Így alkot maradandót projektről projektre a Hónap Mérnöke

Az áprilisi Hónap Mérnöke a Tolna megyei Bölcskén nevelkedve már gyerekkorától kezdve kapta azt a mintát, ami az építőipar felé terelte. Az édesapja kőművesként és villanyszerelőként számtalan munkában vett részt, melyekre sok esetben őt is elvitte. „Már tizenévesen eljártam falazni, vakolni, és jó értelemben már akkor megmérgezett a szakma. Nem csoda, hogy 14 éves koromtól kezdve ezen a területen tevékenykedem: Pécsen a Pollack Mihály szakközépiskolában kezdtem a tanulmányaim” – árulja el Kanász István.

„Mondják is, hogy akit egyszer a kivitelezés szele megérint, az már nem tud kiszállni belőle, ez nálam maximálisan érvényesült.”

Németországi szerkezetépítőként és a paksi atomerőműben is szerzett tapasztalatokat

A középiskola után a főiskolát is Pécsen végezte el, és mélyépítő mérnökként szerzett diplomát. Ezután a Paks közelében fekvő szülőfalujában, Bölcskén lett építésügyi előadó. „Ebben a szerepkörben fejlesztési pályázatokat menedzseltem, illetve egy húszfős csapatot vezettem, amely az önkormányzati kezelésben levő épületek fejlesztéseit és karbantartását végezte.” Erős lokálpatriotizmusa és a máig meglevő családi kötelékek miatt a mai napig besegít Bölcskén. „Ha bármilyen építési beruházásba kezd a község, akkor megkeresnek, és igyekszek segíteni akár műszaki ellenőrként vagy felelős műszaki vezetőként.”

A szakember tovább bővítette tapasztalatait azáltal, hogy a 90-es években Németországban eltöltött két évet: „Egy magyar cégnél dolgozva főként szerkezetépítési munkákat vezettem.” Ezt követően a paksi atomerőműnél dolgozott műszaki ellenőrként: „Őszintén szólva ez a szakma nem fogott meg, ettől mobilisabb ember lévén, így végül visszahívott a kivitelezés.” A 2000-es évek elejétől már a fővárosban dolgozott egy kisebb generálkivitelező vállalatnál, majd a 2009-es év hozta az újabb fordulatot, amikor a WHB főépítésvezetője lett. „Egy személyes kapcsolat révén jutottam el az interjúig Paár Attilával, amelyen rögtön megtetszett az általa felvázolt feladat.”

A WHB-nál azonnal az egyik legjelentősebb fejlesztésben kapott főszerepet

Hozzáteszi, a WHB akkoriban komoly bővülésben volt, és ennek megfelelően rögtön egy nagyívű projekt elvégzésére szerződtették: a fővárosban a Duna partján épülő Bálna vendéglátó és kereskedelmi központ kivitelezésén lett főépítésvezető. A látványos szerkezettel kialakított épület komoly kihívást jelentett minden résztvevő számára. „Többek közt azért is, mert az acélszerkezeti tervek nem voltak készen, így tervezési feladat is hárult ránk. Mivel ilyen épületet Magyarországon még sem épített senki, nem állt rendelkezésre olyan tapasztalat, ami a munkát gyorsítani tudta volna.”

A területét tekintve is hatalmas, 30 ezer négyzetméteres épület projektjéből rengeteget tanult a Hónap Mérnöke, akárcsak a többi résztvevő munkatárs. „Számomra az egyik legnagyobb ugrást a méretekből adódó munkaszervezés jelentette, hiszen a csúcslétszám az építkezésen a 650 főt is elérte. A beléptetés, a brigádok mozgatása, a munkák időzítése állandó gondolkodást és emelt szintű problémakezelést követelt.

Ott kezdtem el elsajátítani azt a tudást, amivel folyton arra törekszünk, hogy minél jobban előre tudjunk gondolkodni. Minél jobban tervezett ugyanis egy folyamat, annál kevesebb hiba keletkezik.”  

Megjegyzi, a WHB részéről a Bálna beruházásában résztvevő csapat tagjai a mai napig hasonló méretű projekteken dolgoznak. „Tegyük hozzá, hogy a projektek mérete azóta mindig növekedik, jelezve a cég fejlődését.”

A zenében és az építőiparban is mindenevő

A következő hasonló volumenű projektje a korábban félbehagyott budapesti Tüskecsarnok befejezése volt, melyet 2015-2016-ban adtak át. Ezen túlmenően többek közt rendőrségi épületeket is kivitelezett: Szegeden kaszárnyát építettek, míg Budapesten a készenléti rendőrség két épületén dolgoztak. Ezt követően a sportlétesítményektől a műemléképületekig sokféle épülettípuson dolgozott, de nincs kedvenc területe ilyen szempontból. „Ahogy a zenében, itt is mindenevő vagyok. Ugyanez érvényes a munkafázisokat tekintve: a klasszikus forgatókönyv minden elemét szeretem végigcsinálni a mélyépítéstől egészen a szakiparig és a közműépítésig.”

