Így alakul az építőiparban dolgozók aktuális munkaerőpiaci helyzete

Az elmúlt öt évben az építőipar tevékenységét legnagyobb mértékben akadályozó tényező a szakmunkás- és mérnökhiány. A COVID járvány okozta nehézségek között is az építőipar folyamatosan tud dolgozni, teljesítménye 2021. évben az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) várakozásai szerint a 2019. évi magas teljesítést is meg fogja haladni, elérve az 5.000 milliárd forintot. Ehhez a munkavégzéshez az ágazat a járvány időszakában is növelte a foglalkoztatottak számát – derült ki az ÉVOSZ sajtóközleményéből.

A 2013. évi foglalkoztatási mélyponthoz képest jelenleg mintegy 120 ezer fővel foglalkoztat többet az ágazat. A jelenlegi mintegy 370.000 foglalkoztatotti létszám 25 ezerrel több a járvány előtti 2019. évi foglalkoztatottaknál. A létszámbővülés meghatározóan a segédmunkás és betanított munkások körének bővülését jelentette.

 

Az elvándorlás, az elöregedés és a generációváltás nehézségei komoly gondot okoznak

A munkaerőpiacot elsődlegesen az extenzív, a létszámtöbblettel történő munkavégzés jellemzi. A járvány időszaka csaknem két éve visszafogja a foglalkoztatási hatékonyság növekedését, a foglalkoztatás extenzív bővítési lehetőségei kerültek előtérbe, ami csak részleges megoldást jelenthet a megfelelő építőipari kapacitás rendelkezésre állásához.

Az építőipari munkaerőpiacot erősen sújtja a 2008-2014. évek intenzív munkaerő elvándorlása, a munkaerő elöregedése és a generációváltás nehézségei, valamint az iskolarendszerből kikerülő szakemberek alacsony számossága.

A magyar munkaerő kevésbé mobil, mint más országoké, sokan nem hajlandók az országon belül sem költözni egy munkahelyért. A mobilitást nehezítik az ingatlanpiaci folyamatok is. Azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, kifejezetten drágák az ingatlanok, magasak a bérleti díjak. Így a hátrányos helyzetű térségek potenciális munkavállalói nehezen tudnak a munkahelyek közelébe költözni, legfeljebb munkásszállóra, ami ingázást, a család hátrahagyását jelenti.

 

Hazacsábítani a külföldön dolgozó magyarokat

Rövid távon a jelenleginél nagyobb figyelmet indokolt fordítani az unión kívüli, úgynevezett harmadik országból érkező külföldiek hazai foglalkoztatására. Ehhez a tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadásának további egyszerűsítésére van szükség. Kétoldalú kormányközi megállapodások is segíthetik a piaci szereplőknél a külföldiek foglalkoztatását, ahol a hazai 

jogszabályoknak, feltételeknek való megfelelőség garantálásába a kiküldő, kiengedő ország hatóságai is felelősséget vállalnak. Ezt szolgálthatja a relációs kontingens rendszere, rendje.

Ma már kevesebb építőipari szakember és mérnök vállal külföldön munkát, mint amennyien hazajönnek. Ezzel együtt folytatni kell az ÉVOSZ által megkezdett hazahívó programot, ki kell alakítani a folyamatos párbeszéd lehetőségét a külföldön munkát vállaltak és az itthoniak között.

A hazai szakmának arra is nyitottnak kell lennie, ha valaki vállalkozóként szeretne bekapcsolódni a létesítmények megvalósításába.

A munkavállalási célú kivándorlást okozó tényezőket fel kell számolni. Ebben a szakma feladata, hogy a külföldi lehetőségekkel összességében egyenértékű, konkrét ajánlatokat tegyen az érdeklődők számára.

2021-ben a vállalkozások a szélesebb körű bércsomagok kidolgozására és a szervezeten belüli karrierlehetőségek biztosítására koncentráltak, hogy vonzóak legyenek az új munkavállalóknak, illetve, hogy meg tudják tartani az alkalmazottjaikat.

Ma már a reális építőipari kép bemutatásával nagyban lehet csökkenteni a negatív imázst.

 

Még mindig kevés az építőipari szakmunkás

Az építésgazdaság tudásigényes ágazat. A külföldön szerzett tapasztalatokat is el kell ismerni. Az építőipar munkaerőért folytatott versengésében nagyobb figyelmet és közreműködést kell fordítson a pályaválasztás előtt álló családokra. A képzések finanszírozásánál a hátrányos helyzetű családokra kiemelt figyelmet kell fordítani.

Az építőipari szakmunkás szakmákat továbbra is kevesen választják. Évfolyamonként 6500-7000 fő között mozog a létszám, amely a végzés idejére 4000 főre csökken, erős lemorzsolódást mutatva.

Az építészmérnöki képzést az elmúlt öt év adatai alapján évente átlagosan négyszázan, míg az építőmérnöki képzést átlagosan ötszázötvenen kezdték el a magyar egyetemeken. A felvett hallgatók száma mind a két szak esetében növekedő tendenciát mutat, azonban a vállalkozások kétszer ennyit is foglalkoztatni tudnának.

A munkaerőpiaci helyzet javításának hosszabb távú eszköze lehet, ha a potenciális külföldi munkaerőt már diákként az országba csábítják. Ezt a metódust a felsőfokú képzettségűek esetében is alkalmazni kell. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ha valaki az adott országban szerzi meg a végzettségét, akkor nagy eséllyel hosszabb távon is ott marad. A közép- és a felsőfokú oktatás esetében is kihasználatlan lehetőségek rejlenek az építőipari külföldi munkaerő oktatáson keresztül történő bevonzásában. Az építőipar nemzetközi trendjei alapján látható, hogy az ágazatra az Európai Unióban jellemző munkaerőhiány miatt a munkaadóknak tartósan versenyezniük kell más országok vállalataival is.