„A Lechner Ödön-díj az én szememben a Magyar Építők sikere is” – interjú Hegedűs Gergellyel

Lapunk idén is több cikket szentelt a december 10-én lezajlott ÉVOSZ évzáró gála díjazottainak, így olvashatnak a nívódíjas projektekről vagy a marketingkommunikációs elismerésekről.

Interjúnkban pedig szeretnénk egy kicsit közelebb hozni olvasóinkhoz a Lechner Ödön-díjban részesült főszerkesztőnket, Hegedűs Gergelyt, aki

„főszerkesztői munkájával megalapozta, hogy a hazai építőipar eredményei, innovációi és meghatározó projektjei hitelesen, átláthatóan és szakmai igényességgel kerüljenek bemutatásra a nyilvánosság számára”

-olvasható a hivatalos méltatásában.

 

 

Egy elsőre kőkemény világ formálódott át benne

Főszerkesztőként nap mint nap közelről látod az ágazat kihívásait és sikereit. Volt-e olyan meghatározó pillanat vagy projekt az elmúlt évekből, amely személyesen is megváltoztatta a szakmához való viszonyodat?

Kiemelkedő pillanat, amikor 10 évvel ezelőtt a lap alapítójától, Oltyán Józseftől megkaptam a bizalmat, hogy építsek fel egy új építőipari híroldalt. Ahogy a kezembe adta az akkor még üres budapesti iroda kulcsát, ahogy hetente egyszer eljött Kecskemétről átbeszélni a folyamatokat, és ahogy motivált a feladatra, annak összességében óriási felhajtó ereje volt. Előtte sportújságíróként dolgoztam 12 évet a Westelpress, Mobilpress, majd az Origo sportrovatában; megvolt bennem a szakma szeretete a különböző tartalmak – leginkább a riportok és interjúk - készítéséhez kötődve.

Ugyanakkor a Magyar Építőknél élhettem át először, hogy milyen érzés új folyamatokat, rendszereket felépíteni: a korábbi tapasztalatokat érvényesítve, az újságírás mellett menedzserként is részt venni egy új média megszületésében. Ennek azért megvolt a varázsa.

A másik, amit kiemelnék, az nem egy, hanem sok-sok apró pillanat, ami erős kötődést alakított ki bennem az építőipar iránt. Elsősorban azokra az interjúkra, beszélgetésekre és terepmunkákra gondolok, amelyekben rendre megismertem egy-egy újabb mérnököt vagy cégvezetőt az ágazatban. Elsőre egy kőkemény világnak tűnt az iparág, szigorú határidőkkel és kötbérekkel, óriási volumenű beruházásokkal és zord szereplőkkel. Akiknek ráadásul akkoriban a társadalmi megítélése is a mélyponton volt, így érthetően meglehetősen bizalmatlanul fogadták az első újságírói megkereséseket.

Aztán amikor sikerült átjutni a biztonsági falakon, kiderült, hogy ezek a szakemberek nem egyszer páratlan teljesítményeket mutatnak fel, kiváló szaktudásra alapozva, amiről persze addig senki sem beszélt. Ráadásul sok esetben elképesztő szerénységet, a szakma iránti nagy alázatot, óriási élettapasztalatot és letisztult értékrendet tapasztaltam és tapasztalok meg náluk - ezek mindig emlékezetes találkozások számomra, és rengeteget adnak!

 

Fontos hajtóerő, amikor az értékek eljutnak a közvéleményhez

A díj az ágazat érdekében hosszú távon végzett, kitartó munkát ismeri el. Mi az a belső motiváció vagy értékrend, ami ennyi éven át folyamatosan hajt téged a szakmai igényesség felé?

Nehéz azt megfogalmazni, hogy mitől jó érzés minden egyes nap bejönni a szerkesztőségbe, legyen bármilyen is az adott helyzetünk a feltornyosuló munkák vagy épp a piaci pozíciónk terén. Az biztos, hogy sokat tudok meríteni az évek során felépült kiváló csapatból, amelynek ugyanakkora szerepe van ebben a Lechner Ödön-díjban, mint nekem: a Lechner Ödön-díj az én szememben a Magyar Építők sikere is egyben! Hangsúlyos elem, hogy a közösen elért szakmai sikerek mellett a csapat tagjaiban megmutatkozó emberi értékeknek legalább akkora szerepe van a motivációmban.

A másik fontos hajtóerő számomra, amikor látjuk, hogy egy jól megformált tartalommal vagy akár egy jól megtervezett és végrehajtott projektkommunikációval az értékek eljutnak a közvéleményhez és egy adott projekt, szakember vagy vállalat megítélése a teljesítményéhez méltó szintre emelkedik. Ez az érzés mindig új erővel tölti fel az embert.

A szakmai kommunikáció mögött mindig ott van az ember is: van-e olyan háttértámogatás, személy vagy szokás, amely nélkül nem tudnád ilyen elhivatottsággal végezni a munkádat?

Nem tudom és nem is akarom kihagyni a mi hasonló interjúink végén is rendre adódó ziccert, és a családom felé is mondanom kell egy óriási köszönetet. A médiában a terhelést nem lehet előre kiszámítani, így a feleségem rugalmasságának nagy szerepe van a teljesítményemben, akárcsak gondoskodó figyelmének és bölcs tanácsainak. Ugyanakkor a szüleim felé is tisztelegnem kell, mert egy hosszú utat támogattak - és támogatnak a mai napig - zseniális módon, amelyet bejárva most erről a díjról beszélgethettünk.