Akinek egy álom vált valóra a Duna Aszfaltnál

Vass Imre már általános iskolás korában eldöntötte, hogy földmérő szeretne lenni, és ennek megfelelően alakult a pályafutása. Hogy ennyire fiatalon ennyire tudatossá vált, egy iskolai rendezvénynek köszönhető.

„Akkoriban jött divatba, hogy az iskolákban bemutatják a különböző szakmákat, és az egyik ilyen ’road show’ teljesen meggyőzött”

- árulja el a 37 éves szakember, akit az augusztusi Hónap Mérnökeként mutatunk be az olvasóknak. Egy szakközépiskola után a műszaki egyetemet végezte el, ami mellett már elkezdte a szakmai gyakorlati munkát különböző cégeknél.
 

„Ezért tartok itt, ahol tartok”

A gyakorlati években kipróbálta a társasház építés geodéziai munkáit, és számos egyéb kint zajló szakmai tevékenységet. A havas terepen, mínusz tíz fokban és a nyári negyven fokos melegben egyaránt belekóstolt a földmérő munkába, de ez sem törte meg a lendületét. „A gyerekfejjel hozott döntés jónak bizonyult, mert szerencsére olyan emberekkel dolgozhattam, akiktől rengeteget tudtam tanulni, és sok lehetőséget kaptam arra, hogy fejlődhessek. Ezért tartok itt, ahol tartok.”

Hozzáteszi, a geodézia egy tágabb pálya, többféle lehetőséggel. „Sokan közülünk a lakossági földmérés irányába mennek el, ami az ingatlanokhoz kötődik, én viszont a mérnök geodéziai vonalon indultam el.”
 

A legjobbkor a legjobb helyre

A tanulmányai után egy mérnökirodában járta végig a ranglétrát, ami földmérésre és tervezésre specializálódott. Projekttervező, majd műszaki igazgató volt. „Miután ez egy kisebb vállalat volt, ha úgy követelte meg a helyzet, vezetőként én is vettem a bakancsom, és kimentem a helyszínre mérni. Bár manapság ez divat a fiatalok körében, nem vagyok az a váltogatós fajta, és tizenegy évet töltöttem ezen a munkahelyen.”

A váltás után 2017 novemberében csatlakozott a Duna Aszfalthoz, ahol saját alkalmazásban levő geodétaként foglalkoztatják. Az alapfeladata szerint irodai munkát végez, előkalkulációkat és hó végi mennyiségi jelentéseket, minősítéseket készítve. Ugyanakkor az érkezésével párhuzamosan megjelentek a cégnél a szintvezérelt munkagépek. Ezzel a Duna Aszfalt elsőként alkalmazta Magyarországon az automata finishereket, ami Vass Imre számára egy nagyon kedves területet aktivizált.

„2007-ben találkoztam egy projektben egy vállalkozóval, aki szintvezérelt munkagéppel dolgozott” – meséli a földmérő. „Azóta érdekel ez a téma, és hobbi szinten folyamatosan foglalkoztam vele.” A szakember elmondása szerint akkoriban ez a megoldás európai szinten is újdonságnak számított, és csak két-három ilyen munkagép volt Magyarországon. „Alapvetően az is nagy kihívásnak számított, hogy a kezelését elsajátítsák.”

A fiatal geodéta annyira elkötelezett volt, hogy rendszeresen a munkaidő után képezte magát. „Amikor a műszak végén leállt a munka, odakérezkedtem ezekhez a gépekhez, és megkértem a kezelőjüket, hogy egy órán keresztül hadd fejleszthessem a tudásomat a rendszerről.”

Hónap Mérnöke-díj: „Legalább a promóban is részt vehetek!”

A rengeteg szabadidő és energia befektetésének köszönhetően a Duna Aszfalt beruházásakor rendelkezésére állt a megfelelő tudás. „Amikor elindult a továbbképzés az új eszközökre, ezt jeleztem is a vezetőségnek. Nagy álmom vált valóra, hogy ezekkel a gépekkel dolgozhatok, ráadásul a legújabb technológiát alkalmazva.” Hogy mennyire fontos neki ez az új eszköz, azt a Hónap Mérnöke díjjal kapcsolatban is érzékelteti: „Örülök, hogy ezzel a díjjal és ezzel az interjúval a szintvezérelt gépek meghonosítása után egy kicsit a promóciójukban is részt veszek.”

