Közgép – az utolsó kapcsolja le a villanyt!

A 2015 év elején a hazai sajtóban „G-nap”-ként emlegetett politikai esemény után alig 2 évvel elmondható, hogy a Közgép Zrt. zuhanó repülésben keresi a szakadék alját, amit vélhetően Vida Ildikó vezérigazgatósága idején meg is fog találni. Az ágazaton belül közismert tény, hogy a társaság szakemberei tömegesen szerződnek el működő cégekhez, a többnyire nem saját infrastruktúrája pedig új, működő piacokon keresi a hasznosítás lehetőségét.

Óriási tanulság rejlik az alig két év alatt összeroppanni látszó Közgép Zrt-t vizsgálva az építőipari ágazat szereplői számára. A tanulság egyszerű: „A suszter maradjon a kaptafánál!”. Vagyis elmondható, hogy a rendszerváltás óta újra szerveződő hazai építőipar jelenleg még nem bírja el, ha egy adott építőipari társaság tulajdonosa nem ágazati szakember, hanem mondjuk úgy: pénzügyi befektető. Simicska Lajos politikai kapcsolatai ugyanis legalább annyit ártottak a társaság működésének, mint amennyi hasznot hoztak. Elég volt egy logikátlannak tűnő politikai hiszti és a 2014-ben 720 főt alkalmazó és sok tucat alvállalkozót folyamatosan megbízó társaság működése alapjaiban rendült meg.
 

A pont az i-re az M4-es pályázat

A megrendült Közgép pályázati lavinája az ágazaton belül „gönyüi kikötő”-nek nevezett pályamunkánál kezdődött, ahol a cég pályázatkészítői vélhetően nem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak, hogy a pályázatban előírtnál lényegesen kisebb komphajót tüntettek fel a valóságosnál nagyobbnak pályamunkájukban. Pedig tudniuk kellett volna, hogy a hazai közbeszerzési rendszer kifejezetten bünteti, ha valaki, mondjuk ki: hazudik a pályázatában. Persze az ezt követő jogi kálváriát és a több hónapra a pályázatoktól történő kényszerű eltiltást a cég - és a pénze felett keselyűként köröző orgánumok - próbálták egyfajta politikai boszorkányüldözésnek beállítani. Azt viszont senki sem írta meg, hogy a szerb Sava nevű kompnak nem kellett volna kozmetikázni a meglévő adottságait a pályázat kedvéért…

A hazai viszonyokhoz képest jelentős méretű építőipari vállalat vezetősége ezt követően egy logikátlannak tűnő, de mindenesetre önpusztító működésre váltott. Vélhetően az ágazat összes szereplőjéhez hasonlóan tudomásuk volt róla, hogy döntően az olasz Itinera által generálkivitelezőként szervezett 1998-as Váci elkerülő tanulsága alapján került átmenetileg a hazai közbeszerzési törvénybe az irreálisan alacsony árú ajánlatok kizárásának a lehetősége. Ennek ellenére a Közgép az olasz Itinerával közösen adott be irreálisan alacsonynak tűnő árajánlatot a korábbi közreműködésének következtében botrányosnak mondható M4-est a román határig hosszabbító szakaszra. Vannak egyes ágazati szakértők, akik szerint esze ágában sem volt a társaságnak, hogy nyerjen. Persze ez egy meglehetősen súlyos vád lenne, ha nem támasztaná alá a Magyar Építők birtokába került információ, ami azt mutatja, hogy a Közgép ajánlata alapvetően hamis állításokat is tartalmazott.

Hétből hét esetben elégtelen az indoklás

Ahogy azt korábban is megírtuk, első körben az ajánlatkérő Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) nyilvánította érvénytelennek a sajtóhírek szerint 58 milliárd forintos – vagyis a versenytársaknál 40 százalékkal olcsóbb - árajánlatot a 26,5 kilométeres autópályaszakaszra. Szerkesztőségünk információi szerint az ajánlatok elbírásáról szóló 27 oldalas összegzésben 18 oldalon indokolták a Közgép és az Itinera ajánlatának érvénytelenségét.

A tételes indoklásból kiderül, az ajánlat hét szempontból sem tett eleget közbeszerzési törvénynek. Az ajánlatkérő NIF a megállapított hiányosságokhoz kapcsolódóan minden esetben kérte az ajánlattevőktől a kérdéses ajánlati elemek megalapozottságát bizonyító adatokat. Az ajánlattevők által benyújtott adatok és indoklások azonban nem voltak alkalmasak az ajánlat tételeinek alátámasztására, így mind a hét esetben az ajánlat érvénytelenségét állapították meg.

