A Hónap Mérnöke látja az érintetlen tájban a megépítendő útvonalat - interjú

Édesapja idegenvezető volt, így az utazás szeretetét már egészen kicsi korában megérezte. Egy külföldi barátjuktól egyszer munkagép modelleket kapott, amelyeket azóta is őriz: dózert, kotrót, dömpereket… talán itt kezdődött.

Honti Krisztián, a SWIETELSKY Magyarország Kft. Útépítési Üzletágának projektvezetője már a gimnáziumban német nyelven tanult, majd a Műegyetem Építőmérnöki Karán is idegen nyelvi képzésben részesült. Az 5. félévben hat csoporttársával együtt Karlsruhe-ban tanult – nem véletlen tehát, hogy pályája során a német ajkú cégeknél keresett lehetőséget.

 

Az aszfalt szaga vonzotta

Az egyetem után egy német mérnöki irodában végezte gyakorlatát, miközben már várta itthon az első munkahelye. A Pest Megyei Állami Közútkezelő Kht-nál eltöltött rövid másfél év után rájött, hogy nem a beruházói oldal érdekli, hanem a kivitelezés. Mint mondja: ott van föld, sár, beton… Így egy éles kanyarral egy német cég kötelékében kezdett hozzá az aszfaltszagú munkákhoz: akkor indult az M6-os autópálya építése. Közben a SWIETELSKY is megkereste, és hiába volt még csak 2 hónapja a cégnél, igent mondott.

 

 

Az M6-os volt a szerelemprojekt

Ennyi gyorsváltás elég is volt Krisztián életében, mert mint mondja, számára a fő motiváció, hogy szeret mindent befejezni. Ez az élet valamennyi területén igaz rá, kiváltképp egy projekt esetében. Belevetette hát magát az M6-os sztráda Érd-Dunaújváros szakaszának építésébe, építésvezetőként.

„Ez volt az első nagy projektem. Éjjel-nappal dolgoztunk, reflektorokkal világítva dolgoztuk be a beton alapréteget, télen, nyáron, minden időjárási körülmény között. Néha ugyan be kellett mennem az irodába elvégezni a  papírmunkát, de a legtöbb időmet terepen töltöttem. Talán az összes közül ez a kedvenc munkám.” – emlékszik vissza erre az időszakra. Hozzáteszi: fiatalon, család nélkül még lehetett bírni a 10-12 óra munkát, a megfeszített tempót, de családos emberként ma már jobban kedveli azokat a projekteket, amik könnyen elérhetők és nem kell órákat utazással tölteni.

 

 

Most projektvezetőként is szívesen kijár a helyszínekre, szereti szemmel tartani az építkezéseket, de mint mondja: egyre több az adminisztráció, az egyeztetés. Úgy látja, sokszor a gazdasági, jogi szempontok előbbre valóbbak, mint a mérnöki munka. De ezt nem rossz szájízzel mondja. Tapasztalataiból kiindulva is az építőipar előrehaladásának tekinti, hogy minden apró részletről dokumentum, feljegyzés szülessen az utókor számára.

Néhány sorral lejjebb ki is fejti, hogy miért.

Az M6-os Érd-Dunaújváros szakaszának befejezése után néhány évig még tovább dolgozhatott a következő M6-os projekten, a Dunaújváros-Szekszárd szakaszon, de már a Porr Építési Kft. kötelékében. 

Ez idő alatt tanulta meg igazán az adminisztráció mélységét, majd 5 év után ezzel a tapasztalattal tért vissza ismét a SWIETELSKY-hez.

 

A zöldmezős beruházások vonzzák igazán

Itt rögtön három nagy projektet bíztak rá:  

• a 8-as főút Székesfehérvár nyugati elkerülő út,
• a Seregélyes elkerülő út
• és a 8-as főút Várpalota-Veszprém 1-es szakaszának megépítését.

 

 

S ha azt gondolnánk, hogy egy építőmérnök csak a száraz tervezői, kivitelezői attitűdöket hordozza magában, Honti Krisztián ezt biztosan megcáfolja. Ő ugyanis a zöldmezős beruházásokat kedveli igazán. Már az egyetem alatt is nagyon érdekelte a kutatás, a nyomvonaltervezés, de végül mégsem ebbe az irányba haladt. Így maradt az élmény, amit egy érintetlen vidék nyújtott számára.

„Ezek a kivitelezések szintén a kedvenceim voltak, mert a Seregélyes és a Székesfehérvár elkerülő is zöldmezős beruházás volt. Számomra a legszebb, amikor kimegyek az érintetlen területre és elképzelem a nyomvonalat. Majd mikor megtörténik az első kitűzés, megjelennek a munkagépek és kialakul már a tájban is a nyomvonal képe, az nagyon nagy élmény. Ezután mindenki belemerül a munkába és egy, a kezdetihez hasonló élmény akkor tér vissza, amikor kész a mű.”