A fejlesztés a Duna Aszfalt részéről a szintvezérelt földmunka gépek beszerzésével kezdődött, majd eljutottak odáig, hogy megvegyék az első aszfalt- és betonfinishert. „Ennek a beüzemelésénél már aktívan részt vettem, azóta pedig az M4-esen, napi szinten dolgozom a rendszerrel.” A feladatköre összetett, többek közt a tervezővel és az alvállakozó geodétával való kapcsolattartást is ő végzi.
 

A gépkezelő akár sétára is átválthat

Az újonnan beszerzett, innovatív gépek használata 2018 márciusában indult el az Üllő és Albertirsa közötti szakaszon, a négysávosodó M4-esen. Ahogy azt korábbi cikkünkben is megírtuk, a Duna Aszfalt új eszköze, a szintvezérelt Vögele a hagyományos beton- és aszfaltterítéshez képest nagyságrendekkel pontosabb mérést tesz lehetővé, és kizárja a személyi hibákat. A szakembertől megtudtuk, összesen hat ilyen finishert alkalmaz a magyar mélyépítő cég.

Az automata beton- és aszfaltterítő gép használata közben a réteg magasságát és a szélességet is a szintvezérlés állítja, az eszköz emellett automatikus kormányzásra képes. Miután a finisher teljesen automatikusan működik a mérőállomások jelei alapján, a gépkezelőnek csupán az ellenőrzés a feladata. „Kis túlzással leszállhat a gépről, és sétálhat mellette.” A folyamat pontosságát a mérőállomásokból beérkező adatok alapján folyamatosan kontrollálja a rendszer. „Ha eltérést észlel a tervezett és tényleges adatok közt, akkor beavatkozik.”

Így nyomja le az anyagköltségeket a szintvezérlés

Az augusztusi Hónap Mérnöke hangsúlyozza, az innovatív eszköz haszna nem csupán a felhasználó munkások, hanem az egész vállalat szintjén jelentkezik. „A különböző elemzések bizonyították, hogy nagyságrendekkel pontosabb és magasabb minőségű munkát tudunk végezni. És ez igaz nem csak az aszfaltozó és betonozó gépekre, hanem a szintvezérelt földmunka gépekre is, hiszen egy teljes folyamat kapott fejlesztést.”

Hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy a műszaki ellenőrtől a beruházóig az összes partner látja a kiemelkedő színvonalú munkát, ami a nagyban javítja a cég megítélését. „Aminek síknak kell lennie, az sík, amit egyenletesre terveztek, az egyenletes az utolsó centiig.”

A folyamat a kivitelező által bevitt anyagmennyiséget is optimalizálja.

„Hagyományos esetben előfordulhat, hogy a kavicsréteg és a beton is hullámosra sikerül, és ezáltal mondjuk a tervezett 20 centiméter helyett – még a tűréshatáron belül - 22 centimétert építenek be. Márpedig ez egy több tízkilométeres út esetében komoly többlet az anyagköltségekben.”

Egy szintvezérelt dózer lepipál kettő hagyományost!

Az automata finisher előnyei közé tartozik az is, hogy több munkafolyamatot megtakarít: előtte nem kell a geodétákkal kitűzetni a zászlóvasakkal, illetve nem kell utólag hengerelni, csiszolni, finommarást végezni. Ugyanakkor a rugalmasságot is növeli: „Ha az egyik helyen egy helyi körülmény miatt nem tudunk dolgozni, a gép átvihető egy másik helyre, és egy félnapos előkészítés helyett azonnal lehet vele kezdeni.” Ráadásul, miután automatizált, jóval kisebb személyzet kell ugyanakkora munka elvégzéséhez, mint a hagyományos gépeknél.

Hogy a földmunkagépek mennyit nyernek a szintvezérléssel, azt a vezérlőrendszereket szolgáltató Leica felmérése konkretizálta. „Kiderült, hogy egy szintvezérelt dózer 30 százalékkal több munkát tud elvégezni egységnyi idő alatt, mint kettő darab vezérlés nélküli.”

