járt Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban is különböző nukleáris létesítményekben. Egy alkalommal Indiába teherszállítógéppel utazott, nukleáris üzemanyagszállítmány kísérőszemélyzetének tagjaként. "Amikor felszálltam, az első kérdésem az volt, hogy merre van itt a mosdó.  Mondanom sem kell, hogy természetesen az nem volt a gépen. Hatalmas repülőgép volt és hatalmas utat tettünk meg vele, a landolás megváltó pillanat volt."

Az oroszországi nukleáris üzemanyaggyárban jól alakult a pályája olyannyira, hogy várományosa volt egy középvezetői pozíciónak, ám közben úgy hozta az élet, hogy Magyarországra költözött, akkor már tizenegy éves fiával. Egy konferencián ismerkedett meg azzal a magyar mérnökkel, aki később a férje lett, és aki miatt a karriert és szülővárosát maga mögött hagyva Paksra költözött.

 

Paks és egy üzemelő atomerőmű

"Egy szót sem beszéltünk magyarul sem én, sem a fiam. A férjem vett nekem egy magyar nyelvkönyvet és amíg otthon voltam közös lányunkkal, addig ebből a könyvből megtanultam a nyelvet, két év alatt. A magyar nyelv nehéz, de a férjem maximalista, így mindig kijavított, akár a bolt közepén is, ha valamit nem jól mondtam" – meséli. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis két év után, 2010-ben felsőfokú nyelvvizsgát tett magyar nyelvből majd, magyar-orosz szakfordító diplomát szerzett. Fia is hamar beilleszkedett az új környezetbe, habár mint felidézi, eleinte furcsa volt nekik a magyar atomváros, a 160 ezres lakosú Elektrosztal után. Az alig 30 ezres Pakson ugyanis nagy a nyugalom, este nyolc óra után már a legtöbben otthon vannak és pihennek.

A magyarországi letelepedést követően volt lehetősége csatlakozni a Paksi Atomerőmű különböző projektjeihez, többek között részt vett – természetesen tolmácsként – a turbina teljesítménynövelési projektben is. A nukleáris üzemanyaggyártás folyamatai után ezúttal éveken át egy üzemelő atomerőműben dolgozhatott, így egy teljesen új területen bővíthette tudását.

"Itt is szinte az összes szakterületet megismerhettem. A kedvencem a blokkvezénylő volt, olyannyira, hogy egy időben az volt az elhatározásom, hogy blokkügyeletes leszek. Megkérdeztem, hogy valaha dolgozott-e köztük nő. Azt mondták, egy jelentkező volt csupán. Ez egy férfias szakma" – avat be a részletekbe.

 

 

A Paksi Atomerőműben töltött csaknem nyolc év után egyenes út vezetett az új atomerőművi projektet megvalósító Paks II. Zrt.-be. Az Európai Unió területén zajló legnagyobb atomerőművi beruházásához 2018-ban csatlakozott Kósa Olga. "A nukleáris ipar különböző területein dolgozva adott keretek között más technológia, terminológia megismerésére nyílt lehetőségem, amely megalapozta az itt végzett munkám" – mondja.

 

Paks II. – Az évszázad hazai beruházása

A Paks II. projekt egy nemzetközi beruházás, ahol a hivatalos nyelv az angol, a fővállalkozó pedig orosz. A társaságnál öt tolmács dolgozik, munkájukat Kósa Olga irányítja. Szakmai anyagokat fordítanak, szakmai egyeztetéseken és felsővezetői tárgyalásokon is tolmácsolnak, amelyeknél nagy a felelősség. 

"Nagyon izgalmas ez a projekt. Itt is új ismeretek kaptam a nukleáris iparról. Tolmácsként folyamatosan tanulni kell, akkor tudjuk jól végezni ezt a munkát, ha foglalkozunk a szakmai ismereteink fejlesztésével. Tudni kell kontrolálni az érzéseket, higgadtnak és semlegesnek kell maradni akkor is, ha felek között esetleg feszültség van. Nem szabad beavatkozni. Ez egy bizalmi munka, hiszen sokszor nagyon szenzitív információk hangzanak el. A titoktartás itt alapvető követelmény" – részletezi.

Nemcsak magát a tolmácsolást szereti, hanem a felkészülést is. Mint mondja, a Paks II. projektben rengeteg jó szakember dolgozik, akik kiválóan át tudják adni számukra az ismereteket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ne csak „papagájként” közvetítsenek a felek között, hanem mélységében lássák, értsék a szakmai oldalt is.

A projekt nagyon sok munkát ad, talán ez alapozta meg azt a lendületet is, amely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára vezette. Rövidesen kézbe veheti magyar nyelven szerzett jogi diplomáját. Mint kiemeli, ez férjével közös diploma lesz, hisz’ nélküle, az ő támogatása nélkül ez nem sikerülhetett volna. Nemcsak Olga, de fia is megtalálta helyét a magyar közösségben, ugyanis komputerbiztonsági mérnökként szintén a Paks II. projekt csapatát erősíti.

"Ez a projekt frissen tartja az embert és nem csak azért, mert sok a fiatal, lelkes mérnök. Az események itt dinamikusan követik egymást. Maximális koncentrációra, a tárgyalások alatt aktív jelenlétre van szükség. Nekünk, tolmácsoknak az a feladatunk, hogy tökéletesen adjuk át az üzenetet. A jó tolmács láthatatlan, úgy végzi el a feladatot, hogy a felek megértik egymást, a tárgyalás eredménnyel zárul, de az ő személyére nem emlékeznek"

– fogalmaz.