A vállalat fejlődésével együtt Kanász István szerepe is egyre jelentősebbé vált: 2016-tól kezdve már az egyszerre több nagyobb projekt vezetésével együtt járó projektigazgatói szerepet tölti be. „A társaság akkor érte el azt a határt, amelynél szükség volt a vezetői szintek további bontására. Ez a szerepkör egyfajta átkötő szerep, miután a kivitelezésért felelős két ügyvezető igazgató és a projektvezetők között teremt kapcsolatot.”

Középpontban a jó struktúra és az emberközpontúság

„Ez a váltás egy hatékony struktúrát hozott létre, és jól működik, amit az is mutat, hogy azóta rajtam kívül már többen is vagyunk ebben a szerepkörben.”

Hozzáteszi, a jól strukturált felépítés a WHB egyik fő értéke. Ott van azon tulajdonságok között, amelyek lehetővé teszik, hogy a társaság az ország legjelentősebb építési beruházásaiban vállaljon főszerepet.

Hogy milyen volumenű munkákat visz ebben a szerepkörben, arra jó példa a jelenlegi feladatköre. Nemrég fejezték be szegedi uszodakomplexumot, amely 13 ezer négyzetméteres szabadidő- és sportközpontként, a WHB mint konzorciumvezető kivitelezésében valósult meg, és lapunk ebben a galériában mutatta be. Ugyanakkor szintén az ő irányítása alatt zajlik a Szegedi Multifunkcionális Sportcsarnok kivitelezése, amelynél egy a 2022-es férfi kézilabda-Eb helyszínéül is szolgáló kézilabdacsarnokot, valamint egy kétpályás edzőcsarnokot is épít a WHB.

Külön kihívást jelentett, hogy a projektigazgatói szerepkörben 2016-tól egy teljesen új részleget kellett kiépítenie új emberekből, úgy, hogy közben az egyre nagyobb projektek erősödő elvárásainak is meg kellett felelniük. „Ebben a folyamatban természetesen nagy hangsúlyt kapott a csapatépítés, ami nem áll tőlem távol. Igyekszem a szakma mellett az emberi oldalnak is figyelmet szentelni, és talán ennek az emberközpontúságnak az eredménye, hogy egy összetartó, immár több éve együtt dolgozó társaság jött össze, amelyet magunk közt viccesen Kanász Teamnek nevezünk.”

Inkább beszéljük ki, minthogy baj legyen belőle

Elismeri, ebben a folyamatban természetesen előfordulnak nehéz helyzetek vagy akár konfliktusok is, melyek kezelésénél a kommunikáció eszköze számára kiemelten fontos. „Meggyőződésem, hogy a ki nem mondott problémák fajulnak el később nagy bajjá, így fontos, hogy függetlenül az általa betöltött pozíció szintjétől, mindenkivel fel tudjuk tárni a helyzetet. Lényeges, hogy ne legyen feszültség a csapatban, inkább beszéljük ki magunkból.”

A közös gondolkodás ugyanakkor a legjobb megoldások megtalálását is segíti. „Mindig meglepődök, hogy milyen jó ötletek érkeznek a projekt legkülönbözőbb szereplőitől, akár a tervezőktől vagy akár az alvállalkozóktól is. Erre mindig lehet számítani, hiszen sokaknak rengeteg tapasztalata van a saját feladatkörében.”

Arra is kitér, hogy bár vezetőként ő van döntési helyzetben, és az ő szava a döntő, ha hibázik, azt képes belátni és felülírni. Hozzáteszi, a munka során igyekszik figyelembe venni az adott élethelyzetből adódó körülményeket és igényeket.

„Én például éppen három napja lettem nagypapa, tehát az én gyerekeim már felnőttek, de számos kollégám még az elején jár ennek az útnak, mi pedig igyekszünk tekintettel lenni az ezzel járó kötelezettségekre.”

Munkaerő: nem a mennyiséggel, sokkal inkább a minőséggel van a gond

A legnagyobb projekteket irányító vezetőként természetesen a WHB szakembere is egyre inkább szembesül a szakemberhiánnyal. „Még a létszámot meg is lehet oldani valahogy egy-egy munkánál, a létszámokon belüli képzettség viszont nagyon hiányzik. Ma már nem számít ritkaságnak, ha egy tízfős csapatból csak kettő szakmabeli. Természetesen akár képzéssel, akár betanulással vagy puszta tapasztalatszerzéssel a másik nyolc fő is tud fejlődni. Ettől függetlenül az nem túl optimális, hogy egy tízfős bádogoscsapatban egy vagy két bádogos végzettségű személy van.”