Hogy ennek mekkora jelentősége van a kevésbé automatizált magyar építőiparban, az is kiderül Vass Imre szavaiból. „Hagyományos esetben mi történik? Kijön egy geodéta, kitűzögeti a karókat, majd egy gépkezelő a saját képességeihez mérten teríti a földet. Lesz egy hullámos felület, amit két-három ember zsinórral, mérőszalaggal ellenőrizget. Bejelölgetik, hol nem jó, majd a gépkezelő újra csinálja. Mindezt a szintvezérléssel egyszerre elvégzed!

Erre szoktam azt mondani, hogy lehetne akár az is a szlogenje az egész projektnek: ’Elsőre, jót!’ Sokkal rövidebb idő alatt első osztályú munkát végzel.”

Nem kell szoláriumba járni

Vass Imre korábbi munkahelyén főleg irodai tevékenységet végzett, a Duna Aszfaltnál azonban nagyobb arányt tesz ki számára a terepmunka. „A szintvezérelt finisher irányításánál ott kell lenni a helyszínen. A klasszikus geodéziai munkákhoz hasonlóan ennek is megvan a varázsa, egyrészt a természeti környezet miatt, másrészt a feladat emberi oldala miatt is. Egy olyan csapatot kell ugyanis összeszervezni, amely a legkülönbözőbb értékrenddel és attitűddel bíró munkatársakból áll. Velük kell megtalálni a hangot, és összehangolni őket.” A folyamatot segítette, hogy új munkatársként rendkívül hamar sikerült beilleszkednie a Duna Aszfalt csapatába, amit a visszajelzések is megerősítettek.

Hozzáteszi, mindehhez jókora elhivatottság is kell. „Heteken át minden reggel 6-kor már a helyszínen pakoljuk ki a finisher tartozékait, és este 6-ig visszük a munkát. Ráadásul, miután külterületi zöldmezős beruházásokról beszélünk, nincs árnyék, az embernek nem igazán kell szoláriumba mennie...”

A fent felsorolt kihívások megoldását egyrészt a jó csapatmunka segíti. „Szerencsére vannak érdeklődő kollégáim, akikkel öröm ennek az új rendszernek a bejáratása. Egyébként ez az eszköz nekik is eleve könnyebbé teszi a napjukat, hiszen többek közt nem kell hajlonganiuk az ellenőrző méréseknél.”
 

Nem a kor számít, hanem a fiatalos gondolkodás

Vass Imre egyik legfontosabb feladata, hogy a gépekhez szükséges tudást átadja a munkatársainak. „Most már mindegyik munkaterületen van olyan kolléga, aki el tudja végezni a munka irodai részét, ami egy adathalmaz összeállítása egy pen drive-ra.” Ez amiatt is fontos, mert a szakember eredeti munkaköre is megmaradt, így vannak olyan napok, amikor teljes mértékben ki kell vonnia magát az útépítésből.

Arra is kitér, hogy máris rengeteget tanult a Duna Aszfaltnál eltöltött két év alatt. „Egyrészt a kivitelezést is máshogy látom, mióta a generálkivitelező oldalán ülök, hiszen korábban mindig egy alvállalkozó cég alkalmazásában dolgoztam. Másrészt az új rendszer bejáratása, a megoldandó problémák is sok új tapasztalatot hoznak.” A tanulásra való hajlamot szerencsére nem csak magán érzékeli. „Vannak a koruktól függetlenül egészen fiatalosan gondolkodó kollégák.

Azt szoktam mondani, hogy aki nem zárkózik el az informatikától, hajlandó például átállni az okos telefonok rendszereire, az abszolút jó eséllyel lép be ebbe a projektbe.”

A stressz csökken, a mozgástér egyre nő

Elmondása szerint az új munkagépek bevezetésekor többen is szkeptikusak voltak, ám amikor látták a működésüket, az őket is meggyőzte. „Általában a legszkeptikusabb kollégákból lesznek később az új módszer legfőbb hívei. Összességében komoly sikerként éltem meg, hogy sikerült átadnom több embernek is a használati tudást. Ráadásul azt látom, hogy nem muszájból vették át, hanem úgy, hogy közben motiváltak, és használják is az eszüket.”

