„Kell ide egy természetes brutalitás” – interjú az építőipar ifjú titánjaival
Fotók: Dernovics Tamás/magyarepitok.hu

„Kell ide egy természetes brutalitás” – interjú az építőipar ifjú titánjaival

magyarepitok.hu

2018.02.04. 09:03

Komolyabb háttér nélkül törtek be a piacra, szemtelenül fiatalok, és ha az kell az előrelépéshez, 16 órát dolgoznak naponta. Azt is pontosan tudják, miért kellene sokkal több a hozzájuk hasonló, innovatív szemléletű, középméretű vállalkozásokból. A Most-Épker vezetőire nem túlzás a címben szerepeltetett szavakat használni.

Hirdetés

Miért érdekes egy közel 400 milliós éves árbevétellel bíró, speciális mélyépítéssel és szerkezetépítéssel foglalkozó kkv az építőipar szempontjából? Azért, mert két 27 éves, elszánt fiatal vezeti, akiknek két évvel ezelőtt a semmiből indulva sikerült megkapaszkodniuk az ágazatban úgy, hogy ma már közel 20 alkalmazottat és 60 állandó alvállalkozót foglalkoztatnak. Sinkó Gergővel és Balázs Gáborral, a Most-Épker Kft. alapítóival beszélgetve olyan egyedi gondolkodásmóddal szembesültünk, ami az egész ágazat számára fontos üzenetekkel bír.

Sinkó Gergő

​2013-ban végeztek a fővárosi Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán, aztán 2014-ben kapcsolatrendszer, különösebb tőke és rutin nélkül belevágtak a cégalapításba. Miért? „Úgy éreztük, annál a feladatkörnél, amit ránk osztanak, sokkal-sokkal többre vagyunk képesek” – mondja Sinkó Gergő. Az élet aztán visszaigazolta őket. „Önállóvá válva a tudásunk és a tapasztalatunk sokkal gyorsabban növekedett, mintha maradtunk volna a multiknál, és elkezdtük megvalósítani az elképzeléseinket” – fogalmaz társa, Balázs Gábor.
 

Egy kisteherautóval a vékony jégen

A Most-Épker Kft.-t 2015-ben hozták létre tatabányai telephellyel, de budapesti tevékenységekkel. Az első komoly és teljes évben öt saját alkalmazottal és tíz alvállakozóval 90 millió forintos árbevételt értek el. Az anyagi háttér biztosítása érdekében mindkét fiatal megőrizte eredeti munkahelyét: Balázs Gábor építésvezető volt a Magyar Útmesternél, míg Sinkó Gergő a Swietelskynél, majd a Magyar Vízépítőnél dolgozott ugyanebben a pozícióban.

A kezdetben útépítéssel foglalkozó társaság elindulásához kilencmillió forintos tőkét kaptak Balázs Gábor édesapjától. „Ebből vásároltunk egy kisteherautót, egy döngölőt, egy lapvibrátort és munkaruhát. Egy kisiklott aszfaltozásunk elvitt kétmilliót, végül egymilliónyi készpénzünk maradt.”

Hogy jelentősebb tőke, de legfőképp kapcsolati tőke nélkül milyen vékony jégen jártak, Balázs Gábor így ecsetelte. „Sok mindenre kellett egyszerre figyelni. Például arra, hogy a munkák folyamatosak legyenek, és megfelelő ritmusban kövessék egymást. De arra is, hogy ezzel a kis létszámmal kivitelezhetők legyenek, ugyanakkor egy fokozatos növekedést is biztosítsanak.” Kezdetben 2-5 milliós, majd 10-15 milliós munkákkal araszolgattak előre.
 

