2024.04.17, Szerda
Fenyvesi Csaba: Erőműépítésben részt venni ajándék az élettől
Fotók: Paks II

Fenyvesi Csaba: Erőműépítésben részt venni ajándék az élettől

Paks II, magyarepitok.hu

2024.01.25. 12:00 - Szabó Ákos

A mérnöki hivatást egy Verne-regény hatására választotta Fenyvesi Csaba. Repülni, repülőgépet tervezni vágyott, de a sors más pálya felé sodorta, amit cseppet sem bánt meg. Egy hasonlóan unikális terület, az atomenergia mellett köteleződött el egy életre. Immár üzemfelkészítési főmérnökként a Paks II. projekt szakembergárdáját erősíti több évtizedes tapasztalatával.

Hirdetés

Mérnök mint megoldást hozó

„Valamikor még általános iskolás koromban olvastam Verne Gyula A rejtelmes sziget című regényét. A történet, amelyben egy csapat egy lakatlan szigetre sodródik, nagyon megragadott. Különösen a mérnök személye, aki irányította a csapatot és leleményességével minden problémát megoldott. Valahonnan innen származik, hogy mérnök akartam lenni” - idézi fel pályaválasztására ható emlékeit Fenyvesi Csaba, aki egy határmenti baranyai faluban nőtt fel. A közeli Pécsre jelentkezett, ahol a Széchenyi István Gimnázium és Technikumban autószerelő végzettséget szerzett.

Ott volt egy olyan mag, akik szerettek volna katonai pilóták lenni. Engem is megfertőztek, de a szemem miatt nem lehettem az, viszont a repülőgépek iránti érdeklődésem megmaradt, ezért repülőgép-tervezőnek jelentkeztem a BME-re. Végül egyetlen, általa tervezett repülőgép sem rajzolt csíkot az égre. Egy másik, hasonlóan izgalmas területen, az atomenergetikában találta meg a számára fontos kihívásokat.

 

Újratervezés

Abban az időben, amikor megszerezte diplomáját, a munkaerőpiac erősen hanyatlott, különösen a repülés terén. Taszáron, ahol szakmai gyakorlát töltötte, megszűnt a katonai repülőtér, így repülős pályafutása véget is ért, mielőtt valójában elkezdődhetett volna. A közlekedésmérnöki karral párhuzamosan a gépészmérnöki kar termék- és formatervező szakán is tanult. Az utolsó vizsgáján hívták fel a figyelmét a Paksi Atomerőmű álláshirdetésére. A Külső Technológiai Osztályra kerestek munkatársat. Elolvasta a jelentkezővel szembeni elvárásokat, de – ahogy mondja – keveset értett belőle. „Egy dolog maradt meg bennem, hogy dízelgenerátorokat üzemeltetnek. Azt, hogy a generátor mit csinál, csak sejtettem, de a dízelmotorokat ismertem” – árulja el.

„Úgy gondolom, hogy a mérnöki munka alapvető velejárója, hogy változtatni kell a terveken. Olyan nem létezik, hogy valaki tervez valamit és az elsőre sikerül. Mindig felmerül egy újabb szempont és az sem ritkaság, ha meg kell változtatni a teljes kiindulási feltételrendszert és újra kell tervezni. A kész mű egy folyamat, egy optimalizáció eredménye”

– vallja. Példaként hozza fel a MIG 29-es repülőgépet, amelynek prototípusát megépítették és ki is próbálták a tervezői, majd a kabintető kivételével mindent újraterveztek. Az, hogy eredeti elképzelése nem valósulhatott meg, és a repülőgép-tervezést erőműüzemeltetésre kellett váltania, nem okozott gondot számára.

 

 

Izgalmak és értékek a mindennapokban

Fenyvesi Csaba szerint, ha az ember jól akarja magát érezni, meg kell találni az értéket, az izgalmat a mindennapokban, a napi munkában. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Külső Technológiai Osztályát nem csak udvariasságból mondja az egyik legszebb osztálynak, szavaiból valóban kitűnik elfogultsága a szerteágazó tevékenységet végző szakterület iránt. Öt évig technológus mérnökként, később technológiai vezetőként, majd tíz éven át osztályvezetőként dolgozott. Szerteágazó az osztály tevékenysége, amelynek legmarkánsabb része az üzemeltetés. Gépészeti rendszerek üzemeltetésével foglalkoznak, ide tartoznak a dízelgenerátorok, a hűtővízrendszerek, a teljes épületgépészeti, légtechnikai rendszerek, fűtési és hűtési energiarendszerek, távhőrendszerek, tűzivízrendszer. Óriási feladatként, egyben gyönyörű területeként említi a Dunával való kapcsolatot. Feladatuk volt a folyó hőterhelésének monitorozása és optimalizálása, az erőmű termelésének maximalizálása figyelemmel a Duna élővilágára, a környezetvédelmi előírásokra.

„2017 januárjában nagyon komoly jegesedés alakult ki. Sikerült uralni ezt a környezeti problémát, biztosítani a blokkok folyamatos üzemelését úgy, hogy 30 napon keresztül éjjel-nappal kint kellett lennünk az uszadékfogónál, ami nagyon nagy szellemi és fizikai igénybevételt, koncentrációt követelt. Egy másik óriási kihívás a blokkok hűtését garantálni a nukleáris biztonsági színvonal megtartásával úgy, ha lecsökken a Duna vízszintje. Az erre kidolgozott módszertant mi teszteltük 60-70 vízügyi szakember részvételével. Ez 16 mobilszivattyú telepítését jelentette. Újabb feladat volt, hogy kidolgozzunk egy gazdaságos megoldást ennek a rendszernek a helyettesítésére. 16 szakember féléves elkötelezett munkájának eredményeként született meg a megoldási javaslat” – idézi fel az egyik nagy kihívást. Mint kifejti, amikor műszaki döntést kell hozni, statisztikai-matematikai eljárással értékelik a helyzetet, rengeteg adatelemzést végeznek, felépítik a döntési folyamatot, amiben a szubjektív véleményeket átfordítják objektív értékekké, eredményekké. „A mérnöki munka csúcsa az optimalizálás” – összegzi. Az atomerőműben sok-sok folyamatnál kellett keresniük az optimumot, a legjobb hatásfokra törekedtünk, éppen ezért érezte magát jól mindvégig.

