Mindig a munka kezdete a legnehezebb, de egyben a legizgalmasabb is – Ilkei Péter a Hónap Mérnöke

Az Épszerk-Pannónia Invest Kft. fő tevékenysége a monolit vasbeton szerkezetépítési munkák kivitelezése, ebben az ország egyik legnagyobb kapacitásával rendelkeznek. A magyar tulajdonú, több mint 30 éves vállalat létesítmény főmérnöke, Ilkei Péter a novemberi Hónap Mérnöke. Vele folytatott beszélgetésünkből munkakörének nehézségei mellett annak legnagyobb örömeit is megismerhettük.

 

 

Mik a legfontosabb feladatai az ÉPI-nél? 

Létesítmény főmérnökként a kivitelezési projektekkel kapcsolatos döntések meghozatala az én legfontosabb feladatom, amihez természetesen rengeteg segítséget adnak az alám tartozó kollégák. Egy építésvezető, egy munkahelyi mérnök és a művezetők, akik a fizikai dolgozókkal kapcsolatos munkákat instruálják, segítik a munkám.

Ehhez kapcsolódóan az egész építkezés naprakész nyomon követésének és műszaki minőségellenőrzésének a biztosítása, illetve a tervező és a megrendelő közötti kapcsolattartás talán a leggyakoribb szerepköröm.

Különleges a pozícióm, mert a legutolsó emberig megvan még a direkt kapcsolatom a dolgozókkal, de persze döntően a napi munkákat az építkezéseken már a kollégáim végzik.

Minek örül a legjobban, amikor egy-egy projekt elkészül? 

Sok embert kell mozgatnom és igen komplex feladat elérni, hogy mindenki folyamatosan hatékony munkát végezzen. Akkor vagyok egy projekt jó vezetője, ha az építmény határidőre, műszakilag megfelelően és a tervek szerinti minőségben elkészül. Ehhez akár száz embert jelentő csapatot kell nap, mint nap úgy irányítani, hogy mindenkinek legyen hozzá illő feladata, nekem pedig a teljes dolgozói állományt egyben kell tartanom és kezelnem a problémákat. Folyamatosan rajta kell tartanom az ujjamat a kivitelezés ütőerén.

Mindig a munka kezdete a legnehezebb, de a legizgalmasabb is. Amikor egy projekt elindul, minden paramétert össze kell hangolnunk annak érdekében, hogy az építkezés már gördülékenyen menjen.

A peremfeltételeket kell ilyenkor figyelembe venni: össze kell állnia a csapatnak, a felelősségi köröknek, hogy a hosszútávon a projekt csak sínen fusson. Számomra az egyik legnagyobb öröm, ha látom, hogy az előkészítés és a munkaütemek irányba állítása jól sikerült.

 

 

Milyen mérnökből lesz jó létesítmény főmérnök? 

Habitustól is függ. Nem tartom magam tipikus mérnöknek: nem vagyok pusztán a számok körül mozgó, igazi „kocka” műszaki ember; általában az egész összességét figyelem, a kisebb részeket pedig a kollégák prioritásai és kompetenciái szerint osztom szét. Nem sokon múlt, hogy építőmérnök helyett építészmérnök legyek, amikor egyetemre kerültem, csak egy rajz felvételi hiányzott hozzá. A két szakma a laikusok számára csak pár betűben különbözik egymástól, azonban nagyon eltérő gondolkodásmódot feltételez. Bennem valahol megmaradt az építészmérnöki hajlandóság is, ez a humán beállítottság pedig nagy hasznomra vált az emberek irányításánál. A kicsit lazább felfogásomban és fellépésemben ez mindenesetre talán érzékelhető; Ezzel együtt, vagy ennek ellenére komoly, felelős mérnöknek tartom magam, aki tökéletesen tisztában van szakmája jelentőségével és súlyával. 

Jó létesítmény főmérnökké nem az egyetem tesz, hanem a gyakorlat. Megvan minden vállalatnál a szamárlétra, amit végig kell járni ehhez. Én is zöldfülűként kezdtem és lassan lépkedtem fölfelé. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki főmérnökként megállja a helyét, hiszen minden munkafolyamatot ismernie kell belülről is. Akkor érdemes szintet lépni, amikor az ember úgy érzi, megérett a nagyobb projektek vállalásával járó felelősségre. Meg kell ismerni a folyamatokat ahhoz, hogy az ember bátran hozhasson felelős döntéseket.

Épp ez a szakmám lényege: folyamatosan döntéseket kell hoznom, amiért természetesen vállalnom kell a felelősséget is. Ha valaki létesítmény főmérnök, azt is jelenti, hogy együtt él a projekttel és minden kulcseleméért tartja a hátát. Sokkal nagyobb a szabadságom, kötetlenebb a munkaköröm, mint mondjuk egy építésvezetőnek, de más a súly is, ami rám nehezedik.

A munkafolyamatok addig tartanak, amíg el nem készülünk velük, ami igaz a napi tevékenységekre is: Nem akkor megyek haza, amikor lejárt a munkaidő, hanem akkor, amikor az előirányzott feladat elkészült. Néha úgy érzem magam, mint egy katona, akinek a rábízott feladatot el kell végeznie, bármi áron is. Folyamatos konfliktuskezeléssel és problémamegoldással kell menedzselni a projekteket, hogy azok gördülékenyek legyenek, mert nem állhat meg a munka. Ha az ütemterv egy ponton is elcsúszik, gyorsan közbe kell lépni és helyrehozni. A mérnök-szakmák egyik legfontosabb alapgondolata, hogy nem lehet hibázni, ami az én pozíciómban kiemelten érvényesül. Ha valami nem stimmel, hamar megmutatkozhat akár egy szerkezet repedésében, amit nagyon nehéz már kijavítani. Rendkívül embert próbáló munka ez. Minden munkakörben adódhatnak stresszes helyzetek, de itt ez talán a szokásosnál is élesebben van jelen. 