Nem vették őket komolyan

Nem segítette őket, hogy a párhuzamos munkavégzés miatt kaptak hideget-meleget. „Mindkettőnk cégénél tudtak róla, hogy saját törekvéseink vannak, csak nem vették komolyan. Legyintettek ránk, vagy óva intettek: fogalmad sincs, mit akarsz. Inkább segítünk, hogy megfelelő tapasztalat után lehess majd egy nagyobb cég projektvezetője, ha pedig ügyes vagy, akkor igazgatói székbe is eljuthatsz.”

Balázs Gábor


Az első tapasztalatok inkább az aggodalmakat igazolták: egy székesfehérvári cégnek végzett apró munkákkal léptek be a vállalkozói láncba, nem épp kedvező feltételekkel. „Megnézte, mennyit foglalkoztunk a projekttel, számolt egy alacsony rezsióradíjjal, megszorozta 1,05-tel vagy 1,1-gyel, ezt a pénzt odaadta és semmi többet” – meséli Balázs Gábor. „Neki jó volt, mert sok pénzt keresett rajtunk, mi meg fel tudtuk venni az első két-három emberünket.”

A kitartáshoz szükséges hozzáállást így írja le Sinkó Gergő: „Aki az építőiparban alázatos, az biztos, hogy előre megy.” Hozzáteszi,

az első időszakban heti hat napon át 16 órákat dolgoztak reggel 6-tól este 10-ig, ahhoz, hogy beinduljon a szekér.

„Kint kellett lenni építésvezetőként a régi munkahelyünkön, aztán járni a saját munkáink után, végül otthon a papírmunkákat elvégezni.”


Nincs baj a kétkezi munkával

Példaképként egyikük sem nevez meg sem szülőt sem tanárt, ugyanakkor mindketten kiemelik, hogy a megfelelő nevelést megkapták.

„Azt mindkettőnkbe belénk verték, hogy semmi nem fog az ölünkbe hullani”

- mondja Balázs Gábor. „Ha valami nem megy, akkor nem elég megvonni a vállamat, hogy majd valaki elintézi helyettem.” Sinkó Gergő hozzáteszi, édesapja festő-mázoló volt, akivel már gyerekként eljárt dolgozni. „Nincs bajom a kétkezi munkával, ha úgy jön ki a lépés, beállok zsaluzni, hiszen az embereinkkel így leszünk erős kapcsolatban. Ugyanakkor kezdettől fogva az volt az egyik motivációm, hogy az anyagi korlátokból ki tudjak törni, és ne kelljen folyton a megélhetésen gondolkodni.”


Olyat kell szolgáltatni, amit csak kevesen tudnak

A cégnek idővel sikerült bővíteni a partnerlistáját, és előbb 90 millió forintos, majd 400 milliós éves árbevételt produkált. A növekedéssel keletkező többletet folyamatosan visszaforgatták, ebből bővítették az alkalmazotti létszámot és hozzá az eszközparkot (autókat, zsalurendszereket, szerszámokat). A tavalyi év végén mindkettőjük kilépett a munkahelyéről, már csak a saját vállalkozással foglalkozva idén várhatóan 400 milliós árbevételig jutnak. Ma már az alvállalkozókkal együtt 80 embert foglalkoztatnak, három építésvezetővel.

Mi kellett a sikerhez? Bár a fő tevékenységként az útépítés van beírva, mára ez már csak kiegészítésként végzik a speciális mély és -magasépítés mellett. Hangsúlyozzák, rendre olyan tevékenységet igyekeznek szolgáltatni, amit csak kevesen tudnak: többek közt lőtt betonnal, mikrocölöpözéssel is foglalkoznak.

„Megnézed, mi az az igény, amire nincs kapacitás, elkezded, megtanulod, és a profitból növeled a kapacitásodat”

– magyarázza a filozófiájukat Sinkó Gergő.


A speciális gép mit sem ér speciális tudás nélkül

Sinkó Gergő konkrét példán keresztül érzékelteti a stratégiát. „Amikor kibéreltünk egy cölöpöző gépet, tudtuk, mi kell hozzá és hogy működik, de csak akkor jöttünk rá az apró részletekre, amikor elkezdtük használni. Az első munka emiatt veszteséges lett, azután viszont növekvő profitot hoztunk vele, és ugyanez volt a lőtt betonozással is.”

