Az októberi Hónap Mérnökének az arcára van írva a projekt sikere

A balatonboglári születésű Rofrics Alíz az a típusú vezető, aki példával mutat utat a munkatársaknak – derül ki beszélgetésünk során. Ha hétvégén kell dolgozni, vagy ha akár az - építőiparban sajnos megszokott módon – egy kifejezetten negatív sajtóval bíró projekten, akkor is igyekszik ugyanazzal a lendülettel nekiállni a napjának. „Szeretek részt venni minél többet minél közvetlenebbül a munkában, szeretek a terepen lenni. Ha például egy mérésről van szó gyakran nem tudom megállni, hogy ne én végezzem el” – mondja el lapunknak az októberi Hónap Mérnöke. Hozzáteszi: mindez tapasztalatai szerint pozitív hatással van a helyszíni munkára: „ha az látszik, hogy én is ott vagyok és megteszek mindent a projekt sikeréért, az pozitív hatással van az ott dolgozókra.”

 

 

Mindennek két másik vonzata is van: Rofrics Alíz a munkával kel, és a szorosabb időszakokban a munkával is fekszik, másrlészről viszont

ő az, akinek már többször is mondták beruházók képviselői, hogy nyugodtak a projekttel kapcsolatban, ha az arcán mosoly van.

A mérnökök új generációját képviselő szakember már a gimnáziumban is a fizika és a matematika tantárgyakhoz érezte a legnagyobb affinitást, így természetesnek tűnt az út a BME építőmérnöki szakjára. Itt aktívan részt vett a kari szakmai élet szervezésében, így került kapcsolatba a Híd-csoporttal (melynek az A-Híd Zrt. és a Hídépítő Zrt. is meghatározó részei). Szakmai gyakorlatát is itt kezdte – és azóta is a magyar hídépítés több mint 70 éves múltú vállalatánál dolgozik.

 

A Hárosi hídon 2013-ban is dolgozott

De nem csak hídépítési munkái voltak, karrierjének eddigi nyolc évében már számos szerteágazó területen volt lehetősége tapasztalatra szert tenni. Még szakmai gyakornokként vett részt a jelenleg a baloldali szakasz felújításának végén járó M0-ás Hárosi híd mai jobboldali pályájának építkezésén. „Eredetileg 2x2 sávos volt a híd, ami még a rendszerváltáskor épült, ezt tükrözték akkor le – így a mai jobb pálya építkezésének végén kezdtem a karrieremet. Most is ugyanabban az irodában dolgozok, csak most a decemberre lezáruló felújítási munkálatokban, mint az alvállalkozó vezető mérnöke a bal pálya hídszerkezetén.”

 

A szakmai gyakorlat után a mérnök Híd-csoportnál maradt (amely neve ellenére számos más területen is tevékenykedik. „A hármas villamos felújításán kezdtem a munkát, itt nagyon sok mindent meg lehetett tanulni a központi feladaton kívül is: az út és -közműépítésről, olyan dolgokat, amik nem kapcsolódnak klasszikusan a hídépítés területéhez. Ezt követően pedig egy ivóvízminőségjavító beruházáson dolgoztunk, itt ismét újabb szakterületen képezhettem magam” – számol be első éveiről. De kiderül: épített vasúti peronokat is, az egyik ilyen feladattól került át a komáromi új Duna-híd projektjére (ezt a Hídépítő Zrt. a Mészáros és Mészáros Zrt.-vel konzorciumban fővállalkozóként építette fel).

 

Örül, ha újabb megoldásokat tanulhat meg

A változatos munkáiból praktikus tapasztalatot vont le:

„A legjobb rutin, amit megszereztem, az az, hogy nem lehet rutint szerezni. Pontosabban: nem lehet mindig felkészülni az új eseményekre, így az a legfontosabb, hogy mindig úgy álljon az ember a problémához, hogy már ne frusztrálja, hogy nem feltétlen tudja a megoldást elsőre és álljon mindig készen a tanulásra.”

 

Ez a hozzáállás hozzásegítette Rofrics Alízt a Közúti Szakemberekért Alapítvány 2019-es Év Fiatal Mérnöke díjának elnyeréséhez is. „Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy a vezetőség jelezte: örömmel vennék, ha én pályáznék, mint ahogy a mostani jelölés is hasonlóan jó érzéseket váltott ki bennem” – mondja el mosolyogva. „A Fiatal Mérnök-díjra a 14-es villamos új megállóhelyének létesítésével pályáztam: ez nem volt nagy projekt, és pont ezért a feladatok nagy százalékát én végeztem el, ezért választottam.”