 

A kaposvári intermodális csomópont építése számos kihívást tartogatott

Persze, egy mérnök sem csak a kedvére való projektek között válogathat. 2017-ben új, városi terepen próbálhatta ki magát: ekkor indult a kaposvári intermodális csomópont fejlesztése, amely időtartamban és kihívásokban is nagyobb projekt volt a korábbiaknál.

„Egy kicsit tartottam is tőle, mert belvárosi környezetben nem volt még tapasztalatom útépítésben. Itt a tervezés és a kivitelezés teljes egészében a SWIETELSKY feladata volt. Nem kis munka volt összefésülni a különböző igényeket az üzemeltetői oldalról, valamint a város, a MÁV és a különböző busztársaságok kéréseit. Az előkészítés körülbelül egy évig tartott, a kivitelezés pedig két évig.”

 

 

S hogy mennyire nem mindegy, hogy miről születik dokumentum, adatbázis egy építkezésen, mi sem bizonyítja jobban, mint a „szekrényből kieső csontvázak”: a kifejezés alatt persze a kivitelezés közbeni meglepetéseket kell érteni. Honti Krisztián ugyanis elmesélte, hogy

a kaposvári csomópont építésekor a meglévő buszpályaudvar és a négysávos út alatt is találtak olyan, százéves, nem élő közműveket, közműalagutakat, amelyekről senki sem tudott. A gyalogos-kerékpáros híd cölöpözésekor pedig olyan épületek alapjait tárták fel, amelyeket feltehetően a II. világháború után bontottak el, de csak a felszín felett.  

„Olyan projekt nincs, ahol minden a tervek szerint történik, ezért mindig kell tartalékidővel számolni. Kaposváron a véghajrában, az utolsó fél évben jött a koronavírus járvány, ami a dolgozói kapacitást is erősen csökkentette. Ezt át kellett vészelni.”

A hasonló kihívások megoldásához elengedhetetlen a jó csapat. Honti Krisztiánnak ez egy fontos szempont, talán ezért is húzta vissza a szíve a  SWIETELSKY-hez.

„A cég mottója is az, hogy „Egy konstruktív család vagyunk”.  Építésvezető kollégáimmal, a munkahelyi mérnökökkel és a gazdasági munkatársakkal igyekszem jó viszonyt ápolni. Nincs szigorú alá-fölé rendeltségi viszony. Mindenkinek megvan a maga területe, tiszteljük a másikat. És ami a legjobb, hogy hozzám hasonlóan ők is komolyan veszik a munkájukat és tudnak áldozatot vállalni.”

 

 

A siker kulcsa a komplexitás

Honti Krisztián a SWIETELSKY sikerének kulcsát és jövőjét abban látja, hogy az építőipar minden szegmensében magas színvonalon képviselteti magát (útépítés, magasépítés, speciális mélyépítés, metró, környezetvédelmi és vízépítés), így a legbonyolultabb, komplex projektek kivitelezését is megfelelő szakértelemmel, tapasztalattal tudja megvalósítani.

„Természetesen az olyan komplex projektek, mint amilyen pl. a Kaposvári Közlekedési Központ kivitelezése is volt, ahol a cég három üzletága is együtt dolgozott (Útépítési, Magasépítési, valamint a Környezetvédelmi és Vízépítési Üzletág) - és még a Swietelsky Vasúttechnika Kft. is bedolgozott a projektbe- nagy presztízs értékkel bírnak és kiemelik a Társaságot az építőipar elitjébe.”  - véli a Hónap Mérnöke, aki már a 12. évét tapossa a vállalatnál.

 

Végighaladni az úton, amelyet ő épített…

Mi a januári Hónap mérnöke számára a legjobb visszajelzés a munkájáról?

„Természetesen fontos a vezetők, kollégák elismerése is, de elégedettség tölt el, ha járva az országot végighaladok azon az úton, amit munkatársaimmal építettünk, mert a sajátomnak érzem. Más visszajelzés nem is kell.”  - mondja, de hozzáfűzi: persze, az is egyfajta elismerés, hogy jelenleg is a Társaság Útépítési üzletágának az egyik legnagyobb volumenű munkáját viszi projektvezetőként: ez pedig a 260. számú Sajószentpéter – Berente elkerülő főút megvalósítása. A 10,6 km hosszú út 17-22-es kilométerszelvényén dolgozik a SWIETELSKY, a Soltút alvállalkozójaként.

A munkálatokat tavaly októberben kezdték és máris itt az újabb kihívás: a szakaszon új régészeti lelőhelyet találtak, emiatt rövid időre fel kellett függeszteni a munkálatokat.

 

 

„Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy 44 évesen miért csak nyolc projektben vettem részt. Nekem fontos volt mindig, hogy befejezzem, amit elkezdtem, lássam a munkám eredményét. Természetesen van vágyam, hogy miben szeretnék még részt venni: például folytatni az M8-as autópályát, ami az M6-ost az M7-essel köti össze. Amikor az M6-ost 2006-ban átadtuk, egy meredek rézsűvel zártuk le az M8-ast Dunaújváros külterületén. Jó érzés lenne azt folytatni.”