Tősgyökeres szatmári szemlélettel is lehet milliárdos céget építeni

A cég eredete a nevéhez híven a Zemplén-hegységhez visz minket: kezdetben ugyanis Sárospatakon volt a székhelye. Ez 2012-ben azonban átkerült a szatmári Panyolára, majd végül Tivadarba jegyezték be. „Ezek a döntések némileg arról is szólnak, hogy hol adózunk, mert ezeket a kistelepüléseket ezáltal is tudjuk támogatni” – jegyzi meg Toldi Miklós, ügyvezető igazgató, aki a pálinkájáról híres Panyola szülöttje.

A társaságot két magánszemély kimondottan bányászati célra alapította Sárospatakon 2000-ben. „Egy évvel később a vállalatot és vele párhuzamosan a bányatelket, illetve a többi ingatlant is megvásároltuk, és kiépítettünk egy bányaüzemet” – árulja el Toldi Miklós. A cég még jó ideig csak bányászati tevékenységet folytatott, az útépítési alapanyagnak számító andezitet kitermelve, majd 2005-ben fordult az építőipar felé.

Otthon alvó munkások, hazai koszt, átlátható működés

A váltás előzményeként a tulajdonosok cégcsoportjának tagjai már addig is ott voltak az építőiparban. Toldi Miklós és a hozzá kapcsolódó cégek ugyanis eredetileg közműépítéssel, azon belül gázelosztó hálózatok, később szennyvízprojektek kivitelezésével, majd vízi közművekkel is foglalkoztak. A fordulat után a Zemplénkő a környéken kezdett el kisebb közmű- és magasépítési beruházásokat kivitelezni, de később sem lépett túl a keleti megyéket felölelő, regionális szinten.

Hogy miért maradt meg ezen a regionális szinten a Zemplénkő, arra a vezérének a szemlélete és személyisége ad választ.

„Szeretem azt a fajta működést, amikor még átlátom a rendszert. Szinte nincs olyan munkaterület, ahol legalább egyszer-kétszer ne fordulnék meg egy adott munkafolyamat során.

Ami persze nem jelent kézivezérlést, hiszen jól ki van építve a társaság hierarchiája.” A regionalitásban ugyanakkor az is benne van, hogy a kisebb távolságok mellett a cég munkavállalói a családjuk közelében végzik a munkájukat, nem kell hosszabb időre távol maradniuk. „Egy kisebb távolságra minden nap el lehet utazni, nem szükséges a kitelepülés. Ez egy plusz töltést ad a dolgozóknak, akik inkább vállalják, hogy korábban kelnek, cserébe otthon alhatnak, és nem boltból vett ételeken kell élniük a projekt során.”

Ha a történelmi értékekről van szó, bevállalják a távolságot

A stratégia lényegét szervezeti szinten is pontosan körül határolja Toldi Miklós. „Nem akarjuk túlnőni magunkat, nem szeretnénk országos céggé válni, és földrajzi divíziókat fenntartani. Ebben a négy-öt megyét felölelő térségben szeretnénk meghatározóak lenni.” Hozzáteszi, ha valami speciális munka adódik, előfordulhat, hogy kitekintenek más országrészekbe, de ez nagyon ritka eset.

 

Erre a speciális területre a legjobb példát a műemlékek felújítása jelenti, ami nagyon közel áll a tulajdonos szívéhez. „Szeretem a régi épületeket, akárcsak a régi műtárgyakat, a festményeket, plasztikákat.” Ez tükröződik a Zemplénkő referenciáiban is.

„Mi újítottuk fel a turisztikai attrakciónak számító edelényi kastélyt, mi alakítottuk át a tokaji zsinagógát, elvégeztük a berobbantott sárospataki várbástya újjáépítését.

Ha ezen a területen kell picit távolabbra menni az országban, azt szívesen megtesszük.”

A műemlékek fontossága a cégnek és tulajdonosainak a történetében is megjelenik. A cégcsoport egyik kis cégének a székhelye ugyanis a golopi kastélyban van, amit Toldi Miklós családja vett meg, és a Zemplénkő újított fel 2008-ban. „Egy az 1500-as években épült kisméretű reneszánsz kastélyról van szó, amiből nem sok van már Magyarországon. Egy olyan értéket mentettünk meg vele, ami megismételhetetlen és pótolhatatlan, nyugodtan nevezhető ékszerdoboznak, már a mérete miatt is. Bár a nagyközönség számára nem nyitott, de sikerült megőriznünk az összeomlástól, anélkül, hogy erre támogatást kaptunk volna.”  

