A partnerséget és a hiteles tájékoztatást képviseli Dohóczki Csaba

Tolnán, a Földvári Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd a Paksi Atomerőmű munkatársa lett Dohóczki Csaba. Tíz éven át mint dozimetrikus dolgozott három műszakban. "Ehhez több hónapos tanfolyamokat kellett elvégeznünk a budapesti Oktatóreaktornál töltött gyakorlattal. A blokkvezénylőhöz hasonlóan dozimetriai vezénylők is vannak az atomerőműben. Ide futnak be a sugárvédelmi adatok, s a szakembereknek a megadott protokoll szerint kell eljárniuk, ha bármilyen eltérést tapasztalnak sugárvédelmi szempontból. Komoly felelősséggel járt ez a munka, s bár speciális terület, egészen jó rálátást adott az atomerőmű működésére, folyamataira" – taglalja.

Mint hozzáteszi, időközben felismerte, hogy bár van műszaki vénája és az atomerőművi technológia is érdekli, sokkal inkább szeretne emberekkel és ismeretterjesztéssel foglalkozni. Azt is tudta, hogy ehhez a korábbiakhoz hasonlóan elengedhetetlen a fejlődés, ezért intenzív nyelvtanulásba kezdett, illetve először pedagógusi diplomát szerzett, majd elvégezte a Budapesti Kommunikációs Főiskola médiatudomány és kommunikáció szakát, illetve a Budapesti Gazdasági Főiskola nemzetközi kommunikátor mesterszakát, s közben lépésről lépésre közelebb került a kommunikációhoz. A nyelvtudás – mint mondja – katalizátora lett ennek a folyamatnak, s számos kaput megnyitott előtte. Akkoriban nagyon jó, intenzív kurzusokat szerveztek az atomerőműben anyanyelvi tanárokkal. Heti tizenkét angolórán részt venni, készülni három műszak mellett kemény feladat volt. Ő azonban igazán elhivatott volt, s a felsőfokú nyelvvizsgáig meg sem állt.

 

Első lépésben a vezérigazgatói titkárságra került, ahol az utazások szervezése mellett a tolmácsolás, fordítás koordinálása, s a nemzetközi kapcsolattartáshoz fűződő feladatok tartoztak hozzá. 2002-ben, az akkori tájékoztatási vezető hívására csatlakozott a Paksi Atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpont csapatához. Kezdetben látogatókat kalauzolt, majd csoportvezető lett, s főként kiemelt szakmai és külföldi delegációk programjainak szervezésével foglalkozott, végül gyakorlatilag a látogatóközpont vezetőjeként tevékenykedett.

Munkájának szerves része volt a társadalmi kapcsolatok ápolása, különös tekintettel az atomerőmű övezte térség tizenhat települését magába foglaló Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulással való együttműködés. Magyarországon minden működő nukleáris létesítmény és a kutatással érintett terület környezetében is társulásba tömörültek az önkormányzatok, hogy szerepet vállaljanak a lakossági kontrollban és a tájékoztatásban. Csaba e társulások képviseletében tagja, 2004-től pedig alelnöke lett a nukleáris létesítményekkel rendelkező önkormányzatok európai szövetségének, a GMF-nek. Ebbéli tisztségében rendszeresen képviseli hazánk, illetve Európa önkormányzatait különböző nemzetközi platformokon.

"Célom, hogy hitelesen képviseljem a nukleáris létesítmények közelében élők érdekeit a nemzetközi fórumokon."

Az Európai Unió és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kiemelt fontosságúnak tartja az érintett települések és a lakosság bevonását a döntéshozatali folyamatokba. A cél közös: a nukleáris üzemek működtetése és az új atomenergetikai beruházások esetében is meg kell találni azokat a pontokat, amelyek az önkormányzatok számára előnyösek, ugyanakkor minimalizálni kell a várható negatív hatásokat. Több európai ország esetében az üzemeltetők és a lakosság között szoros kapcsolat alakult ki az elmúlt évtizedek során. Mint kiemeli, hazánkban a nukleáris létesítmények és az önkormányzati társulások közötti együttműködés példaértékűnek mondható nemzetközi szinten is.

Alelnöki tisztségét változatlanul betölti, de a munkában új kihívás találta meg: csatlakozott a Paks II. projekthez, s előbb a PIP Kft. kötelékében, 2023 nyarától pedig a Paks II. Zrt. munkatársaként dolgozik. Kommunikációs főszakértőként a lakossági kapcsolatok ápolásán túl az általános kommunikációs feladatokból is kiveszi a részét, illetve kiemelten foglalkozik a korszerű fenntarthatósági követelmények való megfelelést szolgáló, az ESG rendszerhez kapcsolódó kommunikációs feladatokkal. És persze különös figyelmet szentel a nukleáris iparral kapcsolatos nemzetközi híreknek.