Ezt a kockázatot úgy próbálják meg kezelni, hogy egy-egy szakági feladatot több cégnek is kiadnak. „Ezáltal nem vagyunk kitéve egyetlen társaságnak, amelynek a teljesítése akár a járványhelyzet, akár egy hirtelen munkaerő elvándorlás, akár más előre nem látható okokból egyik napról a másikra bezuhan.”

Az építőiparban is igaz: a gazda szeme hízlalja a vetést

A projektigazgatóként az általa elvárt alapértékek közül kiemeli a Bálna projektjénél már megemlített előre gondolkodást. „Mindenkit arra biztatok, hogy legalább két hétre előre minden egyes napot lebontva lássuk magunk előtt, és lássuk mit fogunk csinálni. Ez különösen a nagy projekteknél kulcsfontosságú, ahol nem fér bele, hogy egy téves döntés miatt többhetes csúszás keletkezzen.”

További fontos érték számára és egyben az egész cég számára a minőség melletti kérlelhetetlen elkötelezettség. Az általa kifejtett filozófia nagymértékben egybevág a WHB szlogenjével: „Maradandót alkotunk!” „Ez a fajta elkötelezettség is egy olyan dolog tapasztalataim szerint, ami nagyban javítja a WHB megítélését országos szinten.

Ebben az is benne van, hogy nem feltétlenül vagyunk mindenben hibátlanok, de ha netán valami nem sikerül tökéletesen, akkor nem engedjük el az adott projektet, amíg a hiba meg nem szűnik.

Emellett a garanciális időszakot is lelkiismeretesen, megbízhatóan látjuk el. Az biztos, hogy tőlünk nagyon távol az a szemlélet, amelyiket követve egy-egy cég csak gyorsan összerakja a beruházást, aztán tovább áll, és kevésbé érdekli a végeredmény minősége.”

Mindezek szellemében mindig azt szokta mondani a kollégáinak, hogy kezeljék úgy a projektet, mintha saját otthonukon dolgoznának. „Tényleg igaz a régi mondás, miszerint a gazda szeme hízlalja a vetést. Ha valaki sajátjaként tekint egy területre, szakágra vagy projektre, és annak gazdája próbál lenni, akkor az ő munkájában sokkal kevesebb hiba és probléma figyelhető meg.” Márpedig a hiba elkerülése kulcstényező Kanász István szerint:

„A régi mesterem mondta mindig, hogy egy hiba kijavítása háromszor annyi pénzbe és időbe kerül, mint ugyanaz a folyamat hiba nélkül. Ekkor ugyanis vissza kell bontani, majd újraépíteni egy adott részt.” Hozzáteszi, akiben nincs meg a hajlam, hogy erre törekedjen, abból soha nem lesz jó kivitelező.

Szegeden tesztelik a kivitelezés BIM-rendszerű digitalizációját

Bár egy-egy vezetőnek nagyon nagy arányban leköti az idejét a saját részlege optimális működtetése, a WHB különböző területei között is van együttműködés. Kanász István részlege jelenleg Czelter Péter, területi vezetővel dolgozik szorosabban együtt, aki a generálkivitelezés komplex BIM-rendszerű digitalizációját indította el a vállalatnál, és erről részletesen beszámolt lapunknak. „Látom, hogy mennyi sziszifuszi papírmunkát fogunk ezzel megspórolni, és nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ezt a lehetőséget elszalasszuk.”

Szavaiból kiderül, az együttműködés keretében a szegedi multicsarnok építésénél az a céljuk, hogy ez az építkezés az új rendszer pilot-projektjeként tudjon működni. „Azon dolgozunk, hogy minél hamarabb be tudjuk vezetni ezt a fajta BIM-rendszerű projektkezelést. Személy szerint nagyon várom a megvalósulását, és el is kezdtük már ehhez az adatok bevitelét.”

Az a semmihez sem hasonlítható érzés viszi előre

Az interjú végén arra is rákérdezünk, hogy egy-egy sok erőt és áldozatot követelő projekt után miből tud új erőt meríteni egy újabb nagyléptékű nagyberuházás elkezdéséhez, ráadásul a társakat is motiválva. „Egyrészt az az érzés semmihez sem hasonlítható amikor egy-egy ilyen országos jelentőségű építmény mellett elhalad az ember, és eszébe jut, hogy az adott projekt egyik lépésénél milyen különleges megoldást agyalt ki valamelyik társával.”

A másik tényező, amit kiemel az újdonság varázsa. „Szerencsére nálunk soha nem ismétlődnek a feladatok, egy-egy munka mindig más miatt tud szép kihívássá válni. Az sem elhanyagolható számomra, hogy mindegyik munkában vannak olyan új megoldások, amelyekkel elsőként tudunk dolgozni. Jó példa erre a szegedi multicsarnok tetőfedő rendszere, amely teljesen új a csapatom számára, így nagy izgalommal várjuk, hogy elkezdjünk vele foglalkozni.”

Hegedűs Gergely