Balázs Gábor a hosszú távú nyereségességet helyezi előtérbe:

„Ha olyan dolgokat csinálsz, amihez komoly szakértelem kell, annak az árát magasan tudod tartani, mert nem lesz sok belépő a piacra.”

Sinkó Gergő rámutat, a lőtt betonos munkatér elhatárolásra például országos szinten mindössze öt-hat cég van. ”Hiába vannak itt a speciális mélyépítő cégek, speciális gépekkel, mert nincs hozzá megfelelő emberük, a gépek kihasználatsága alacsony. A speciális horgonyzó gépeket például nagyon kevesen tudják az országban használni, ez egyértelműen egy piaci rés.” Ugyanez érvényes a látványbetonra, amiben Sinkó Gergő szerint mindössze néhány komoly referenciával rendelkező jó cég van Magyarországon.
 

Milyen projekteken dolgozik jelenleg a MostÉpker?

A Market alvállalkozójaként a békásmegyeri piac munkatér elhatárolását kivitelezik, lőtt beton és cölöpözési eljárást alkalmazva. Emellett ők kivitelezik a várban az Ybl Miklós tervezte Lónyai-Hatvany-villa befejező szerkezetépítési munkáját a Magyar Építőnek bedolgozva. Itt tavaly novemberben öntötték meg az első hatméteres, íves látványbetonfalat. Emellett a megújuló házelnöki rezidencia szerkezetépítési munkáját is végzik szintén a Magyar Építővel dolgozva. „Mindezek mellett az állatkertben a Resonátornak cápamedencéket építünk, ez szintén teljesen speciális munka” – teszi hozzá Sinkó Gergő.

Ugyanakkor van hagyományosnak mondható munkájuk is, egy negyven lakásos építkezésen dolgozik a Most-Épker Kft. a budapesti 13. kerületben. Összesen 10-12 építkezésen vannak jelen. Balázs Gábor hangsúlyozza, a mostani 80 fős méret fenntarthatatlan lenne mondjuk 30 munkaterületen. Ehelyett kifejezetten húzómunkák megszerzését célozzák meg, és ezek mellé elférnek az apró, kiegészítő munkák.


 

Már az IPhone se tudja tartani velük a lépést

A beszélgetés közben Balázs Gábor már a kilencedik nem fogadott hívásánál tart, Sinkó Gergő pedig egy perc türelmet kérve tömítő anyagot küld az egyik építkezésükön a betonozáshoz. Balázs Gábor mindehhez hozzáteszi, rendszeresen előfordul, hogy délután ötkor már csak délelőtt 10-ig tudja visszapörgetni a híváslistáját. „Az IPhone ugyanis csak 200 hívást tud megjegyezni, ez nekünk nem mindig elég egy napra…”

A felújítás alatt levő házelnöki rezidencia - fotó: Bernát Benjámin

„Egyébként most egy kedves énünkkel találkozol, de kint a terepen a gyenge, nem határozott, sőt azt mondom, hogy a szerény, illetve szaktudás nélküli embereket megeszik”

– Sinkó Gergő ezzel a mondattal zökken vissza az interjúba, miután letette a telefont. „Egyszóval kell ide egy természetes brutalitás, és rengeteg önbizalom, mert ha hiszel magadban, sikerülnek a dolgok.”


Fontos a szabad kéz, a Market a példa

A cégfilozófiájuknak van egy olyan része is, ami már túlmutat az építőiparon, egy épülő nagyvállalat alapfilozófiája is lehetne. „Minden szerepkörre igyekszünk megtalálni a legjobb embert. Amikor pedig hozzárendelünk egy maghatározott hatáskört, akkor azon belül szabad kezet adunk nekik" - fogalmaz Balázs Gábor." Tehát nem akarunk minden egyes folyamatot ellenőrizni.”