 

Oda ment, amit teljes mértékben a magáénak érzett

Visszatérve a karrierjéhez kifejti: „a komáromi híd régi nagyon kedves projekt volt nekem, sokat vettem részt már az előkészítésében is és szívesen maradtam volna tovább is, de mivel a peronépítésen dolgoztam a kezdetén, mire odaértem már nagyrészt volt a feladatoknak gazdája. Így nem éreztem száz százalékban a magaménak a fejlesztést, így alakult, hogy átmentem az M0 déli szakasz felújításra.” (Itt az A-Híd Zrt. az STR M0-ás konzorcium alvállalkozója - a szerk.)

 

Erről a projektről elmondja: fontos, lényeges munkát végeztek és végeznek el, és volt egy olyan időszak amikor mindenki frusztrált volt, hiába végezték a lehető legjobban munkájukat. „Megtanultam, hogy ne kívülről várjam a dicséretet, hanem a szakmától, a kis közegtől, aki itt dolgozott és tisztában van az itt végzett munkával.” Mindemellett ahhoz, hogy az idei iskolakezdésre birtokba vehesse a közlekedés a hidat gyakran megfeszített tempóban dolgozott a nyáron. „Volt, hogy hazaértem, a munkával feküdtem le és reggel már azon forgott az agyam, hogy hova kell menni először és mit várunk el magunktól ma. Ebben az időszakban a hétvégéken is kellett dolgozni, de elkészültünk, és most már enyhült a nyomás.”

 

Budapest egyik kevéssé ismert hídépítésén is dolgozik

 

Míg a Hárosi híd építkezésén Rofrics Alíz (sokat dícsért projektvezetője és mentora) Medvecki István kivételével egyedüli A-Híd-as mérnökként dolgozik, addig a lefutóban lévő projekttel párhuzamosan egy másik Duna-híd építkezésében is részt vesz egy mérnökcsapat részeként. A budapesti Nemzeti Atlétikai Stadion a Beruházási Ügynökség BMSK Zrt. megvalósításában, a ZÁÉV Építő Zrt. és a Magyar Építő Zrt. konzorciumának fővállalkozásában valósul meg, a Hídépítő Zrt. alvállalkozóként dolgozik. Rofrics Alíz itt egy egészen különleges légies műtárgy kialakításán dolgozik munkatásaival.

 

A vezető mérnök lelkesen beszél a sportlétesítményt a Csepel szigettel összekötő hídról. Leírja a munka folyamatát melyben egy közel 70 méteres pilon felújításához közelednek a híres Clark Ádám úszódaru segítségével. A megvalósítás (a szerkesztő szakmai véleménye szerint) egy kifejezetten impozáns technológia kihívás megvalósítása lesz. Az eddigi munkálatokról több cikkben is beszámoltunk.

 

A Hídépítőnél van lehetőség a nőknek is

Rofrics Alíz munkája kapcsán felmerül a kérdés: miért nem lépett még előre a projektvezetői szerepkörbe? A választ két fontos elemre lehet bontani. A válasz egyik része tulajdonképpen nem is a kérdésfelvetés kapcsán hangzik el az interjúban, hanem még korábban, amikor a mérnök az újdonságokra felkészülés, az újabb-és újabb tanulás fontosságáról beszél. A szakember itt kifejti: a Híd-csoport egy nyitott hely, ahol nem zárják el a tudást, és mindenkinek megadják a lehetőséget.

 

„Egykori évfolyamtársaimmal beszélgetve látom, hogy nőként nincs mindenhol így a szakmában, de nálunk megvannak a lehetőségek. A munkaterületen gyakran többet kell belerakni, hogy az alvállalkozók bizalmát megnyerjem, hogy megfelelően figyeljenek rám, de én megteszem, a Hídépítő pedig sokkal jobb környezet erre, mint a szakma nagy része.”

 

Nem akarja íróasztal mögött tölteni napjait

Másrészről a mérnök elmondja: Medveczki István többször is megpendítette már nála a húrt ennek kapcsán. „Azonban én nem szeretnék irodába menni dolgozni. Ez az a szint, ahol igazán otthon érzem magam, a terepen, nem szeretném a több gép előtt végzett munkát, az ezzel járó életmódváltozást. A Covid alatt is az volt számomra az egyik pozitív pont, hogy mindig kint lehettem a munkaterületen.”

Szabó Ákos