Olyan területeket támogatnak, melyekre nem igazán jut forrás

A regionális tudatossághoz egy egészséges lokálpatriotizmus és társadalmi szerepvállalás is kapcsolódik. „Úgy gondolom, ezen a szinten egy vállalat és egy cégvezető már nem teheti meg, hogy nem vállalja a térség valamilyen szintű támogatását. Jómagam falun nőttem fel, az én kötődésem egy kistelepüléshez teljesen természetes jelenség.

Hogy a többi szatmári és zempléni kistelepülés is közel áll hozzám, az annak köszönhető, hogy ezeken a vidékeken még emberközelibb a környezet és emberibb a közösség. Ezek az értékek egy nagyvárosban már nem feltétlenül vannak meg.

Elsősorban a szülőfalumat, és annak környékén lévő településeket igyekszem támogatni, mert igaznak tartom a mondást, miszerint aki nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője.”

Az ügyvezető igazgató elsősorban a sport, a kultúra, a művészetek területét jelöli meg támogatandónak ezeken a kistelepüléseken, miután ezekre szinte semmilyen szintű magánforrás nincs ebben a régióban. A támogatások értéke esetenként csak pár százezer forint, de előfordul nagyobb volumen is.

 

A jelszó: rugalmasság!

A Zemplénkő számára is komoly kihívás a hazai építőipart évek óta jellemző hullámzás. „2015-ben 12,4 milliárdos, rá egy évre viszont már csak 2,4 milliárd forintos árbevételt tudtunk elkönyvelni.” Tavaly már ötmilliárd fölött járt a cég forgalma, idén ez már tízmilliárd fölé is juthat. Toldi Miklós elismeri, ebben a piaci környezetben nagyfokú rugalmasságra van szükség, ami biztosítja, hogy a társaság kulcsfontosságú embereit egy feleződő árbevételnél is meg lehessen tartani. A rugalmasságot ugyanakkor nagymértékben segíti a kiterjedt alvállalkozói kör, melynek zöme szintén a helyi régióból kerül ki.

A cég belső létszáma 50 és 100 fő között mozog, bár olykor elérte 150 és 180 főt is.

„A szakembergárda alakításánál azon igyekszünk, hogy olyan kulcsfeladatokat el tudjunk látni, mint például a bánya, illetve az aszfaltkeverőtelep és a hozzá tartozó bedolgozó gépsor üzemeltetése. Csak azokra a speciális munkákra szerződünk külsős céggel, melyekre nincs értelme saját állományt fenntartani.”

Emellett a cég saját fuvarozó állománya is minimális. A külső cégek esetében ugyanakkor 10-15 éves együttműködésre tudnak alapozni.

A lehető legmagasabb feldolgozottsági szinten

A Zemplénkő Kft-t körülvevő cégcsoportnak a sárospataki bánya mellett egy aszfaltüzeme is van Újfehértón és Hajdúsámsonban. Előbbiben évi 200 ezer tonna követ termelnek ki, amit 90 százalékban maguk hasznosítanak az aszfaltgyártó üzemben, illetve az útépítésben. Az innovatív, keverőtelepi fejlesztések eredményeképpen a cégcsoport egyik cége által előállított alapanyag a másik cég gyártóüzemében válik késztermékké.  

 

„Ez bizonyos megközelítésben azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb feldolgozottsági fokon, jelentős hozzáadott értékkel értékesítjük, amit előállítunk” – mutat rá Toldi Miklós.

Az újfehértói aszfaltüzem létrehozása stratégiai döntés volt, miután a cég melegaszfaltot gyárt, amit legfeljebb 80-100 kilométerre lehet szállítani. „Jó választás volt, mert lefedi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egész területét, és belenyúlik Hajdú-Biharba, de Borsodba is. A hajdúsámsoni keverőtelep létesítése szintén a stratégia része, ezzel is igyekeztünk alkalmazkodni az építőiparra jellemző expanzióhoz.”

 

Az év építészeti fotójához a Zemplénkő munkája kellett

Az eddigi projektjeire visszatekintve az ügyvezető igazgató a tokaji kőszínház kivitelezését tartja a legemlékezetesebbnek, ami egy 5000 lélekszáma alatti kistelepülésen kuriózumnak számít. Szintén kiemelkedő referencia Tokajban a Fesztiválkatlan nevű, 2400 fős szabadtéri színpad.

„Olyan produktumot hoztunk létre, amiből országos szinten sem sok van, vagy talán nincs is.

Érdekesség, hogy 2014-ben az év építészeti fotóját is erről a létesítményről készítették. Ami nyilván a fotóst dicséri, de a témát mi adtuk hozzá.”