A NIF ennek megfelelően ki is hirdette az ajánlat érvénytelenségét, a három érvényes ajánlat közül ugyanakkor a Hódút Kft., a Duna Aszfalt Kft. és az A-Híd Zrt. alkotta konzorcium ajánlatát választotta ki nyertesnek. A Közgép viszont a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KD) fordult a NIF szerintük nem megalapozott szempontjai miatt.

Nem létező termelési kapacitás támasztotta alá az ajánlatot

A KD ennek megfelelően ugyanazokat az érvénytelenségi okokat tárgyalta végig, amik a NIF döntésében szerepeltek, megvizsgálva, hogy az ajánlatkérő jogszerűen érvénytelenítette-e az ajánlatot. Az alapot az első döntés előtt a NIF által kért árindoklások, műszaki és megvalósíthatósági (ütemterv, költségterv) magyarázatok adták, melyeket az ajánlattevő hiánypótlásként beadott. Most ezek közül vizsgáljuk meg a legjelentősebbeket, hogy az irreális árajánlatok okozta veszélyekre (újra) felhívjuk az építőipar figyelmét.

Információink szerint az egyik leginkább megkérdőjelezhető tételét az Itinera és a Közgép ajánlatának az útépítéshez szükséges aszfalt jelentette. A kivitelező a romániai Nagyváradról kívánta beszerezni az aszfaltot egy külső cégtől. Az ajánlatban bemutatott erőforrásokat és azok árait az ajánlattevőnek alá kell támasztania, így az ajánlatkérőnek jogában áll ellenőriznie az ott megjelölteket, a NIF pedig élt is ezzel a lehetőséggel.

A NIF vizsgálata során az ajánlatban egyedüliként szerepeltett nagyváradi betonkeverő telepről kiderült, hogy a kapacitása maximuma 120 tonna volt, ezzel szemben az ajánlattevő óránként 200 tonnás kapacitással számolt.

Irreális célkitermelő helyek

A két cégnek ráadásul a felmutatott beszállító eszközei sem voltak alkalmasak arra, hogy a megfelelő állapotban juttassák el az aszfaltot a román határ és Berettyóújfalu közötti helyszínre. Emellett a határnál esetlegesen fellépő torlódásokat sem vették figyelembe, holott az aszfalt beszállításánál szigorú időkorlátok vannak.

További problémát jelentett a projekthez szükséges, jelentős mennyiségű föld biztosítása. Az érintett szakaszon két méter alatti pályaszint magasság a jellemző, ehhez az úgynevezett M2-es szemcsés anyagot kell produkálni. A környéken azonban csak jellemzően M3-as és M4-es anyagok állnak rendelkezésre, amit feljavítva kell beépíteni. Az ajánlattevő meg is jelölte a feljavító anyaghoz szükséges célkitermelő helyeket, ám ezek nem voltak megalapozottak, irreális paraméterekkel bírtak. A megjelölt pontokon ötméteres mélységből kívánták kinyerni a szükséges anyagot, ott azonban ezeken a területeken víz van.

Erőművészekkel pótolt gépek

Az ajánlatban több helyen is előfordult, hogy bizonyos költségek nem szerepeltek, holott műszaki okokból biztosra vehető a felmerülésük. Ennek egyik példája, hogy az útépítéshez használt ckt (cementkötésű betonréteg) betonnál a diletáció (hőhatásra történő elmozdulás) miatt szükséges bevágásokhoz nem szerepeltette az ehhez szükséges vágóberendezést, így az alkalmazásának a költségével sem számolt. Amikor ezt számon kérték rajta, az ajánlattevő azzal védekezett, hogy emberi erőforrással oldja meg a problémát,

vagyis kézzel fogják a betömörített betonba benyomni a 150 kilós acélvázat…

Nem az ár volt a döntő

Mindazonáltal informátorunk egyike szerint az érvénytelenség okát nem önmagában az adta, hogy a Közgép és az Itinera nem megfelelően árazta be a különböző költségtételeit. Ennél sokkal fontosabb volt, hogy a megfelelő kivitelezéshez szükséges műszaki megoldásokat nem tudta megfelelően alátámasztani. Tehát olyan kérdésekre nem tudott megfelelő válaszokat adni, melyek a teljes projekt műszaki megvalósítására vonatkoznak. Vagyis olyan tevékenységekkel nem számolt, melyekkel valójában számolni kell.