Habár egy atomerőmű építése során a fókusz nem a kiszolgáló létesítményeken van, egy 124 építményből álló bázis építésének koordinálása is mindenképpen érdemes a figyelemre. Péter Zsolt, a Paks II. Atomerőmű programelem felelőse kifejezetten élvezi az ezzel járó kihívást.
Az új atomerőmű blokkjaitól északra fekvő építési-szerelési bázison – vagy ahogyan a pakskettesek emlegetik: CEB-en (Construction Erection Base) – 124 építmény lesz. Tizenöt épületcsoportba sorolva csarnokok, raktárak, öltözők, irodák épülnek. 2024 végéig a létesítésükhöz szükséges összes építési engedélyt kiadta az Országos Atomenergia Hivatal, mintegy felük kivitelezés alatt van. A létesítést koordináló CEB-létesítmények programelemet Péter Zsolt vezeti, aki hat éve erősíti a Paks II. szakembergárdáját. hasonlóan szép, bár ennél kisebb feladatokon edződött, s bár több mint 36 éve kezdődött a pályafutása, a Paks II. Zrt. csupán a harmadik munkahelye.
Az építőmérnöki pályát valójában random választotta annak ellenére, hogy volt elődje e téren a családban: dédapja tervei alapján és kivitelezésében épült a bonyhádi gimnázium, amelynek falai között ő is tanult.
Ennek ellenére vegyész pályára készült, de – talán szerencsére – ettől az orvosok eltanácsolták. A Budapesti Műszaki Egyetemen viszont már magával ragadta ez a szakma és az egyetemi évek is fantasztikusan teltek. Már itt megmutatkozott az integráló személyisége, meggyőző- és szervezőkészsége. Könnyen maga mellé tudta állítani a csoporttársakat, s máris ő irányította a szakmai gyakorlati munkát.
Az építőmérnöki diplomával a zsebében a Szekszárd-Paks Vízitársulatnál helyezkedett el művezetőként, innen 22 év múlva ügyvezetőként búcsúzott. A két időpont között megoldott, szakmai kihívást jelentő feladat közül elsőként a Sárközi meliorációt említi. Ennek lényege, hogy a termőképesség növelése érdekében drénezéssel állították be a talajvízszintet a Sárköz vizes területein. Emlékezetes volt a szekszárdi Magura-patak lefedése, amelyhez egy, a cégük vezetője által tervezetett, kifejezetten számukra gyártott betonelemet alkalmaztak. Ehhez kellett neki megterveznie a legoptimálisabb alapozást, elhelyezést. "Mindenki 'elfutott', ott maradtam én, fiatal mérnök a feladattal. Ez volt az első nagy beruházásom" – fűzi hozzá.
Pályafutása során sok hasonló komplexitású, de eltérő területet érintő kihívással találkozott. Bátonyterenyén külszíni szénbányászatot, Bátaapátiban a radioaktívhulladék-tárolást szolgálták szakértelmükkel, volt a feladataik között 500 ezer köbméteres árvédelmi töltés fejlesztése, 11 hektáros tereprendezés, gönyűi kikötőkotrás, a Paksi Atomerőműben üzemeltetési feladatok. Egyebek mellett ivóvízművet, tűzivíz-kutakat, szennyvíztisztító-telepet, hideg- és melegvizes csatornákat üzemeltettek.
A Paksi Atomerőműben elhasznált fűtőelemek átmeneti tárolására szolgáló, az atomerőmű szomszédságában lévő, modulárisan bővíthető létesítmény, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának építése során is alapoztak Péter Zsolt szaktudására.
A szó átvitt és valós értelmében is. Az épület számára kiválasztott területen talajcserét kellett végezni, mégpedig igen speciális körülmények között. Részben azért, mert egy működő nukleáris létesítmény szomszédságában nyitottak tíz méter mély munkagödröt, másrészt azért, mert a létesítmény már rendelkezett az Országos Atomenergia Hivatal engedélyével, emiatt olyan megoldást kellett találni, ami nem von maga után újabb engedélyezési kötelezettséget. A cölöpalapozás például ezért nem jöhetett szóba. Egy angol mérnökcég licensze alapján építették a tárolót, számukra is igazolni kellett, hogy megfelelő a javasolt alapozási módszer.
