A Hónap Mérnöke szürke eminenciásként segíti a szerkezetépítést

A Somogy megyei Sávoly községben nevelkedett Nagy Imre, az Épszerk-Pannónia Invest Építőipari Kft. (ÉPI) létesítmény főmérnöke, és édesapja által hamar kapcsolatba került az építéssel, alkotással, hiszen a családfő komplex asztalos műhellyel rendelkezett, így minden eszközhöz, szerszámhoz hozzáférhetett a kíváncsi gyermek.

„Először csak bámultam, ahogyan ég a keze alatt a munka, aztán ahogyan tudtam, segítettem neki. 10 éves koromban, amikor apámék toldást készítettek a házunkhoz, ott lábatlankodtam, apám pedig kitalálta, építsek addig kutyaházat. Én pedig egyedül fel is építettem téglából és habarcsból. Szívtam magamba annak az örömét, amit csak a saját kézzel összerakott, gyártott dolgok jelenthetnek egy embernek.”

A gimnáziumi tanulmányokkal párhuzamosan a kőműves szakképzést is elvégezte, ekkor került a fővárosba. A szakmát olyannyira megszerette, hogy még az egyetemi évei alatt is kőművesként dolgozott és abból tartotta el családját. „Ha szükséges, a mai napig megmutatom a fiúknak az építkezésen, hogyan kell megfelelően bánni a kőművesszerszámokkal.”

A tudásvágy hajtotta először a Teleki Blanka Gimnázium levelező tagozatára, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára, ahol 1987-ben diplomázott szerkezetépítő szakon.

Hatalmas munkák és hatalmas élmények

Ahogyan az élet szokta, vargabetűt kanyarít az emberek elé, s miután Nagy Imrét nem vették fel elsőre az egyetemre, bánatában jelentkezett egy építkezésre az akkori Szovjetunióba, azon belül is Szibériába. 

A Bajkál-tótól északra, az Angara folyó mentén egy frissen alapított város, Uszty-Ilimszk építésében vett részt. Pontosabban a város mellett épülő cellulóz kombinát építkezésére került, ahová egy államközi szerződés keretében 300 magyar fiatal utazott ki. Mivel a város, a cellulóz kombinát és az Angarán épülő hatalmas vízierőmű egy időben készült, mindhárom építkezést bejárhatták a résztvevők.

„Mozgalmas, szép évek következtek. Burkolóként mentem ki, habár nem volt sok tapasztalatom, csempéztem, és ott tanultam meg a szakma fortélyait. A cellulóz kombinát és a hozzá tartozó étterem építésén dolgoztunk. A méretek érzékeltetéséhez hozzátartozik, maga az üzemcsarnok több mint egy kilométer hosszú volt.”

Egy év után a vízierőműnél folytatta a munkát, 8 turbinából 3 már készen állt akkor, azokat kellett márvánnyal és gránittal körberakni. „A gépház 8 méter magas falait márványlapokkal, illetve a turbinák lábazatát gránitlapokkal burkoltam be. 15 évvel ezelőtt visszatérhettem a gyermekeimmel a helyszínre és megmutathattam nekik, amiről eddig csak az elbeszéléseim alapján lehetett elképzelésük.”

Hazatérve a katonaság következett, ahol azonnal a paksi atomerőmű építésére vezényelték 1980-ban. Akkoriban az első két blokk épülete már állt, így a 3. blokk alapozásában vett részt kőművesként. „Hatalmas munka és hatalmas élmény volt ott dolgozni, bejártuk a blokkokat, felmehettünk a lokációs toronyba, ahol egy ajtó önmagában több tonnát nyomott, minden lenyűgözően nagy volument képviselt, ahogyan a reaktortér belső terei is.”

„Néha eljátszom a gondolattal, milyen lenne Paks II-n dolgozni, hiszen ott kezdődött a magyar pályafutásom és ott is fejezhetném be. Ha nem jön össze, hiányérzet akkor sem marad bennem, hiszen minden típusú épületet építhettem. Szerencsés embernek érzem magam, ugyanis egész életemben azzal foglalkozhattam, amit szeretek.”

Hosszú évek egyetlen cégnél

Manapság ritkaságszámba megy, ha a munkavállaló évtizedekig egyetlen cég kötelékében dolgozik. Nagy Imre mindössze 3 munkahelyen töltötte és tölti aktív éveit: 20 éven keresztül a 43. sz. ÁÉV-nél (Állami Építőipari Vállalat) dolgozott, - ebből 3 évet szakmunkásképzőben töltött, 3 évet kiküldetésben a Szovjetunióban, egy évet a katonaságnál, majd 5 évet egyetemen -, majd néhány évig egy kisebb építőipari kft.-nél tevékenykedett, végül 1994-ben érkezett az Épszerk-Pannónia Kft.-hez, mint építésvezető. A társaság akár a 43. sz. ÁÉV utódjának is tekinthető, hiszen az alapító tagok valamennyien ott kezdték pályafutásukat.

„Mi tart itt ennyi ideje? Hogy csak néhány dolgot említsek: az összeszokott, tapasztalt munkatársak, cégünk folyamatos megújuló képessége, izgalmas, kihívásokkal teli új feladatok, eszközállományunk folyamatos modernizálása, bővítése. Nem utolsó sorban cégvezetőnk, Babály László céltudatos, meggyőző egyénisége.”