„Lehetett napról napra, évről évre új kihívást találni, ez volt az, ami ott tartott engem 26 évig amellett az óriási szabadság mellett, amit kaptam. Nagyon jó vezetőim voltak, mindig támogattak, minden szakmai gondolatot, ötletet meg tudtam valósítani”

– fogalmaz.

 

Új kihívásokat keresve

Amikor az ember úgy érzi, hogy egy projektbe, munkába már mindent beletett, már nem tud többet hozzátenni, lépni kell. Fenyvesi Csaba számára fontos vezetői tanulság volt, hogy a problémákat nem mindig lehet megoldani véglegesen, főként a személyi vonatkozásúak. Amikor sokadszor szembesül vele az ember, elgondolkodik, hogy vajon más jobban meg tudná-e oldani. Ezen vezetői tapasztalatok értékelése mellett időközben kitanult egy másik szakmát, s elkezdett foglalkozni energetikai auditálással, energetikai rendszerek hatékonyságnövelésével. „Éreztem, hogy ebben tudnék találni kihívásokat, így érett meg a gondolat, hogy váltok, és szeretnék valami újjal foglalkozni” – jegyzi meg.

A szakember a szabadpiacra lépett ki, de szinte azonnal jött a lehetőség, hogy csatlakozzon az új atomerőmű építőihez. Nem tétovázott, hiszen a tervezés, az új építése fiatalságának is fő motivációja volt. „Ha egy ember részt vehet egy atomerőmű építésében, az óriási ajándék az élettől” – szögezi le.

 

 

A Paks II. projektben üzemfelkészítési főmérnökként üzemeltetéssel, karbantartással kapcsolatos folyamatok kidolgozása a feladata. Meg kell tervezni a főjavításokhoz, karbantartásokhoz szükséges humán és műszaki erőforrásokat, ki kell alakítani a folyamatokat kezdve azzal, hogy ha történik egy meghibásodás, azt ki észleli, hogyan rögzíti, kit és hogyan értesít, beleértve azt is, hogy ki értékeli az eseményt, mennyi idő múlva kell a hibát elhárítani, és a szükséges alkatrészeket hogyan kell biztosítani. E folyamatok tervezése szintén optimalizációs eljárás, ami a főmérnök szerint a mérnöki munka legszebbje. „Mindig tervezni, újat építeni akartam, végül az atomerőműben mégis üzemeltetéssel foglalkoztam. Mostanra viszont rájöttem, hogy az üzemeltetés és karbantartás rendkívül fontos tapasztalatokat ad. Úgy gondolom, az egyetem befejezése után minden mérnöknek ezen a területen kellene tapasztalatokat szereznie, s ha már érti a berendezések, rendszerek működését, akkor lenne szabad terveznie” – összegzi.

 

A Paks II.-es csikócsapat

A működő atomerőmű lelke a személyzet, s miként azt Fenyvesi Csaba üzemfelkészítési főmérnök meggyőződéssel hiszi, a Paks II.-nél is így lesz. A beton és a vas önmagában nem működőképes üzemeltető személyzet nélkül. A nukleáris biztonságot ugyanis csak részben adja a technológia.

„Úgy gondolom, hogy az a kisebb része, a nagyobb részét az ember teszi hozzá. Olyan csapatot kell építeni és olyan szakembereket kell gyűjteni ebbe a társaságba, akik átérzik ennek a komolyságát, s ennek a kockázatát is, amit persze lehet uralni. Ehhez nagyon jól képzett személyzet kell, akik tisztelik a technológiát és nagyon fontos, hogy tisztelik egymást is. Ez az esszenciája. Ez Paks I.-nél megvalósult, ez teszi sikeressé a Paksi Atomerőművet. Én a legbüszkébb arra a csapatra vagyok, akikkel együtt dolgozhattam. Biztos vagyok benne, hogy a maximumot nyújtják, mint ahogyan Paks I. minden dolgozója. Amikor kérdezik, hogy nyugodt vagyok-e, hogy itt élek Pakson egy atomerőmű mellett, akkor rájuk gondolok és teljes meggyőződéssel mondom, hogy igen”

– fejti ki Fenyvesi Csaba.

Mint hozzáteszi, a Paks I.-es közegben ismert a csikócsapat kifejezés. Azt a szakembergárdát jelenti, amelyik ott volt az erőmű építésekor tele lendülettel, motivációval. Talán nem is fogták fel igazán, mit építenek, csak sejtették, hogy óriási mű lesz. „Az élet bizonyította, hogy igazuk volt. A csikócsapat fogalom engem mindig elvarázsolt. Úgy gondolom, elsőnek lenni valahol mindig óriási élmény. Azért jöttem a Paks II.-höz, mert szeretnék része lenni ennek a gyönyörű feladatnak, szeretnék tagja lenni a Paks II.-es csikócsapatnak. Ha valaki erre lehetőséget kap, azt nem szabad kihagyni” – fogalmaz.

Iparági hírekPaks IIpaksi atomerőműPaksinterjúPaks II. Atomerőmű Zrt.

Hírlevél

Hirdetés