Bár a Zemplénkő arculatából adódóan a magasépítés a tevékenységének csak mintegy 15-20 százalékát teszi ki, az ügyvezető számára ez mégis kifejezetten kedves terület. „Ez az az ágazat, ami jóval látványosabb, jobban szem előtt van, az ember személyes büszkeségét is jobban erősíti. Erre jó példa a tokaji színpad, vagy a most épülő négycsillagos nyíregyházi szálloda, mely 3 milliárdos beruházásban 120 szobával jön létre.” Ráadásul az is fontos szempont az ügyvezetőnek, hogy a télen is végezhető beltéri magasépítő munkák valamilyen szinten kiegyenlítik az építőipar szezonalitását.

Az utóbb említett nyíregyházi szálloda nagy lépés a cég életében, hiszen korábban csak egy kisebb, 20 szobás panziót kiviteleztek saját beruházásban ezen a szakterületen.

„Ennek a projektnek a jövő szempontjából is jelentősége lehet, miután a turisztikai fejlesztés országos szintű cél lehet.” Az ügyvezető szavait alátámasztja az északkeleti régió fejlesztési csomagja, melyben 101 milliárd forintnyi forrást szánnak turisztikai beruházásokra. „Sőt, a turisztikai expanzió már most is érezteti a hatását, miután már most is volt olyan ajánlat – 40-50 szobás szállodaépítésre - , amit a kapacitások teljes lekötöttsége miatt vissza kellett utasítanunk.” A lehetőségek ellenére itt sem akarja túlvállalni magát a vállalat, Toldi Miklós évi egy-két nagyobb volumenű magasépítő projekttel már elégedett lesz.

Csúsztatott ütemezés és kapacitásbővítés az útépítésben

A fentiek ellenére a fő tevékenység továbbra is a mélyépítés, a vállalat jelenleg több nagyobb volumenű útépítő projektben is érintett:

• a Nyíregyháza elkerülését megteremtő 338-as úton a március alapkőletétel óta dolgoznak, itt földmű építés zajlik, az aszfaltozás később kezdődik;
• a Debrecent és Mátészalkát összekötő 471-esen a Hajdúsámson és a megyehatár (Hajdú és Szabolcs) közötti 16 kilométer szélesítése és felújítása már befejeződött;
• a befejező fázisnál tartanak a szintén a 471-esen a Hajdúsámsont elkerülő 8,6 kilométeres szakaszon, ahol a kopóréteg, a forgalomtechnika és a zöld felületek rendezése zajlik;
• ugyanakkor Debrecen és Hajdúsámson között a 471-es négysávosítása még csak tervezés szintjén zajlik;
• a Magyar Közút beruházásában zajló rekonstrukciókban is részt vesz a társaság, több mint tíz útfelújítást kivitelezve.

„Ezek a munkák tudatosan el vannak csúsztatva” – mutat rá az ügyvezető. „Ha például befejezzük a kopóréteg építést a 471-esen, akkor a kollégák és a géplánc át tudnak menni CKT-t húzni egy másik helyszínre.”

Hozzáteszi, a 471-es befejező aszfaltozása és a közutas útfelújítások aszfaltozása kicsit ütközik, de éppen ezért építenek ki most egy harmadik gépsort. Ehhez a gép már megvan, a személyzetet is feltöltik. „A három gépsor egy regionális cégnél már igen jó szint” – értékel Toldi Miklós.

 

Egy jó tévéműsor is segíthetne az építőiparnak

Ezen a ponton előjön a magyar munkaerőhelyzet kérdésköre, miután az új gépsorhoz nem lehet képzetlen embereket felvenni. „Ilyen szakembert viszont egészen biztosan nem képeznek, nincs olyan hely, ahol a finisher kezelését tanítják.” Ezt a szaktudást csak más munkahelyeken lehet megszerezni, illetve a Zemplénkő a jelenlegi gépkezelők mellé beültetve képzi ki az újakat.

A problémához kapcsolódva az utódlás kérdését is érintjük, amire nemrég a Zemplénkő is választ adott az iparági felmérésünk során. Az ügyvezető már akkor is jelezte, hogy a legnagyobb probléma nem a menedzsment, hanem a szakmunkások utánpótlásában jelentkezik. A megoldást Toldi Miklós szerint egyértelműen az oktatásban kellene keresni. „A szakmunkásképzés szerintem nincs rendben Magyarországon, kezdve azzal, hogy a diplomák túlértékelése miatt ma szinte alig van olyan szülő, aki azt mondja a gyerekének, hogy legyen belőled egy jó szakmunkás.