"A keleti oldalon egy speciális víz alatti talajcserét dolgoztunk ki, amit azóta is alkalmaznak. Összenyomható, szerves tartalmú rétegek voltak, ezt tíz méterig kiemeltük, körbe szádfalaztuk, homokos kaviccsal töltöttük vissza és hozzáadott anyagú kavicscölöpöket készítettünk, miközben nem alkalmaztunk víztelenítést" – mondja a részletekről. Nem titkolja, némi lábremegéssel járt, hogy mindezt egy működő atomerőmű tőszomszédságában végezték. Ezt a munkát már egy izsáki székhelyű vállalkozás műszaki vezetőjeként irányította. "Visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam" – mondja a váltás okáról. Az ott töltött évek eredményeként tartja számon, hogy korábban kevés építési tapasztalattal rendelkező fuvarozó cég nukleáris vállalkozássá vált tevékenysége nyomán. De nemcsak a nukleáris minősítést szerezték meg, hanem a minőségirányítási és környezetirányítási rendszert is bevezették. A munkát szerette, de a napi sok száz kilométeres ingázást nem, így látva, hogy Pakson valami igazán izgalmas dolog van születőben, jelentkezett a Paks II. Atomerőmű Zrt.-hez.
Műszaki ellenőrként előbb a két blokk munkagödre adott neki munkát, azaz a terület-előkészítéssel foglalkozott. Idén év elején azonban új feladatot kapott, programelem felelősként a CEB-létesítmények megvalósításáért felel. "1988-ban ennek a területnek a feltöltése volt életem első munkája" – jegyzi meg. A Paks II. projektre visszatérve elárulja, hogy kiváló munkatársakkal dolgozik együtt, ami nagyon inspirálja. "Hatalmas potenciál van ebben a gárdában. Szeretem őket hagyni kibontakozni, mert akkor csodákra képesek" – mondja kollégáiról.
Hozzávetőleg másfél tucatnyi szakemberrel dolgozik együtt közvetlenül, akik különféle szakterületeket képviselnek: van köztük építész-, építő-, villamos-, épületgépész, közlekedési, vízépítő mérnök, tűzvédelmi szakmérnök.
A fővállalkozóval szintén sikerült kialakítania a megfelelő kommunikációt, mint mondja, ha pontosan, szabatosan fogalmazzák meg az elvárásokat, pontosan, elvárt minőségben teljesítik. Munkájának szerves része, hogy rendszeresen járja a CEB-et, sok esetben a HSE szakterület munkatársával. Ilyenkor – mint félig tréfásan megjegyzi – kő kövön nem marad, hiszen mindkettőjüknek igen éles szeme van és azonnal kiszúrják, ha valamilyen helyzet intézkedést igényel. Az együttműködés nemcsak a Paks II.-es munkatársakkal, hanem a fővállalkozóval és a hatósággal is szoros.
"Ekkora munkám nem volt még, de szerintem Magyarországon keveseknek adatik meg 77 engedélyes építmény munkálatainak összeszervezése" – tér ki a részletekre. Jelenleg is számos építkezés fut, kettő átadáshoz közel. Az ezek engedélyezése, létesítése során szerzett tapasztalatokat felhasználják, beépítik a munkájukba. Ezek birtokában a problémákra már azok felmerülése előtt felkészülnek, tudják, mire számíthatnak, a dokumentálást oly módon finomítják, hogy az könnyítse meg a munkát. Szavaiból kiderül, nem kell tartania attól, hogy jövőre nem várnak rá efféle kihívások, sőt várhatóan 2025 az ő éve lesz, hiszen az építési-szerelési bázison nagyüzem lesz: az épületek legtöbbjét év végéig tervezik átadni.
"Ez hatalmas kihívás, természetesen van bennem némi izgatottság, de meggyőződésem, hogy az építési-szerelési bázis megfelelő minőségben készül el és tökéletesen használható lesz" – fogalmaz. Az, hogy minden eddiginél komplexebb feladatot kell megoldania, cseppet sem bizonytalanítja el. Sőt, kifejezetten élvezi a pörgést, a kihívásokat, az olyan helyzeteket, amikor nincs idő hezitálni, cselekedni kell. Péter Zsolt ugyanis csak a körülményeket illetően szereti a komfortot, munkában nem ijed meg a szokatlan feladatoktól, felkutatja a szóba jöhető megoldásokat, és ha ilyeneket nem talál, új utakat tapos ki.
A tervek szerint 2028-ra teljesen felújítja székházát az Erste. A bank új irodaház vásárlása helyett azért döntött a meglévő épület modernizálása mellett, mert ez akár 50-75 százalékkal kisebb széndioxid-kibocsátással jár.
A tavalyi mennyiséget is túlszárnyalva idén több mint 5 millió négyzetméternyi felület újult meg; a munkák közel fele az M3-ason zajlott.