A Lónyai-Hatvany villában is dolgozik a MostÉpker - fotó: Dernovics Tamás


Sinkó Gergő a Market Építőt említi követendő példaként: „Szerintem azért sikeres, mert nincs túlszabályozva, jó a minősítési, irányítási rendszere, és viszonylag szabad kezet hagy az embereinek. Egy átlag építőipari vállalatnál túlszabályozzák a belső rendszert, így lelassulnak a folyamatok és az információ áramlás.”


Kétszer annyit, ugyanannyi emberrel

Meghatározó a jövő szempontjából a nyitottságuk az innovációra. „A födémzsaluzásnál például tervezzük, hogy áttérünk a Doka új födémrendszerére – árulja el Sinkó Gergő. – Drágább, mint a hagyományos födémzsalu, de összességében termelékenyebb. Valószínűsíthetően át fog állni a szakma, és minél hamarabb tesszük, annál hamarabb tanuljuk meg a specialitását, ami lépéselőny.” Hozzáteszi, ez tipikusan egy olyan rendszer, amivel kétszer annyi födémet lehet megcsinálni ugyanannyi emberrel, ráadásul biztonságosabban.

Több cégvezető is megfogalmazta már, hogy a magyar építőiparnak valamilyen fajtakoncentrációra van szüksége ahhoz, hogy a fejlesztéshez túl kicsi, 3-4 fős cégeket – amelyek a 90 ezer hazai építőipari cég 95 százalékát (!) alkotják – felváltsák az életképesebb középcégek. A két fiatal hasonló véleményen van. „A mostani építőiparnak olyan cégekre van szüksége, mint mi. Vagyis az olyan 500–1500 milliós árbevételű cégekre, akik be bírnak dolgozni a több tízmilliárdos cégeknek, és közben képesek tartani egy színvonalat” – fogalmaz Sinkó Gergő.
 

Egy jó cég igenis kérje el a munka árát!

Ahhoz azonban, hogy ezt a szaktudást megfelelően képviseljék, és megfelelő pályán tudjanak maradni, bátor és őszinte árstratégiát kell követniük. „Ha mi is rendre engedtünk volna az árakat a béka feneke alá lenyomó alkudozásoknak, akkor nem tartanánk itt.

Egy jó cégnek igenis kell annyira tökösnek lennie, hogy megmondja, mi mennyibe kerül”

– hangsúlyozza Balázs Gábor. Sinkó Gergő hozzáteszi: „Ezért az árért cserébe mérnöki kreativitást, pontosságot adunk és magas színvonalat. Ha valaki úgy dönt, hogy egy jóval olcsóbb áron odadja a munkát egy kétes színvonalon, netán garancia nélkül dolgozó embernek, hát legyen az az ő döntése…”


A legszegényebb falvakba is elmennek a munkaerőért

A munkaerőpiac fluktuációja őket is sújtja, a 80 fős létszámuk úgy adódik össze, hogy a 20 állandó ember melletti másik 60 folyamatosan cserélődik. „Csak idén biztos vagyok benne, hogy több száz emberrel dolgoztunk együtt.” Amennyire lehet, kárpátaljai magyarokkal igyekeznek tölteni a létszámukat.

„Nem mennek el, másfajta értékekkel bírnak, mint az itteni munkások, náluk az adott szónak még nagyobb a jelentősége.”

Hogy a szaktudásban mekkora hiány van, arra elképesztő történeteket mesélnek. „A cigány kisebbséghez tartozó alvállalkozókat eleve úgy tudjuk csak felvenni, hogy autót és szerszámokat mi bérelünk.” Sokszor azonban ez sem elég. Az egyik nagykövetség szerkezetépítésénél a szakértelem teljes híján levő emberekkel dolgoztattak kényszerűségből.