A geodéta arra is felhívja a figyelmet, hogy nem kevés bátorságra is szükség van az új munkakörben. „Korábban a földmunka során tudtam, hogy ha egy réteget elmérünk, nem olyan nehéz kijavítani, de egy aszfaltréteg esetében ez nem így van. De inkább nem agyalok rá erre, hiszen aki a lehetséges hibától retteg, az biztos hibázik. Ehelyett inkább veszek egy mély levegőt, háromszor is ellenőrzöm magam, és megcsinálom jól a feladatot.” Hozzáteszi, ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kisebb ez a fajta stressz, és úgy lesznek egyre bátrabbak az új eszközökkel. „Emiatt egyre több lehetőség nyílik új megoldások kipróbálására, a munkafolyamatok tökéletesítésére.”

Hosszú távban és minőségben gondolkodnak

A szintvezérelt gépek rendszerét két gyártó, a Vögele és a Leica együttműködésében fejlesztették ki, előbbi a gépeket, utóbbi a vezérlést biztosítja. „Sokat segít, hogy mindkét gyártó rendkívül konstruktív velünk, miután tudják, hogy mi vagyunk, akik a térségben meghonosítják az eszközt.” A jó kapcsolat eredményeként meséli,

a Leica az egyik – szoftveresen és hardveresen egyaránt megvalósuló – újítását az üzembe helyezés előtt a Duna Aszfalt munkatársaival tesztelte. „Ezt egyéni szinten is nagy dolognak tartom, úgy gondolom, kevés olyan munkahely van, ahol ilyenekre nyílik lehetőség.”

A Hónap Mérnöke azt is fontos háttérként jelöli meg, hogy a Duna Aszfalt nyitott az új megoldások felé, amire a cég egyik legfőbb értekeként tekint. „Egy elég költséges beruházást hajtott végre a cég a szintvezérelt folyamatok érdekében, ami a hosszútávú gondolkodást és a minőség iránt elkötelezettséget jelzi. Fontos, hogy vezetők maximálisan partnerek ebben az úttörő szerepben.”
 

A hobbiból munka lett, de a szenvedély megmaradt

Ráadásul a napi munka mellett van lehetősége követni a legújabb trendeket. „A cég például szervezett a gyártókkal karöltve egy olyan továbbképzést, melyen innovatív eszközöket és új technológiákat ismerhettünk meg. De ezen túlmenően részemről a szabadidőmben is megmaradt ez a hozzáállás: a gyártók hírlevelét és oldalait böngészve, ha nem is napi szinten, de követem a változásokat.”

A két legnagyobb gépvezérléssel foglalkozó gyártóval privátban is jó kapcsolatot ápol. „Ha valami újdonság van, előfordul, hogy felhívnak, és megkérdezik, hogy küldhetnek-e róla néhány diát.” Mindezek mellett a Duna Aszfalt munkatársai a nagyobb nemzetközi szakmai kiállításokon is részt vesznek, így az idei Baumán is ott volt egy delegáció Münchenben.
 

Hazatérésre érdemes munkahely? Itt a jó példa!

Az eddigi karrierjére visszanézve Vass Imre az elszántságot emelte ki legfőbb tulajdonságként, amire alapozni tud. Ugyanakkor az is fontos számára, hogy milyen jellegű feladatokkal foglalkozhat. „Igazából addig szeretek csinálni valamit, amíg látok benne kihívást, és ezt tekintve megtaláltam a számításomat ennél a vállalatnál.”

A munkaerőhiányt egy másik megközelítésben is megvitattuk az interjúban, arra kitérve, hogy milyen eszközökkel lehet hazacsábítani az ÉVOSZ rendezvénysorozata által is megcélzott külföldi magyarokat. „Én azt gondolom, hogy a megfelelő fizetésen túl az is egy döntő szempont, hogy egy munkavállaló milyen körülmények között dolgozik.

Ha a nyugati színvonalon bánnak az alkalmazottakkal, ráadásul a legújabb technológiákat használhatja nap mint nap, amiből tanulni tud; akkor egyértelmű, hogy az itthoni környezet mellett dönt az ember.

A használati eszközök és a géppark tehát szerintem meghatározó tényező. Ebből a szempontból a Duna Aszfaltot egy abszolút jó példaként tudom megjelölni.”

Hegedűs Gergely