Körülbelül 20 évvel ezelőtt tulajdonostárssá vált a cégben, miután az alapító tagok egy része nyugdíjba ment, és Babály László úgy döntött, pár kollégáját beveszi a cégbe 5%-os tulajdonrésszel.

„A gyermekemnek érzem az ÉPI-t, már csak azért is, mert a Szentendrei úti székhelyünket én építettem a kollégákkal, de az alsónémedi irodánk és csarnoképületünk, valamint az ercsi üzemünk generálkivitelezését is én vezettem.”

 

Emlékezetes munkák itthon és külföldön

Nagy Imre 2020-ban nyugdíjba ment, ám munkáját továbbra is folytatja. Nemrég fejeződtek be a Somfaliget lakópark legújabb ütemének szerkezetépítési munkái. Előtte a saját fejlesztésű, Ercsiben található vasbeton előregyártó üzem kivitelezését irányította. Hosszú pályafutása alatt nagyon sok és nagyon sokféle projekt kivitelezésében vett részt, így a Béke-Tatai utcai lakótelep, a Római Kert lakópark, a Marina Part lakópark I-II., az esztergomi termálfürdő, illetve a Nívódíjat nyert káposztásmegyeri Halassy Olivér Sportközpont – Városi Uszoda építésén.

A létesítmény főmérnök legemlékezetesebb munkái közé tartozik a pécsi Kodály Központ szerkezetépítése, amely gyakorlatilag egy ház a házban, dupla falakkal kivitelezve, hogy külső zaj ne zavarhassa meg az előadást. A nagy volumenű épületet ferde falakkal látták el, továbbá nagy magasságú, előregyártott acélgerendákkal. A bonyolult akusztikai kialakítású épületben az egész színháztér belső magja gumi pogácsákon áll. Kivitelezése nagyfokú figyelmet igényelt, kialakításán több műszakban dolgoztak.

A Dózsa György úti ING székháznak nincs függőleges és egyenes fala, a térbeli tervezés folyamatos ellenőrzésével tartották a falakat a megfelelő szögbe és irányba. Nagy belmagasságú, ferde pillérekkel, kő-, acél- és üvegborítással, kifelé dőlő, homorú és töredezett homlokzattal valósult meg.

A franciaországi Castres kórház bonyolult épülete íves falakkal, fehér betonból készült látszóbeton felületekkel készült el. Plusz kihívást jelentett a miénktől eltérő francia munkamorál, a szigorú hierarchia és munkavédelem.

A fővárosi Vörösmarty téri, volt ORI székház helyén épült többfunkciós épületnél a Vigadó közelsége követelt meg nem mindennapi megoldásokat: olyan falat kellett betonozni, amelynek a túlsó oldalán a Vigadó fala húzódott, ahol egy értékes freskó található. „A festménynek semmiképpen sem eshetett baja, vízszigeteléssel és fóliával akadályoztuk meg, hogy a víz ne kerüljön át a szomszédos falba.” Emellett a magas, 9-10 méteres oszlopok, amelyek a középső, átriumos részt tartják, adták meg a projekt különlegességét.

„Nem magamutogatós szakma a miénk, de az elvégzett munka minősít minket”

Ezeknek a projekteknek a kivitelezése - mind volumenük, mind különleges szerkezeti megoldásaik miatt - sokkal több munkát és figyelmet igényelt. Az ilyen típusú, összetett munkáknál létfontosságú a pontos, akár napi leosztású ütemezés.

Arra a kérdésünkre, hogyan érdemes jól szerkezetet építeni, milyen jelentős szempontok szerint végzi munkáját, Nagy Imre kifejtette, először meg kell ismerni azt a projektet, amibe belekezdünk. Felépíti magában a projektet, beütemezi a munkafolyamatokat, majd keresi a kifejezetten bonyolult részeket és azokra koncentrál, ilyen lehet például egy íves lépcső vagy egy 9 méter magas pillér. Ezeknél az elemeknél az első kapavágástól végig jelen van, a ház legbonyolultabb részeit nyomon követi, ha kell, naponta ellenőrzi a fontos sarokpontokat.

„Nekünk, szerkezetépítőknek a szerkezet a minden. Aki megálmodja a házat, sokszor nem is gondol bele, statikailag hogyan fog megállni, mi arról gondoskodunk, hogy megfelelő teherbírással rendelkezzen és statikailag is megállja a helyét az épület. Nem magamutogatós szakma a miénk, de az elvégzett munka minősít minket.”

Felelős vezetőként munkája lényegét képezi a fontos dolgok kiszűrése, így elkerülve az elaprózódást egy nagyobb munka esetében. Vagyis a problémás pontok helyes felismerése létfontosságú, de a legbonyolultabb, legtöbb kérdést felvetendő területeken jelen lenni még inkább az. Azonban gyakran az is elég, ha a háttérből, szürke eminenciásként felügyeli és segíti az eseményeket.

„Fontosnak tartom azt is, hogy az embereim minden nap érezzék, az ő munkájuk is szükséges ahhoz, hogy a kitűzött feladatot határidőre és jó minőségben elvégezzük.  Ehhez nem árt tudni, ki, mire képes és mit csinál szívesen. Szerencsére mind a műszaki, mind a fizikai állományban sok a régi, tapasztalt munkatárs.”