„Ott álltunk velük egész nap, és mondtuk, hogy mit hova kell tenniük, mutattuk, mit hogyan csináljanak”

– meséli Balázs Gábor.

Amikor arról volt szó, hogy a hátrányos helyzetben levő réteget valahogy be kell vonni a munkába, még azt is bevállalták, hogy elmennek a Heves megyei településekre, hogy az ott élőket bekapcsolják a munkaerő piacra.


Iparági szintű megoldást dolgoztak ki

Ezekben a szegény falvakban az extrém körülményekkel szembesülve egy olyan megoldáson kezdtek el dolgozni, ami az egész ágazat számára előrelépést hozhatna. Sinkó Gergő szerint a megoldáshoz először is nyíltan ki kell mondani, hogy a legalacsonyabb létszínvonalon élő réteget kell bevonni a munkaerőpiacra.

„Manapság egyedül ők azok, akik még hajlandók odaállni a fizikai munka mellé.”

Ebből kiindulva a már említett projektjeik mellett célirányosan gyűjtötték a személyes tapasztalatokat. „Többször is elmentünk, és megnéztük, milyen körülmények között élnek” – veszi át a szót Balázs Gábor. „A tapasztalataink alapján egy olyan minimális képzési csomagot raktunk össze, amit még mindenki megért, a legalacsonyabb képzettségű emberek is.” A cél az volt, hogy egy zsaluzó ácsnak szükséges alapfokú tudást minimális elméleti kiegészítéssel lehessen megadni. Az elmélet ugyanis szerintük átugorhatatlan korlátot jelent sokak számára a jelenlegi képzésben.

A Magyar Mérnöki Kamarához is beadott tervükben – a tavaly az ÉVOSZ által ismertetett javaslathoz hasonlóan - területi egységenként jelöltek ki képzési központokat, mindegyikhez egy-egy zsaluzó céget rendelve. Bár a Magyar Mérnöki Kamara elvetette a javaslatukat, meggyőződésük, hogy ebbe az irányba kellene menni. „Valamilyen megoldás kell, mert hiányzik nagyjából kétezer szerkezetépítő ács az országból.

Ha a döntéshozók beállnának az ötletünk mögé, másfél éven belül olyan eredményei lennének, hogy meglepődne mindenki.”


Nem az árbevétel és nem a méret a legfontosabb

Bár nagy terveik vannak, a jelennel sem elégedetlenek. „27 évesek vagyunk, senki nem tolt minket, és odakerültünk, hogy tényezővé váltunk a piacon. Két éve még kezdőnek néztek, most azért már adnak a szavunkra olyan nagy cégeknél is, mint a West Hungária vagy a Magyar Építő, még az idősebb korosztály is” – mondja Sinkó Gergő. Balázs Gábor ugyanígy látja: „Teljesen egyenrangúan kezelnek, sőt, várakozva figyelik, milyen műszaki megoldással jövünk elő.”

A magyar építőiparban a felettük elhelyezkedő szintet az 1-5-10-15 milliárdos cégek tábora alkotja. Tervezik-e ennek az elérését? Sinkó Gergő ezt a szempontot emeli ki: „Egy nagyon jó cégvezető mondta egyszer azt nekem, nem az számít, hogy mekkora az árbevételed, hanem, hogy mekkora a haszonkulcsod!” Hozzáteszi, 1-2 milliárdos szinttől felfele nagyon sokat nyom a latban a kapcsolatrendszer, mert innentől kezdve a meghatározó piaci szereplők felfigyelnek a cégre.

Balázs Gábor szerint ugyanakkor először nekik kell eldönteni, hogy mit akarnak.

„Egy nagyon jó életszínvonalat lehet elérni azzal is, ha megállítod a céget 5-600 millió forinton, és stabilan működteted.”

Hegedűs Gergely

építőipari cégekinterjúinnovációbetonMost-Épker Kft.