 

 

Hol gyűjtötte a tapasztalatait? 

Ez az első munkahelyem, 23 éve dolgozom az ÉPI-nél. Erről gondolhatja valaki akár azt is, hogy túl kényelmes vagyok, de nem erről van szó. Számos összetevő teremti meg, hogy valaki ennyi ideig egy munkahelyen maradjon és számomra itt minden paraméter együtt áll. Egzisztenciális biztonságot és segítőkész kollégákat ad számomra az ÉPI a mai napig. Jó a légkör, a munkamorál és a munkakör. Hozzátesz ehhez, hogy az ÉPI igazán családias cég. Bár a szakmában neve van és a maga helyén magasan jegyzett, mégsem a multikra jellemző komplexitás uralja a feladatokat. A relatíve kisebb léptékű céges felépítés sokkal emberibb kapcsolat fenntartását teszik lehetővé a kollégákkal. Persze nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy mi kis léptékben dolgozunk, hiszen a munkáink gyakran kellően jelentősek akár egy-egy városrész arculatának megváltoztatásához is.

Az építkezésekre szinte ki szoktunk költözni, így a csapat szinte a másik családunk, ha tehát a dolgozók örömmel töltenek együtt időt, az itt többszörösen megtérül. Nem vagyok túlzottan szigorú ember, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy olyan kollégákkal dolgozhassak, akikkel jól tudunk együttműködni.

Ezek a szempontok láthatóan nem csak számomra bírnak jelentőséggel, mert nagyon sok munkatársam hozzám hasonlóan évtizedek óta a vállalatnál van. Fontos, hogy az embert itt megbecsülik és jó projekteken dolgozhat egy jó közösségben. 

Mit szeret leginkább a munkájában? 

Nagyon szeretem, hogy a munkánknak van látszata, kézzelfogható eredménye. Persze kivitelezőként egy másik tervező álmát valósítjuk meg és az ő szellemi munkáját nem is kívánom ebből elvonni, mégis nagyon büszkén tekintek egy-egy házra, amit én építettem. Sokan mondják, hogy a szerkezetépítés sematikus dolog, de az összes ház más, amelyeknél különböző szempontok válnak hangsúlyossá, még ha az alapvető törvényszerűségek persze egzaktok és adottak is. Minden munka és minden nap új kihívásokat tartogat, ami nekem bőven ad elegendő motivációt a munkám végzéséhez.

 

 

Mostanában min dolgozik? 

A Magyar Nemzeti Bank épületének átalakításán dolgoztam az utóbbi időben, ami most fut ki. Épp a mindig izgalmas, köztes állapotban vagyok, hiszen még tart az MNB felújítása, miközben egy újabb feladat előkészítése is zajlik: Szegeden épül majd a KÉSZ számára egy irodaház, amelynek a kivitelezése nagy munkának ígérkezik.

Vasbeton szerkezetépítés az ÉPI alapvető profilja, a Magyar Nemzeti Bankban végzett munka is erről szólt. A cég a monolit vasbeton szerkezetépítésre szakosodott, amihez társulnak az előregyártott szerkezetek és a betonacél-gyártás. Ezek felhasználásával végeztünk belső átalakítási és tetőráépítési munkákat. A két részre osztott projektben én a belső munkálatokért feleltem, amelyeknél nagy kihívás a zsaluzatok, vas armatúrák belső mozgatása, a beton bejuttatása az adott szerkezetbe, miközben fokozott körültekintéssel járunk el a munkaközi kiváltásokkal, hogy az épület statikai állékonysága ne sérüljön, így ez nem egy „szimpla” építkezés. Ilyeneknél fontos, hogy a régi épület a lehető legnagyobb teljességében megmaradjon, de a beépítések megadják a látható újszerűséget is.  

Mi volt a legfontosabb munkája? 

Szoktunk az MNB-hez hasonló munkákat vállalni, bár ez nem a cég elsődleges iránya. Érdekes módon mégis ilyen volt az egyik legkedvesebb és legemlékezetesebb munkám: a budapesti Március 15. téri piarista gimnázium tetőtér-átépítése és bővítése. Az eredeti épület megmaradt, de egy koporsófödémes vasbeton-szerkezet segítségével több szint magas, új tetővel bővült a gimnázium. Az épület megemelése és belső munkái mellett pedig a belső udvar teljes beépítésére is sor került egy többszint-magas tornacsarnokkal, amelynek a látszóbeton és a törtvonalú falak adják fő karakterét. Korszerű, mai elvárásoknak megfelelő épület lett így a gimnázium, amit a mai napig örömmel használnak a tanulók.

A pécsi Kodály Központot szeretném még kiemelni, ami hasonlóan a budapesti MÜPA (Művészetek Palotája) megoldásához, szerkezetileg is elkülönített koncertteremmel rendelkezik.

Nagyon izgalmas mérnöki munka volt ezen az épületen dolgozni még akkor is, ha a küllemét és az alapvető szerkezeti megoldásait nem mi találtuk ki. A dupla falak, a ház-a-házban elv, az akusztikai szempontok szerint tervezett, nagy belmagasságú terek akkora feladatot jelentettek, hogy elkészültekor rácsodálkoztunk, és nem is értettük, hogyan tudta ezt megvalósítani száz ember, ami a mi műszaki csapatunk.

Az igazság az, hogy a jól kitalált munkaszervezéssel nincs időnk felnézni, amikor viszont elkészül az épület, egyszerre csodálkozhatunk rá a közönséggel: ezt mi csináltuk?