A gyerekek pedig tömegesen elmennek olyan bölcsész szakokra, melyek leginkább a „parkolásról” szólnak. Természetesen szükség van arra, hogy művelt legyen a jövő korosztálya, de szükség van jól képzett, jól megfizetett, kétkezi szakemberekre is.”

Az ágazat megítélése is ludas a pályaválasztók döntésében. „A rengeteg főzőműsort nézve el tudom képzelni, hogy sok gyerek fordul a szakács pálya felé, de az építőipar felé semmilyen vonzerő nem működik. Vajon hány olyan 13-14 éves gyerek van, aki már úgy megy neki a középiskolának, hogy márpedig belőlem egy jó burkoló, egy jó ács, egy jó bádogos vagy jó kőműves lesz? Valószínűleg nem sok. Pedig ezeken a területeken nagyon szépeket lehetne alkotni, és jól is lehet keresni, elég csak az organikus építészetre gondolni. Csakhogy nincs az a hatás a médiában, ami ezt képviselné.”

Ez lehetne a megoldás a szakképzésben

A másik nagyon fontos tényező a mai oktatásban Toldi Miklós szerint a gyakorlat megszerzésének hiánya. „A mai vállalkozásoknak sem pénze, sem ideje nincs arra, hogy a hozzájuk kerülő fiatal szakmunkásból valódi szakembert képezzen, mégis erre kényszerül. Pedig nekünk kész szakemberre van szükségünk!”

Az ügyvezető hozzáteszi, inkább odaadná a minimálbér kétszeresét egy szakembernek, mint hogy minimálbéren foglalkoztasson egy olyan pályakezdőt, akivel nem lehet sokra haladni.

A Zemplénkő vezetője egy további hiányosságra is rámutat, ami az előző rendszer képzésére még nem volt jellemző. „A nagy cégek állományában szakoktatókat alkalmaztak. Az én kezdő munkahelyemen is volt ilyen, és az egyik szakmunkásképzőnek a gyerekei jártak be hozzá oktatásra. Tehát a diákok a valódi szakmai környezetben edződtek, miközben az oktatásuk költsége nem az iskolát terhelte.”

Véleménye szerint a vállalatokat ösztönözni kellene államilag arra, hogy hogy érdekeltek legyenek a szakember képzésben való aktív szerepvállalásban. „Még annak a kockázatával együtt is, hogy esetleg a 15 gyerek közül a végén egy sem marad náluk. Az ágazat ugyanis összességében jól járna, még ha máshol is állna munkába a pályakezdő.”

Két olyan terület, amire érdemes áldozni

Amikor a jövőről kérdezzük, a cégvezető az útfejlesztéseket és a vízgazdálkodást jelöli meg kulcsterületeknek. Előbbiben akár feszített munkával is, de célszerű bevállalni a megnövekedett megrendeléseket, mert ezek a projektek kiváló referenciákat adnak. „Azért is tartom ésszerűnek a mostani kapacitásbővítésünket – gondolok itt elsősorban az újonnan létesített hajdúsámsoni aszfaltüzemre -  , mert az útfejlesztésekben van még tartalék, az úthálózatunk állapotát tekintve bőven lesz munka.”

Hasonló perspektívát ad az ivóvízhálózat állapota.

„A 70-es években kiépült vízhálózat elöregedett és elavult, elég az azbesztcsövekre gondolni. Óhatatlanul el fog indulni egy felújítási hullám.”

A cégnek van referenciája és szaktudása ezen a területen, állunk elébe, ha beindul egy ilyen program.” Ugyanakkor az általános értelemben vett vízgazdálkodás is egyre nagyobb jelentőséggel bír majd Toldi Miklós szerint.

 

Az elefántcsonttorony helyett inkább kijár a munkaterületre

Amikor a cég ars poeticájáról kérdezzük, a cégvezető némi megfontolás után a két lábbal a földön álló szemléletet emeli ki. „Nem elrugaszkodni a valóságtól, és az elvállalt feladatot mindig teljesíteni, mert erre nincs semmilyen más alternatíva.” A felelősségvállalás a munkavállalók felé is érvényesül ebben a szemléletben. „Mi még az a volumenű cég vagyunk, ahol személy szerint ismerjük az alkalmazottjainkat. Ugyanakkor nekik is még közvetlen kapcsolatuk van felénk, nem ülünk bent egy elkülönült elefántcsonttoronyban.”

Az ügyvezető példaként hozza fel, hogy múlt szombaton is kiment egy munkaterületre, csak azért, hogy lássa közelről az embereit. „Ez eleve két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy hétvégén is dolgoztunk, másrészt azt, hogy én is áldoztam a szabadidőmből azért, hogy kimenjek.”

Hegedűs Gergely