A GMF-ben végzett munkájának nagyon hasznos hozadéka, hogy első kézből jut információhoz az Európa-szerte működő atomerőművekről, hiszen rendszeresek a szakmai látogatások. Ilyen esetekben – bár elsősorban a lakossági kapcsolatokra fókuszál – felfigyel a követendő példákra műszaki szempontból is. "Vannak olyan atomerőművek, ahol az egyes blokkok azonos berendezései eltérő színűre vannak festve, másutt elnevezik a turbinákat, de arra is van példa, hogy a csővezetékek színe jelzi, hogy milyen közeget szállít. Ezek apróságok, de fontos szerepet játszhatnak abban, hogy karbantartáskor ne 'keverjék össze' a sok ezer berendezést, amire sajnos már volt példa" – hoz egy valóban apróságnak tűnő példát.

Mint hozzáfűzi, az atomerőmű-látogatások mellett a nemzetközi fórumokon biztosítanak kiváló terepet arra, hogy jó gyakorlatokat ismerjen meg, azokat elhozza és viszont: a követendő magyar példákat is széles körben be tudja mutatni. Erre az utóbbi hetekben több alkalommal is lehetősége nyílt. Október elején a GMF a spanyolországi Salamancában ülésezett, s a közeli nukleárisüzemanyag-gyárban tettek látogatást.

Előzőleg pedig Bécsben, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségben képviselte a GMF-t, majd Prágában, ahol az Európai Bizottság tűzte napirendjére ezt a témát. A NAÜ 68. közgyűlésén ráadásul kiemelt téma volt a nukleáris létesítmények és a befogadó térség kapcsolata. A szervezet első ízben szentelt ennek a témakörnek panelbeszélgetést, amelyet – jelezvén a fontosságát – maga a főigazgató, Rafael Grossi nyitott meg. A fórum felkért előadójaként Dohóczki Csaba a Tomori Pál hídról, mint a nukleáris létesítmények és környezetük közös eredményéről beszélt a hallgatóságnak. Elmondta, hogy az új atomerőmű építése kapcsán felvetődött lakossági igényt akceptálta a kormány és mára már meg is épült a híd, amely a két parton élők közötti kapcsolat megerősítésén túl azt is lehetővé teszi, hogy a Bács-Kiskun megyeiek – legyen szó akár cégekről, akár személyekről – munkát vállaljanak a működő vagy éppen az épülő atomerőműben.

 

 

Néhány héttel később Prágában, az Európai Nukleáris Energiafórumon ült egy asztalhoz az összes érintett fél: üzemeltetők, hatóságok, önkormányzatok, zöld szervezetek és az unió energiaügyekért felelős szervezete. Itt arról esett szó, hogy milyen szerepe lesz az atomenergiának a 2050-re kitűzött nettózéró-kibocsátás elérésében, s ez milyen feladatot ró az iparra, a hatóságokra, más szereplőkre. Csaba kezdeményezésére egy kerekasztal-beszélgetést szenteltek a társadalmi beágyazódásnak. "Nagyon hasznosnak bizonyult, mert voltak résztvevők olyan, az atomenergiát korábban elutasító országokból, mint Ausztria és Dánia, s arról számoltak be, hogy nő az atomenergia-pártiak aránya" – fogalmaz.

 

 

Miként hozzáteszi, tapasztalatai szerint egyre ismertebb és elfogadottabb az a tény, hogy az atomerőművek biztonságosan, környezetkímélő módon termelnek áramot. Az atomenergia felfutása kapcsán az önkormányzatokat nem is az üzemeléssel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. Sokkal inkább az, hogy milyen hatással lesz a településekre a hosszan tartó építkezés. Éppen ezért egyre markánsabb az a vélemény, hogy az atomerőművek építése során a lakosságot a lehető legkorábban be kell vonni és partnerként kell kezelni.

"A 'hosting a nuclear facility' kifejezés is jelzi, hogy partnerekről, egyenlő felekről van szó, a térségek otthont adnak ezeknek a létesítményeknek."

"Nem üres szólam, hogy fontos a lakosság bevonása, ez a feltétele, hogy a beruházások megvalósuljanak. Egy-egy atomerőmű 60-80, de akár száz évig is működik, ezalatt két-három generáció felnő. Összefonódik a létesítmények és a környezetük élete, története" – fejtegeti. A szakember hozzáteszi, minden készségét, képességét, az eddig szerzett tapasztalatokat, az összegyűjtött ismereteket, a nemzetközi rálátást igyekszik e partnerség szolgálatába állítani.

Dohóczki Csaba nős, feleségével, Nórával, aki az MVM NUKA Zrt.-nél osztályvezető, két kamasz ikerfiút nevelnek. Hunor és Botond tavalyelőtt kezdték a hatosztályos gimnáziumot; nővérük, Márti már felnőtt, Svédországban él és egy nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozik. Csaba saját bevallása szerint amolyan armchair traveller, mert szívesen néz úti filmeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak a karosszékben érzi jól magát, szívesen kirándul együtt a családdal – elsősorban a Balaton környékén –, illetve minden pénteken felhúzza a focicipőjét. Gyerekkora óta fontos része életének a labdarúgás, évtizedek óta futballozik a paksi Kreszpark Rangers-ben.